Franciaország a szabadságjogok ellenében kívánja növelni a biztonságot

Az NGO-k tiltakoznak, de nincs valódi alternatívájuk az emberek életének megóvására a terrorizmussal szemben

A francia Nemzetgyűlés 2020. november 24-én megszavazta a „globális biztonságról” szóló törvényjavaslatot, így annak 24. cikkét is, amelynek kapcsán korábban erős kritika zúdult a kormányoldalra. A jogszabály csak januárban kerül a felsőház, a Szenátus elé. A kormány álláspontja szerint a rendőrök képmásának rosszindulatú terjesztését kívánják elejét venni a jövőben; ahogy Gerald Darmanin francia belügyminiszter a javaslat parlamenti vitájakor kifejtette, ezzel erősítik a helyes egyensúlyt a tájékoztatás szabadsága és a bűnüldöző tisztviselők védelmének szempontjai között.


A jogvédő szervezetek kritikái, a médiából érkező heves bírálatok és a tüntetések nyomása alatt, a kormány próbálta védeni a törvényjavaslat vitatott cikkét, amely bizonyos esetekben egy év börtönbüntetés és 45 ezer eurós pénzbírság kiszabását teszi lehetővé a fellépő rendőrök képmásainak és más, az azonosításokat lehetővé tevő adathordozók terjesztése miatt.

A törvényjavaslat 21. cikke felhatalmazást adna a rendőrség és a csendőrök számára, hogy a hatósági intézkedéseiket „mobil kamerák” segítségével filmezzék, és az általuk rögzített képekhez való hozzáféréssel, azokat valós időben továbbíthassák a parancsnokságra. A 22. cikk a drónok (pilóta nélküli repülőgépek) bevetésének engedélyezését tenné lehetővé a közterületek megfigyelésekor. A 24. cikk alapján megtiltható a közvélemény számára, hogy a rendőrségi műveletek keretein belüli cselekvések kapcsán, a rendőrtisztviselők vagy a nemzeti csendőrség katonáinak képmását vagy bármely más, azonosításukra alkalmas profiladatot terjesszenek, ha a terjesztés az érintettek „fizikai vagy mentális épségének károsítása céljából” történne.

A törvényjavaslat tárgyalásakor, különösen annak vitatott eleme kapcsán olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint az új rendelkezések csak tovább nehezítenék a francia rendőrség és a lakosság általánosan feszült viszonyát. A francia rendvédelmi szerveket a terrorizmus elleni küzdelem igen kimerítette az elmúlt években, ráadásul költségvetési reformok címén jelentős állami megvonásokkal is sújtották a rendőrséget. A rendvédelem működésének racionalizálása, a kiadások átcsoportosítása azonban nem feltétlenül jelentett valódi, ésszerű takarékosságot, hanem egy rendkívül nehéz időszakban kényelmetlen helyzetbe is hozhatta az elmúlt öt-hat évben terrorhullámoktól sújtott Franciaország rendőreit.

Az új törvényi szabályozás arra nem is lehetne alkalmas, hogy összetett társadalmi konfliktusokat előrébb vigyen a megoldás felé, arra azonban talán megfelelő lehet, hogy a rendvédelemben szolgálatot teljesítők a világos szabályozási háttér révén legalább részben csökkenthessék saját bizonytalanságukat, és az ebből adódó jogalkalmazói feszültségeket az intézkedéseknél. A rendőségnek és a csendőröknek ugyanis kellő határozottsággal kell tudniuk eljárni például tüntetések kezelésekor is.

A jelentős arányban migrációs hátterű lakossággal bíró Franciaországban a bűnüldözéssel kapcsolatosan visszatérő vád, hogy gyakoribbá vált az egyes jogvédő szervezetek szerint diszkriminatív, gyakran erőszakos jellegű, faji/rassz alapú profilalkotás, elsősorban az arab vagy fekete származású lakosságra összpontosítottan. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a legtöbb különleges intézkedés visszaélés nélküli alkalmazása (pl. terrorista gyanús személyek őrizetbe vétele, kábítószerkereskedők elfogása stb.) csak akkor kivitelezhető hatékonyan és megfelelően, ha a bűnüldöző szervek profilalkotás révén precíz adatokat is birtokolnak. Ezért válhat szükségessé bizonyos – különleges – esetekben az emberi jogok észszerű korlátozása.

Az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően másfél hónappal fogadta el a szövetségi Kongresszus a Patriot Act néven elhíresült jogszabályt a hasonló terrorcselekmények megelőzése céljából, 2002-ben pedig a belbiztonsági kormányhivatal felállításáról fogadtak el jogszabályt. A törvényesített intézkedések magukba foglalták az állampolgárok, az állandó USA-lakosok és más személyek megfigyelését, a folyamatos információgyűjtést, a házkutatásokat és a lefoglalásokat. A Patriot Act kiterjesztette a pénzügyminisztériumi hatáskört a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére, főként a külföldi egyének és szervezetek esetében, és nagyobb teret biztosított a rendfenntartó szerveknek és a bevándorlási hivatalnak a terrorizmussal gyanúsított bevándorlók letartóztatására és kitoloncolására. A vonatkozó jogi garanciákat, a bírói felülvizsgálat intézményét viszont minél inkább próbálta kiiktatni a jogalkotó az eljárások rendszeréből. Látható, hogy az amerikai terrorellenes intézkedések együtt jártak az állampolgárok és bevándorlók bizonyos jogainak és szabadságainak korlátozásával.

Korinek László kriminológus, akadémikus, egyetemi tanár a Belügyi Szemle 2015. évi 7-8. számában, A terrorizmus c. tanulmányában azzal kapcsolatban is kifejtette gondolatait, hogy szükséges megteremteni a helyes egyensúlyt a biztonságpolitikai szempontok és az alapvető emberi jogok érvényesítése között. Az emberi jogi szervezeteknek továbbra is fel kell ismerniük azt, hogy egyes kormányzati biztonsági intézkedések, alkalmanként nagyon is veszélyesek lehetnek az emberi jogok szempontjából. Ugyanakkor a jogvédőknek a legfőbb célja az kell, hogy legyen, hogy meggyőzzék a kormányokat, hogy a jogok tiszteletben tartásával, de teremtsék meg ezt a kényes egyensúlyt a terrorizmus elleni hatékony fellépés szükséges biztosítása érdekében.