Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Kevesebb fegyver, több közbiztonság? Fegyvertartási viták és szabályozások az USA-tól Európáig

Joe Biden elnököt azért kritizálják, mert a bejelentett szigorítások enyhének bizonyultak


A fegyvertartás és -viselés állampolgári joga (a fegyverkezési jog) az emberek azon jogát biztosítja, hogy fegyvereket tarthassanak az életük, szabadságuk és tulajdonuk megvédése céljából.

A modern kor legrégibb ismert – és máig hatályos – szabályozása az amerikai. Az Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítése (angolul: Second Amendment to the United States Constitution) az ún. Bill of Rights (1791) részeként megtiltja a szövetségi kormánynak a fegyverbirtoklási és -viselési jog korlátozását. Ezt az alkotmányos szabályozást a másik kilenc alkotmánykiegészítéssel együtt, 1791 decemberében fogadták el. E tilalom pontos mértéke máig az egyik legvitatottabb alkotmányos pont és politikai kérdés a tengerentúlon.

A második kiegészítés a fegyverviseléshez való jogot deklarálja, annak pontos szövege szerint: „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.” Az egész huszadik századot végigkísérte az arról folyó vita, hogy pontosan mit is jelent ez a mondat; így mintegy kétszáz év után, az Egyesült Államok v. Verdugo-Urquirdez (1990) ügyben mondta ki azt a szövetségi Legfelsőbb Bíróság, hogy „a nép” kifejezés magába foglalja mind az Egyesült Államok állampolgárait, mind az országban legálisan tartózkodó külföldieket.

Európában az 1997. évi svájci fegyvertörvény harmadik cikke teszi lehetővé a fegyvertartási jog gyakorlását. Svájcban a 20 és 35 év közötti férfi lakosság számára általánosan kötelező katonai szolgálatot írnak elő, amely maga után vonja azt is, hogy minden – korban érintett – férfi állampolgár tartson magánál otthon egy teljesen automata lőfegyvert behívás esetére. Ez a személyi fegyver a milícia tulajdonát képezi, és annak otthonban való tartása már a hadi kötelezettség része.

Az Egyesült Királyságban a polgárok nem bírnak automatikus fegyvertartási joggal, de bizonyos lőfegyvereket – a megfelelő engedély megszerzése után – tarthatnak maguknál. Így például sportpuskák és sörétes puskák engedélyhez kötött birtoklása lehetséges, míg a kézifegyverek, automata és középtüzes félautomata fegyverek tartása – a további speciális feltételek teljesítése nélkül – illegálisnak minősül.

Az Európai Unión belül nincs egységes szabályozás, itt sokáig a 91/477/EGK tanácsi irányelv volt az irányadó, amelyet 2008-ban módosítottak. Ez a direktíva négy (A, B, C és D) kategóriába sorolta a lőfegyvereket.

Az Európai Bizottság 2015 novemberében fogadott el egy intézkedéscsomagot azzal a céllal, hogy megnehezítse a fegyvertartást a tagországokban – egy új irányelv elfogadásának jelzett szándékával. Az említett 1991-es fegyverirányelvet módosítani szándékozó, 2017/853 európai parlamenti és tanácsi irányelv ellen jogi úton lépett fel Csehország, azonban keresetét 2019. december 3-án elutasította a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság. A fő probléma az új uniós irányelvvel sokak szerint az volt, hogy jelentősen csökkentené a nemzeti szabályozás lehetőségét, illetve korábban engedélymentes eszközöket tesz engedélykötelessé, s mindezt a terrorveszélyre való hivatkozással.

Az új uniós irányelv ellenzői szerint a közösségi joggal ellentétes módon avatkoznak be a tagországok belbiztonságába, a legális fegyvertartás és fegyverpiac ellehetetlenítésével. Ezzel az önvédelem lehetőségét csorbítva, például azáltal, hogy az új műszaki követelményrendszer tagállami átvételével 2023-tól kizárnák a gumilövedékes gáz-riasztó fegyverek gyártását és forgalmazását. Ezért például Magyarország is csatlakozott a Csehország által indított, végül elutasított keresethez, amely az irányelv részleges vagy teljes megsemmisítését célozta.

Az Unióban a jogfejlődés szempontjából érezhető egy, a szabályozások egységesítése felé mutató trend, de kérdés, hogy ezt úgy célszerű-e szorgalmazni, ahogy ezt az utóbbi években tették. A tagállami szabályozások ugyanis eleve szigorúnak mondhatók nemzetközi mércével, így a legtöbb tagországban életkorhoz kötötten, büntetlen előélettel, a mentális képességek teljes birtokában lehetséges csak a speciális engedélyek megszerzése.

Az Európai Unióban a kisszámú lőfegyveres bűncselekményt jellemzően illegálisan beszerzett és készített fegyverrel követik el, és például hazánkban alacsony – átlagosan évi tíz eset alatti – a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok száma. A közel tízmillió lakosú Magyarországon 2019 áprilisában mintegy 145 ezren rendelkeztek 222 ezer fegyvertartási engedéllyel, közülük 63 ezer tulajdonos gáz- és riasztófegyvert birtokolt, melynek megszerzéséhez és tartásához nem szükséges engedély.