Ferenc pápa az egyházi jog területén is reform-egyházfő

Ferenc pápát világszerte tisztelik melegszívűségéért és nyitottságáért. Az összesen 1,2 milliárd katolikus feje új arcot adott egyházának, és drasztikusan megváltoztatta a vatikáni mindennapokat – limuzin helyett inkább Ford Focust vezet. A média forradalmárnak tekinti, ugyanakkor reformjaival szembehelyezkedik a régi elitekkel.

E körben tartják számon, hogy Ferenc pápa két esztendeje módosította a Vatikánváros igazságszolgáltatási rendszerét szabályozó törvény egy részét, amely lehetővé teszi az elsőfokú bíróság számára, hogy püspökök és bíborosok büntetőpereiben döntsön. Az egyházi törvény korábban kimondta, hogy a bíborosokat és püspököket csak a polgári igazságszolgáltatási rendszer végső semmítőszéke ítélheti meg, amely az Apostoli Szignatura Legfelsőbb Bírósága.

A korábbi rendelkezés azt jelentette, hogy a bíborosok és püspökök büntetőpereit más bíborosok bírálták el. A módosítással a vatikánvárosi bírák – akik jellemzően laikusok – lesznek illetékesek az ügyek eldöntésére. A módosításokat Ferenc pápa apostoli levélben adta ki, amely „módosítja a Vatikánvárosi Állam igazságszolgáltatási szerveinek joghatóságát”, amelyet motu proprio, „saját kezdeményezésből” adott ki. A preambulumban a pápa utalt a Lumen gentiumra, a II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló dogmatikus konstitúciójára, amely kimondja, hogy „valódi egyenlőség van mindenki között Krisztus Testének építésében minden hívő közös méltóságát és tevékenységét illetően”.

Idézte a Gaudium et spes-t, a II. Vatikáni Zsinat lelkipásztori konstitúcióját az Egyházról a modern világban, amely kimondja, hogy „minden embernek ugyanaz a természete és ugyanaz az eredete, mindazok, akiket Krisztus megváltott, ugyanazt a hivatást és isteni rendeltetést élvezik, ezért egyre inkább el kell ismernünk mindenki alapvető egyenlőségét”. “Ezeknek az értékeknek és elveknek a tudata, amely fokozatosan érlelődött az egyházi közösségben, ma megköveteli azok egyre megfelelőbb betartását még a vatikáni rendszerben is” – jelentette ki.

A semmítőszék az Apostoli Szignatura Legfelsőbb Bíróságának bíboros prefektusából, valamint két bíboros tagjából és két vagy több bíróból áll, akiket három évre neveznek ki. A semmítőszéket általában bíboros bírákból álló tanács bírálja el, de más bírák is részt vehetnek benne, ha a körülmények úgy kívánják. Az Egyházi Törvénykönyv 1405. kánonjában foglalt bekezdés kivételt képez e szabály alól, amely kimondja, hogy csak a pápa ítélkezhet bíborosok és püspökök felett büntetőügyekben, lelki kérdésekben vagy az egyházi jog megsértésével kapcsolatos bűncselekménnyel és egyházi büntetések kiszabásával kapcsolatban.

Bernd Hagenkord szerint maga a pápa is azt mondja, hogy egy „horpadt templom” jobb, mint a semmi. „Amikor a Vatikánban dolgozol, az nem mindig kellemes: mindannyian a reformok mellett vagyunk – hacsak nem mi magunk vagyunk azok, akiket meg kell reformálni”. Majd folytatja: „És ezt Ferenc szellemileg is összekapcsolja, például amikor a Laudato Si-ben azt mondja: nem beszélhetünk teremtésről anélkül, hogy a szegénységről is ne beszéljünk.” Szerinte „Ferenc hihetetlenül közvetlenül, nagyon egyszerűen és könnyen kommunikál, megérted, mit akar a prédikációiban, mégha néha ez nem teljesen sikerül is. De hiteles. És ez megváltoztat minket is, mert óriási érdeklődést és figyelmet vált ki.”