Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Új típusú migrációs válsághelyzetre készülhetünk – a Schengeni vívmányok végveszélyben

Nem csupán az alábbi fogalmakat kell megszoknunk: klímamenekült, ökológiai üldözött, hanem a környezeti kényszermigráns vagy éppen a környezeti indíttatású migráns kategóriáit sem árt megismerni.

Az EU-n kívüli országok állampolgárait be- és kiutazáskor alapos ellenőrzésnek kell alávetni – rögzíti az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határ-ellenőrzési kódex). Ennek keretében 180 napon belül 90 napot meg nem haladó tartózkodás esetén az EU-n kívüli ország állampolgárának:

- érvényes úti okmánnyal kell rendelkeznie;

- szükség esetén érvényes vízummal kell rendelkeznie;

- igazolnia kell a tervezett tartózkodás célját, és megfelelő anyagi fedezettel kell rendelkeznie;

- nem szabad beutazási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt állnia a Schengeni Információs Rendszerben (SIS-ben);

- nem szabad veszélyt jelentenie az uniós országok közrendjére, belső biztonságára, közegészségügyére vagy nemzetközi kapcsolataira.


Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, elvileg meg kell tagadni a Schengeni övezetbe történő beléptetést, kivéve, ha különös rendelkezések alkalmazandók (pl. humanitárius okokból). A beléptetés megtagadására csak az illetékes nemzeti hatóság által - egy adott formanyomtatvány segítségével - kiállított, megindokolt döntés alapján kerülhet sor, a megtagadás indokainak pontos megjelölésével. Azok a személyek, akiknek a beléptetését megtagadták, jogorvoslattal élhetnek, a vonatkozó nemzeti eljárásról pedig írásbeli tájékoztatást kell nyújtani számukra. Az egyes humanitárius válságfázisok elismerése a szervezett, tömeges és illegális migráció kapcsán azonban alapjaiban változtathatja meg a személyek szabad mozgását az Unión belül biztosító egyezmény érvényét és hatályát. 

(Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Mik azok a válságfázisok? 

  • A válság veszélyhelyzeti vagy sürgősségi fázisát (emergency phrase) gyakran úgy definiálják, mint azt a periódust, amikor a nyers halálozási arány (halálozások száma/10 000 lakos/nap) legalább kétszerese a kiindulási értéknek. (Ref.: Sphere, 2004, p. 260)
  • A veszélyhelyzet utáni szakasz (post-emergency phrase) akkor kezdődik, amikor a lakosság alapvető szükségleteit (élelmiszer-, vízellátás, menedéknyújtás, egészségügyi ellátás stb.) már kielégítették, és a nyers halálozási arány hasonló a környező lakosságéhoz. Ez a szakasz csak akkor ér véget, amikor állandó megoldást találtak a menekültnépesség számára a származási országukba való hazatelepítéssel vagy a befogadó közösségbe való beilleszkedés révén.
  • A tartós megoldási szakasz (durable solution phase) magában foglalja a származási országukba visszatérő menekülteket (hazatelepítés, repatriálás), illetve a menekülteket – tartós módon – új közösségeikben a fogadó országban vagy saját származási országukban (újbóli beilleszkedés, reintegrálás) vagy egy harmadik országban (áttelepítés, angolul resettlement).

Mi a kényszermigráció?

A kényszermigráció olyan általános kifejezés, amelyet a menekültek és az országon belüli lakóhelyüket elhagyó személyek (a származási országukat azon belüli konfliktusok miatt elhagyó személyek), valamint a természeti vagy környezeti katasztrófák, kémiai vagy nukleáris katasztrófák, éhínség vagy fejlesztési projektek miatt lakóhelyüket elhagyó személyek mozgására használnak. Ennek különböző eseteit képezik:

  • A konfliktus által kiváltott lakóhelyelhagyás (Conflict-Induced Displacement) akkor következik be, amikor az emberek fegyveres konfliktusok – polgárháború, általános erőszak és a nemzetiség, faj, vallás, politikai vélemény vagy társadalmi csoporthoz tartozás miatti üldöztetés – nyomán kényszerülnek otthonukból menekülni.
  • A fejlesztés által kiváltott lakóhelyelhagyás (Development-Induced Displacement) akkor következik be, amikor az emberek a „fejlesztési” törekvések előmozdítása érdekében végrehajtott szakpolitikák és projektek eredményeként kénytelenek elköltözni. Ilyenek például a nagyszabású infrastrukturális projektek, például gátak, utak, kikötők, repülőterek; városi közlekedési kezdeményezések; bányászat és erdőirtás; valamint a természetvédelmi parkok/víztározó és a bioszféra projektek telepítése.
  • A katasztrófa által kiváltott lakóhelyelhagyás (Disaster-Induced Displacement) akkor következik be, amikor az emberek lakóhelyüket természeti katasztrófák (árvizek, vulkánkitörések, földcsuszamlások, földrengések), környezeti változások (erdőirtás, sivatagosodás, földromlás, globális felmelegedés) és ember által okozott katasztrófák (ipari balesetek, radioaktivitás) miatt elhagyják.

