Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Advocates Abroad: lehet-e legálisan létrehozni civil szervezetet az illegális migráció szervezésére?

Minden jel szerint 2015 után a nyomor és az üldöztetés vámszedői mellett sorra megjelennek olyan „producer szervezetek” is, melyek egyik célja a hatóságok kijátszásának szerepére illegális bevándorlók felkészítése. De vajon jogszerűen lehet-e ilyen tevékenységet folytatni?

Az Advocates Abroad (AA) az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező és egy széles körben ismert, adómentességet élvező szervezet, amely Görögországon keresztül több mint 15 ezer menekültet segített Európába. Az érintett NGO tevékenysége saját bevallásuk szerint abban áll, hogy önkéntes ügyvédeket, tolmácsokat és orvosi szakembereket rekrutálnak, és képeznek ki arra, hogy közvetlen és rövid távú helyszíni missziókon együttműködjenek a migránsokkal, és elősegítsék biztonságos bejutásukat a célországba. A szervezet 2016-ban alakult, egyértelműen a 2015-ben kirobbant migrációs krízis nyomán és a káosz miatt kialakult helyzettel legitimálva, magyarázva saját létrejöttét.

A használaton kívüli athéni Hellinikon repülőtéren működő migránstábor bejáratát elzáró illegális bevándorlók és rendőrök dulakodnak 2017. február 6-án (Fotó: MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)


Az Advocates mellesleg 2017 júniusában kapott adómentességet, az ilyen besorolású szervezet külföldi (Amerikán kívüli) aktivitását a jótékonysági alapon végzett munkára korlátozza az amerikai szabályozás, a külföldi politikai jellegű tevékenység tiltott. Megjegyzendő, hogy a külföldi (USA-n kívül tevékenykedő) szervezetnek nyújtott támogatás nem terjedhet ki a bármely adott országban választott közéleti hivatalért induló politikai jelöltek támogatására vagy opponálására. Vagyis a „zavarkeltés” kizárólag külföldön folytatható.

Az Advocates Abroad büdzséje mindazonáltal nem számottevő, mindenképpen 10% alatti részét akár lobbizásra is fordíthatja Amerikában, ugyanakkor, ha mégis rajtakapják, hogy jelentősebb pénzeket költ ottani lobbizásra, elveszíti az adómentes státuszát az Egyesült Államokban. A szervezet európai tevékenysége persze így is fölveti a jogsértés gyanúját.

A szervezet azzal került legutóbb az érdeklődés homlokterébe, hogy egy kanadai jobboldali aktivista, újságíró, és dokumentumfilm-rendező, Lauren Southern nemrégiben közzétett egy videót Ariel Rickerről, a szervezet vezetőjéről. A videó tanúsága szerint Ricker jogi segítségnyújtás címén lényegében azt magyarázza el részletesen a migránsoknak – egy rejtett kamera előtt –, hogyan miként kell az üldözést szimulálni, és hogyan lehet átverni, megtéveszteni a határ mentén szolgálatot teljesítő tisztviselőket (hogy mindeközben idejük is legyen felkészülni arra, hogy átjussanak a nyugati határon). Sőt – mint ahogyan arról a Magyar Idők is beszámolt – az AA érintett prominense nem fél a politikai áthallásos nyilatkozatoktól, így nemrégiben arról is beszélt, hogy szervezete az összes NGO-val és uniós partnerrel szolidaritást vállal.

Ezt annak kapcsán mondta, hogy korábban (nyár végén) őrizetbe vette a görög rendőrség a korábban hősként ünnepelt Sara Mardini szír úszónőt Görögországban egy embercsempészek elleni vizsgálat keretében. A szervezet vezetője az egész hálózat szervezetei felé „kiszólhatott” a bűncselekmény gyanúja miatti nyomozás kapcsán. Az illegális bevándorlás segítése jogállamokban ugyanis nem elfogadott humanitárius cselekedet, hanem egyszerű bűncselekmény és biztonsági kockázat, amely így számos országban tiltott. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a görög szabályozási környezet alakulása más irányba tendál: az utóbbi években az EU-s irányelvek és az újabb görög bevándorlási szabályok nyitottabb, elvi szinten „integrációorientált” megközelítést alakítottak ki Görögországban, és a hellén migrációs politikát és a hatósági gyakorlatot információalapúvá téve, az ilyen NGO-k miatti esetleges veszélyforrásokat nem kellően kiküszöbölő regulációt alkottak.

Bevándorlók a Leszbosz görög szigeti Moria településnél működő migránstábor kerítése előtt 2018. május 2-án (Fotó: MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)

Visszatérve, az Advocates tehát lényegében a hatóságok megtévesztésére készítheti fel az érkező menedékkérőket. Bár hivatalosan azt mondják, hogy csupán jogi segítséget nyújtanak a „menekülteknek” az elsőfokú (hatósági) menekültügyi interjúk előkészítése kapcsán, valójában az érintett menekültügyi szakemberek tudatos manipulálására készítik fel a bevándorlókat. Az elvi magyarázatuk egyszerű: Görögország nem tudja megfelelő hatékonysággal menedzselni az érkezők eljárását, sok menekült hosszú hónapokat vár az első interjú előtt, és az NGO-k segítségére vannak rászorulva, akik kellő információval és jogi segítséggel látják el őket, hogy megfelelően felkészülten tudjanak majd szerepelni ezeken az interjúkon, és a migránsok a rendelkezésükre bocsátott lehetőséggel hatékonyan felkészüljenek. Az (elsőfokú) interjú céljának elérésében, a bizonyítékok bemutatásában is segítenek nekik.

Az AA segít továbbá a fellebbezéseknél, a családegyesítési kérelmeknél, valamint az orvosi segítségre szoruló menedékkérők és a kísérő nélküli kiskorúak különleges igényeivel is foglalkoznak. A szervezet jogi tanácsadóinak rendszere behálózza Görögországot, országszerte számos telephelyen ún. jogi segítségnyújtó klinikákat működtetnek, és ha kell, távolról is nyújtanak segítséget a menekülteknek.

A kérdés további problémákat is fölvet. Kanadában például bűncselekménynek tekintik, ha valaki hamis információkat ad meg (vagy dokumentumokat küld) a kanadai bevándorlási, menekültügyi és állampolgársági hatóságnak (IRCC): ez csalás, „megtévesztésnek” (misrepressentation) nevezik. De az IRCC-tisztviselővel készített szóbeli interjún történő félrevezetést, hazugságokat is bűncselekménynek tekinti a kanadai kormányzat. Vagyis ha egy menedékkérő, bevándorló hazudik, megtéveszt (akár mások segítségével) az interjún, szándékos vagy akár gondatlanságokból elkövetett, büntetendő cselekményt követ el.

Összességében kijelenthető, hogy a 2015 utáni migrációs válságban sokan meglátták a lehetőséget a zavarkeltésre, a káoszteremtésre, illetve bizonyos határon átnyúló tevékenységet folytató szervezetek számára a befolyásszerzésre, persze mindezt jótékony ideológiai köntösbe bujtatva. A kérdés csupán az, hogy a nemzetállamok felismerek-e a veszélyhelyzetet, és meddig hajlandóak elmenni saját szuverenitásuk megvédése érdekében.