Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Milyen jogi mozgástere van a migránskvóta tekintetében a blokkoló kisebbségnek?

A kötelező elosztási kvóta mostani kondíciók szerint történő bevezetése a kritikusok többsége szerint mindenek előtt igazságtalan, mivel a külső határvédelemmel kapcsolatos schengeni szabályozást nem betartó (és egyébként a menedékkérők fogadását szabályozó dublini rendszer előírásait is figyelmen kívül hagyó) államok miatti nehéz helyzet feloldását kollektív erkölcsi felelősségként szétterítené az összes többi tagállamra, kvázi parancsjelleggel. Mivel a migrációs kérdést illetően nincs egységes szilárd álláspont az Unióban, a kvóta értelmetlen is; a kvóta csak adott bevándorló-populáció esetén értelmezhető, és nem alkalmas arra, hogy belátható időn belül kezelje a problémát, vagyis a tényleges menekültek helyzetét kihasználó gazdasági migránsok és betelepülők kérdését, de nem ad választ a bűnözők, terrorista csoportok kiszűrésével kapcsolatos kérdésekre sem. A mesterségesen kiszabott tagállami mennyiségek azért is értelmüket vesztik, mert a migránsok és menekültek többnyire csak egy-két tagállamot tartanak elfogadható célállomásnak. A kötelező kvóta nálunk is növelheti a bűnözés, a terrorizmus kockázatát, kulturális veszélyt jelentene, és elviselhetetlen felesleges terhet a magyar szociális vagy egészségügyi rendszerre. Az uniós vezetésnek jobban figyelembe kellene venni az egyes tagállamok érdekeit.

A brüsszeli javaslatok fő problémája, hogy nem adnak választ a migránsválságra, és egyáltalán nem a már meglévő uniós szabályrendszerek elvszerű, határozott védelmére és azok betartatására törekednek. Emellett egyúttal sajnos „meghívót” jelentenek a harmadik világból érkezők milliói számára, hiszen csupán mesterségesen akarják elosztani a szabálytalan és tömeges, komoly biztonságpolitikai kockázatokkal (lásd bűnözés, terrorizmus, szociális, egészségügyi rendszerek biztonsága stb.) járó migrációt. A magyar kormány álláspontja szerint zárt, kompakt és erős védelmi rendszerre van szükség! Ennek jegyében biztosítani kell a külső határok, valamint az EU-s állampolgárok rendszeres ellenőrzésére vonatkozó, már meglévő EU-s és schengeni jogszabályok (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) tényleges érvényesülését. Ennek továbbra is tagállami jogkörben kell maradnia.

A legújabb rendelettervezet kapcsán hangsúlyozandó, hogy ugyan a kormány- és államfők testületének, az Európai Tanácsnak ugyan generális jelleggel nincs jogalkotó hatásköre, azonban stratégiai és válságmegoldó testületként működik, valamint kijelöli az EU politikájának stratégiai irányait. A bevándorlási és menekültügy terén is az általános irányvonalakat és prioritásokat az Európai Tanács biztosítja az EU számára. Az un. „vészfék” eljárás keretében a Miniszterek Tanácsában alulmaradt tagállam egy adott vitás jogszabályt az Európai Tanács elé utalhat, ez az eljárás alapvetően a kül- és biztonságpolitika, és például a társadalombiztosítás kérdéséhez kapcsolódik.

Ráadásul a Tanács kvóta-döntése érinti a tagállami szuverenitás lényeges kérdését is a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, hiszen a fenntartott szuverenitás kérdései közé tartozik a lakosság összetétele. Ezt támasztja alá, hogy a tagállamok között érvényesül ugyan a letelepedés szabadsága, de ebbe minden tagállam szuverenitása birtokában beleegyezett vagy beleegyezik a jövőben az egyes csatlakozási szerződések elfogadásakor. Ez a beleegyezés a menekültügyi és bevándorlási politika körében hozott tagállami döntésekre is kiterjed az átruházott hatáskörök folytán. 

Az Európai Unióról szóló szerződést módosító Lisszaboni Szerződés a minősített többségi szavazás feltételeit is meghatározza a Tanácsban, eszerint a tagországok többsége, azaz 55 százaléka és az uniós lakosság többsége, azaz 65 százaléka szükséges a szavazati arányoknál az elfogadáshoz. A blokkoló kisebbség ugyanakkor megköveteli, hogy legalább négy tagállam szavazzon a javaslat ellen, ez azonban a Bel- és Igazságügyi Tanács szavazásán nem jött össze, miután csak két állam, hazánk és Lengyelország szavazott ellene. E helyütt rögzítendő, hogy amikor a Tanács a Bizottság vagy a főképviselő által benyújtott javaslatról szavaz, akkor egy adott határozat akkor minősül elfogadottnak, ha a szavazásban részt vevő tagállamokat képviselő tanácsi tagok 55%-a igennel szavaz, és az igennel szavazók egyben a részt vevő tagállamok népességének legalább 65%-át képviselik.

