Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Mit tehetnek az államok az álhírekkel szemben?

Az álhírek elleni fellépés hazánkban és a nemzetközi színtéren

Az új média és a modern kommunikációs csatornák világában egyre jelentősebb kárt okoznak az álhírek és a dezinformációs törekvések. Alapvetően nemzeti jogalkotói hatáskör, hogy a „fake news“ terjesztését szabályozzák-e, és ha igen, miként. A médiában közölt valótlan állításokkal szembeni jogi fellépés egyik eszköze a sajtó-helyreigazítási per. A polgári kontradiktórius eljárás mellett büntetőjogi szankció kiszabására is sor kerülhet, amennyiben – a magyar szabályozás szerint – az elkövető


- közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére[rémhírterjesztés, Btk. 337. § (1) bek.];

- különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa[rémhírterjesztés, Btk. 337. § (2) bek.];

- a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít, híresztel, vagy azt a látszatot kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget[közveszéllyel fenyegetés, Btk. 338. § (2) bek.]. 

Az álhíreket széles körben jelentős biztonsági fenyegetésnek tekintik, különösen, ha azokat államilag generálják vagytámogatják. A nemzetközi szokásjog értelmében, tilos az egyik állam beavatkozása egy másik állam bel- vagy külügyeibe. Az, hogy egy híresztelés sérti-e a be nem avatkozás elvét, minden körülménytől függ. Ha szándékosan hamis, és az a célja, hogy ellenérzést váltson ki vagy felkelést szítson, valószínűleg megsértik a be nem avatkozás elvét. Amennyiben tényszerű és semleges, kétséges, hogy beavatkozásnak minősül-e, függetlenül attól, milyen hatást gyakorolhat. A beavatkozás jogszerűsége nem attól függ, hogy az intervenciós kísérlet sikeres-e. Amikor egy álhírrel a választások eredményét kívánják befolyásolni, a szavazókatmint „állami döntéshozókat” manipulálják, ez pedig sérti a be nem avatkozás elvét. 

Az államoknak a nemzetközi jog nem tiltja a félretájékoztatást, néhány speciális terület kivételével. A hamis információk sugárzását A műsorsugárzásnak a béke érdekében történő felhasználásáról szóló nemzetközi egyezményszabályozza („Műsorsugárzási” Egyezmény, BroadcastingConvention, amelynek Magyarország is szerződő állama), amelynek értelmében a részes államok vállalták, hogy megtiltják és leállítják a hamis közlések továbbítását, ha az „valószínűleg árthat” a „jó nemzetközi megértésnek”. A Nemzetközi Távközlési Unió Rádiószabályzata értelmében az államok nem küldhetnek hamis vagy félrevezető jeleket, de ez inkább az adók azonosítására vonatkozik, mintsem az adás lényegére. A polgári légiközlekedés elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló egyezmény csupán azt írja elő, hogy kriminalizálja a jogellenes és szándékos információközlést, ha ismert, hogy hamis, és veszélyezteti a repülés közbeni légi jármű biztonságát. 

Az álhírek elleni jogorvoslatok lehetnek reaktívak és preventívjellegűek is. 

Az 1936-os „Műsorsugárzási” Egyezmény 3. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy a magas szerződő felek kölcsönösen vállalják, hogy saját területükön megtiltják és szükség esetén haladéktalanul leállítanak minden olyan közvetítést, amely sértheti a „jó nemzetközi egyetértést” olyan kijelentések révén, amelyek helytelenségéről az adásért felelős személyek tudnak vagy tudniuk kellett. Ha a hamis hír sérti a be nem avatkozás elvét, az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága által kodifikált és továbbfejlesztett, Az államok nemzetközi jogsértő cselekedeteiért fennálló felelősségéről (ARSIWA) szóló jogszabálytervezet (amelyet hivatalosan nem fogadtak el kötelező erejűként, de széles körben a nemzetközi szokásjog részeként, mint kógens normára tekintenek rá) 35. és 37. cikke értelmében, a jogsértést elszenvedő ország kérheti a hír hamisként való elismerését, a sérelmes helyzet megszüntetésétés a jogsértést megelőző állapot helyreállítását (kvázi in integrum restitutio), illetve kártérítést és azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt. Egy cselekedet vagy mulasztásakkor is betudható az adott országnak, ha az nem valamely központi állami szervhez kötődik, hanem olyanhoz, amelyre az állam csak részben vagy közvetett gyakorol befolyást. 

A kijavítás nemzetközi jogáról szóló 1953-as egyezmény(Korrekciós Egyezmény) a II. cikk (1) bekezdésében különleges jogot biztosít a részes államoknak a hírügynökségek által a végfelhasználói médiának terjesztett híranyagokkal szemben: azokban az esetekben, amikor egy szerződő állam azt állítja, hogy az egyik államból a másikba egy szerződő vagy nem-szerződő állam tudósítói vagy információs ügynökségei által közzétett vagy terjesztett híradás, amely sértheti más államokkal fennálló kapcsolatait vagy nemzeti presztízsét vagy méltóságát, hamis vagy elferdített, benyújthatja a hír tényszerű változatát azoknak a szerződő államoknak, amelyek területén az ilyen küldeményt közzétették vagy terjesztették. A Korrekciós Egyezményben foglaltak a magán- és állami hírügynökségekre vonatkoznak, függetlenül a nyilatkozat hiányosságainak előzetes ismeretétől, és csak nemzetközi összefüggésben.

