Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért nem kell vagyonnyilatkozatot tennie sem Věra Jourovának sem a többi uniós biztosnak?

Az NGO-k is kicsúsztak a pénzügyi felügyelet alól. Az EU-s közpénzek átláthatatlan transzparenciája Brüsszelben?

A mai világban különösen fontos lenne a vezető brüsszeli döntéshozók részéről, hogy az európai polgárok beléjük vetett bizalmát a saját példájukon keresztül is erősítsék. A gyakorlat mégis az, hogy például az Európai Bizottság biztosainak soha nem kell vagyoni nyilatkozatot tenniük, és elszámolniuk a tekintetben, hogy transzparenssé tegyék a vagyoni viszonyaik alakulását, és megelőzzék ezzel az esetleges korrupciót.
Az is különös, hogy az Európai Bizottság honlapján az elszámoltathatósággal és pénzügyi beszámolókkal kapcsolatos általános leírás „természetesen” nem olvasható a magyar anyanyelvű uniós polgárok számára, mint ahogy több más, az Unióban hivatalos nyelven sem.



A figyelmes olvasó azt tapasztalja, hogy a financial statement kifejezést ők pénzügyi beszámoló értelemben használják – lehet is –, de a vagyonnyilatkozatot is így mondják angolul. Utóbbi, vagyis vagyonnyilatkozat megtétele az uniós biztosok részéről nem elvárt. Jelenleg csak bizonyos – a laikusok számára nehezen áttekinthető – pénzügyi kimutatások (mérleg, pénzügyi teljesítmény-kimutatás), költségvetési végrehajtási jelentések érhetők el.
A vagyoni helyzet, illetve korrupciós kockázat kérdésén keresztül hamar eljuthatunk az elszámoltathatóság problémájához. Az Európai Bizottság jóváhagyásában betöltött szerepe mellett, az Európai Parlament elvileg bármikor jogosult bizalmatlansági szavazást tartani, ha az a célja, hogy lemondásra kényszerítse az egész Bizottságot. Ehhez olyan szavazásra van szükség, amely a szavazásban részt vevők legalább kétharmada, és a Parlament összes képviselője többségének igenlő akaratával történik. Ezt a lehetőséget eddig csak egyszer, fenyegető jelleggel vették igénybe a Jacques Santer által vezetett Bizottsággal szemben még 1999-ben, amikor a testülettel kapcsolatban korrupciós vádak merültek fel. Erre válaszul a Santer-bizottság „önszántából” mondott le, de a Bizottság azóta erre egyetlen alkalommal sem kényszerült újra.
Brüsszel a vagyoni és politikai felelősség kérdésében nem is tud következetesen álláspontot képviselni, ami igaz az uniós intézményekben is jelentős befolyással bíró nemzetközi NGO-k EU-n kívüli tevékenységével kapcsolatban is. Érdemes felidézni az Európai Bizottság egyik érdekes sajtóközleményét, amely 2018. július 9-én kelt. Ebben a Bizottság – a hivatali korrupció felszámolásáért – EU-s ajánlásokat tett Ukrajnának. A közlemény szövege szerint: „Az uniós vezetők (...) hangsúlyozták, hogy létre kell hozni az elektronikus vagyonnyilatkozatok hatékony ellenőrzési mechanizmusát, és meg kell szüntetni a civil aktivisták elektronikus vagyonbevallási kötelezettségét.”
És még egy adalék a pénzügyi transzparenciához: 2019 márciusában bombaként robbant a sajtóhír, hogy a nem kormányzati civil szervezeteket vetné be az Európai Parlament (EP) többsége azokkal a nemzeti kormányokkal szemben, amelyek egyes fajsúlyos kérdésekben az uniós vezetőkétől eltérő véleményt képviselnek. Az összeg – amit az uniós közpénzből erre fordítanának az Európai Unió 2021–2027-es időszakra vonatkozó hétéves pénzügyi keretében vagyis költségvetésében – összesen 1,8 milliárd euró, azaz mintegy 570 milliárd forint lenne.
Vagyis a Brüsszelben hatalmas lobbierővel bíró NGO-hálózat nyilvánvaló nyomásával, az Európai Parlament a Jogok és Értékek programra a Bizottság által előirányzott 642 millió eurót is kevesellte, ezért 2019 januárjában – az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, röviden LIBE-bizottság kezdeményezésére – arra tett javaslatot, hogy a támogatást emeljék több mint 1,8 milliárd euróra. 2020 őszére úgy tűnt, hogy az Európai Tanács (a jogérvényesülési programmal együttesen) a korábban említett 841 millió eurós összeget különítené el a projektre, és úgy tűnik, az NGO-k a világjárvány okozta gazdasági válság ellenére is busás uniós támogatást élvezhetnek majd.
Sajnos Brüsszel vezető tisztségviselői a vagyoni átláthatóság és az elszámoltathatóság kérdését sem saját maguk, sem pedig a nemzetállamok szerepét részben átvenni kívánó nemzetközi infrastruktúra-hálózatok vonatkozásában nem tartják égetően fontosnak. Pedig az átláthatóság, az elszámoltathatóság az uniós közpénzekkel, vagyis az európai polgárok pénzével való gazdálkodás legfontosabb alapelvei. Miközben morális elveket hangoztatnak, ők maguk olyan gyakorlatot folytatnak, amelyre etikus politikát és európai gazdaságot építeni, és félő, hogy az európai emberek pénze éppen olyan törekvések finanszírozására megy majd el, amelyre a polgárok nem adtak demokratikus felhatalmazást. Az EU-s közpénzeket az átláthatóság és a közéleti tisztaság elvének tükrében kellene kezelni, és az uniós közpénzek elköltésére vonatkozó adatokat ténylegesen is közérdekű adatnak kellene tekinteni. Rossz üzenete van annak is, amely bármilyen formában, az Ukrajnában tevékeny, de külföldről pénzelt NGO-k tagjainak és vezetőinek pénzügyi átláthatósága ellen irányul.
Miközben több tagállamon is számon kérik a demokráciát és a korrupciómentes közéletet, eközben az Európai Unió vezető tisztségviselői, és a Brüsszel által is pénzelt nemzetközi civil hálózatok a saját hatókörükön belül a korrupció hatékony megelőzésére.