Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért titkolózik Brüsszel? – az uniós polgárok adatigénylési lehetőségei az EU intézményeiben

Az uniós polgárok közös érdekéből fontosnak tekinthető adatok, illetve az ezekhez való nyílt hozzáférés alapelve az, hogy a nyilvános természetű és közérdekből fontos információknak elérhetőknek szabad felhasználásra. Erről hivatott gondoskodni az ún. nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja is.

Azonban lehetnek olyan adatok is, amelyek ugyanúgy közérdeklődésre tarthatnak számot, de nem elérhető a brüsszeli intézményekhez megadott felületeken. Ilyenkor természetesen van elvi mód adatok kikérésére brüsszeli uniós intézményeknél.


Ezen kérelmek benyújtásához azonban tudni kell, hogy kizárólag írásban terjeszthetők elő az adatigénylések – amibe beletartozik az elektronikus forma is. Az Unió bármely nyelvét lehet használni, így az uniós polgár például magyarul is jogosult az adatigénye előterjesztésére. A kérelmező nem köteles megindokolni a kérelmet.

És itt jöhet az első komoly buktató: mégpedig a kérelem pontosságára – minden részletben helyességére, a kvázi kidolgozott gondosságra – vonatkozó kritériumra, amelyre való hivatkozással jóformán bármely kérelem visszautasítható. A kérelem pontosságára irányuló tartalmi elvárás azt a célt szolgálja (szolgálná), hogy az adott intézmény az igényelt adatot, dokumentumot „azonosítani” tudja. A brüsszeli jogi nyelvben és intézményi környezetben kevésbé járatos adatigénylő számára ez már igen komoly nehézséget is támaszthat, és az adatigénylési törekvést meg is hiúsíthatja (utóbbinak persze lehet más oka is, mint arra később visszatérünk).

A kérelem teljes vagy részleges elutasítása esetén – a válasz átvételétől számított 15 napon belül – ún. megerősítő kérelem benyújtásai is lehetősées. A szabályozás értelmében, ha ezt a megerősítő kérelmet az adott intézmény teljesen, vagy részlegesen elutasítja, akkor elvileg még két jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésre.

Az Európai Ombudsman a közösségi intézmények és szervek elleni panaszokat vizsgálja ki, míg a jogorvoslat másik formája, a bírósági eljárás indítása is lehetséges az adott intézménnyel szemben. Ez azonban bonyolult, hosszadalmas, procedurális út, ilyen ún. közvetlen keresetet magánszemélyek, vállalkozások vagy egyéb szervezetek nyújthatnak be.

Az uniós intézmények felé jól becsatornázott jogvédők, jogvédő szervezetek, önkéntes jogi „segítők” is képesek lehetnek megszűrni az „illetéktelennek” talált adatigénylési törekvéseket, kérelmeket. A „láthatatlan kéz” így szükség esetén megkönnyítheti Brüsszel dolgát az egyszeri adatigénylőkkel szemben. Az EU-s polgárok számára lényeges adatok információs piacát a „láthatatlan kéz” irányítja oly módon, hogy a brüsszeli intézményi háló  és a köréje fonódott jogvédők a közös érdekeiket végig szem előtt tartva, minél többet őrizzenek meg Brüsszel információs hatalmából; ez a háló, amennyiben a teljes információs piac elég nagy hányadát tartja ellenőrzése alatt, azaz monopolhelyzetbe került, akkor el tudja téríteni a jogkereső uniós polgárok kérelmeinek egy jelentős részét.

Az uniós bürokrácia hivatali útvesztőin adatot igénylőknek tudniuk kell, hogy a közösségi intézményi feladatot ellátó egyes szerveket válaszadási kötelezettség terheli. A válasznak tartalmaznia kell az uniós polgár által kért adatot, vagy indokolni kell, hogy a kért adat miért nem adható ki.

A kérelemnek az intézmény, a közösségi feladatot ellátó szerv – elvileg – a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb 15 napon belül eleget kell, hogy tegyen. Ezt a határidőt indokolt esetben egy alkalommal, 15 nappal hosszabbíthatják meg az igénylő uniós polgár értesítése mellett.

Az információszabadság a nemzeti jogrendszerekben alapvető szabadságjog. Ennek lényege, hogy minden polgárnak joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Például a magyar Alkotmánybíróság már a kezdetektől közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog szinonimájaként használja az információszabadság fogalmát.

Az Unió alapdokumentumai által elismert jogokat az EU intézményeinek is érvényesíteniük kell. Az Európai Unió Alapjogi Chartájában (2000) határozták meg az Európai Unió alapvető értékeit, azzal a céllal, hogy az uniós jog részévé tegyék az EU-s polgárok, illetve az Európai Unió területén tartózkodó személyek számos személyes, állampolgári, politikai, gazdasági és társadalmi jogát. A Charta 11. cikke a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról ekképp rendelkezik: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhatna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül.”

Az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR), amely 2016. május 24-én lépett hatályba, nem elsősorban az információszabadság jogi kereteit szabályozza, de az azokra való hivatkozás révén magába foglalja a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódás szabadságához való jogot is.

Az uniós polgárok közös érdekéből lényegesnek tekinthető adatok megismeréséhez való jog kapcsán lényeges az időszerűség. Az információk egy része az időmúlással aktualitását, értékét veszti és így már nem, vagy csak kisebb mértékben képes segíteni a közéleti kérdésekben történő véleményformálást. Bár az uniós intézményeknél nincs konkrét rögzített határidő – a 15 napos határidők az adatkérelemre való reagálásra vonatkoznak –, mégis nyilvánvaló, hogy az észszerű időn túlnyuló válaszadási határidő, a folyamat elhúzása, netán az adatigénylési szándék előli brüsszeli intézményi kitérés teljesen képes ellehetetleníteni az uniós polgárok adatigénylésének célját.