Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
alkotmányjogász
Amikor kiderült, hogy a Gyurcsány-kabinet határvédelem helyett vízágyúra fordította a célzott uniós forrást, ráadásul mintegy 3,5 milliárd forint emiatt elveszett, sokan hazaárulást kiáltottak, nem teljesen alaptalanul. Egy-egy ilyen lesújtó döntés azonban csupán a jéghegy csúcsa volt 2010 előtt: a nemzeti vagyon kiárusítása, a gazdasági kitettségre történő rásegítés, vagy éppen az EU akarata előtti teljes meghajlás jelentik a valódi veszélyt a nemzeti függetlenségre és szuverenitásra.
S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt', Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt; - Arany János a walesi bárdokban a „velszi tartomány” kapcsán pedzegeti a szuverenitás alapjait: a nép az uralkodó főhatalmának kegyelméből él egy adott területen, amelyben „Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.”
A klasszikus államiság pillérei ugyanis a szuverenitás, a terület és a népesség. Utóbbi, az istenadta népa hatalom forrásának letéteményese. (népszuverenitás elve) A szuverenitásnak szokás külső és belső vetületét megkülönböztetni, előbbi az állami függetlenségét, nemzetközi értelemben vett jog- és cselekvőképességét, utóbbi az állami önállóságot, a főhatalom gyakorlásának kizárólagosságát jelenti.
A jogtudományban és a köznyelvben is elterjedt az a nézet, hogy hazánk az uniós csatlakozással szuverenitásának egy részéről is lemondott. Ez azonban téves meglátás, ezért is volt szükséges a jogalkotónak rögzítenie az Alaptörvényben, hogy Magyarország a tagállamokkal közösen gyakorol bizonyos hatásköröket az Európai Unió intézményei által.