A Szövetségi Alkotmánybíróság szerint az EU Bíróságának az EKB államkötvényvásárlási gyakorlatát jóváhagyó döntése „egyáltalán nem volt értelmezhető", illetve "ultra vires", hatáskör túllépést követett el a testület. Ez az első alkalom, amikor a német Szövetségi Alkotmánybíróság ennyire nyíltan szembe megy a luxembourgi fórum döntésével, állítja Alexander Wendt, aki újságíróként többek között a Welt, Stern, Tagesspiegel, Wirtschaftswoche és Focus című lapokban rendszeresen publikál.


Heribert Prantl, a Süddeutsche Zeitung szerzője szerint a bírák az európai államiságot is veszélybe sodorhatják. A Spiegel című német lap megfogalmazásában pedig a szövetségi törvénykezők egyfajta "gyilkosok" ( "Ez az ítélet merénylet kísérlet" ). Ezen túlmenően, a Spiegel kommentátora szerint, az ítélet „nevetséges és veszélyes”. A hamburgi folyóiratok véleménye alapán döbbenetes a döntés, mivel az alkotmánybíráknak nyilvánvalóan nincs joguk megítélni a Központi Bank és az EU Bíróságának döntését a német alaptörvény fényében. Ezenkívül a Spiegel írója felháborítónak tartja, hogy "a karlsruhei bírák egy olyan terepre tévedtek, amelyről nyilvánvalóan kevés keresnivalójuk van". A német közvéleményt tehát erőteljesen megosztja az érintett döntés.

A valóság azonban az, hogy nincs olyan európai állam, amelyről Heribert Prantl beszél, nincs "európai szuverenitás", amint azt Ursula von der Leyen gondolja, csak azok a szuverén tagállamok, amelyek csatlakoztak szerződéses közösség kialakításához. Ennek eredményeként nincs olyan Európai Bíróság, amely egy állami struktúra részeként eszközölhetni ki a tagországok irányítását és alkotmányukon való túlmutatását, rögzíti Wendt. Az Európai Parlamentnek nincs törvénykezdeményezési joga, és önmagában nem fogadhat el törvényeket, nem dönt az EU költségvetéséről és nem választ meg kormányt. Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke egyszer elszólta magát: ha az EU állam lenne, akkor súlyos demokratikus hiányosságok miatt nem felelne meg az EU elfogadási kritériumainak.

Robert Menasse, az európai egységes állam buzgó követője, a Der Europäische Landbote című könyvében nagy pontossággal írja le a föderalista utat. Menasse szerint, aki a nemzetek közötti európai államot akarja, „hozzá kell szoknia ahhoz, hogy elfelejtse a demokráciát, megszüntesse annak intézményeit, - amennyiben nemzeti intézmények, és a demokrácia e modelljéhez ragaszkodik -,amely annyira szent és értékes számára. Meg kell tudnunk, hogy pontosan mit veszítünk, ha az európai projekt nem jár sikerrel.”

Az "Európai Köztársaság" létrehozására irányuló felhívásban, Ulrike Guérot-tal együtt, Menasse vázolja transznacionális államának további feltételeit, amelyet az európai alkotmányos államok holttestein kell létrehozni: " Tudjuk, hogy Európa gazdagsága más kontinensek évszázados kiaknázásából, és más kultúrák elnyomásából származik. Ezért megosztjuk területünket azokkal, akiket elvontunk az övéktől. Az Európai Köztársaság az első lépés a globális demokrácia felé vezető úton. "

Visszatérve a döntésre, a karlsruhe-i alkotmánybírák szerint az EKB nagy mozgástérrel rendelkezik - mindaddig, amíg a nemzeti parlamenteknek továbbra is lehetősége van minimális ellenőrzés gyakorlására. A bírák ezt már nem látták az EKB kötvényvásárlási programjában - olyan programban, amelynek nincs sem határideje, sem pénzügyi korlátozása, és amely mélyen befolyásolja a tagországok költségvetési jogait. Nem csak most, hanem a következő generációk számára is. Egyébként az EKB mérlegében megvásárolt kötvények húsz százaléka már a részt vevő országok együttes felelőssége alá tartozik.

A 2020 májusában hozott döntés nem azért fontos, mert az EKB-val ellentétes határozatot hozott, hanem azért, mert kijelenti, hogy az EU joga és az EU Bírósága nem haladhatja meg a német alkotmányos törvényt és a Szövetségi Alkotmánybíróságot. Az EKB-ítélet előadója, Peter M. Huber alkotmánybíró egyértelművé tette a vita lényegét egy interjúban:

Nyilvánvaló, hogy az Európai Bíróság (EB) 50 éve korlátlan prioritást követel az európai jog számára, de szinte az összes nemzeti alkotmány- és legfelsőbb bíróság ellentmondott ennek. Egy ország tagsága az alkotmányán alapszik ”

Fritz Georgen, német politikai elemző egész odáig megy, hogy kijelenti, Európa nem állam és nincs ilyen értelemben saját joga, csupán szerződési kikötései. Ezért a tagállamokkal szembeni fellépése sem per, hanem eljárások keretében történik.

A német alkotmánybírók pedig verdiktjükben messze meghaladják a határozat tényleges súlyát: ezek szerint bárki, aki valóban azt akarja, hogy az erős nemzetállamok Európáját egy egységes európai államá tegye, a munkát a nemzeti tagállamok alkotmányaival, illetve azok felfüggesztésével kell küzdenie. Ez azonban beláthatatlan következményekkel járna.