Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A melegjogok eltérő képet mutatnak az Európai Unió tagállamaiban

A magyar jogrendszer többszintű, komplex védelmet biztosít a szexuális kisebbségek jogainak védelme érdekében.

Az Alaptörvény rögzíti, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja, továbbá az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását további külön intézkedésekkel is segíti.


Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény definiálja a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát. Eszerint közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg, aki egy személyt vagy csoportot valós vagy vélt szexuális irányultsága, nemi identitása miatt részesít kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Közvetett hátrányos megkülönböztetés pedig akkor valósul meg, ha látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő elbánás, az előzőekben meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hoz hátrányosabb helyzetbe, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Ezek a szabályok a védelem gyakorlati megvalósulását segítik elő, annak érdekében, hogy a szexuális kisebbségek jogai effektíve biztosítva legyenek. 

A magyar büntetőjog rendszere is számos ponton érinti a melegjogokat; a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény több tényállás keretében kívánja megteremteni a szexuális kisebbségek jogainak legszélesebb védelmét. Az emberiesség elleni bűncselekmény tényállása deklarálja, hogy aki a lakosság elleni átfogó vagy módszeres támadás részeként - többek között - a nemi ismérv alapján meghatározható csoportot vagy annak tagját a csoporthoz tartozása miatt alapvető jogaitól megfoszt, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.  A Btk. 216. §-a bevezeti a közösség tagja elleni erőszak fogalmát, melyhez alap és minősített esetet is rendel a jogszabály. A közösség tagja elleni erőszakot követ el az, aki más valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen, továbbá az, aki az előbbi tulajdonságokkal bíró személyt emiatt bántalmazza, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszeríti, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. 

A bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény a  bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének bevezetésével garantálja a szexuális kisebbségek intézményesített formában megvalósuló életközösségét, melyet minden tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy önkéntes alapon igénybe vehet. 

A magyar jogrendszer tehát nemcsak elméleti síkon, hanem a gyakorlatban is védelmet nyújt a szexuális kisebbségek számára, és biztosítja jogaik teljes körű érvényesülését. Utóbbi azonban nem érvényesül teljes egészében Európa minden országában, ugyanis a 2015-ös migrációs válság és az azzal párhuzamosan jelentkező növekvő európai iszlám jelenlét következtében számos atrocitás éri a helyi meleg közösségeket. Mindez leginkább annak tudható be, hogy az iszlám legfőbb vezérelve, a saria alapján a homoszexualitás Isten elleni bűn, ebből kifolyólag pedig üldözendő. Fokozza a helyzetet, hogy az iszlám az üldözés tekintetében nem tesz különbséget aközött, hogy a homoszexuális személy muszlim-e vagy sem, mindenki számára komoly szankciókat helyez kilátásba. A Korán és a Hadísz például expressis verbis is kifejezésre juttatja a halálbüntetést, mint a cselekmény elkövetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményt, ugyanakkor itt is megfigyelhető, hogy a nők súlyosabb elbírálás alá esnek, mint a férfiak. 

Az iszlám viszonya a homoszexualitáshoz

Az Utazó Támasza című iszlám vallási útmutató, így fogalmaz: „Öld meg azt, aki szodómiát követ el, és azt is, aki hagyja, hogy vele ezt tegyék.” Bár európai szemmel megdöbbentő a rendelkezés, az iszlám jogban ez a felfogás tekinthető általánosnak, ott ugyanis a büntetési elv a Taazir, mely leginkább az elrettentést szolgálja. Éppen ezért a büntetések rendkívül széles skálán mozognak, és egészen a korbácsolásig, megkövezésig vagy az épületek tetejéről történő mélybe lökésig terjedhetnek. Egy-két helyen ugyan találkozhatunk a fokozatosság elvével, valamint garanciális szabályokkal, azt azonban a radikális irányzatok aligha tartják be.

Magyarország 2015-ben és 2016-ban határozottan fellépett az illegális bevándorlással és a migránsok kvóta szerinti szétosztásával szemben. Azóta illetik hazánkat konstans megalapozatlan vádakkal a balliberális nyugati politikusok és sajtóorgánumok. A támadások központjában gyakran az áll, hogy a magyar kormány homofób, xenofób és rasszista. Mindhárom vád alaptalan, és nemzetközi kitekintéssel könnyedén cáfolható. A továbbiakban az LMBTQ-ember jogai kerülnek górcső alá.

Az egyiket legtöbbet emlegetett összehasonlítási alap, hogy melyik országban engedélyezett az azonos neműek házassága. E tekintetben szinte fel lehet osztani a kontinenst Kelet-, Közép- és Nyugat-Európára. Ha csak az uniós tagállamokat nézzük, Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban, Litvániában, Lettországban és Szlovákiában két, ugyanazon nemhez tartozó személynek erre semmi lehetősége nincs. Míg hazánkban a pedofiltörvény „csak” a 18 alattiaknak tiltja az LMBTQ-tartalmak és -kapcsolatok népszerűsítését, addig ez Litvániában általános jelleggel érvényesül, korosztályra tekintet nélkül, tehát ott már nem a gyermekek védelme a cél.

