Az ortodox egyház helyzete a háborús Ukrajnában, az elnökre rótt átoknak is függvényében
Az 1990-es évek eleje óta, a volt Szovjetunió újonnan független államaiban tehát a kapcsolódó eparchiák önkormányzó egyházi státuszt élveznek a Moszkvai Patriarchátuson belül (amely státusz a moszkvai egyházjogi terminológia szerint különbözik az autonóm egyházi státusztól). Idetartozik a Moszkvai Patriarchátus Észt Ortodox Egyháza, a Lett Ortodox Egyház, a Moldovai Ortodox Egyház, valamint az ukrajnai ág (annak teljes nevén Moszkvai Patriarchátus Ukrán Ortodox Egyháza, amely napjainkban is létezik), és utóbbi gyakorlatilag teljes függetlenséget kapott az adminisztratív ügyekben. A 2014-es ukrajnai orosz inváziót követően azonban az Ukrán Orosz Egyház (amely a Moszkvai Patriarchátus templomainak közel egyharmadát birtokolta)kezdett egységében megbomlani és széttöredezni, amely folyamat 2019-ben gyorsult fel, amikor néhány szeparatista gyülekezet elhagyta a Moszkvai Patriarchátust, majd csatlakozott az új és független Ukrán Ortodox Egyházhoz, mégpedig a Moszkvai Patriarchátus és az orosz kormány erősellenkezését figyelmen kívül hagyva.
Az elmúlt évek egyházstátuszi változásait zárójelbe téve azonban elmondható, hogy az Orosz Ortodox Egyház alkotórészei – az Orosz Föderáció kizárólagos joghatósága alá tartozó állami területen kívül – például Ukrajnában, Belaruszban és más egyéb országokban, különálló jogi személyként vannak bejegyezve az említett független államok vonatkozó jogszabályai szerint.
2019. január 30-án az új Ukrán Ortodox Egyház vallási igazgatási központját, valamint központi végrehajtó és igazgatási szervét bejegyezték Ukrajna jogi személyeket, egyéni vállalkozókat és állami egyesületeket tartalmazóegységes állami nyilvántartásába. Epifániusz metropolita szerint, 2019 májusától a negyvenöt ukrajnai eparchia közül negyven „regisztrálta át” a saját egyházmegyei igazgatásának alapokmányát, és tartotta meg közgyűlését, amelyen az új Ukrán Ortodox Egyházhoz való csatlakozásról döntöttek(amely az addigi ukrán ortodox egyház kijevi patriarchátusa, az ukrán autokefál ortodox egyház, valamint a Moszkvai Patriarchátus egy részének egyesülésével jött létre). A 2018. december 15-i kijevi egyesítő tanács döntése nyomán az elismerés feltételeként, az új ukrán egyház részére 2019. január 5-én Isztambulban a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus adományozta az autokefália státuszát, majd a gyűlés után a tomoszt (bullát, hivatalos egyházi iratot, ami az egyházi függetlenséget adta). Ugyanakkor 2019. december 11-én Ukrajna Legfelsőbb Bírósága engedélyezte, hogy a „régi” egyház, vagyis a Moszkvai Patriarchátus Ukrán Ortodox Egyháza megtarthassa nevét.
2022 áprilisában, Ukrajna orosz inváziójának kezdetén több egyházközség jelezte hűségváltási szándékát, ami a Moszkvával való maradék kapcsolatok megszakítását foglalta a gyakorlatban, és Kirill moszkvai pátriárka hozzáállása, a háborúval kapcsolatban elfoglalt álláspontja volt az egyik gyakran idézett ok. A szakítás ellenére, az ukrajnai társadalom jelentős része továbbra is nagyfokú bizalmatlanságot tanúsít az egyház papjai iránt, tény ugyanakkor, hogy az ukránok négyötöde ortodox keresztény, sőt több mint ötven százalékuk szerint az ortodox vallás része az ukrán nemzet ismertetőjegyeinek.
Az ukrán Biztonsági Tanács még novemberben vizsgálatot rendelt el a Moszkvához közelebb álló egyház tevékenységével kapcsolatban, és az ukrán biztonsági szolgálat sorozatos razziákat tartott év végén a tulajdonában lévő ingatlanok ellen. Azzal vádoltak meg egy magas rangú ortodox egyházi személyt, hogy a közösségi médiában közzétett, az orosz politikát támogató bejegyzéseivel ukránellenes tevékenységet folytat, továbbá több tucat papot tartóztattak le hazaárulás és az Oroszországgal való együttműködés vádjával. A Moszkvai Patriarchátushoz kapcsolódó ortodox egyház részéről állítják, hogy nincs bizonyíték a vádak alátámasztására.
Avraamij, a kijevi Pecserszka Lavra kolostor legfőbb elöljárója, apátja, ugyancsak csatlakozott Ukrajna önálló, nemzeti ortodox egyházához, és arra kérte annak vezetőjét, Jepifanyij metropolitát, hogy nevezze ki őt a Lavra, vagyis az ukrán ortodox egyház székhelyének új, ideiglenes vezetőjévé;Jepifanyij ezt a kérést jóváhagyta. További fejlemény, hogy a kolostort tulajdonló ukrán kormány elrendelte több száz pap, szerzetes és diák kilakoltatását, azt állítva, hogy egy bizottságvizsgálata alapján többszörösen megsértették az (UNESCO Világörökség részét képező) komplexum bérleti szerződését. Kelemen metropolita, az új nemzeti egyház mellett még létező Ukrán Ortodox Egyház (Moszkvai Patriarchátus)sajtóirodájának vezetője szerint a kilakoltatásoknak „nincs jogi alapja”, az tehát a kormány részéről az alkotmány és mástörvények megsértésével történt, és a módszert nem elfogadhatónak nevezte.
Ezekre reakcióként Pavlo metropolitka, a Moszkvai Patriarchátus ukrán ortodox egyházának tartományi vezetője átkot szórt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre azzal, hogy „garantálja”, Isten nem bocsátja meg neki a moszkvai egyházkiszakítását a kijevi Lavrából. Ahogyan a metropolita fogalmazott, ők nem fognak Ukrajna vezetőiért könnyeket ejteni. Az ortodoxok számára (a vonatkozó normák alapján) egyébként az átok (anatéma) nem végső kárhozat, és a nyilvános egyházi átok célja a keleti egyházakban kettős.
Egyrészt figyelmezteti az elítéltet, előidézve annak bűnbánatát, és figyelmeztet másokat is a tévedésre (mindez a pravoszláv egyház tanítása alapján a lelkek üdvössége érdekében történik).
Összegzésként azt láthatjuk, hogy az elmúlt évek „egyházszakadása”, és az utóbbi hónapok egyre eszkalálódó eseményei – köztük az anatéma – az ukrajnai ortodox közösség jelenlegi megosztottságát mutatják. Hogy ez mennyire lesz tartós, az a fegyvernyugvás és a béke bekövetkezésének is lehet a függvénye.