A kényszermigráns terminusok az alábbi kategóriákról beszélhetünk. (Columbia University – Mailman School of Public Health: Forced Migration Learning Module – Definitions)

  • Menekültek (Refugees) – A menekült jogi meghatározása, amelyet az Egyesült Nemzetek 1951. évi, a menekültek helyzetével kapcsolatos egyezménye rögzít, a menekültet az állampolgársága szerinti országon kívül lakóhellyel rendelkező olyan személyként határozza meg, aki nem képes vagy nem hajlandó visszatérni „megalapozott félelme okán a faji, vallási, nemzetiségi, politikai társadalmi csoporthoz tartozás vagy politikai meggyőződés miatti üldöztetésből kifolyólag”. A menekültként elismert személyek világos nemzetközi jogállással rendelkeznek, és biztosított számukra az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) általi védelem.
  • Menedékkérők (Asylum seekers) – A menedékkérők az 1951. évi menekültügyi egyezmény alapján védelmet kereső és a nemzetközi határokat átlépő olyan személyek, akiknek a menekültstátusz iránti kérelmét még nem bírálták el.
  • A belsőleg lakóhelyüket elhagyó személyek (Internally Displaced Persons) – Az Egyesült Nemzetek Szervezete a „Belső kényszer-lakóhelyelhagyás irányadó elvei” c. jelentésében meghatározza a fogalmat. „A lakóhelyüket belsőleg elhagyó személyek olyan személyek, vagy olyan személyek csoportjai, akiknek kényszerítetten vagy kötelezően el kell hagyniuk otthonukat vagy szokásos tartózkodási helyüket, vagy el kell menekülniük onnan – különös tekintettel a fegyveres konfliktusokra, az általános erőszakos helyzetekre, az emberi jogok megsértésére, a természeti vagy az ember által okozott katasztrófákra –, és akik nem léptek át nemzetközileg elismert államhatárt.
  • Fejlesztés miatt lakóhelyüket elhagyók (Development-induced displaced) – Ez a kategória magába foglalja azokat az embereket, akik a fejlesztések „fokozására” irányuló szakpolitikák és projektek eredményeképpen kénytelenek elköltözni. Az ily módon lakóhelyüket elhagyó embereket néha „kiszorítottak”, „lakóhelyüket akaratlanul elhagyók” vagy „akaratlanul áttelepülők” címen is említik.
  • Környezeti okokból és katasztrófa miatt lakóhelyüket elhagyók (Environmental and disaster-induced displaced) – Néha „környezeti menekültek” vagy „katasztrófamenekültek” néven is utalnak rájuk, és a környezeti tényezők vagy katasztrófák miatt lakóhelyüket elhagyó ilyen személyek többsége nem hagyja el a hazáját. Ebbe a kategóriába tartoznak a természeti katasztrófák (árvizek, vulkánkitörések, földcsuszamlások, földrengések), környezeti változások (erdőirtás, sivatagosodás, földromlás, globális felmelegedés) és ember által okozott katasztrófák (ipari balesetek, radioaktivitás) következtében lakóhelyüket elhagyó emberek.
  • Csempészett emberek (Smuggled people) – A csempészett bevándorlókat illegálisan költöztetik nyereség reményében. A csempészett bevándorlók közé azok tartoznak, akiket erre erővel kényszerítettek, valamint azok, akik hazájukat elhagyva jobb gazdasági és szociális lehetőségeket keresnek.
  • Áruba bocsátott emberek (Trafficked people) – Az emberkereskedelemben érintett emberek azok, akiket megtévesztéssel vagy kényszerítéssel költöztetnek el kizsákmányolás céljából. Az emberkereskedelemben szerzett nyereség nem a mozgásukból származik, hanem szexuális szolgáltatások vagy a munkaerő értékesítése révén a rendeltetési országban.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Megoldások keresése a migrációs nyomásra

Az elmúlt években az Unió Tanácsa, illetve Európai Tanács számos területen dolgozott azon, hogy „erős válaszokat dolgozzon ki”, ennek keretében „aktiválta az integrált politikai válságkezelési (IPCR) intézkedéseket is”. Ezek eszközöket nyújtanak a Tanácsnak a politikai, illetve a szolgálati szinteken egyaránt felmerülő válsághelyzet esetén történő támogatás fokozására a Bizottsággal, az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) és az érintett ügynökségekkel szemben.

Az elkövetkező időszakban – beléértve a horvát soros elnökséget is – az EU migrációs politikája a következő területeket foglalja magában:

  • a származási és tranzitországokkal való együttműködés
  • az EU külső határainak megerősítése
  • a migrációs áramlások kezelése és a migránscsempészet elleni küzdelem
  • a közös európai menekültügyi rendszer reformja
  • legális migrációs utak biztosítása
  • a harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítése

Az EU külső határainak megerősítése

Az Unió külső határainak hatékony igazgatása elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelően működjön az Unión belüli szabad mozgás. Az Európai Tanács 2015 szeptemberében arra szólított fel, hogy a külső határokon folytatott ellenőrzést meg kell erősíteni, majd ezt követően 2016 októberében – megkezdte működését az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség. A külső határokon folytatott megerősített ellenőrzésekről, valamint az ellenőrzések új technológiák alkalmazásával történő megerősítéséről jelenleg is tárgyalások zajlanak, mindeddig ugyanakkor érdemi eredmény nélkül.