Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Ideológiai rasszháború: Donald Trump betiltja az érzékenyítő tréningeket a szövetségi kormányzati alkalmazottak körében

Donald Trump, az Egyesült Államok újraválasztásban bízó elnöke 2020. szeptember 22-én azt tudatta a nyilvánossággal, hogy kiterjeszti a faji (rasszal kapcsolatos) érzékenyítésre vonatkozó képzés tilalmát a szövetségi vállalkozókra. A washingtoni adminisztráció arra utasította az érintett szövetségi ügynökségeket, hogy október hónap elején fejezzék be az ilyen képzéseket.

Trump elnök a Twitteren közölt bejegyzésében megosztónak és károsnak nevezte „a nemi és faji alapú ideológia” kormányzati alkalmazottak körében – a közigazgatásban – való meghonosítására irányuló erőfeszítéseket; ezzel indokolta, hogy annak tilalmát a szövetségi kormányzattal üzleti kapcsolatban álló vállalkozókra és mindazokra is kiterjeszti, akik tőlük támogatási forrásokat kapnak. Szintén szeptember 22-én, az elnök hivatalos közléséből kiderült, hogy a „hazafias nevelés” népszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket kíván tenni, s hogy tiltakozik a szisztematikus rasszizmusról szóló diákoktatási programok ellen.


Az amerikai elnök megelégelte a szövetségi közigazgatásban elharapódzó jelenséget, ezért az elnöki rendeletalkotás 1789 óta alkalmazott eszközéhez nyúlva, rendeletet adott ki erről. A jogszabály előírja, hogy a szövetségi szerződéseknek tartalmazniuk kell majd egy olyan rendelkezést, amely szerint a szerződéses vállalkozóknak a szövetségi kormányzattal való együttműködésükben nem lehet munkahelyi tréningje, amely az alkalmazottakat faji vagy nemi sztereotípiákra, illetve a faji vagy szexuális bűnbakképzésre bármilyen formában is oktatná. Ellenkező esetben a rendeletet megszegőknek szembe kell nézniük a szerződések felmondásának lehetőségével.

A Fehér Ház első emberének az a fő baja a képzésekkel, hogy azok a fehér privilégiumokról és a szisztémás rasszizmusról kívánnak oktatni, vagyis a faji érzékenyítés valójában rejtett rasszizmussal párosul. Ahogy Trump fogalmazott: ő elítéli az olyan kezdeményezéseket, amelyek ellentétesek a nemzet „alapvető meggyőződésével”. Ezek szerinte azt tanítják vagy sugallják, hogy az Egyesült Államok eredendően rasszista vagy gonosz ország, illetve hogy bármilyen faj vagy etnikai hovatartozás eredendően rasszista vagy gonosz.

Az elnök már szeptember elején arra utasította hivatalosan Russell Vought-ot, az igazgatási és költségvetési iroda igazgatóját, tegyék lehetővé, hogy a szövetségi ügynökségek felhagyjanak az adófizetői dollárok erre való felhasználásával, s elálljanak a „megosztó, nem amerikai propagandamegoldásoktól”. Most – elhatározását még inkább kiterjeszteni kívánó szándékkal – továbblépett az inkriminált képzések ügyében.

De mi is ezeknek a tréningeknek az eszmei háttere, s mi a konzervatív körökből gyakorta bírált „critical race theory” (CRT)? Maga az ideológia egy elméleti mozgalomként fejlődött ki USA-beli jogi iskolákban az 1980-as évek közepétől, a faji kérdésekre vonatkozó kritikai jogi tanulmányok átformálódásaként. Az elmélet eredetileg azt javasolja, hogy a fehér faji felsőbbrendűség és faji hatalom fenntartásának folyamatában a törvények, a jogszabályok döntő szerepet játszhatnak. Továbbá, jogi iskolai stúdiumként a CRT a törvények és a faji hatalom közötti kapcsolat átalakításának lehetőségét, valamint a faji emancipációra és az alárendeltség kiküszöbölésére szélesebb értelemben irányuló projekt megvalósíthatóságát veszi górcső alá. Kritikusai szerint ezt szeretnék – a gyakorlatban is mind fehérellenesebb éllel – átemelni az amerikai köztisztviselők, közalkalmazottak képzésébe, s meghonosítani a szövetségi döntéshozatal valamennyi szegmensében.

