Gondolatok az Európai Ügyészséggel kapcsolatos aláírásgyűjtés jogi aggályairól

Kiindulópont, hogy bármilyen civil, vagy politikai aláírásgyűjtésre irányuló kezdeményezés esetén a vonatkozó íveken szereplő információk, így az érintettel kapcsolatba hozható adat, különösen az aláíró neve személyes adatnak minősül. Fontos továbbá, hogy harmadik személynek, szervezeteknek ezek az adatok nem adhatók ki az adat tulajdonosának kifejezett hozzájárulása nélkül. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény szól a személyes adatok védelméről, és e norma szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul vagy törvény, illetve annak felhatalmazása alapján önkormányzati rendelet elrendeli. 

Megjegyzendő, hogy egy népszavazási kezdeményezés esetén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) az aláírásgyűjtőt, mint adatkezelőt nyilvántartásba veszi egyfajta többletgaranciaként. Ez azért is fontos, mert ha politikai pártok, illetve civil szervezetek által korábban, más célból begyűjtött személyes adatok jogszerűtlen adattovábbítása megtörténik, azt a törvény büntetni rendeli. Aki ugyanis a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, illetve az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Enyhébb megítélésű cselekmény esetén a NAIH hatósági eljárás eredményeként 10.000.000,- Ft összegig terjedő bírságot szabhat ki. 

Mivel jelen esetben nem népszavazási kezdeményezésről volt szó, főszabályként a Nemzeti Választási Bizottságnak nincs hitelesítéssel összefüggő teendője az ügyben. Az europaiugyeszseget.hu oldalon a szervezők arra tettek azonban ígéretet, hogy az összegyűlt aláírásokat bemutatják „a nyilvánosságnak, a hazai és nemzetközi sajtónak, közjegyzőnek, EU diplomatáknak, az érdeklődő képviselőknek”. Amennyiben ez mégsem történik meg és az ügyben bűncselekmény vagy jogsértés gyanúja merül fel, a hatóság hozzáférhet a vonatkozó adatokhoz. 

A támogatók száma kapcsán felmerült dilemmát az táplálhatja a közvéleményben, hogy az ellenzéki kezdeményezők közel annyi szignót gyűjtöttek össze, mint az EP választásokon azon pártok és pártszövetségek, amelyek többek között egy ilyen EU-s csúcsszerv létrehozását szorgalmazták. (Momentum, MSZP-P, LMP) Így jogos lehet a felvetés, hogy egy távoli, alapvetően intézményi kérdés – az EU ügyészség valószínűleg legkésőbb 2021 elején kezdheti meg működését – több százezer ember számára miért bírhatott akkor a jelentőséggel, mint az európai parlamenti választások?  Különösen annak fényében, hogy vélelmezhetően a közélet iránt érdeklődő választópolgárok számára is ismert módon jelenleg az OLAF és az Eurojust megnevezésű szervezetek működési portfoliója jelentős átfedést mutat a tervezett csúcsnyomozószerv hatásköreivel.

Megjegyzendő, hogy az Eurojust (vagy EUROJUST) az Európai Unió egyik ügynöksége, amely a bűnügyekben való nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködést koordinálja. Székhelye Hágában van. Egy esztendeje az Ügyészség Napja alkalmából Ladislav Hamran, az Eurojust elnöke méltatta a magyar ügyészség eredményes munkáját és az Eurojust-on belüli aktivitását.  Az Európai Csalás Elleni Hivatal (vagy elterjedt nevén az OLAF) szintén az Európai Unió (EU) ügynöksége, amely több fronton is az Unió pénzügyi érdekeit védelmezi. Székhelye Brüsszelben van. Hazán szempontjából fontos statisztikai adat, hogy az OLAF vizsgálatainak 47 százaléka ügyészségi nyomázást von maga után, az európai átlag ehhez képest csupán 42 százalék. Polt Péter legfőbb ügyész korábban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió csalás elleni hivatala és a magyar hatóságok együttműködése sikeres, az OLAF-jelentésekkel összefüggő eljárások 52 százaléka jutott eddig bírói szakba, ami meghaladja az uniós átlagot.

Tapasztalatok szerint a magyar emberek is inkább a bürokráciacsökkentés hívei, a drágán működő EU-s intézmények bővítése nem tekinthető népszerű, illetve vonzó témának. Az már sokkal érdekesebb, hogy a Kúria választók megtévesztésével kapcsolatos legutóbbi döntéseinek analógiájára felmerül, hogy sokan úgy támogathatták a vizsgált eljárás keretében az Európai Ügyészség intézményét, hogy nem voltak tisztában a valós jogi helyzettel és az intézmény tényleges hatásköreivel. Például az említett tájékoztató honlap kisokos melléklete sem tartalmazza, hogy egyes bűncselekményekkel kapcsolatban az Európai Ügyészség elsőbbségi jogokat kapna a nemzeti hatáskörigényekkel szemben, illetve bizonyos bűncselekmények esetén a tagállami hatóságok addig nem intézkedhetnek, amíg az európai ügyészek nem döntenek arról, hogy nyomozást indítanak-e, kivéve ha sürgős intézkedés megtételére van szükség. 

Ezen túlmenően rögzítendő, hogy az EU Ügyészség mindenképpen korlátoznák az államok nemzeti szuverenitását a büntetőjog területén, és az Európai Unió mostani vezetése lényegében szupranacionális büntetőjog-alkotási hatáskört kreálna saját intézményének.  Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel kapcsolatban pedig az Európai Ügyészség hatáskörének főszabályként elsőbbséget kell élvezniea nemzeti hatáskörigényekkel szemben. 

A fentiek tehát olyan súlyos nemzeti szuverenitási kérdések, amelyek jelen formában elsősorban a magyar büntető igazságszolgáltatás függetlenségét és intaktságát alapvetően veszélyeztethetik. Ha és amennyiben az aláírok akár jelentős többsége nem volt a fenti információk tudatában, és ennek ellenére adta aláírását az ellenzéki civil kezdeményezéshez, akkor ez több tízezres, sőt százezres nagyságrendben a támogató szignók érvényességét is befolyásolhatja a Kúria jelenlegi gyakorlata szerint.