Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Plamegate-től a 2020-as kampányig: elnökök, médiabotrányok és a szövetségi hírszerzés

A Hírtv svédországi tudósítójának indokolatlan őrizetbe vétele nem elszigetelt eset.

2005-ben egy nagy port kavaró, titkosszolgálati szálakkal is átszőtt amerikai újságírói botrány részletei járták be a nyugati világ médiáját. A rendkívül heves amerikai és európai bírálatok ellenére a New York Times egyike újságírónője azért került közel három hónapra börtönbe, mert nem kívánta megnevezni egy értesülésének forrását. Judith Miller, az érintett újságíró inkriminált értesülése a szövetségi hírszerzés egyik titkos ügynökére vonatkozott, s bár a cikk nem tárta fel a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) szóban forgó hivatásos munkatársának nevét, először azt hitték, hogy nem másról lehet szó, mint az első Bush-adminisztráció iraki háborús programját bíráló Joseph C. Wilson gaboni exnagykövet korábbi feleségéről, Valerie Plame ügynökről. Plame – miután a személyazonosságát nyilvánosságra hozták – végül 2006 elején benyújtotta a felmondását a CIA-nak.

A szövetségi bíróság mindenképpen ki akarta csikarni azt az információt Judith Millertől, hogy vajon egy kormányhivatalnok hozta-e tudomására a nevet, s ha igen, akkor név szerint ki tette ezt. Judith Miller azonban erre nem volt hajlandó, így a széleskörű tiltakozás ellenére elítélték a New York Times munkatársát: Miller összesen 85 napot töltött börtönben. Később részt vett a konzervatív Fox News csatorna és a Newsmax munkájában, és a konzervatív Manhattan Intézet munkatársa is volt.

Sajtóvélemények azt rebesgették, hogy azért szivárgott ki az ügyben Valerie Plame fedett CIA-ügynök neve, mert korábban egy a férje által a New York Times hasábjain közzétett nem szerkesztőségi vélemény a Bush-kormánynak azt az állítását vonta kétségbe, miszerint Szaddam Huszein iraki diktátor uránt akart Afrikából vásárolni. Miller nem akarta elárulni, hogy a Plame-ügyben valódi forrása Dick Cheney alelnök főtanácsadója és hivatalának vezetője, Lewis „Scooter” Libby volt, aki ellen később hamis eskü, az igazságszolgáltatás akadályozása és a hatóságok félrevezetése címén vádat emeltek Valerie Plame fedett CIA-ügynök személyazonosságának kiszivárogtatása miatt.

Cheney távozó kabinetfőnökét végül harminc hónap börtönbüntetésre ítélték két év próbaidővel, emellett az ítélet alapján 250 ezer dollárt is ki kellett fizetnie. Végül 2007. július 2-án George W. Bush akkori elnök saját hatáskörben eljárva – a bírói döntés eltúlzott voltára hivatkozva – megváltoztatta Libby ítéletét: eltörölte a börtönbüntetést, csupán a pénzbüntetést és a feltételes szabadlábon való tartózkodást hagyta meg. Később egy sajtókonferencián Bush megjegyezte, hogy a Scooter Libby-vel kapcsolatos döntés igazságos és megfelelő volt.

A Plame-ügyben tehát egy magasrangú szövetségi kormányzati tisztviselő és egy ismert újságírónő börtönbüntetéséről is határozott az igazságszolgáltatás. Amerikában egy vádlott büntetőjogi bűnösségének megállapításához elengedhetetlen a kétséget kizáró bűnösség, amely az elrettentés és akadályoztatás révén is szolgálja a prevenciót. Az ügyben a speciális prevenció arra vonatkozik, hogy az amerikai kormányzati adminisztráció egyetlen tagja sem kövessen el ismételten a Scooter Libby-éhez hasonló cselekményt.

Donald Trump amerikai elnök ezzel együtt 2018 áprilisában kegyelmet adott Libby-nek, a CIA-tiszt személyazonosságának kiszivárgása miatt elítélt adminisztrációs tisztviselőnek. Az elnök így indokolta döntését: „Nem ismerem Libby urat, de évek óta azt hallottam, hogy igazságtalanul bántak vele – majd Trump hozzátette: – Remélhetőleg ez a teljes kegyelem segíteni fog életének egy nagyon szomorú szakaszában.”

Mindennek kapcsán igen pikánsnak nevezhető az a feltételezés, hogy egy a Trump elnök lejáratására irányuló titkosszolgálati együttműködésben is szerepe lehetett Gina Haspel-nek, a CIA 2018 májusa óta hivatalban lévő igazgatójának, aki a szövetségi hírszerzés londoni állomásfőnökeként működött 2014 és 2017 között.

A Gatestone Institute amerikai konzervatív agytröszt egyik kutatása szerint az ő hatáskörébe tartozott a kapcsolattartás az Egyesült Királyság hírszerző szervezeteivel, és a CIA segítségével – a Trump-kampány kulcsembereinek semlegesítésére – egy nyomozás importálásában működhetett közre az Egyesült Államokba, ahol a brit és amerikai szervek közötti hatásköri konfliktusok feloldásával már volt megfelelő jogkör a további vizsgálódásra. Brit segítséggel a Trump és Putyin orosz elnök kapcsolatát felvázoló Steele-munkaanyag is az Amerikai Hírszerző Közösség (IC) vezetőinek kezébe juthatott, ami nem lenne meglepő annak fényében, hogy a befolyásos IC élén ötször hajtott végre vezetőváltást Trump elnök.

Ami pedig a tényeket illeti: a New York-i székhelyű Committee to Protect Journalists (CPJ) nemzetközi szervezet adatai szerint világszerte összesen 274 újságíró volt börtönben – közvetlenül a munkája miatt – 2020. december 1-jén, és több mint 250 újságíró volt ekkor rács mögött immár az egymást követő ötödik évben. Ugyanakkor tavaly (december 1-jéig) egyetlen újságíró sem volt börtönben az Egyesült Államokban, igaz, 2020-ban 110-et letartóztattak vagy vádat emeltek ellenük, például a nyári zavargásokkal és tüntetésekkel összefüggésben.