Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Visszavonható-e a menekültstátusz egy terroristától az Európai Unióban?

A Budapesten elfogott húsz ember kivégzésével megvádolt Hasszán F. őrizetbe vétele előtt legalább háromszor járt Belgiumban, miközben szír férfi a Görögországban kiállított menekült úti okmány felhasználásával érkezett hazánkba, ahol hamis okmányokkal próbált bejutni az ország területére.

Mint ismeretes az Emberi Jogok Európai Bírósága első fokú döntésében egy terrorista gyanús bevándorló kapcsán azt állapította meg, hogy az illetékes svéd kormány nem oszlatta el a felperes marokkói állampolgár kételyeit a hazájába történő visszatérésével kapcsolatban. A strasbourgi testület szerint az a körülmény, hogy a svéd bevándorlási hatóságok láthatóan nem szereztek meg minden szükséges releváns információt a döntéshozatalhoz, növeli az aggodalmakat a belföldi eljárások ilyen szigora és megbízhatósága tekintetében. 


 

Ezenkívül tekintettel arra a körülményre, hogy a marokkói hatóságok milyen mértékben törekedtek az ország emberi jogi helyzetének javítására az évek során, a Bíróság azt is megállapította, hogy a marokkói hatóságok semmilyen biztosítékot nem nyújtanak a kérelmező számára a visszatérés során tanúsítandó bánásmód tekintetében. A testület azt is felrója indokként, hogy a svéd diplomaták sem igyekeztek megkönnyíteni helyzetét, vagy legalább hogy lényegesen csökkentsék annak a kockázatát, hogy a Svédországban veszélyesnek ítélt kérelmezőt hazatérése után nehogy visszaélésszerű bánásmódnak vessék alá. Ezért az Elsőfokú Bíróság szerint a felperes Marokkóba történő kitoloncolása az Egyezmény 3. cikkének („Kínzás tilalma”) megsértését vonná maga után.

Az említett eset is élesen rávilágít arra a súlyos anomáliára, hogyan tudnak terroristák visszaélni a hatályos nemzetközi és uniós jogi normákkal. Az alábbiakban elsőként a menekült-, illetve az oltalmazotti státusz visszavonásának eseteit tekintsük át, röviden kitérve a vonatkozó uniós, német és belga szabályozásra, elsőként érdemes tisztázni a menekült, illetve az oltalmazott személyek fogalmát a nemzetközi jog alapján.

  1. Menekült: az a személy lehet, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzetiségi -, vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt hazájában üldöztetést szenvedett el, vagy ilyen üldöztetéstől megalapozottan fél, jelenleg Magyarország területén tartózkodik és menekültstátusz iránti kérelmet terjesztett elő.
  2. Oltalmazott: ezen a címen kiegészítő védelemben részesülhet az a személy, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni. (Az oltalmazotti státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente felülvizsgálni köteles.)

A nemzetközi védelem visszavonására vonatkozó eljárásokról az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (annak IV. fejezete) rendelkezik. Az irányelv előírja, hogy a menekült jogállás visszavonása tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelmet élvező személyeket tájékoztatják jogállásuk esetleges újbóli megvizsgálásáról, és lehetővé teszik számukra észrevételeik benyújtását, mielőtt a hatóságok kellően indokoltan határoznak a jogállás visszavonásáról.

Az Európai Unió nyugati államaiba igyekvő migránsok regisztrációra várnak egy átmeneti befogadóközpontban a bosznia-hercegovinai Usivakban 2019. március 19-én. (Fotó: MTI/AP/Darko Bandic)

Az 1992. évi német menekültügyi törvényben a 73. § szabályozza a menekültstátusz visszavonásának eseteit. Ennek értelmében, az (1) bekezdés szerint a jogi állást haladéktalanul vissza kell vonni, ha az arra vonatkozó feltételek már nem állnak fenn: különösen abban az esetben, ha a külföldi személy esetében megszűntek azok a körülmények, amelyek a hatóság részéről annak felismeréséhez vezettek, hogy az adott személy jogosult menedékjogra, illetve menekültstátuszra.  A törvény (2) bekezdése szerint a jogosultság akkor is megvonható, ha azt megtévesztés vagy lényeges tények elhallgatásának eredményeként adták meg.

Belgiumban a menekültstátusz visszavonásáról a külföldiekről szóló törvény (1980) 49. cikkének (2) bekezdése rendelkezik, a törvény 55/3/1 részével együtt. A státusz bármikor visszavonható, ha a kedvezményezettet az 55/4. cikk (1) és (2) bekezdése szerint kizárták a védelemből (ez a cikk olyan személyekre vonatkozik, akik bűncselekményt, háborús bűncselekményt vagy emberiség elleni bűncselekményt követtek el). A kiegészítő védelmi jogállás bármikor visszavonható, ha a kedvezményezettet a társadalomra veszélyesnek, vagy a nemzetbiztonságot fenyegető veszélynek tekintik. Végső lehetőségként visszavonható a kiegészítő védelmi jogállás akkor is, ha a státuszt tisztességtelen alapon szerezték meg (hibásan megjelent tények, visszatartott tények, hamis nyilatkozatok, hamis dokumentumok vagy az a személyes magatartás, amely azt bizonyítja, hogy a kérelmező már nem tartja magát üldözöttnek). A tisztességtelen alapon megszerzett státusz visszavonása azonban csak a belgiumi tartózkodás első 10 évében lehetséges.

A fentiek és Hasszán F. – tanulságosnak mondható és bizonyosan nem egyedi, elszigetelt – esetével összefüggésben napvilágot látott információk alapján nem kétséges, hogy szigorítani kell a vonatkozó uniós, illetve egyes nyugat-európai tagállami rendelkezéseken a menekültstátusz megvonása körében.

Iránymutatónak kell e körben tekinteni azt a magyar szabályozás azon részét, amely szerint vissza kell vonni például annak a külföldi személynek az elismerését, aki származási országa védelmét önkéntesen ismét igénybe vette, elvesztett állampolgárságát önkéntesen visszaszerezte, önkéntesen visszatelepült abba az országba, amelyet elhagyott; továbbá a menekültügyi eljárás során olyan kérdésben, amely érdemben befolyásolta ügye eldöntését, valótlan nyilatkozatot tett, valós tényt elhallgatott, vagy hamis dokumentumokat használt fel. Nem szabad ugyanis lebecsülni a szigorú jogi normák bűnelkövetőkkel szembeni visszatartó erejét.