Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Jog a családi élethez: a német baloldal pandémia idején is a bevándorlók megszerzésére hajt?

A szociáldemokraták mellett a zöldek és a szélsőbal is migránsok Görögországból történő befogadását szorgalmazzák.

A kormányzó német szociáldemokrata párt (SPD) migrációs politikusai decemberben azzal a javaslattal álltak elő, hogy középtávon a törvényben rögzített 1000 fős limit megszüntetésével fel kell oldani a családegyesítés korlátozását a kiegészítő nemzetközi védelemre jogosult személyek körében. A párt frakciójának Migráció és Integráció nevű Bundestag-munkacsoportjának állásfoglalása olyan embereket érintene, akik nem élvezik az üldözöttek számára biztosított menekültvédelmet, de akiket – a német hatóságok véleménye szerint – súlyos csapás vagy kár fenyegetne polgárháborús és más veszélyek miatt a származási országaikban. Ennek a speciális csoportnak, a védelemre jogosultak körének a családegyesítési lehetősége jelenleg havonta mintegy ezer főre korlátozódik.


Az SPD-ben azért szeretnék a változtatást, mert szerintük fontos a család egységéhez fűződő alapvető jogot fenntartani, illetve annak lehetővé tenni minden védelemre jogosult bevándorló számára, annak érdekében, hogy együtt élhessenek házastársaikkal és gyermekeikkel.

A szocdemek továbbá a már Németországban tartózkodó emberek számára olyan esetszabályozást kívánnak biztosítani, amely állandó tartózkodási jogot ad olyan esetben, ha valaki legalább két éve az országban tartózkodik, itt megélhetést keres – vagy iskolába jár – és nem követett el bűncselekményt. Utóbbi feltétel kapcsán azért érdemes megjegyezni, hogy a migránsok és menedékkérők bűncselekményeit évek óta igyekeznek eltussolni Németországban, így például 2019-ben a Jewish Telegraphic Agency (JTA) a hatóságok bűnügyi statisztikáit tanulmányozva arra jutott, hogy a német belügyi szervek inkább „szélsőjobboldali” incidensekként könyvelik el a muszlim, illetve arab bevándorlók által elkövetett antiszemita támadásokat.

A nyugat-európai gyakorlattól még az sem idegen, hogy a bűncselekményekről készült statisztikákba, minisztériumi jelentésekbe „pontatlanságok” kerülnek, vagy hogy az egyes bűncselekmény-kategóriákba tartozó esetek kapcsán – homályos osztályozás és megjelölések használatával – inkább elfedni próbálják a köznyilvánosság elől a valós társadalmi helyzetet. Egy ilyen botrány miatt kellett távoznia a hivatalából például Mark Harbers holland migrációügyi államtitkárnak 2019 tavaszán.

Ami az SPD-t illeti: a párt szemlátomást kevéssé törődik azzal, hogy mi lesz a német többségi társadalommal a járvány hosszú távú hatásai nyomán. Például azzal, hogy miként alakul a nem bevándorló hátterű, azaz bennszülött németek körében a gyermekfelügyelet gyakorlata a koronavírus-járvány idején? Az elmúlt egy év stresszel és kihívásokkal teli körülményei egész generációk – közöttük a gyermekek és fiatalok – életét változtatták meg hétről hétre, hónapról hónapra.

A német családok immár másként „tanulják meg” élvezni az együtt töltött időt, főleg az online eszközök segítségével és sokkal kevésbé a szabadban, és újra fel kell fedezniük – és teljesen új módon kell tanulniuk értékelni – a családi életet és az ahhoz fűződő alapvető jogukat. A menedékkérők, harmadik országból érkezett migránsok helyzete helyett miért nem azzal foglalkozik az SPD, hogy a német szülőket miként érinti a rövidített munkavégzés, vagy hogy miként lehetne még biztonságosabban megoldani a gyermekek otthoni tanulását? Miért nem az az elsődleges számukra, hogy miként segíthetnék elő a gyermekek lelki fejlődéséhez szükséges kapcsolattartást más, a járvány által különösen veszélyeztetett idős családtagjaikkal (például a nagyszülőkkel)?

