Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Bitcoin és a mögötte rejlő pénzügyi trükközések

Pénzügyi jogi értelemben is súlyos rések a nyílt forráskódú digitális fizetőeszközön.

Az elmúlt több mint 10 évben nagyot fejlődött a kriptopénzek világa és a mögötte húzódó blokklánc technológia. Manapság rengeteget hallunk ezekről a fogalmakról, de még mindig nagyon kevesen értik a rendszer működését. Pontosan ezt a misztikumot használják ki egyesek, hogy hatalmas pénzmennyiséget mozgassanak tulajdonképpen láthatatlanul. A több mint 6 000 kriptopénz piaci értéke jelenleg több mint 2 000 milliárd amerikai dollár, ami megközelítőleg az USA GDP-ének a 10%, de a magyar GDP 15szöröse. A következőkben röviden érinteném a rendszer kulcspontjait, ami lehetővé teszi a pénzügyi trükközéseket, konkrétabban egy olyan árnyék kereskedelmi platformot, ahol hatalmas vagyonok mozognak pillanatok alatt és mindezt majdnem teljesen felügyeletlenül.

A mai hálózatok vagy rendszerek (nem feltétlenül digitálisak) többnyire centralizáltak, azaz van egy központ, amihez csatlakoznak jelen az ügyfelek (pl. bank) vagy a számítógépek (informatika), és ezen keresztül történik az adatcsere, illetve a rendszerirányítás. Ehhez képest a blokklánc technológia elosztott rendszerként működik, ahol a hálózatban részt vevő szereplők közvetlenül kommunikálnak egymással és nincs szükség egy központi szereplőre. Ez teljesen kiveszi az állami felügyeletet (pénzügyi, adóhatósági, bűnmegelőzési, stb.) a rendszerből, hisz maga a hitelesítés és validálás is egy decentralizált főkönyvben történik, amely ráadásul minden hitelesítő szereplőnél rendelkezésre áll. A rendszer szereplői „nem igénylik” az állam szerepvállalását, mivel a digitális adatokat un. blokkokban (a könyvelésben ez feleltethető meg a főkönyvnek) tárolják és egy krpitografikus pecséttel validálják. Ezzel a blokkok megváltoztathatatlanok és automatikusan láncokba kapcsolódnak megteremtve egy láthatatlan pénzügyi világot.

A Bitcoin volt a legelső olyan fejlesztés, mely a fent említett technológiát használja. Egy olyan kriptopénz, vagyis matematikai alapokkal rendelkező digitális pénz, amelyet konkrétan kibányásznak. A bányászat ebben az esetben a tranzakciók hitelesítésért, tulajdonképpen a rendszer életben tartásáért fizetett jutalék. Az így létrejött eszközökkel, közvetítő (pl. bank) nélkül lehet pénzforgalmat lebonyolítani a számítógépes hálózaton keresztül. A Bitcoint tulajdonképpen úgy is felfoghatjuk, mint az aranyat: véges a mennyisége, felszínre kell hozni és jelenleg több valutában is jegyzik az értékét. Ha valójában bele gondolunk a kriptovalutáknak és az aranynak is a rendszerben való hit ad igazából értéket. A „kriptohit a blokklánc technológia sikerességén, az anonimitáson és az, hogy mint fizetőeszközként elfogadják alapszik. A Bitcoin sikerességén felbuzdulva immár több mint 6 000 kriptovaluta és az ehhez kapcsolódó tőzsdék jöttek létre, ami tulajdonképpen egy árnyék ökoszisztéma létrejöttét idézte elő. Egy olyan piacot, ahol kezdetben leginkább illegális kereskedelem folyt (fegyverek, drogok), de manapság akár kávét is lehet venni egy Starbucksban. Mindezt úgy, hogy a pénzmozgások teljesen láthatatlanok, még az adóhatóság számára is. A következőkben nézzünk konkrét megoldást ami miatt adómilliárdoktól esnek el az országok.

