Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
alkotmányjogász
A Vatikánvárosi Állam 2000. november 26-án kelt aktuális Alaptörvénye, amely a korábbi - az első - 1929. június 7-én XI. v. m. Pius pápa által kiadott törvény helyébe lépett, 2001. február 22-én, Szent Péter apostol székének ünnepén lépett hatályba. Az első rendelkezése szerint a legfőbb pápa, a Vatikáni Állam uralkodója, teljes törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalommal rendelkezik. Rögzítette, hogy az állam képviseletét a külföldi államokkal és a nemzetközi jog más alanyaival való kapcsolatokban, a diplomáciai kapcsolatok és a szerződések megkötése tekintetében a legfőbb pápa gyakorolja, aki ezt az Államtitkárságon keresztül gyakorolja. A II. János Pál pápa által jegyzett norma kimondja, hogy a törvényhozó hatalmat - kivéve azokat az eseteket, amelyeket a legfelsőbb pápa magának vagy más szerveknek kíván fenntartani - egy Bizottság gyakorolja, amely egy bíboros elnökből és más bíborosokból áll, akiket a legfelsőbb pápa nevez ki ötéves időtartamra. Ez utóbbi testület dönt pénzügyi és gazdasági kérdésekben, az alkotmány szerint az állami költségvetést és mérleget a Bizottság jóváhagyását követően az Államtitkárságon keresztül kell benyújtani a Legfelsőbb Pápának.
A legfrissebb hírek szerint Ferenc pápa új Alaptörvényt bocsát ki, amely a 2000-es évit váltja fel, "hogy megfeleljen korunk szükségleteinek", amely így a Szentszék által vállalt valamennyi nemzetközi kötelezettséget az államra nézve is hatályossá teszi. A pápai bizottságban már nem csak bíborosok vehetnek részt, hanem laikusok és nők is, és szigorúbb szabályokat irányoz elő az ideiglenes és végleges konzultatív költségvetésre vonatkozóan is.
Vincenzo Buonomo jogász, a Pápai Lateráni Egyetem rektora a Vatican Newsnak adott interjújában megjegyezte, hogy az új törvény a "hatalom" és a "hatáskör" szavakat most már csak a pápára használja, míg az állam más szervei "törvényhozói, végrehajtói és bírói funkciókat" gyakorolnak.
A reform a pontifikátus elmúlt tíz éve alatt végrehajtott számos reform keretébe illeszkedik. A törvény tulajdonképpen "átveszi és kiegészíti" a már kiadott szabályozási frissítéseket és az államban a jogforrásokról szóló törvény, a Vatikánvárosi Állam kormányzásáról szóló törvény és az igazságszolgáltatást szabályozó törvény reformjával működésbe hozott intézményi profilokat.
Ahogy rögzítésre került, 2000. évi alkotmányban előírtak szerint a pápa megerősíti a legfelsőbb pápa "teljes körű hatalmát", "amely magában foglalja "a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatáskörök teljességét", továbbá a Vatikánvárosi Államért felelős pápai bizottság törvényhozó funkcióját is, amely eddig egy bíboros elnökből (aki egyben a kormányzóság elnöke is) és más bíborosokból állt.
Az új alaptörvénnyel - és ez az egyik újdonság - ez nem így lesz: a bíborosokon kívül a Bizottságban a pápa által öt évre kinevezett "egyéb tagok" is helyet kapnak. Ezért laikusok és világiak is részt vehetnek majd benne. Egy másik jelentős újdonság lehet az előzetes és végleges költségvetésre vonatkozó szigorúbb és részletesebb szabályozásra vonatkozik, amelyet a Pápai Bizottság évente tanácskozik, "a számviteli szabályoknak" és "a törvény erejével bíró aktusoknak" megfelelően. A Bizottság megvitatja a hároméves pénzügyi tervet, benyújtva "ezeket az aktusokat közvetlenül a legfelsőbb pápai jóváhagyásra". A költségvetésnek biztosítania kell "a bevételek és kiadások egyensúlyát", és "az egyértelműség, az átláthatóság és a méltányosság elvei" által kell inspirálva lennie.
A két fontos prioritás lehet tehát:
⚫️ A költségvetés szigorúbb vizsgálata
Az új alaptörvény a vatikáni költségvetés és a büdzsé "szigorúbb és részletesebb" szabályozását is előírja. A pápai bizottságnak kell elkészítenie és véleményeznie a hároméves pénzügyi tervet, majd "ezt a törvényt közvetlenül a pápának kell benyújtania jóváhagyásra". A költségvetést az "egyértelműség, az átláthatóság és a méltányosság elvei" szerint kell irányítani. A 2000-es alkotmányhoz hasonlóan a pápa "a kormányzati hatalom teljességét" is megerősíti, "amely magában foglalja a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat".
⚫️ A Vatikán "sajátossága és autonómiája"
Megerősíti továbbá a tervezet "a vatikáni jogrendszer sajátos sajátosságát és autonómiáját", amely különbözik a római Kúriáéitól. Ferenc pápa már tavaly megreformálta a Kúria alkotmányát, és ezzel átszervezte a katolikus egyház hivatalos apparátusát. A vatikáni székhelyű Kúria az egyetemes egyház központi adminisztrációja, és különbözik a Vatikáni Államtól - de mindkettő élén a pápa áll.
Ahogy a Pápai Lateráni Egyetem rektora fogalmaz, a Ferenc pápa által kijelölt út nagyon egyszerű, de ez egy olyan út, amely megosztó lehet. A gazdasági tevékenységek tisztázásáról, átláthatóságáról, korrektségéről beszél. Ugyanakkor az államon belül bevezetnek egy belső mechanizmust, amelynek feladata az úgynevezett ellenőrzés és auditálás elvégzése, amelyet aztán összehangolnak az ellenőrzés más formáival, amelyek a Szentszék valóságával összefüggésben léteznek. A tervezet változtatások "a korábbi reformok keretébe illeszkednek, amelyek - ahogy Ferenc pápa mindig is mondta - nem szándékoznak elvont módosításokat végrehajtani, és mindenekelőtt mindig figyelembe veszik, hogy az előzőek mit tettek korábban, és céljuk bizonyos fontos szempontok megerősítése, amelyekre a korszellemnek megfelelően szükség van.