Jogállam agitprop-védelem alatt: Timmermans biztos meg a szelektív érzékenység

A jogállam miatti aggódás címén lényegében nem mást tett, mint hogy beszállt kicsit a romániai EP-választási kampányba, ha már a március közepén rendezett szenátusi és tartományi holland választáson migránsbarát pártja csúfos vereséget szenvedett az alig 8,5%-os eredményével, a legfrissebb EP-választási előrejelzések szerint májusban ennél is gyengébb szereplés elé nézve.

Timmermans úr tehát egy kicsit kompenzálni is igyekszik a gyengébb otthoni produktumot, és inkább beszáll másutt is az EP-kampányba. Persze hogy mennyire tekinthető hitelesnek a keletebbi „renitens” tagországok jogállamisága iránt mutatott aggodalma, jól megvilágítja egy-két korábbi eset is.

Például alig néhány hónapja Hollandiában, az amúgy gondosan PC-kordában tartott holland média viszonyai közepette is botrányt kavart, hogy egy muszlim bevándorló hátterű férfi egy 18 éves értelmi fogyatékos lánnyal erőszakoskodott. A skandalumot igazán az okozta, hogy egy helyi bíróság azonban csak azért hozott a szokásosnál enyhébb ítéletet, hogy a vádlott ne veszítse el tartózkodási engedélyét az eset miatt. A bírói döntésen nemcsak a lány rokonai háborodtak fel, hanem egyes holland politikusok és erre érzékeny holland állampolgárok is. Az ügy lényege: a vádlott migráns szerint közös megegyezésen alapult a nemi aktus, a lány viszont teljesen mást állított, szerinte őt megerőszakolták; a bíróság (a holland jogállam!) végül az afgán férfi mellé állt. Vagyis annak ellenére, hogy az ügyész minimum két éves szabadságvesztést szeretett volna elérni, az amszterdami bíróság kevésbé súlyos büntetést rótt ki a vádlottra annak érdekében, hogy a 38 éves afgán menedékkérő mégis elkerülje a kitoloncolást.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke (Fotó: EPA/PATRICK SEEGER)

Vagy arra is kíváncsiak lennénk, hogy Timmermans mennyire érzi esetleg veszélyben a hollandiai igazságszolgáltatás függetlenségét, és a joguralom tiszta érvényesülését annak nyomán, hogy 2018. november 1-jétől baloldali liberális politikus lett az alelnöke – ezáltal a szervezet tényleges vezetője – a jogszabálytervezetek előzetes normakontrollját végző, egyúttal legfőbb közigazgatási bíróságként funkcionáló Államtanácsnak Hollandiában?

Miközben pedig Timmermans és a holland politikai elit saját érzékenységét igyekszik sugallni az Európába beengedett migránstömegek kapcsán, aközben pár éve még az is előfordulhatott, hogy 2016-ban lakáshelyiségek helyett kihasználatlan börtöncellákban kezdték elhelyezni a mégiscsak nehezebben kezelhetőnek talált bevándorlók tömegeit? (Az érintett börtönhelyiségeket korábban Belgiumnak és Norvégiának kölcsönözték ki, de a migrációs válság tetőzése után éppenséggel „menekültszállóként” funkcionáltak.) El tudjuk-e képzelni, hogy hasonló magyarországi megoldás esetén vajon mi várt volna Magyarországra és annak kormányára a nemzetközi nyilvánosságban? (Tippünk mindenesetre erre is volna…)

Vagy tegyünk fel csak egy egyszerűbb kérdést: vajon normális és európai szemmel elfogadható eljárásmódnak tartja-e az uniós belügyér, hogy egyes uniós tagállamokban már akkor akcióba lendül a hivatalosan a belső rend védelméért felelős rendőri szerv, ha netán valaki egy migrációkritikus posztot mert föltenni a közösségi média felületeire? (Mint ahogy az például Svédországban, de az uniós biztos hazájában, Hollandiában is megesett már, nem egy alkalommal…) Vajon hol van ilyenkor a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága iránti fokozott érzékenység, amely például lengyel és magyar jogállamisági ügyekben nem egyszer különös hangsúlyt kap?

Indokolt esetekben miért nem kapnak a Bizottságtól következetes, és tényleges védelmet a jogállam fontos, oly gyakran hangoztatott elemei, úgymint például: az alkotmányos rendszer működése, az igazságszolgáltatás függetlensége, összeférhetetlenség, a magánélet védelme, véleménynyilvánítás szabadsága, az egyenlő bánásmódhoz való jog, a kisebbséghez tartozó személyek védelme és még sorolhatnánk? Miért nem kell azok védelmére Timmermans, akik valóban rászorulnának az európai nyilvánosság nyújtotta pártfogásra, fokozottabb törődésre?

A válasz nem olyan nehéz, mint amilyennek elsőre tűnhet: talán esetleg arról van itt szó, hogy Timmermans valójában nem is a jogállam eszméje iránt oly mélyen elkötelezett, hanem sokkal inkább Soros György kiterjedt európai hálózatában egy meghatározó szereplő, aki politikai megfontolásokból válogat a vélt, illetve valós jogállami problémák között, és a nyílt társadalom ideológiáját elutasító egyes tagállamok irányába támadó jellegű aktivizmust fejt ki a Bizottság tagjaként és első alelnökeként. Hogy ezt az álságos politikai játékot meddig lehet még játszani, s hogy meddig engedhető meg Soros brüsszeli bürokratáinak, hogy tudatosan félrevezessék az európai közvéleményt, arról az Európai Unió felelősen gondolkodó polgárai egyértelmű véleményt nyilvánítanak majd május 26-án…