A sajtószabadság különös esetei napjaink Németországában
Az államfő a Mitteldeutscher Rundfunk (MDR) nevű közszolgálati rádióadó indulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett lipcsei ünnepségen, arra is utalt az újságírók problémái kapcsán, hogy ezek Kelet-Németországban különösen hangsúlyosak „a velük szembeni bizalmatlanság, elutasítás és gyűlölet” miatt. Elmondta, hogy az MDR újságírói ki vannak téve a támadásoknak, néha személyes védelemre is szükségük van. A Covid-korlátozások miatt tartott tüntetések tudósítása veszélyes volt, és az államelnök az erőszakos cselekmények kapcsán arra szólított fel, hogy „alkotmányos államunk teljes szigorával” tegyenek lépéseket ezen jelenségek ellen. A támadások Steinmeier szerint veszélyeztették a sajtószabadsághoz való alapvető jogot.
Ami a konkrét számokat illeti, az Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központja (ECPMF) 2021-ben Németország tekintetében összesen 83, médiamunkások elleni fizikai támadásról számolt be. Ez az érték meghaladta a 2020-as negatív rekordot is, amely 69 támadást jelentett (2015-ben 44, míg 2019-ben 14 ilyen támadás történt). Míg a koronavírus előtti években főként a szélsőjobboldalinak tekintett spektrum elkövetőiről volt szó, az elmúlt években atámadók indítékainak osztályozása sokkal nehezebbé vált.
2012-ben egy ügyben felmentettek két lipcsei újságírót, miután a drezdai regionális bíróságdöntése hatályon kívül helyezte a város kerületi bíróságának 2010-ben meghozott ítéletét. Beadványában az állami ügyészség korábban egyenként 6000 eurós pénzbírságot követeltvelük szemben rágalmazás miatt. A 2000-es években az érintett két szabadúszó újságíró –tényfeltáró szakmai munkája során – az 1990-es évek elején aktív lipcsei bűnözői hálózatok és vesztegetések, korrupciós gyakorlatok feltárásával foglalkozott.
Egy másik ügyben egy riporternek a müncheni kerületi bíróság előtt kellett felelnie azért, mert egy „jogtalanul elfoglalt házból” adott tudósítást egy újság számára. Egy érintett szakszervezet úgy látja, hogy ez a bajor tartományi szint kísérlete arra, hogy utólagosan megbüntesse a nem kívánatos riportot. Az ügyészek azzal vádolták meg az újságírót, hogy lényegében összejátszott a Nemzetközi Autószalon (IAA) ellen tiltakozó aktivistákkal. A Karlstraße-i ház Bajorországhoz tartozik, ezért büntetőfeljelentés született az ügyben egy ingatlan-leányvállalaton keresztül történő birtokháborítás miatt. Miután az újságíró nem fogadta el az 1600 eurós büntetésről szóló hatósági döntést, perre vitték az ügyet.
A német szövetségi állam és a médiaszabadság viszonyát jól jelzi az az eset is, amikor 2016-ban egy régebbi, és elavult német büntetőjogi szabályra hivatkozással Recep Tayyip Erdogan török elnök büntetőeljárást kezdeményezett egy német humoristával szemben, aki a német közszolgálati televízió egyik adásában kritizálta a török állami vezetőt. Ebben a különös ügyben az bizonyult igazán meglepőnek, hogy Angela Merkel német kancellár engedélyezte az eljárás megindítását. A szövetségi Büntető Törvénykönyv akkor hatályos 103. cikkealapján ugyanis egy külföldi állam, másik ország államfőjének vagy egy külföldi kormánytagjának megsértése ugyanis Németországban bűncselekménynek minősül, és így pénzbírságot vagy három évig terjedő szabadságvesztést vonhat maga után, és a szabadságvesztés büntetési tétele három hónap és öt év közé emelkedik a sértő jellegű közlés valótlansága, azaz hamis vagy kitalált volta esetén. A német büntető törvénykönyv 103. cikkét később 2018. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezték a külföldi államok elleni bűncselekmények reformjáról szóló, 2017. július 17-i törvény révén (Szövetségi Közlöny I. 2439. o.).
Németországban az újságok, a blogok többnyire névtelenül számolhatnak be a bűnesetekről, mert az az alapelv érvényesül, hogy csak ritka esetben azonosíthatják be azokat a személyeket, akiket ugyan bűncselekmény elkövetésével gyanúsítanak, de még bíróság nem ítélte el őket. A gyanúsítottakat a német szövetségi büntetőjogi törvények ártatlannak tekintik mindaddig, amíg a bűnösséget jogi úton be nem bizonyítják velük szemben.
Az érintettek érdekeit törvényileg védik egyrészt általános személyiségi jogaik, és alapvetően ezt a jogilag védő álláspontot erősíti meg az ártatlanság vélelmének elve is, amely a német Alaptörvény (GG) 20. cikkének (3) bekezdésében megtalálható, és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EMRK) 6. cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott fontos elv. Ez nemcsak a bíróságokra vonatkozik, hanem a sajtószervekre is. Másrészről ugyanakkor a közvéleményt érdekli a bűnözésről szóló híradás, és aki nem tesz eleget a gyanítható bűnesetekről szükséges bejelentés – a hatósági értesítés – elvárásának, azt adott esetben figyelmeztetés, felszólítás vagy akár pénzbeli kártérítési per fenyegeti.
A nemzetiszocialista diktatúra és a II. világháború utáni sajtószabadság velejárójaként egyre gyakoribbá vált a sajtóban, hogy személyiséget sértő sajtóanyagok, tudósítások jelentek meg. A német büntetőjogban érvényes becsületvédelem eszköze már nem volt megfelelő ennek orvoslására, így a magánjogi személyiségvédelem átgondolása vált szükségessé az általános személyiségi jog elismeréseként. Ezért az általános személyiségi jogot nyitott keretjogként alakították át úgy, hogy a védett jogtárgy körébe történő puszta beavatkozásból még nem következik a magatartás jogellenessége, azt a szembenálló érdekek értékelése és mérlegelése alapján kell eldönteni. Az általános személyiségi jog megsértésének megállapításánál tehát mérlegelni szükséges minden felmerülő érdeket.
Problémát jelenthet, hogy a törvények nyújtotta kereteket a hatalmi érdek is képes kihasználni adott esetben, így a szelektívvé váló informatív újságírás a politikai elit, a domináns tartományi érdekek eszközévé is válhat. A nem objektív megfigyelőként, szereplőként működő újságírók az aktív politikai szereplők segítőtársai lesznek egyben. A másként gondolkozók a liberális vagy posztkommunista jellegű maintream elit uralta térből esetleg kirekesztve érezhetik magukat, és sokkal kevésbé számíthatnak a szakmai és közéleti társadalom védelmére.