Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Globális minimumadó – adóemeléssel akarják ellensúlyozni a sikeres tagállami gazdaságpolitikát?

Nemzetközi értesülések szerint idén – akár nyáron – döntés születhet a globális minimumadó bevezetéséről. Az adóügyekért felelős kormányzati szereplők, és számos hazai szakértő is úgy látja, hogy a gazdasági nagyhatalmak által forszírozott újfajta adó olyan kihívás, amelyre a leghatásosabb és legbiztonságosabb közpolitikai választ csakis az adószakma képviselőivel együttműködésben, közösen lehet adni.

Egyetértés mutatkozik abban is, hogy a globális minimumadó esetleges bevezetésével annak támogatói – az adózáson túl – a gazdaság- és befektetéspolitikákat is jelentősen befolyásolni kívánják világszerte. A külsőleg jobban kitett magyar gazdaságot is érintené a minimumadó bevezetése, a kormány ezért kezdettől jelezte, hogy mindent meg fog tenni a kedvezményes hazai adókörnyezet védelméért és megtartásáért.


De mi is ez a globális minimumadó, amit nemzetközi szinteken terveznek? Az elképzelésből tulajdonképpen nem csak egyféle van, hiszen itt van egyrészt az OECD kidolgozása alatt álló globális adójavaslat, amelyhez az előkészítők reményei szerint a minden számottevő gazdasági erővel bíró ország csatlakozna. Ennek tervezett mértéke az előzetes nyilatkozatok alapján az utóbbi hetekig 10 és 15 százalék közti adókulccsal lenne, és többnyire a köztes, 12,5 százalékos mértékről lehetett hallani a hírekben.

Az ismert OECD-javaslat mellett ugyanis a washingtoni adminisztráció tervei között is szerepel egy nemzetközileg is iránymutató, 15 százalékos minimumadó bevezetése is, amelynek elsődleges célja az amerikai vállalkozások belföldi adóoptimalizálási lehetőségeinek szűkítése lenne. Az adó mértékét a könyv szerinti eredmény alapján lehetne meghatározni.

Amint arra szakértők rámutattak, ez az új adófajta Magyarországon adóemeléshez vezetne; vagyis a magyar polgárok által a felettes hatalomnak, államnak kötelezően fizetendő rendszeres juttatások mértékét emelné meg igen jelentősen. Ez homlokegyenest ellenkezne a 2010 utáni kormányzati ciklusok sikeres válságkezeléseinek alaptételével; a baloldal kormányok azt megelőző nyolc évében ugyanis bebizonyosodott, hogy az adóemelések útja zsákutcát jelent, és csak az adócsökkentések jelenthetnek hatékony ösztönzőt a munkahelyek létrehozására, és a gazdaság növekedési pályájának fenntartásához.

A vita azonban összekapcsolódik a nemzeti szuverenitás kérdésével is, hiszen az adózás fontos szereppel bír egy ország bevételeinek, büdzséjének és politikai döntéseinek szempontjából. A szuverenista álláspont – amelyet a magyar kormány is képvisel – ragaszkodik ahhoz, hogy az adókulcsok megállapítása nemzeti hatáskörben maradjon.

A globális törekvések az új adó bevezetésével hátráltathatnák a világgazdaság gyors, mielőbbi újraindulását is a pandémia nyomán, sőt, az ötlet támogatói a világjárvány hatásait ekként is kihasználva, szívesen átrendeznék a gazdasági erőviszonyokat a világban.

Az OECD adójavaslatáról elmondható, hogy jelentősen visszavenne a tagállamok adópolitikai szuverenitásából – így Magyarországéból is –, adójogi, eljárásjogi és számviteli szabályozási tekintetben is alkalmas lenne arra, hogy szűkítse a nemzeti döntéshozók mozgásterét – noha egy ilyen szabályozással legelsősorban a nyereségátcsoportosítási technikák visszaszorítását kellene célul kitűzni. A Biden-javaslat megvalósulása esetén elvileg egy belső szabályozás lenne, amelynek azonban jelentős globális kihatásai is lennének, és növelhetné a nyomás más nemzetállamokon is.

Ami a minimumadó alapját illeti, az OECD sem akar elvileg kialakítani egy teljesen egységes társasági adó alapot, sokkal inkább az anyavállalat országában érvényes beszámolókra vonatkozó szabályok alapján határozná meg az adóalapot az egyes vállalatcsoportok estében. Kérdés továbbá, hogy a végső változat csak a külföldi leányvállalatokra vonatozik-e majd, vagy az anyavállalat országában kínált kedvezményeket is korlátozza majd. A csak leányvállalatokra szabott új szabályrendszer igen nagy versenyhátrányt lenne például hazánk számára is, hiszen Magyarország tőkebehozatalban érdekelt ország, az új minimumadóval azonban az egyes vállalatközpontok az alacsony adókulcsú államokba való áttelepítést szorgalmazhatják majd.

A kormány jelentősen csökkentette a tőkét és a jövedelmeket terhelő adókat annak érdekében, hogy minél vonzóbbá tegye Magyarországot a külföldi tőkebefektetők, beruházók előtt. Ez az EU legalacsonyabb társasági adókulcsát (9 százalékát) és a nemzetközi tekintetben is igen alacsonynak mondható személyi jövedelemadó kulcsot (15 százalék) eredményezett. A társasági adó emelésével hazánk biztosan elveszítené versenyképessége és tőkevonzó ereje jelentős részét.

Magyarország sajtóhírek alapján egy olyan minimumadó szabályozást fogadna csak el, amely az adó mértékét csak kevéssé tenné a magyarországi 9 százalékos kulcs fölé, és amely úgy hagyná szélesen a beszámítható adók körét, hogy abba belevehessék – többek között – a helyi iparűzési adót is.

Fontos lenne a korábbi szinten tartani a hazai vállalkozások nyereségadó-terhét, ehhez pedig konkretizálni szükséges, hogy az OECD vagy más nemzetközi fórum támogatna-e egy olyan magyarországi szabályozást, amely eltérően adóztatná a multivállalatokat és a kisebb magyar cégeket.

A magyar pénzügyi és gazdasági kormányzat ugyanis feltételezhetően semmilyen olyan kezdeményezést nem fog támogatni, amely adóemelést előírva rontaná a magyar versenyképességet, és a kisebb hazai cégeket nehezebb helyzetbe hozná. Az ország számára a 9 százalékos adókulcs valódi, termelő beruházások biztosítását teszi lehetővé, az adóemelés azonban több ezer itthoni vállalkozást érintene hátrányosan, és munkahelyeket is veszélyeztetne.