„Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért.” Most, amikor az 1948-as forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, sokunknak fülébe csengenek a Szózat megindító sorai. A magyarság – ahogy mondani szokás – mindig a nehezebb utat járta, hol önszántából, hol külső nyomásra. Tatár, török dúlt, labanc rabigált – szól a székely himnusz – Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt! – zengi nemzeti imánk.