Szivárogtatás a Pentagonból: mikor is győzelme ez a szólásszabadságnak?
2020-ban az egyik ismert nem kormányzati szervezet honlapján méltató cikk jelent annak az eseménynek az évfordulója kapcsán, hogy 1971-ben hozta meg híres ítéletét –a Pentagon-iratok ügyében – az amerikai szövetségi Legfelsőbb Bíróság.
A hazai szervezet értékelése szerint az ügy egyszerre érintette a szólásszabadságot, a hatalmi ágak szétválasztását és a kormányzati hatalom lehetőségeinek kérdését működő jogállami keretek között. És bár nem a Pentagon-iratok hozták el a vietnámi háború végét, a közvélemény számára mégis világossá tették a háború lezárásának szükségességét.
Így a Pentagon-iratok felfedték például, hogy az Egyesült Államok titokban kiterjesztette akcióinak körét a vietnámi háborúban Észak-Vietnam elleni part menti rajtaütésekkel és a tengerészgyalogság támadásaival, miközben ezekről egyáltalán nem számolt be a mainstream média.
Két amerikai férfi, Daniel Ellsberg és Anthony Russo adták át a sajtó részére a Pentagon-iratokat (egy tanulmányt és csatolt részeit), a mintegy 7000 oldalas, titkosított dokumentum a háború történetét dolgozta fel nagyrészt titkos információk alapján, még Robert McNamara, Johnson demokrata elnök(1963–69) védelmi miniszterének megrendelésére.
Ellsberg maga is részt vett a részletes anyag elkészítésében, amelynek nyilvánosságra hozatala miatt Ellsberget először összeesküvéssel, kémkedéssel (az 1917-es szövetségi kémtörvény alapján), valamint kormányzati tulajdon ellopásával vádolták meg, és összesen 115 év börtönbüntetést róttak ki rá – végül azonban ifjabb William Matthew Byrne bíró 1973. május 11-én elvetett minden Ellsberg elleni vádat.
A Time, a New York Times vagy a Washington Post lapokhoz vitte el először a szupertitkos papírokat Ellsberg, és az említett évfordulós cikk is utal rá, hogy az amerikai alkotmány első kiegészítése (1791) elvileg lehetetlenné tesz bármiféle előzetes cenzúrát.
(Az első kiegészítés előírja, hogy a Kongresszus nem hoz olyan törvényt, amely nem tartja tiszteletben a vallás alapjait vagy amely tiltja annak szabad gyakorlását, továbbá védi a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, valamint azt a fontos jogot, hogy a kormányhoz lehessen fordulni a panaszok orvoslásáért.)
A Nixon-kormányzat mindenképp meg akarta akadályozni a közlést, és fegyveresekkel vetette körül a nyomdát, majd Nixonék utasítására Robert Mardian helyettes államügyész azonnal azt a javaslatot tette, hogy bírói út segítségével történjen a további közlések előzetes letiltásának kikényszerítése, méghozzá azon az alapon, hogy az érintett iratok nyilvánosságra kerülése helyrehozhatatlan károkat okoz a nemzetbiztonságnak.
Az ügy hamar a szövetségi Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol az egyedi ügyre vonatkozóan 6–3 arányban vetették el a közlés előzetes megtiltását, miután – a testület szerint – a konkrét esetben a kormány nem tett eleget a rá háruló súlyos bizonyítási kötelezettségnek. Végül 2011 júniusában az iratokat feloldották és nyilvánosságra hozták.
Az ilyen típusú iratok nyilvánosság elé kerülése, és ennek a szólásszabadsággal való szoros összefüggése nem mindig egyértelmű az irányadó sajtó megítélésében, amelynek okai persze többrétűek és akár erősen pártpolitikai vonatkozásúak is lehetnek.
2023 áprilisában az Egyesült Államok két titkosított dokumentuma kezdett el keringeni online közösségi felületeken. A dokumentumok elsősorban az orosz–ukrán háborúra vonatkoztak, de tartalmaztak külföldi hírszerzési értékeléseket is Észak-Korea, Kína, Irán és az Egyesült Arab Emírségek kapcsán.
Jack Teixeira, a Massachusettsi Légi Nemzeti Gárda hírszerző szárnyának tagja – aki egy katonai támaszponton dolgozott – állítólag lefényképezte a dokumentumokat, és azokat egy internetes játékoldal, a Discord csevegés alkalmazásán keresztül osztotta meg pár tucat emberrel.
A kiszivárogtatás miatti botrány diplomáciai válságot szült az Egyesült Államok és a „Five Eyes” (öt angolszász ország hírszerző együttműködése) között is.
Amerikában a szövetségi Védelmi Minisztériumból, a Fehér Házból, a Külügyminisztériumból és az USA hírszerző közösségéből álló ügynökségközi erőfeszítéssel kezdték el értékelni a kiszivárogtatás körülményeit.
Ezzel egy időben az Igazságügyi Minisztérium és a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) büntetőeljárást is indított a kiszivárogtatás ügyében.
Amerikai tisztviselők Oroszországot kezdték vádolni azzal, hogy a kiszivárogtatás mögött állhatott.
2023. április 13-án az FBI letartóztatta az említett Teixeirát, akit tehát a közelmúltban nyilvánosságra került titkos kormányzati dokumentumok kiszivárogtatásával gyanúsítanak. Teixeira hamarosan a bostoni szövetségi bíróság előtt fog felelni az ügyben.
Joe Biden elnök már április 13-án reggel utalást tett arra, hogy a szivárogtató kilétére irányuló nyomozás közel jár az áttöréshez – ezt az amerikai elnök mondta újságíróknak Írországban. A gyanúsított személyazonosságáról először aznap számolt be a The New York Times – és a balliberális washingtoni kormányzat jól láthatóan a mainstream nyugati sajtó java részének támogatását is maga mögött tudhatja az ügyben.
A Védelmi Minisztérium szóvivője egy korábban tartott sajtótájékoztatón annyit közölt, hogy szándékosan elkövetett bűncselekményről van szó. Pat Ryder elmondta, hogy az érvényben lévő, a minősített iratok kezelésére vonatkozó előírások nyilvánvaló megsértéséről van szó. Hozzátette, hogy a Pentagon – a védelmi tárca – felülvizsgálja azok körét, akik hozzáférhetnek a minősített iratokhoz, és úgy fogalmazott, hogy „mindig minden helyzetből tanulnak”.
Bár gyakran hivatkoznak a közérdekre a kiszivárgott minősített információk nyilvánosságra hozatalának igazolására, mint például liberális, de más jogászok is fel szokták hozni érvként, épp ugyanez rákényszerítheti a sajtót az iratok közzétételétől való tartózkodásra is, ha a nemzetbiztonságot valóban szempontnak tekintjük. Kérdés akkor, hogy amikor a mainstream média egy kiszivárogtatást tárgyal, miként törekszik az eset egyes okainak alapos és tárgyszerű bemutatására, illetve miként alkalmazható egyértelműen a közérdek fogalma a kiszivárgott minősített információk közzététele kapcsán, a szivárogtatás gyakorlati megengedhetőségének meghatározására.