Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Vérvád újratöltve – elharapódzó antiszemitizmus az amerikai baloldalon

Nyugat-Európa számos országához hasonlóan Észak-Amerikában, így az Egyesült Államok belpolitikájában is világosan megfigyelhető tendenciaként jelentkezik, hogy a mind Izrael-kritikusabb baloldal inkább a muszlim választópolgárok és közösség felé fordul, a politikai siker reményében gyakorta szemet hunyva az akár nyíltan antiszemita álláspontot képviselők véleménye felett is.

Ennek a jelenségnek egyik friss fejleménye az, hogy a demokraták alelnökjelöltje, Kamala Harris nemrég találkozott a korábban egy tüntetésen rendőrök által meglőtt – az eset révén Black Lives Matter-irányítással tömeglázadást is generáló – férfi, Jacob Blake családjával, és a demokrata párti politikus csodálatosnak jellemezte a Blake családot, kiemelve amiatti csodálatát is, hogy Blake és családja „micsoda büszkeséggel viselik mindazt, ami történt velük”. Az alelnökjelölt a híradások szerint azt is mondta, hogy ő személy szerint büszke az ifjabb Jacob Blake-re.


Az édesapáról, idősebb Jacob Blake-ről azonban kiderült, az antiszemita nézeteket képvisel, amit régóta terjeszt a közösségi médiában is.

Az idősebb Jacob Blake például 2017-ben azt írta a Facebookon, hogy a zsidó média dönti el, ki is számít valójában a terroristának, és egyszer azt a vádat is felrótta a zsidóknak, hogy ők irányítják a kamatpolitikát, a média működését, és most már az emberek elméjét is. De a beszámolók szerint még arról is írt az édesapa, hogy a 2018 októberében, a pittsburghi zsinagógában történt lövöldözés előtt megkapták a figyelmeztetést a zsidók; a brutális támadás egyébként összesen tizenegy ember életét követelte. Idősebb Jacob Blake emellett szimpatizál a nyíltan antiszemita tanokat hirdető Louis Farrakhan tevékenységével is, aki a Nation of Islam nevű szervezet vezetője.

Az amerikai baloldal morális állapotát jól jelzi az a tény is, hogy Jacob Blake ellen korábban már körözés volt érvényben többek között szexuális zaklatás és családon belüli erőszak miatt. A demokrata elnökjelölt társadalmi érzékenységét kevésbé érintette meg ugyanakkor, hogy Aaron „Jay” Danielson Trump-párti tüntetőt egy Portlandben tartott demonstráción, brutális körülmények között meggyilkolta egy fehérellenes Antifa-aktivista. A férfi a helyszínen halt bele súlyos sérülésébe, és a fatális fordulat miatt egyes radikális baloldali aktivisták látványosan örömüknek adtak hangot. Az egyik fekete nő például nem sajnálva őt, „fasisztának” nevezte az elhunytat.

A rassz mellett fontos lett a vallási vetület is. Érdemes megnézni például a Nők Menete – annak fő olvasatában Donald Trump elnöksége ellen tiltakozó női politikai kezdeményezés, protesztmozgalom – arculatát is, amely a MeToo mozgalommal együtt nyert teret néhány évvel ezelőtt, hasonlóképp a nemek közötti egyenlőtlenség kérdését is tudatosítani igyekvő szándékkal. A baloldali mozgalom körüli diskurzusban az „alapítóanyák” részéről mind markánsabban jelent meg az antiszemita távolságtartás, és a későbbi rendezvényeken a zsidó feministákat már egyszerűen kizárták, megtiltották számukra a többiekkel való együtt menetelést. Erről azonban nem akar tudomást venni az amerikai baloldal, sőt egyes politikusai maguk is erősítik ezt a folyamatot, akár törvényhozói szinten is.

Például 2017-ben és 2018-ban is, Betty McCollum dél-minnesotai demokrata képviselő „az emberi jogok előmozdítását” javasolta az izraeli katonai megszállási törvény szerint élő palesztin gyermekek számára. A törvényjavaslat elvileg annak biztosítását tűzte ki célul, hogy a törvényalkotók ezzel szavatolhassák, hogy „az Egyesült Államok pénzeszközei nem támogatják” a palesztin gyermekek katonai fogva tartását, kihallgatását, kínzását vagy bántalmazását. A Demokrata Párt törvényhozói körében egyre erősebb ez a „zsidó vérvád”, amely jól jelzi, hogy komolyan számítanak az Amerikában összesen 4-5 milliós lélekszámú muszlim közösség szavazóképes tagjaira.

