Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A szólásszabadság korlátai különleges helyzetekben – lehet-e kukába valónak nevezni a rendőröket?

A német belügyminiszter kezdeményezte az egyik liberális lap vezető újságírójának feljelentését.

Jelenleg a világban azt tapasztaljuk, hogy a baloldali radikálisoknál – itthon és a nagyvilágban –a jogbiztonság iránti elkötelezettséget sajnálatosan felülírta az aktuálpolitikai érdek. Miközben most a napi konfliktusok és a politikai nézetkülönbségek félretételére lenne szükség, ők nyugtalanságot, kommunikációs káoszt akarnak, és (elsősorban a konzervatív, jobboldali) kormányok elleni hangulatkeltéssel próbálják nehezíteni a világjárvány utáni válságkezelést, és ebből a maguk számára politikai tőkét kovácsolni. A pandémia nyomán kihirdetett magyarországi különleges jogrendben hozott egyes törvényalkotói döntéseket, intézkedéseket éles hazai és nemzetközi kritikák érték az elmúlt hetekben. A legerősebb állítások között arra vonatkozókat is találunk, hogy a magyar a parlament veszélyhelyzetben hozott törvénye a jogállamiságot ássa alá.

Azóta kiderült, hogy veszélyhelyzeti szabályozás a jogbiztonságot szolgálta: azt, hogy az állam megvédhesse a rendfenntartó szervek, egészségügyi dolgozok és általánosságban a magyar állampolgárok biztonságát a rémhírterjesztők, álhírterjesztők és verbális felforgatók ellen, megfelelő büntetőjogi szankció alkalmazásával.

A liberálisok által élesen támadott büntető törvénykönyvi módosítás maga is a jog biztonságát tükrözte annak egyértelműsítésével, hogy egy álhír, téves információ mikor szolgáltat jogalapot a büntetőjogi intézkedések megtételéhez. Egyrészt az egyik nagyon fontos feltétel az, hogy a nagy nyilvánosság előtt kell történnie az inkriminált cselekménynek, azaz a hamis hírek közlésének; továbbá és ezáltal, társadalmi, nyugtalanság, közriadalom keltérésre alkalmasnak kell lennie a benne szereplő hamis, elferdített ténynek. És ami nagyon fontos: a közveszéllyel, vagyis a sokakat fenyegető, mások életére, egészségére, biztonságára káros veszéllyel összefüggésben nyilvánosságot nyert hamis vagy téves információk híresztelését bünteti majd a törvény, amelynek érvényesülésének alapját a különleges jogrend képezi, amelynek idején az egész országban az általános nyugtalanság alapját képező fenyegetéssel összefüggő köznyugalmat a jogalkotó a közveszély színhelyétől független büntetőjogi védelem alá helyezte.

Általánosságban azt is ki lehet jelenteni, hogy a rémhírek, álhírek súlyos társadalmi feszültségeket okozhat (felvásárlási láz, csoportosulás, jogkövetés lazulása). Elvi alapon – ha jóhiszeműek vagyunk – a magyar és nemzetközi sajtó egy részének aggályait a gyakorlat cáfolta, ugyanakkor kormány szándéka nem a kritikus hangok elhallgattatása volt, hanem a felelőtlen, megalapozatlan álhírek visszaszorítása.


Bár a koronavírusjárvány ismételten rámutatott a média, különösen a közösségi oldalak üzemeltetőinek fokozott felelősségére, a magyar törvényi környezet még ma sem említhető egy lapon egyes nyugati országok indokolatlanul szólásszabadság-korlátozó döntéseivel. Eklatáns példaként a 2018 januárjától hatályban lévő német gyűlöletbeszéd elleni törvényt is említhetjük, amelynek kapcsán már a kezdeti időszakban beigazolódott az a jogos félelem, és a közösségi oldalak valóban akadályozhatják a szólásszabadság érvényesülését Németországban, akár még a szatirikus véleményalkotást is bármiféle migrációkritikus vélemény azonnali törlési kötelezettségével.

Mivel a magyar kormányzatot bírálták azzal alaptalanul, hogy újságírókat kíván börtönbe záratni a különleges helyzetet kihasználva, feltétlenül említést érdemel, hogy a jelenlegi németországi zavargások idején, egy meglehetősen kiélezett helyzetben Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter nyomozást fog kezdeményezni Hengameh Yaghoobifarah, a Die Tageszeitung („taz”) német napilap egyik vezető újságírója ellen, mivel azt írta, hogy rendőrök a kukába valók "a saját fajtájuk közé". Seehofer szerint „a szavak szabadjára engedése elkerülhetetlenül a tettek szabadjára engedéséhez és túlzott erőszakhoz vezet, mint ahogyan most Stuttgartban láttuk. Ezt nem fogadhatjuk el.”

Ez a fajta viselkedés sajnos nem újszerű a német rendőrök számára, akiket folyamatosan sértegetnek és köpködnek, a gyanúsítottak családtagjai megtámadnak, és palackokkal, kövekkel dobálják őket a napokban zajló tüntetéssorozat kapcsán a Bild című lap beszámolója szerint, amely beszámol arról is, hogy megütközést keltett a baloldali SPD vezetőjének, Saskia Eskennek a reakciója. Amikor a rendőrök erőszakos cselekedeteiről számoltak be, Esken azonnal az összes német rendőrrel szemben az afroamerikai George Floyd halálát emlegette fel, szerinte "a biztonsági erők körében látens rasszizmus van".

A fentiek fényében „védhető”, hogy a normaalkotó állam például akár természeti katasztrófák, járványhelyzetek nélkül is korlátozhatja a szólásszabadságot, ha az állam (vagy a polgárok életének) biztonságát veszélyeztetni képes esetekben így látja helyesnek. A francia büntetőjog szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel szankcionálja mindazokat, akik bármilyen úton tudatosan olyan valótlan tényeket vagy hamis állításokat terjeszt nyilvánosan, amelyek alkalmasak arra, hogy a francia nemzeti valuta, illetve pénzeszköz állandóságába, az állami alapok értékébe, a francia önkormányzatok és megyék, valamint a fontos közintézmények pénzügyi alapjaiba vetett polgári bizalmat megingassa. (Loi du 18 aot 1936, Art. 1.). A francia törvények büntetik azt is, ha valaki olyan valótlan állítást tesz közzé vagy híresztel, amely elhiteti, hogy elemi csapás következett be és ez felesleges mentési beavatkozást eredményez. (Nouveau Code Pénal, Art. 322-14.)