A hazaárulás történeti és aktuális vetületei - tényleg feszegeti a határt a baloldal?

A hazaáruló, nemzetáruló kifejezést heves politikai vitákban is használják – általában a markánsan eltérő, esetlegesen radikálisabb politikai véleményeket képviselő politikusokra vagy éppen a hatalomban lévő tisztségviselőkkel, állami vezetőkkel szembeni becsmérlés eszközeként. Gyakran olyan politikusokra értik, akikről úgy gondolják, hogy nem a választók, hazájuk polgárai érdekében járnak el.

Magyarországon a kérdésnek komoly jogtörténeti hagyományai vannak. A megvalósult hazaárulást a magyar jog mindig is keményen bűntette, szigorú magánjogi következményeket is rendelve büntetésül: így a hazaáruló hűtlenség bűnének súlyosabb eseteiben a tettes vagyona a szent koronára háramlik vissza (Werbőczy: Tripartitum Pars I. tit. 14.). Az 1405. évi (II.) IX. törvénycikk úgy fogalmaz, hogy hazánk összes hü országlakosai, hogy ennek utána és jövőre a hozzánk hűteleneket senki se merje többé befogadni, eltartani vagy valami kedvezményben, segélyben és vendégszeretetben részesíteni vagy azzal elhalmozni. A hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915. évi XVIII. törvénycikk indokolása szerint: „Kimeríthetetlen s tüzetesen fel nem sorolható azoknak a hazának ártó cselekményeknek sora, amelyek természetüknél fogva alája vonhatók” – írja a hazaárulás történeti jogunkban kétségkívül széles körben mozgó fogalommeghatározásának nehézsége kapcsán. Nem kertelt később a 1934. évi XVIII. törvénycikk sem, amikor kimondta, hogy „a hűtlenség büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy a titok idegen állam hatóságának, külföldi szervezetnek, megbízottjuknak vagy érdekükben működő személyeknek tudomására jusson vagy hozzáférhetővé váljék; sőt „életfogytig tartó fegyház, illetve halál, ha a cselekményt az említett célból és közhivatalnoki állásnak vagy hivatalos megbízatásnak vagy hatósággal szemben fennálló szolgálati, avagy szerződéses viszonynak felhasználásával követték el és a cselekmény az állam érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette.”

Megjegyzendő, hogy a hatályos Büntető törvénykönyv alapján Magyarországon aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel, ha pedig - az érintett tényálláshoz dogmatikailag kapcsolódó - kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Érdekesség, hogy az Egyesült Államok ún. kémtörvénye (A/1.8 USA Kémtörvény, Espionage Act 1917) első bekezdésében kémkedésként definiálja azt, ha valaki ártó szándékkal tesz szert nemzetbiztonsági kérdésekre vonatkozó információra, vagy alapos ok van feltételezni azt, hogy ez a megszerzett információ ártalmas lehet az Egyesült Államokra nézve, illetve más országok számára politikai, hatalmi előnyt jelenthet majd. A törvény fogalommeghatározása szerint ugyancsak kémkedésnek minősül, ha valaki nemzetbiztonságra vonatkozó információkat lemásol, továbbít vagy azokat elteszi, illetve ha valaki mindezen cselekményeket csak megkísérli, vagy segítséget nyújt másnak ilyen cselekményekhez. A jogszabály ugyancsak kémkedésnek minősíti, ha valaki ilyen információkat bárkitől átvesz, vagy az átvételt, átadást segíti. Az amerikai büntetőjogban az ilyen típusú információk esetén nemcsak a kiszivárogtatás (leak) és továbbadás tilos, hanem már a felhatalmazás nélküli információbirtoklás is büntethető. Az USA-ban a fentiek szerinti kémkedés tíz évig terjedő börtönbüntetést vagy pénzbüntetést (vagy mindkét szankciót) vonhat maga után.

A német büntetőjogban a hazaárulás a Büntető törvénykönyv 94. §-ában szabályozott bűncselekmény, amely a külső biztonság és az állam létezése ellen irányul. A hazaárulás elkövetése a kémkedés alapvető bűncselekménye. A hazaáruló arra kötelezi el magát, hogy külföldi hatalomnak vagy közvetítőjének államtitkot közvetítsen, vagy hogy azt egyébként jogosulatlan személynek juttassa el, vagy pedig nyilvánosságra hozza annak érdekében, hogy hátrányos helyzetbe hozza a Német Szövetségi Köztársaságot vagy kedvezzen a külföldi hatalomnak, és ezáltal tevékenysége a külső biztonságra nézve súlyos hátránnyal veszélyt jelentsen. Alapesetben legalább egy év szabadságvesztés szabható ki büntetésként. Különösen súlyos esetekben a büntetés – a 94. § (2) bekezdésének szó szerinti megfogalmazásában – legalább öt éves szabadságvesztés vagy életfogytiglani szabadságvesztés.

Visszatérve a hazai jogtudományi előzményekre a felségsértés vagy árulást együtt tárgyaló és azért a leszármazókra is szigorú büntetést kiszabó 1975. évi IX. törvénycikk 2. § szerint - Hogy pedig a részeik elvesztéséből fiaikra is kiterjedő büntetés félelméből az atyák a felségsértés bünétől még jobban elrettenjenek, semmint akkor, ha a büntetés csak őket érné, s ezt az átkos és undoritó gonoszságot annál inkább elkerüljék, s a közjóllét és béke, melynek sértetlennek kell lennie, állandó maradjon: elhatározták, hogy az ilyen felségsértés vagy árulás bűnébe eső atyának, ha őt felségsértési bűnben találták s a törvény rendes utján elmarasztalták, minden ingó és ingatlan, habár ősi javait mint, a melyek teljes valódi uralma alatt állanak és különben is némely esetekben, a fiúk részeire nézve is elidegeníthetők, minden korú s rendű fiak s atyai és anyai ágbeli rokonok kizárásával, a királyi fiscus foglalja el.

Napjainkban persze a vonatkozó határokat feszegető, adott esetben Magyarország érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető politikusok számára sokkal kedvezőbb a jogi környezet a demokratikus berendezkedésű jogállamokban, így hazánkban is. A hazaárulásnál fontos például az egyértelmű célzat fennállása, vagyis a hazaárulást elkövető személy azért kell, hogy létesítsen vagy tartson fenn kapcsolatot, hogy ezzel sértse hazája függetlenségét, alkotmányos rendjét vagy területi épségét. Ennek eldöntése pedig minden esetben nyomozóhatósági, illetve bírósági kompetencia.