Trump elnöksége után: a hagyományos Amerika védelme a tét a szövetségi államokban
Januárban a washingtoni Capitolium előtti megdöbbentő képsorok járták be a világ sajtóját. Bár a legtöbben a távozó elnököt kívánták megtenni az események igazi felelősének, ettől még tény, hogy Donald Trump sohasem adott utasítást a híveinek arra, hogy megostromolják a szövetségi törvényozás székhelyét.
Azt viszont mondta, hogy a szerinte egyértelmű választási csalás miatt nem tudja elismerni a vereségét. Sokan a halálát kívánták, vagy vérben úszó, levágott fejével pózoltak, illetve viccesnek szánt karneválon „hágatták meg” vele a Szabadság-szobrot, az Egyesült Államok és az amerikai függetlenség legismertebb jelképét. A legfeszültebb januári hetekben tetőfokára jutott a liberális és anarchista gyűlölet, amelynek legszélsőségesebb megnyilvánulásai felett is inkább szemet hunyt a meghatározó nyugati értelmiség.
Ilyen körülmények között nem is lehet meglepő, hogy Trump elnök távozásával sokan kezdtek attól tartani, hogy vele együtt a konzervatív értékek is véglegesen kiveszhetnek az amerikai politikából. A szövetségi törvényhozás demokrata „megszállása” (a választáson megszerzett mandátumtöbbség) ellenére ugyanakkor az is tény, hogy a vidékies arcú, hagyományféltő és -tisztelő Amerika továbbra is megvan, és komoly jeleit mutatja az erőteljes jelenlétnek. Ennek a politikai igényét fejezi számos olyan tagállami törvényhozási eredmény, amely az utóbbi időszakban született.
Az egyik ilyen döntés az „Amerika tejcsarnokának” is hívott Wisconsin államhoz köthető, az egyébként demokrata kormányzó által vezetett tagállamban ugyanis a nemzeti himnuszt kellene eljátszani minden olyan wisconsini helyszínen tartott sportesemény előtt, amely állami finanszírozásban részesült – legalábbis a wisconsini törvényhozás alsóháza által nemrég elfogadott szimbolikus törvényjavaslat alapján. A nem csak republikánus támogatást élvező, 74–22-es arányban átment javaslatot továbbították a Szenátusnak. Persze voltak demokrata ellenzők, egyikük véleménye szerint nem lehet törvényhozással szabályozni a hazaszeretetet. A javaslatban szereplő követelmény „megszegéséért” amúgy nem járna büntetés, vagyis ha végül mégis kihagynák egy fontos esemény előtt a nemzeti himnuszt, a törvény szerint ennek nem lenne negatív következménye.
A másik konzervatív szellemű törekvés Oklahomában bontott szárnyat. Kevin Stitt, az állam republikánus kormányzója törvényjavaslatot írt alá arról, hogy az oklahomai állami iskolák tanárainak tilos a faj és a rasszizmus bizonyos fogalmainak tanítása. Vagyis a republikánusok által támogatott javaslat megtiltja az úgynevezett „kritikai fajelmélet” elveinek tanítását iskoláskorú gyermekeknek, azaz nem lehetne senkit a faji hovatartozása és a neme alapján diszkriminálni, sem pedig a posztkoloniális rasszelmélet tanai alapján az ősei bűneiért elítélni.
„Most minden eddiginél jobban szükségünk van olyan politikákra, amelyek összehoznak, nem pedig szétszakítanak bennünket” – mondta Stitt a Twitteren közzétett videónyilatkozatában. Hozzátette: „Mint kormányzónak, szilárd meggyőződésem, hogy az adófizetők pénzének egyetlen százalékát sem szabad felhasználni az oklahomai fiatalok fajuk vagy nemük alapján való megosztására.” Egy szövetségi bíró ugyanakkor jelezte, hogy semmiképpen sem kívánja majd megerősíteni a kormányzó által szentesített jogszabályt.
Fontos példa még a közelmúltból Dél-Karolina állam, ahol a kisbaba szívhangjának felismerése után – azaz a terhesség hatodik-nyolcadik hete után – teljes mértékben be is tiltanák a republikánusok az abortuszt. Miután a szövetségi bíróság előzetes végzésével gáncsolni akarja a konzervatív erőfeszítéseket, Henry McMaster kormányzó és más tisztviselők fellebbezést nyújtottak a dél-karolinai abortusztilalom (konkrétan a Fetal Heartbeat Bill) érdekében. Ahogyan McMaster fogalmazott: „Egyetlen harc sem érdemesebb időnkre és energiánkra, mint a dél-karolinai élet védelméért folytatott harc.” Alan Wilson dél-karolinai legfőbb ügyész, James Lucas, a dél-karolinai képviselőház elnöke és a 13. körzeti tiszti ügyész, William Walter Wilkins támogatták a fellebbezést.
Vannak is inspiráló példák: Montana állam négy pro-life törvényt is hozott, így többek között betiltották az abortusztablettákhoz használatát az iskolákban, amiként a huszadik hét utáni abortuszt is, továbbá kötelezték az orvosokat az abortuszt túlélő babák megmentésére. De ebben a kérdésben Texas, sőt a demokrata kormányzó által vezetett Lousiana állam is konzervatív álláspontot foglal el.
Sokan nem alaptalanul bizakodnak abban, hogy a szövetségi államok lehetnek az amerikai konzervativizmus védőbástyái, és hogy az egyes USA-tagállamok döntései nyomán később egy szövetségi törvényhozási fordulat lehetősége is megalapozható. A helyi küzdelem az amerikai konzervativizmus kétféle hagyományáról, azok védelméről szól. Az amerikai konzervatívok általában az egyéni szabadságot is védik demokratikus alapértékként, illetve általában hisznek a szövetségi kormány és az egyes államok jogai közötti egyensúly elvében. Néhány jobboldali libertáriustól eltekintve ők az erőteljes fellépést támogatják azokon a területeken, amelyek szerintük a mindenkori szövetségi adminisztráció feladatai: így a honvédelem, az illegális migráció és a bűnüldözés területén. De emellett fontos utalni a társadalmi konzervatívokra, akik közül sokan vallásosak, és népesen jelen vannak a vidéki Amerikában; ők azok, akik máig többnyire ellenzik az abortuszt vagy az azonos neműek házasságát, és a divatos rasszteóriák helyett sokkal fontosabbnak tartják a hagyományos amerikai értékek továbbadását az oktatási intézményekben.