Ebben az esetben a blokkoló kisebbségnek legalább a részt vevő tagállamok népességének több mint 35%-át képviselő tanácsi tagokból és még egy tagból kell állnia; ennek hiányában a minősített többséget elértnek kell tekinteni. A kvótaügy végső soron az Európai Bíróság elé is kerülhet, ami megtörténhet akkor, ha egy tagország nem hajt végre egy uniós irányelvet vagy más jogi követelményt. Ennek alapja, hogy egy elfogadott uniós rendelet, mint másodlagos jogforrás kötelezően végrehajtandó, kizárólagosan uniós és semmiképpen sem tagállami országgyűlési hatáskör és egyedül az Európai Bíróságnál támadható meg.

Jogvita esetén szempont lehet, hogy az Alapszerződések által (EUMSZ 78. cikk (3) bekezdésében) biztosított tanácsi hatáskör az átmeneti intézkedésekre a harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása esetén csak az érintett tagállam vagy tagállamok érdekét szolgálhatja. A segítségnyújtást szolgáló hatáskör nem fordítható meg, azaz nem szolgálhat olyan intézkedés alapjául, amely valamely tagállamot akarata ellenére hátrányos helyzetbe hoz. Miután okkal feltételezhetően az Európai Tanács döntési jogát akarja kikerülni a miniszterek Tanácsa, ezért az ultra vires, azaz a jogkör-túllépés szempontjait is meg kellene vizsgálni. A tagországok ugyanis bizonyos hatásköröket átruházhatnak az uniós szervekre az elsődleges jog révén, de csak addig, amíg ezek az átruházott hatáskörök csak az általuk meghatározott elvek és politikák előmozdítását – vagyis lényegében az Európai Tanács meghatározta irányvonalat – teszik lehetővé.

Az Alaptörvény hetedik módosítása óta rögzíti, hogy Magyarország alkotmányos hatásköreinek a többi EU-tagállammal közös gyakorlása (E/2. cikk) „nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát”. Emellett (XIV. cikk) „Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be”, ilyen értelemben az alkotmányos identitásba ütközés vizsgálható az adott uniós norma tekintetében egyes uniós tagállamok alkotmánybírósági gyakorlata alapján.

Az uniós kvótarendszer tulajdonképpen egy nem megoldott feladatra, egy nem megfelelően kezelt helyzetre épít: arra, hogy az Európa felé özönlő közel-keleti és egyre inkább Afrikából jövő migránsokat nem lehet, vagy nem is szabad megállítani az Európai Unió külső határain, és ha már itt vannak, úgymond igazságos módon meg kell osztani az ebből fakadó terheket. A válság ugyanis a brüsszeli vezetők álláspontja szerint csak néhány uniós tagállamnak okoz fokozott problémát: belépési pontként Görögország, Olaszország vagy (több európai politikus által is elismerten) Magyarország számára, a migránsok célországai pedig elsősorban Németország és Svédország. Miközben a kötelező kvóta hívei a mindenki számára elviselhetővé tenni kívánt terheket emlegetik a néhány országban koncentrálódó migránsok számszerű elosztásával, valójában nem foglalkoznak az okokkal, az alapproblémával, jelesül az egyes tagországok által nem megfelelően vagy éppen egyáltalán nem érvényesített határvédelemmel.

Vissza kell állítani és teljes körűen érvényesíteni a dublini rendszert Görögországban utalt rá korábban a magyar kormányfő, ahol a hatóságok nem tudnak, illetve nem akarnak foglalkozni a török–görög határon áttörő migránstömegekkel; az így érkezők többsége, mivel nem is figyelnek megfelelően rájuk, irreguláris módon folytatja vándorlását. Az Unió különösebb hatáselemzés nélkül újabb és újabb jogszabályokat fogad el, ahelyett, hogy a már meglévő jogszabályokat betartaná, illetve betartatná! Nem beszélve arról, hogy az érkezők jelentős része nem együttműködő, ezért a menedékjoggal való visszaélés hihetetlen méreteket ölt. Az Unió semmiféle felvilágosító tevékenységet nem folytat a migránsok körében, helyette bevándorláspárti vezetői meggondolatlan politikai üzenetekkel „bujtják fel” a tömegeket, hamis illúziókba ringatják európai jövőjükkel kapcsolatban.