Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Uniós átláthatósági regiszter: marad a lobbihomály Brüsszel diplomáciai döntnökei körül?

Egyelőre az NGO-k nyilvántartása fel sem merül Brüsszelben.

December elején az Európai Parlament, az Európai Bizottság, valamint az uniós tagállamok kormányainak képviseletét miniszteri szinten ellátó Tanács tárgyalói kompromisszumot kötöttek egy közös kötelező lobbinyilvántartás létrehozásáról. Azt azonban világosan nem határozták meg, hogy a regiszternél mit is jelent majd a „kötelező” jelleg.


A kötelezőség annak a fontos kérdésnek az eldöntését jelenti, hogy kell-e regisztrálni az érintetteknek bizonyos lobbitevékenységek végzéséhez az egyes EU-s intézményekben. A tárgyalások nyomán megszületett kompromisszum igazából csak lehetővé teszi az egyes intézmények részéről elrendelhető kötelezőséget, vagyis azok maguk dönthetnek arról, hogyan elkötelezik-e magukat az átláthatósági nyilvántartásról szóló megállapodásban foglalt feltételességi elv mellett, s hogy később közzéteszik-e ezeket az információkat az átláthatósági nyilvántartás weboldalán.

A megállapodást az érintett intézményeknek még jóvá kell hagyniuk, beleértve a Tanácsot.

A legfőbb cél az volt, hogy kötelezővé tegyék a lobbistáknak az Európai Unió átláthatósági nyilvántartásába való bejegyzését bizonyos tevékenységek végzése feltételekén, például a legfelső szintű uniós tisztviselőkkel való találkozóik, egyeztetéseik kapcsán. A közösségi politikába aktívan beavatkozó nem kormányzati szereplők lobbiszervezetként, illetve lobbicégként való kötelező nyilvánítása azért is fontos lenne, mert ezek jellegükből adódóan politikai aktorokként, és gyakran külföldi érdekeket jelenítenek meg. Ma csak kevés európai országban vonatkozik szigorú átláthatóság törvényi szabályozás a külföldről (akár Európán kívülről) támogatott nem kormányzati szervezetekre.

A mostani szabályozás és gyakorlat szerint az Európai Parlament tagjai, ha átveszik a szakbizottsági elnök, az úgynevezett előadók és az árnyékelőadók szerepét, már kötelesek közzétenni az általuk kidolgozott jogszabályokkal kapcsolatos lobbiüléseiket. Az előadók az Európai Parlament olyan tagjai, akiknek feladata az Európai Bizottság által kidolgozott jogalkotási javaslat kezelése, mind eljárási, mind pedig tartalmi tekintetben. Az előadók tárgyalnak a többi uniós intézménnyel; ráadásul az előadók más uniós dokumentumokat is kezelhetnek, fontos jelentéseket vagy stratégiai iránymutatásokat is. Sokan remélték, hogy ez a szabályozás lesz majd érvényes az összes európai parlamenti képviselő, és más, adminisztratív pozíciókat betöltő uniós tisztségviselők tevékenysége kapcsán is.

2011. június 23-án az Európai Parlament és az Európai Bizottság egy közös és nyilvános átláthatósági nyilvántartást hozott létre. Ez a regiszter nemcsak hagyományos értelemben vett lobbisták neveit, főbb adatait tartalmazza, hanem emellett jogi szervezetekét, nem kormányzati szervezetekét (NGO-két) és kutatócégekét is.

2020 januárjában összesen közel 12 ezer szervezet szerepelt a nyilvántartásban, és 7526 személy rendelkezett belépési akkreditációval az Európai Parlamentnél.

A probléma az, hogy a mostani döntés révén a tervezetben szereplő, Tanácsra vonatkozó rendelkezéseket is felpuhították. Az előző kompromisszumtervezet alapján ugyanis a lobbistáknak mindenképpen regisztrálniuk kellett volna magukat az aktuális vagy a soron következő uniós elnökség nagyköveteivel, valamint azok helyetteseikkel való találkozáshoz az Állandó Képviselők Bizottságában (COREPER), a Tanács főtitkáránál és a főigazgatóknál. Ezt a feltételt most kivették, elvéve a javaslat igazi erejét, és ez várhatóan több tagállam ellenkezésébe ütközhet majd.

Egyesek azonban mégis remélik, hogy a Tanács, a Bizottság és a Parlament belső szervezeti áttekintést végez majd, s az érintett intézményekhez kapcsolódó külső aktivitások körében bővíteni fogják a kötelező regisztrációhoz kötött tevékenységek számát. Ez jelenthetné a „nincs regisztráció, nincs találkozó” elvét, ahogyan Margarida Silva fogalmazott a brüsszeli sajtónak a Corporate Europe Observatory nevű belga nonprofit szervezet nevében.

Bár az Európai Bizottság a jelenlegi szabályozás szerint elvárja a lobbisták nyilvántartásba vételét az uniós biztosokkal, a kabinet tagjaival és a főigazgatókkal való találkozások előtt, ez a tisztviselői sor nem bővült a korábbi kompromisszumtervezet előkészítőinek reményei szerint, és így nem teszi teljessé az átláthatóságot a cégek és nem kormányzati szervezetek (NGO-k) Brüsszelben kifejtett hálózati jellegű tevékenysége kapcsán. Márpedig az Európai Unió Tanácsának munkáját segítő, illetve azt előkészítő testület, a COREPER tagjai – az Európai Unió tagállamainak brüsszeli nagykövetei – alapvető meghatározói a döntéshozatalnak, közösségi szinten ők egyeztetik az egyes kérdésekben kialakult tagállami álláspontokat, és szakértői, diplomáciai szinten ők forgatják, és „szűrik meg” a tagországok felé elfogadható egyes szakpolitikai alternatívákat. A Brüsszel egyeztető döntnökei körül gondosan kiépített lobbiközeg az átláthatósági regisztertervezet alapos felpuhítása miatt továbbra is a sűrű homályban marad.