A szövetségi törvényalkotó Amerikában már másfél évszázada tesz komoly kísérleteket a faji szegregáció, illetve általában a rasszizmus különböző formáinak visszaszorítására, igaz, ez nagyon hosszú időt vett igénybe, és bizonyos tekintetben egy mindmáig tartó folyamatot jelent. Az amerikai alkotmány 14. (1866-ban) és 15. (1869-ben) kiegészítése óta voltak az első fontos lépések. A 14. módosítás a polgárság jogát tette lehetővé a volt rabszolgáknak, ugyanakkor a mai napig is kiható következménye az, hogy USA-állampolgárságot kapnak a külföldi szülők Amerikában született gyermekei (ez a Trump-elnökség egy másik fontos témájának, a migrációnak egy tágabb aspektusát érinti). A 15. kiegészítés pedig megtiltotta, hogy bárkitől megtagadhassák a választójogot a fajára, bőrszínére vagy korábbi rabszolga voltára való hivatkozással.

A rasszizmus és oktatás kapcsolata adta a második nagy löketet, a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben a szövetségi Legfelsőbb Bíróság e tárgykörben meghatározó döntéseivel. Az alkotmányos polgári jogok védelmén alapuló nagy pergyőzelmet hozott például a híres 1954-es Brown-döntés (a Brown kontra Oktatási Hivatal ügyben), amelyben a Legfelsőbb Bíróság szembement az „elkülönített, de egyenlő” elvvel, s kimondta, hogy „a külön (feketéknek fenntartott) iskolák lényegükből fakadóan egyenlőtlenek”. Ez alapozta meg az 1964-es és 1965-ös polgári jogi jogszabályokat.

E példák alapján is jól érezhető, hogy a critical race theory-t képviselő baloldali radikálisok egy legalább száz-százötven éve szövetségi szinten fokozatosan felszámolni igyekezett faji ellentétet, illetve faji egyenlőtlenségi viszonyrendszert izzíthatnak újra. A baloldal szerint az amerikai faji attitűd hagyományosan ellentmond a szabadság és egyenlőség eszméinek, ezért eredendő bűnös Amerika alkotmányos identitása; Trump elnök ennek ellenkezőjében hisz: az antirasszizmus, a faji ellentétek békítése – s bármely oldalról a rassztudatnak való túlzott jelentőségtulajdonítást hirdető, káros tanok visszaszorítása – az, amely Amerika alkotmányos, tradicionális szellemével összhangban állna. A CRT-én alapuló érzékenyítő képzések viszont – az elnök már idézett álláspontja szerint – az amerikai nemzet „alapvető meggyőződésével” ellentétesek.

Nem állítható általánosságban, hogy az amerikai faji attitűd hagyományosan ellentmond az amerikai szabadság és egyenlőség eszméinek, hiszen a polgári tudat maga is folyamatos fejlődésen ment keresztül az USA alkotmányosan képviselt eszmével együtt. A fehérellenes élű érzékenyítés ideológiája azonban csak még nehezebbé teszi a szövetségi amerikai kormányzat és közigazgatás dolgát, amely eleve azzal küzd már hosszú ideje, hogy az egyenlőség védelméről szóló jogvitákban milyen mértékben veheti figyelembe a faji és más besorolást a korábbi diszkriminatív gyakorlatok következményeinek leküzdésére szolgáló törvényi korrekcióknál, illetve a jogorvoslatoknál. A pozitív diszkrimináció vagy „fordított megkülönböztetés” gyakorlata sem működhet jól, hatékonyan egy mesterségesen rontott – kvázi polgárháborús hangulatúra izzított – társadalmi légkörben. A folyamatot csak tovább nehezíthetik azok az ideológiák és oktatási gyakorlatok, amelyeket Donald Trump – talán egyetlen lehetséges és felelős elnöki döntésként – betiltana az amerikai közigazgatásban.