Magyarország, Csehország, Észtország, Szlovénia, Horvátország, Olaszország, Görögország és Ciprus, e tekintetben (is) Közép-Európát képviselve, találtak megoldást arra, hogy a házasság szentségébe ne keverjenek LMBTQ-tartalmat, de mégis minden állampolgáruk számára biztosítsák a lehetőséget, hogy hivatalosan is összeköthessék az életüket azzal, akivel szeretnék. Ezt biztosítja a bejegyzett élettársi kapcsolat. A joghatásai lényegében megegyeznek a házasságéval, de mégsem vegyül a homoszexualitás egy keresztényi tradíciókkal rendelkező jogintézménnyel. A hangsúly pedig, amikor azok a vádak érik a felsorolt nyolc országot, hogy megtagadják a homoszexuálisoktól a házassághoz való jogot, az intézményen van. A házasság ugyanis nem jog, hanem (jog)intézmény, így annak csak bizonyos korlátokkal történő biztosítása nem jár jogelvonással és nem ütközik a diszkrimináció tilalmába. A tőlünk Nyugatra fekvő országok, (földrajzilag) Ausztriával kezdve, mind engedélyezték a melegházasságot az elmúlt években, a német parlament például 2017. június 30-án szavazta meg az erről szóló törvényt, Finnországban pedig épp ebben az évben lépett hatályba azonos szabályozás.

Belgium

  1. március 30-án a parlament módosította a 2007-ben elfogadott nemek közötti egyenlőségről szóló törvényt, hozzáadva a nemi jellemzőket a védett tulajdonságokhoz. 2020 szeptemberében Belgium koalíciós megállapodást fogadott el és kormányt alakított. A megállapodás különleges figyelmet szentel mind a politikában, mind az intézkedések során a segítségre szoruló LMBTQ-embereknek, valamint deklarálja, hogy kimondja, hogy Belgium globálisan támogatja az LMBTQ-jogokat, a dekriminalizációra összpontosítva. A koalíciós megállapodás kimondja, hogy Belgiumban mindenkinek joga van meghatározni saját nemi identitását. Abban is megegyeztek, hogy végrehajtják azt a 2019-es bírósági határozatot, amely megállapítja a nemek jogi elismerése visszafordíthatatlanságának elvét, és a nem bináris személyek elismerésének hiányát alkotmányellenesnek minősíti. A kormány megvizsgálja a „kísérő következményeket”. Novemberben a szövetségi igazságügyi miniszter politikai jegyzetet indított, röviden megemlítve a nemek jogi elismerésének reformját. A nemek jogi elismerése továbbra is kizárt 16 év alatt. A 16 és 18 év közöttieknek be kell mutatniuk egy pszichiátriai szakvéleményt, amely igazolja, hogy képesek saját döntésük meghozatalára, valamint mindkét szülő beleegyező nyilatkozatát. A név megváltoztatása csak 12 éven felüliek számára lehetséges. Egyes civil szervezetek remélik, hogy az új reform megszünteti a korhatárt.

Bár Belgiumban számos lépést tettek az LMBTQ-ember jogegyenlőségéért, a teljes társadalmi elfogadás mégis várat magára. 2020 augusztusában a leuveni hatóságok nyomozást indítottak a Criminal System nevű Telegram csoportos chatben folytatott gyűlöletbeszéd és az LMBTQ-ellenes erőszak népszerűsítése miatt. A rendőrség azután lépett közbe, hogy egy fiatalt megverő videó kezdett el terjedni a közösségben. 2020 szeptemberében egy fiatal pánszexuális nőt fizikailag bántalmaztak Brüsszelben, miután megcsókolt egy másik nőt. Az agresszor „piszkos leszbikusnak” nevezte. Az eljárás folyamatban van.

Finnország

2020 februárjában a Szociális Jóléti és Egészségügyi Minisztérium felállított egy munkacsoportot a nemi kisebbségek jogi helyzetének javítása érdekében, többek között a nemek jogi elismerésének reformja révén. A munkacsoport egy része javasolta az alsó korhatár 15 évben történő megállapítását, a viták még folynak. A Rainbow Police (Szivárvány Rendőrség), az LMBTQ-rendőrök informális hálózata hivatalos szövetségként jött létre, hogy biztosítsa az LMBTQ-egyenlőséget a rendőrségben.

Mindezen rendkívül liberális intézkedések ellenére a vallási szervezetek és a politikusok is megosztottak a témában, és az LMBTQ-emberek sérelmére elkövetett bűncselekmények száma sem apad. 2020 június 12-én egy transz nőt agyonszúrtak Vantaában. A rendőrség és a média is folyamatosan más nemet állapítottak meg az áldozatnak. A transzjogi szervezetek sürgették a kormányt, hogy oktassák ki a rendőrséget, beleértve az áldozatok tiszteletben tartását és a transzellenes erőszak gyűlölet-bűncselekményként való nyilvántartását.

