Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc leverését követően született meg a munkásőrség megszervezéséről szóló 1957. évi 13. számú törvényerejű rendelet, amely erőszakszervezet karhatalmi alakulatként működött egészen az un. négyigenes népszavazásig, illetve az ennek nyomán elfogadott és szervezet jogutód nélküli feloszlatását rögzítő 1989. évi XXX. törvény hatályba lépéséig.


Jelen elemzés a munkásőrség nemrégiben bejelentett újjászervezése tekintetében a súlyos morális és politikai aggályokon túl, közjogilag kívánja vizsgálni a probléma magvát.

Kiindulópont, hogy Magyarországon civil szervezetek, egyesületek tevékenysége nem irányulhat mások megfélemlítésére, és jogsértőnek minősül, amennyiben kellő jogszabályi felhatalmazás nélkül tevékenységükkel a törvényes rend fenntartásában kívánnak szerepet játszani, illetve bármilyen hasonló módon befolyásolni a közélet viszonyait.

A korábban a Jobbikhoz köthető alakulatnak, a Magyar Gárdának a bírósági határozat általi feloszlatása is arra hivatkozással történt, hogy a szervezet működése többek között alkalmas arra, hogy másokban félelmet, riadalmat keltsen. A munkásőrség intézményéhez ráadásul olyan negatív ideológiai többlettartalom is társul, amely szorosan kapcsolódik a kommunista diktatúra bűneihez és szimbólumaihoz.

Hazánkban tiltott önkényuralmi jelképnek minősül a horogkereszt, az SS-jelvény, a nyilaskereszt, a sarló-kalapács és az ötágú vörös csillag, valamint az ezeket ábrázoló jelképek. Ennek megfelelően törvény tiltja ezeknek a jelképeknek a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen a XX. századi diktatúrák áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – használatát, kivéve, ha ezek ábrázolása ismeretterjesztő, tudományos vagy művészeti célokat szolgál. Itt említendő, hogy a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága 2008. július 8-án hozott ítélete szerint – az Emberi Jogok Európai Egyezményének a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 10. cikkelyének védelmében érvelve – a vörös csillag nemcsak a kommunista diktatúra, hanem a munkásmozgalom jelképe, így használata nem feltétlenül jelent önkényuralmi rendszerekkel történő azonosulást.

Hasonló ítélet született az Árpádsáv esetében is a Fáber v. Magyarország ügyben, amelyben a Bíróság ugyancsak a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sérelmét állapította meg. (Az Árpádsáv önmagában nem számít tiltott önkényuralmi jelképnek Magyarországon, csak a nyilaskeresztben történő használatával.) Ennek nyomán az Alkotmánybíróság 4/2013 (II. 21.) számú határozatában 7 2013. április 30-i hatállyal megsemmisítette az önkényuralmi jelképek tilalmára vonatkozó rendelkezést. A korábbi, 2000-es AB határozattól 8 eltérő tartalmú határozat meghozatalára az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 31. §-a adott lehetőséget (a jelentősen megváltozott körülményekre hivatkozva).

Az Alkotmánybíróság hazánknak a strasbourgi hivatkozott, hogy annak gyakorlata „az alapjogvédelemnek azt a minimum szintjét határozza meg, amelyet minden részes államnak biztosítania kell”.

Az Országgyűlés a kérdést a 2013. évi XLVIII. törvénnyel szabályozta újra, amiben a korábbinál szűkebb körre vonatkozó tilalmat állított fel. Már nem elég az önkényuralmi jelképek puszta használata a bűncselekmény elkövetéséhez, annak a köznyugalom megzavarására alkalmas – különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő – módon kell megtörténnie.

Az Európai Unió legtöbb tagállamában a korábbi nemzetiszocialista jelképek tiltottak, míg ezek helyi változatai csak a közvetlenül érintett országokban nem használhatóak (például Magyarországon régóta tiltott jelképnek minősül a nyilaskereszt, Romániában pedig 2015-ben ilyennek nyilvánították a legionárius és vasgárdista jelképeket).

A szélsőjobboldali rezsimekkel ellentétben azonban a kommunista diktatúrák szimbólumai a legtöbb európai országban nem állnak betiltás alatt. Kedvezőtlennek bizonyult az Európai Bizottság egy 2005-ös döntése is: ebben ugyanis elvetette a kommunista jelképek használatának általános betiltására vonatkozó kezdeményezést. Akkor az Európai Parlament néhány jobboldali képviselője – köztük Szájer József európai parlamenti képviselő – kereste meg levélben Franco Frattini bel- és igazságügyi biztost, aki azonban nem támogatta a tervet.

Érdekesség, hogy a horogkeresztet sem sikerült uniós szinten tiltólistára tenni, és az ezt megakadályozó tagállamok (például Nagy-Britannia, Dánia vagy Olaszország) ugyancsak a szólásszabadságot vették védelmükbe.

Európában élő, migráns hátterű vallási kisebbséghez tartozók (az Egyesült Királyságban ma már milliós nagyságrendet jelentő hinduk) is hevesen tiltakoztak a náci szimbólum betiltása ellen, mivel az számukra ősi buddhista jelkép.

E körben ismételten megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság egyértelműen állást foglalt a kérdésben [3001/2018. (I. 10.) AB határozat]. Eszerint a közügyek megvitatásánál a szólásszabadság kiemelt védelmet élvez, ugyanakkor az ilyen jellegű véleménynyilvánítás szűk körben korlátozható – mégpedig akkor, ha sérti az emberi méltóság korlátozhatatlan, az emberi státuszt meghatározó lényegét, vagyis a másik személy emberi mivoltában való megalázására irányul.

Az ilyen közlésekre nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága – mondta ki verdiktjét az Ab. Kijelenthető, hogy Magyarország élenjár e szimbólumok általános betiltásában, ugyanakkor Litvániában 2015-ben lett tiltott önkényuralmi jelkép a sarló és kalapács (más, korábban már tiltott jelképek mellett). Lettországban és Csehországban is tilalom van érvényben a kommunista jelképek használhatósága tekintetében. Összességében pedig rögzíthetjük, hogy a védendő jogi érdekre tekintettel – amely jelen esetben a kommunista bűnök áldozatainak és leszármazottainak az emberi méltósága és kegyelethez való joga – minden szükséges és arányos intézkedés megtételéhez adottak hazánkban a feltételek a diktatórikus rendszerekben működő erőszakszervezetek újjáalakulásának megakadályozása tekintetében.