 

2018 nyarán a brit parlament bizottsági vizsgálatot kezdeményezett az álhírekkel kapcsolatban, melynek eredményeként megállapították, hogy az álhírek alapjaibanveszélyeztetik demokráciát. 

Hasonló esetek „drámai helyzetekben” 

Az ún. „Lisa-ügy” főszereplője egy 13 éves, Németországban élő orosz lány volt, aki 2016 januárjában harminc órára eltűnt. Miután előkerült, a rendőrségnek azt nyilatkozta, hogy három arab kinézetű férfi elrabolta és megerőszakolta. A kiskorú által vázolt történetet először a Sputnik News, orosz állami hírügynökség tette közzé, ahol úgy interpretálták az esetet és annak utóéletét, hogy a német rendőrség nem akar nyomozni az ügyben, hanem meggyőzték Lisát, hogy állítsa azt, ő csábította el az említett férfiakat. Egy sajtótájékoztató keretében Szergej Lavrov orosz külügyminiszter úgy fogalmazott: „nyilvánvaló, hogy a lány nem önként tűnt el harminc órára”, és reméli, hogy az ügyet „nem söprik majd a szőnyeg alá” a migrációs problémák elfedése végett, a politikai korrektség jegyében. Lisa végül bevallotta, hogy az egész történetet ő találta ki, a szóban forgó bő egy napot pedig egy barátjánál tölthette. Miután a német hatóságok közölték a valós eseményeket, az orosz média nem távolította el és nem is módosította az esettel kapcsolatban született publicisztikákat. Mindez a számos negatív következménnyel járó migránsválság alatt történt, nem sokkal a szövetségi választás előtt, amikor a bevándorlók által sokkolt német társadalom egyébként is rendkívül megosztott volt, AngelMerkel gyengítése pedig egyúttal az Európai Unió gyengítését is jelenthette volna. A Lisa-ügy, egyrészt, sérthette a be nem avatkozás elvét, mivel a híresztelés egy államnak, illetve állami médiumnak (Sputnik News) tudható be, másrészt, bizonyíthatóan hamis, valótlan tények nem hangzottak el az orosz fél részéről, így egyértelmű intervencióról korántsem beszélhetünk. 

2020-ban hazánkról azt terjesztette a magyarországi és nyugati balliberális sajtó, hogy a Koronavírus-törvény nem tartalmaz időbeli korlátot, valamint, hogy „a parlament nem funkcionál” (CNN). A valóság ezzel szemben az, hogy az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése szerint a Kormány a veszélyhelyzetben rendeletet alkothat, amellyel - sarkalatos törvényben meghatározottak szerint - egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Az 53. cikk (3) bek. értelmében a Kormány (2) bekezdés szerinti rendelete tizenöt napig marad hatályban, kivéve, ha a Kormány - az Országgyűlés felhatalmazása alapján - a rendelet hatályát meghosszabbítja. Az 54. cikk (3) bekezdés kimondja, hogy akülönleges jogrendet a különleges jogrend bevezetésére jogosult szerv – azaz az Országgyűlés – megszünteti, ha kihirdetésének feltételei már nem állnak fenn. A koronavírus elleni védekezésről szóló – azóta hatályon kívül helyezett – 2020. évi XII. törvény 8. §-a szerint az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően az (1) bekezdés szerinti felhatalmazását visszavonhatja. E törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt. Mindezeket az álhíreket egy világjárvány idején terjesztették, ráadásul annak is a korai szakaszában, amikor még vakcinák sem voltak, ezzel pedig a választók kormányba vetett hitét és védekezés sikerességét próbálták aláásni. 

2021 őszén, miután a varsói alkotmánybíróság kimondta a nemzeti alapokmány primátusát az uniós jog felett, valamintösszeegyeztethetetlennek minősítette a lengyel alkotmánnyal az uniós alapszerződések egyes előírásait, illetve azt, ahogyan ezeket az Európai Unió Bírósága értelmezi, felmerült liberális körökben a „Polexit” vádja a lengyel kormánnyal szemben.Az Európai Tanács korábbi elnöke, Donald Tusk azt nyilatkozta, hogy az alkotmánybíróság és a kormány „minden köntörfalazás nélkül úgy döntöttek, hogy kivezetik Lengyelországot az Európai Unióból”. Mateusz Morawiecki miniszterelnök kiemelte, hogy az országuk kiléptetése az Európai Unióból soha nem merült fel a PiS-en belül, az egész csak fake news és hangulatkeltés, ráadásul egy világjárvány kellő közepén. A nemzetközi és lengyel baloldal célja itt is az volt, hogy egy álhír segítségével ellenszenvet váltsanak ki a jobboldali, konzervatív kormánnyal szemben, csökkentve annak támogatottságát.