Franciaország

Az Esélyegyenlőségi Minisztérium 2020 októberében közzétette az LMBT+ egyenlőség, valamint a gyűlölet és megkülönböztetés elleni nemzeti cselekvési tervet (2020–2023). A terv meghatároz számos célt, de a civil társadalom továbbra is aggódik a megvalósításban és értékelésben rejlő potenciális lehetőségek miatt, megfelelő költségvetés hiányában. A nem kormányzati szervezetek (NGO) arra is figyelmeztettek, hogy számos kérdést kizártak a tervből, különösen azokat, amelyek a transz- és interszexuális személyeket érintik. 2020 július 31-én az Országgyűlés elfogadta a bioetikáról szóló törvénytervezet második változatát. A jogszabály azonban nem ismeri el a külföldön béranyaságból született gyermekek mindkét szülőjét, és a nem biológiai szülőnek örökbefogadáson kell átesnie, ugyanis a béranyaság Franciaországban továbbra is tiltott. Szeptember 16 -án a Semmítőszék elutasította egy transz nő (tehát férfiként született személy) jogát, hogy gyermeke anyjaként ismerjék el. A gyermek azután fogant meg, hogy az illető a törvényes nemét nővé változtatta. Franciaország nem engedélyezi az automatikus szülői elismerést a két anya konstellációiban, ami arra „kényszeríti” ezeket a szülőket, hogy örökbe fogadják gyermekeiket.

Bár a franciák igyekeznek minél szélesebb jogokat biztosítani az LMBTQ-embereknek, a társadalom mégsem olyan elfogadó velük, mint ahogy kifelé kommunikálják, és ahogy azt elvárnák más országoktól. A 2019-es párizsi pride-on arab tüntetők vertek meg egy felvonuló nőt. Az SOS Homofóbia éves jelentése rámutatott, hogy az LMBTQ-emberekkel szemben elkövetett gyűlöletbűncselekmények száma 2016 óta minden évben folyamatosan növekszik, 2018 és 2019 között 26 százalékos mértékben. A járvány alatt a homofób indíttatású támadások száma tovább növekedett. 2020 második felében iskolatársaik állandó zaklatása következtében két transznemű fiatal is öngyilkosságot követett el Franciaországban.

Hollandia

A Pointer kutatási platform kimutatta, hogy több ortodox iskola „homoszexualitás” elleni oktatást folytatott. A parlament 2020 novemberében törvényt módosított, kötelezve minden holland iskolát, hogy gondoskodjanak az LMBTI-fiatalok tiszteletben tartásáról és védelméről. Szeptemberben a COC Nederland elindított egy alkalmazást, amelyen keresztül a 19 év alatti LMBTQ-fiatalok biztonságosan kapcsolatba léphetnek egymással. A kormány 2020 júliusában bejelentette, hogy 2024 -től a személyazonosító igazolványokon már nem lesz feltüntetve az adott személy neme. A civil szervezetek támogatták a kezdeményezést és üdvözölték a döntést, ami része a „Szivárványos Szavazóegyezménynek” is.

Mint láthatjuk, a fent bemutatott országokhoz hasonlóan Hollandia is próbál mindent megtenni a nyugati típusú egyenlőség megvalósítása érdekében, ez azonban korántsem megy olyan könnyen. A COC Nederland holland meleg jogvédelmi szervezet szerint 2016-ban 1.295 homofób incidens történt Hollandiában. Ez a szám 2015-ben érte el a csúcsot, amikor 1.574 ilyen ügyet tártak fel. Az Amszterdami Egyetemen felmérése szerint a hollandiai homofób támadások kétharmadát bevándorlók követték el. Egy jelentés szerint kétszer annyi online zaklatásnak vannak kitéve az LMBTQ-emberek, mint a heteroszexuálisok.

Ahogy ez általában lenni szokott, egy kisebbségi csoportot nem elég kizárólag jogszabályokkal védeni. A normákat ki kell tudni kényszeríteni, azoknak érvényt kell tudni szerezni. Magyarországon ugyan nem fogadnak el olyan liberális dokumentumokat, mint a nyugati országok, mégis sokkal hatásosabban tudjuk megvédeni az LMBTQ-közösséghez tartozó állampolgárainkat, mint ők. Persze, olyan elemek is közrejátszanak, mint a migráció, illetve annak vonzatai. A hollandiai muszlim általános iskolák nyíltan homofób irodalmat terjesztenek a diákok között, melyben az áll, hogy Allah elpusztítja a melegeket. Ezzel a nemzetközi sajtó sokkal kevésbé foglalkozik, mint a magyar gyermekvédelmi törvénnyel, pedig érdemes lenne belátni: a magyar modell az, ami egyszerre tudja hatékonyan meg tudja védeni a gyermekeket és heteroszexuálistól eltérő irányultságú embereket.