Botrány szőnyeg alá söpörve: A német állami szervek és a Wirecard-botrány

A müncheni ügyészség 2022. március 14-én bejelentette, hogy vádat emeltek az említett Markus Braun és két másik korábbi Wirecard-menedzser ellen. Hármukat „bűnszövetséggel”, a Wirecard vagyonának elsikkasztásával, számlahamisítással és a cég részvényárfolyamának manipulálásával vádolják. A nyomozás állításai szerint Braunnak legkésőbb 2015 óta biztosan tudnia kellett a cég veszteségeiről. Ezt követően mostani vádlott-társaival, hamis ügyletekkel másították meg a pénzforgalmi szolgáltató mérlegét, itt különösen Ázsiát érintve. A hitelező bankokat összesen 3,1 milliárd eurós kár érte, és a közvádló szerint Braun a következmények tudatában írta alá a hamis mérlegeket.

Az ügyészségi vádpontok között van: mérleghamisítás, piaci manipuláció, hűtlen kezelés és bűnszövetségben elkövetett kereskedelmi jellegű csalás (gewerbsmäßiger Bandenbetrug). Ha minden vádpontban bűnösnek találják, akár 15 évig terjedő szabadságvesztést is kaphat végül Braun. A német szabályozásban a csalás – Betrug – bűntette öt évig terjedő börtönbüntetést vonhatmaga után, de a német Btk. 263. § (5) bekezdése olyan minősítést tartalmaz, amely a csalásért kiszabható büntetést egy évtől tíz évig terjedőre emeli. A Btk. 266. §-ában szereplő hűtlen kezelés – Untreue – bűntette a súlyosabb esetekben tíz évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után.

Az 1999-ben alapított vállalat kezdetben az online pénzügyi szolgáltatásokra fókuszált, majd 2007-ben a cég üzletága a banki tevékenységgel bővült. A befektetők képviselői már 2011-ben felhívták a figyelmet a Wirecard szolgáltatásai körüli furcsaságokra, a müncheni ügyészség azonban nem foglalkozott érdemben a Wirecarddal kapcsolatos megkeresésekkel.

2015 áprilisától, a Financial Times FT Alphaville blogján bejegyzésekben („House of Wirecard”) kérdőjelezték meg a Wirecard üzleti modelljét, és bírálták a cég számviteli gyakorlatát. Aztán 2016 februárjában megjelent a 101 oldalas „Zatarra-jelentés”, amely a Wirecardnál történt állítólagos csalásokat, pénzmosást dokumentálta. A brit short eladók, Fraser Perring, a Viceroy Research és Matthew Earl, a ShadowFall részéről közösen írták azt, majd elküldték a jelentést a német Szövetségi Pénzügyi Felügyeletnek (Bafin). A Wirecard sürgetésére, a Bafin és a bajor ügyészek ezután büntetőeljárást indítottak Perring és mások short-ügyletei kapcsán piaci manipuláció vádja miatt. Ezeket az ügyeket végül 2020 márciusában ejtették.

A müncheni ügyészség 2019 februárjában indított nyomozást a Financial Times újságírója, Dan McCrum ellen a német értékpapír-kereskedelemről szóló törvény (Wertpapierhandelsgesetz, WpHG) állítólagos megsértése miatt. Később, 2019. október 15-én, a Financial Times olyan dokumentumokat tett közzé, amelyekről azt állította, hogy azok a Wirecard belső számviteli táblázatai.

2020. április 28-án a Wirecard részvényei 26százalékot zuhantak, amikor a könyvvizsgáló bejelentette, hogy nem kapott elegendő dokumentációt a számviteli szabálytalanságokkal kapcsolatos állításoktisztázásához. A német részvénytörvény (AktG 171. §) úgy rendelkezik, hogy a külső könyvvizsgálók jelentést tesznek a felügyelőbizottságnak a pénzügyi kimutatások ellenőrzéséről, valamint a vállalat belső ellenőrzési és kockázatkezelési rendszereinek jelentős hiányosságairól. A gyakorlatbanazonban ez nem minden esetben érvényesül, ugyanis nem minden nyilvánosan jegyzett cégnek van külön könyvvizsgáló bizottsága, annak ellenére, hogy egyébként a német vállalatirányítási kódex ezt a gyakorlatot ajánlja. A felügyelőbizottsági felügyelet tehát sokszor hiányosságokat szenved a német üzleti életben.