2018-ban a jogszabályt a több közt Alexandria Ocasio-Cortez, Rashida Tlaib és Ilhan Omar migrációs hátterű képviselők is támogatták. Az egyoldalú megközelítésben a nem zsidó gyermekek meggyilkolása, elrablása, megrontása vagy más jellegű bántalmazása jelenik meg időről időre hol kimondott, hol nyíltan kimondatlan fő bűnökként felróva az izraeli, illetve zsidó népnek. Ez tulajdonképpen évezredes antiszemita hagyomány, maga a vérvád a szokásos elnevezése a zsidók ellen emelt azon vádaknak, hogy nem zsidó gyermekeket meggyilkolnak, és – a hagyományos vád szerint keresztények vérét használva – rituális célokra végeznek velük áldozatot.

Omar és Tlaib kongresszusi képviselők a palesztin Izrael-ellenes BDS-bojkottkampány támogatói, akik 2019 nyarán nem kívántak csatlakozni Steny Hoyer képviselő Izrael államba delegált demokrata küldöttségéhez. (Az izraeli-palesztin kérdést egyoldalúan átpolitizáló – a zsidó állammal szemben gazdasági, diplomáciai és akadémiai bojkottot sürgető – BDS-mozgalom aktivistáinak radikális tevékenységét 2018-ban még a baloldali vezetésű Berlin város államhivatalának alkotmányvédelmi csoportja is kifejezetten antiszemitának nyilvánította.) Omar és Tlaib a Hoyer-küldöttségben való részvétel helyett pedig inkább azt javasolták, hogy egy másik izraeli utat válasszanak a képviselők (utóbbi javaslat fő pikantériája az, hogy ezt az utazást a Miftah nevű nyíltan antiszemita szervezet szponzorálásával szervezték).

Miután hivatalosan Izrael nem engedélyezte Tlaib képviselő számára, hogy meglátogassa egyik nagyszülőjét, Tlaib és Omar szövetségi törvényhozási képviselők megosztottak egy zsidóellenes rajzfilmet egy olyan művésztől, aki már korábban is uszított a zsidók ellen olyan vizuális alkotásokkal, amelyek erősíteni próbálták a zsidósággal és Izraellel szembeni áldozati pozíciót. A kollektív áldozatiság lélektani sulykolása a nyugati közvélemény előtt részben politikai, részben szociálpszichológiai célokat szolgál, és a demokrata képviselők sandasága mögött alig burkoltan a szavazat-, támogatásszerzési szándék is ott munkál.

A Demokrata Párt teret biztosít az antiszemitáknak kiemelt fontosságú eseményein is. Linda Sarsour palesztin-amerikai aktivista például a pártot a közelgő elnökválasztásra felkészítő demokrata országos konvención szólalhatott fel. Bár ő maga régóta számos ellentmondásos nyilatkozatot tett Izraellel kapcsolatban, a járványhelyzet miatt virtuálisan megtartott konvenció második napján megjelent a Muszlim Küldöttek és Szövetségesek Közgyűlésével és más csoportokkal, egy külön panel keretében arról is beszélt, hogy „a Demokrata Párt nem tökéletes”, ő pedig azért van most ott, hogy elmondja, hogy nem a tökéletességet keresi. „Le akarom győzni a fasizmust, és remélem, hogy az amerikai muszlim közösség megérti, mennyire fontosak ezek a választások.” Sarsour hozzátette, hogy ha a demokrata jelölt novemberben beveszi a Fehér Házat, mindent megtesz, hogy Joe Bident és az alelnökjelölt Kamala Harrist majd elszámoltassa a muszlim közösség irányában.

Az amerikai baloldalon elharapódzott, illetve magasszintű politikai körökben látványosan megtűrt antiszemitizmus említett példája kapcsán Matt Brooks, a Republikánus Zsidó Koalíció ügyvezető igazgatója azt nyilatkozta, hogy Sarsour megjelenése a konvención jó bizonyíték, hogy mára mindez a Demokrata Párt arcának részévé vált. Egyben felháborítónak nevezte, hogy a Demokratikus Nemzeti Bizottság lehetővé tette Linda Sarsour számára, hogy képviselje a pártját az amerikai választók előtt, kijelentve, hogy ez Sarsour kirívó antiszemitizmusa megdöbbenti őket.

Ezek az esetek alighanem nem az utolsók a Demokrata Párt történetében, hiszen az amerikai baloldal az elmúlt évek radikális szervezeti hálózatosodása nyomán már új alapokon, és más értékrendet valló választói célcsoportokra alapozva kívánja folytatni a párt bázisának kiépítését az amerikai társadalomban.