Miért nem azzal foglalkozik az újabb és újabb javaslatokkal előálló SPD, hogy a járvány során mennyiben változott meg a szerepek megoszlása ​​a családokban, és hogy miként lehetne e tekintetben is komfortosabbá tenni a német családok járvány sújtotta hétköznapjait a jogalkotás eszközei révén?

A család és a házasság védelmének a német Alaptörvény 6. cikkében is rögzített joga, mint alapjog (remélt) politikai érdekektől vezérelt hangsúlyozása bizonyos bevándorlócsoportok tekintetében, különösen felelőtlen dolog most, amikor az országok a járványvédekezésben még inkább az országok közötti, régióközi mozgások, vagyis a nemzetközi migráció korlátozását tűzik ki célul. Az SPD jogászai persze megtalálhatják a módot a törvényalkotásban, miután a „család” kifejezés mindenhol – az adott társadalmon belül az állampolgársági és családjogi jogállás viszonyában – családnak tekintett közösségek kapcsolatait foglalja magába. A védelem köre tehát az adott kontextustól függ.

A szociáldemokraták persze a távlatos kérdésekben is igen rövidlátóak. A német demográfiai válság kezelését, a népességfogyás megállítását elsősorban nem azáltal képzelik el, hogy a többségi társadalom családjai számára reális lehetőséggé tegyék a felelős gyermekvállalást; ők ehelyett a migrációt tekintik eszköznek, sőt megoldásnak, és a külpolitikájukban nem is törekednek különösen a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák vagy az erőszakos konfliktusok minél hatékonyabb kezelésére.

Németország 2015-öt követően is vonzó maradt a képzetlen, európai nyelveket nem beszélő, többségében beilleszkedni nem tudó és nem is akaró tömegek számára. Zömében fiatal, életerős férfiak, nem pedig idősek, nők, asszonyok jöttek, és az újonnan érkezők számára – a hivatalos nyilvánosság által – sugallt kép nem a tanulással, felelős munkával, fáradságos úton elérhető boldogulásról szólt, hanem a könnyen megszerezhető, kényelmes lét hamis víziójáról. A német és nyugat-európai baloldal programja ma sem a munkához kötött, hanem inkább a több gyermek vállalását a migránsok körében jelentősebben támogató rendszerről szól, és a bevándorlók életét gyakorlatilag alanyi jogon, segély jellegű finanszírozással támogatnák.

A németek alig több mint 2500 embert fogadott be Görögországból 2020 áprilisa óta. Ezek elsősorban családok, kísérő nélküli kiskorúak és beteg gyermekek. EU-szinten évek óta elakad a vita a közös menekültügyi és migrációs politikáról. A segélyszervezetek szerint jelenleg valamivel több mint 15 000 migráns él a görög Égei-tenger szigetein, és több ezer Bosznia-Hercegovinában. Az UNHCR ENSZ menekültügynökség szerint mintegy 23 000 ember érkezett a Kanári-szigetekre, amely egy másik hotspot. Hivatalos források szerint az EU-ban némileg csökkent a menedékjog iránti kérelmek száma, többek között a koronai válság miatt. Tavaly 416 600 kezdeti kérelem érkezett az EU-ba. Minden negyedik kérelem (102 500) a német hatóságokhoz érkezett az Eurostat uniós statisztikai ügynökség tájékoztatása alapján. A védelmet kérők többsége ismét Szíriából érkezett, őket Afganisztán, Venezuela és Kolumbia követte.

Az SPD, a zöldek és általában a baloldal a járvány kellős közepén is a migráció elősegítésével van elfoglalva, nem pedig a többségi német társadalom problémáival. Ezt mutatja az is, hogy az SPD már 2019-ben azt javasolta megoldásként, hogy adjanak még több pénzt a nem rendezett státusú bevándorlóknak – egyedülállóknak, házasoknak, családosoknak egyaránt. A szociáldemokraták akkori javaslata a szálláson és ellátáson felül járó, zsebpénz jellegű támogatást nyújtott volna azzal a céllal, hogy a menedékkérő migráns szabadabban vehessen részt a társadalmi életben, és legyen pénze szabadidős, kulturális programokra. Az SPD ezáltal a német adófizetők pénzén vásárolna magának új politikai támogatókat, ezt szolgálná tulajdonképpen a mostani javaslat is, amely családegyesítést, valamint állandó tartózkodási jogot biztosítana Németországban a reménybeli későbbi SPD-szavazóknak.