2021. június 5-énrendőrségikutatást folytattak le a Wirecard központjában, Markus Braun vezérigazgatónak és három másik igazgatósági tagnak a hatósági ellenőrzéssel kapcsolatban a befektetők számára tett – potenciálisan megtévesztő – nyilatkozatai miatt indított nyomozás részeként.

Miután 2020. júniusában kiderült, hogy 1,9 milliárd euró „hiányzik”, a Wirecard-részvények értéke több mint 72százalékkal csökkent, Markus Braun vezérigazgató pedig lemondott. A bűnügyi nyomozás 2020. június 22-én indult, és még aznap letartóztatták az addigra távozott Markus Braunt, és három nappal később a Wirecard „túlzott eladósodottságra”hivatkozva csődöt jelentett. Még 2017 végén a Deutsche Bank 150 millió eurós kölcsönt adott Braunnak, és a bank fedezetként elfogadta a Wirecardban meglévő 7 százalékos részesedésének felét. Ezt a kölcsönt azonban nem újították meg, miután a cég vezetését számviteli csalással vádolták meg.

2020. szeptemberében a német szövetségi parlament, a Bundestag részéről bejelentették, hogy teljes körű vizsgálatot indítanak annak alapos tisztázására, hogy a német kormánynak miért nem sikerült megakadályoznia a vállalati csalásokat.

A mára fizetésképtelen német fizetésfeldolgozó és pénzügyi szolgáltató részéről összesen 3,1 milliárd eurós adósság áll fenn. A vállalat felszámolása jelenleg folyamatban van, miután 2020. novemberében 100 millió euróért eladta fő üzletágának eszközeit az amerikai székhelyű Santander Banknak. Egyéb eszközeit – közöttük észak-amerikai, egyesült királyságbéli és brazil egységeit – még korábban, nem közzétett áron értékesítették.

A Wirecard-botrány kapcsán sokan a német állam működésének – bűnüldöző képességének – kudarcát is látják, e tekintetben a tartományi ügyészségi szint felelősségét kihangsúlyozva. A tartományi ügyészségek hatáskörébe tartozik ugyanis minden, a Szövetségi Bíróság szövetségi főügyésze által büntetőeljárás alá vont bűncselekményen kívüli bűncselekmény ügye, és a tartományi (így a bajor) ügyészség önálló, különálló szervezetként tud eljárni, a szövetségi ügyészség felé nincsen hierarchikus kapcsolat. A botrányos ügyben a müncheni ügyészségnek kellett volna időben megfelelő döntést hoznia arról, hogy a – persze megfelelően lefolytatott – nyomozás
befejezése után eljárást indít-e a bíróságon.

Az ügyben a német hatóságok sokáig nem akartak hinni a brit pénzügyi befektetőknek, az egyik érintett szereplő szerint a müncheni államügyész szabályosan fellépett ezzel szemben, és a német állam bűnüldözési csődjére a Bundestag vizsgálóbizottságában tett megállapítások is rávilágítottak. Matthew Earl a kurdarcok ellenére megpróbálta rávenni a német hatóságokat a nyomázásra, és pár hónappal a Zatarra-jelentés után névtelenül felhívta az említett német Szövetségi Pénzügyi Felügyelet (Bafin) informátori forródrótját. Azon, miután Earl részéről elhangzott a Wirecard kulcsszó, a tisztviselő abba akarta hagyni a beszélgetést. „Nem beszélek jól angolul” – idézte fel Earl a vizsgálóbizottságnak a Bafin alkalmazottjának gyors kifogását.

A német állam aztán kapott egy újabb esélyt a Wirecard-ügytisztázására, miután 2019 végén a Financial Times publikálta a számviteli táblázatokat, a németek azonban a lap újságíróját vették célkeresztbe. A szövetségi pénzügyi felügyeletfeljelentést is tett az újságíróval szemben a müncheni ügyészségen.

Mindeddig pedig sem a Bafin, sem a pénzügyminisztérium, sem a müncheni ügyészség nem kért bocsánatot az ügyben tanúsított hivatalos hozzáállás miatt, azt a német állam nevében a Bundestag-vizsgálóbizottság alelnöke, a bajorkereszténydemokrata párt (CSU) soraihoz tartozó Hans Michelbach tette meg helyettük. Bár a Wirecard jogi ügye még nem ért véget, hiszen Markus Braunék pere csütörtökön kezdődött, a felszámolás alatt álló vállalat botránya talán sokáig árnyékot vet a modern német (jog)állam működésére.