Ahogy látjuk a kriptopénzeket nehéz megfogni, a piacuk átláthatatlan, de azért sokan megpróbálkoznak vele, mint az aranyláz idején az aranyásók. Még az olyan fejlett pénzügyi rendszerrel rendelkező ország is mint Amerika, képtelen teljesen mértékben gátat szabni a visszaéléseknek. Sőt számtalan példa van rá, hogy a befektetők a kriptodevizák árfolyamzuhanását kihasználva csökkentik a más, szabályozott befektetési tevékenységeiből (pl. részvénykerskedelem) származó adókötelezettségeiket. Például ez történt idén áprilisban is, amikor a Bitcoin árfolyama 54%-ot zuhant. Ezt a realizált veszteséget éves szinten szembe lehet állítani a más eszközből származó nyerséggel, így minimális adót kellett csak fizetni. Ráadásul, jelenleg a törvény nem tiltja, hogy akár azonnal visszavásárolják a Bitcoint egy újabb nyereség reményében, ellenben más pénzügyi eszközökre van egy 30 napos tiltási időszak. A nyilvánvaló kiskapu pusztán abból adódik, hogy a kriptopénzt a törvény eszköznek tekinti, szemben a részvénnyel, ami értékpapír. Így a kriptopénzek igen volatilis árfolyammozgását lehet használni az adóelkerülés érdekében.

A következő példa arra világít rá, hogy immár a legnagyobb kártyakibocsátó társaságok is akarva/akaratlanul segítenek a pénzmosásban. Az általános szabály, hogy minden árfolyamnyerség után adót vagyunk kötelesek fizetni. Bagatellnek hangzik, de amikor egy Visa/Mastercard kártyával – amely már büszkén hirdeti, hogy több kriptotőzsdével kapcsolatban áll – csokit fizetünk (elvileg) adóköteles jövedelem realizálódik. Természetesen ez egy újabb szürke terület, hisz van a kriptopénzeknek egy olyan szegmense, az un. „stablecoin”-ok, azaz stabil kriptopénzek. Ezek jellemzően a heves árfolyam ugrásokat úgy küszöbölik ki, hogy valós fedezet kerül letétbe minden egyes érme kibocsátásakor. Ez lehet bármilyen pénzeszköz (pl. USD), arany, olaj vagy akár ingatlan is. Az egyik legismertebb ilyen eszköz a Tether, amelynek értéke 1 az 1-hez a dollárhoz van kötve. Biztonságosnak tűnhet, de figyelembe véve, hogy a kriptopiacon nincs központi validáló szereplő, nehezen hihető, hogy tényleg van 70 milliárd dollárnyi eszköz a Tether mögött, ami jelenleg a piaci kapitalizációja. Ez a hibrid mód az adóelkerülés kulcsa, hisz amennyiben valaki stablecoinra váltja át a kriptopénzét, majd azt teszi fel a Visa kártyájára valójában nem realizál nyerséget, hisz dollárhoz van kötve az összeg. Így hasonlóan ahhoz, hogy forint van bankkártyánkon, azért mert változik az árfolyam, mi nem fogunk nyereség adót fizetni. Ugyanazen logika alapján a kártyásvásárlás után sem.

Az előbb említett kriptopénzekkel összekapcsolt bankkártyák másik – szintén adóelkerülést szolgáló – tulajdonsága, hogy a kártya használatakor bizonyos összeget (pl. 4%-ot) írnak jóvá. Ez az összeg könyvelés szempontjából jutalomként vagy akcióként van elkönyvelve, így nem esik adózás alá. Sőt, amennyiben az árfolyam tovább emelkedik, az ebből származó nyereség szintén nem adóköteles.

A kriptopiac nagyságából adódóan (is) egyre több ország (hazánkat is beleértve) próbálja bevonni a kriptopénzekből származó nyerséget a közös teherviselésbe. De a rendszer tulajdonságából adódóan majdnem, hogy lehetetlen, hisz minden egyes szereplő tulajdonképpen egy számsor, míg a kriptopénzeket digitális tárcákban vagy akár egy pendriveon tárolják. Tulajdonképpen egy digitális globális adóparadicsomról beszélünk, hisz a rendszer működéséhez nincs szükség központi szereplőre, aki ráláthatna az összes tranzakcióra.

Ráadásul a rendszer szereplői ki tudnak lépni a zárt ökoszisztémából, és un. kirptotőzsdéken keresztül, - amelyek viszont egyáltalán nem felelnek meg semmily pénzmosási vagy terrorizmus elleni törvénynek - átválthatják pénzüket például USD-re, EUR-ra vagy HUF-ra. Természetesen itt nem csak az illegális kereskedelemből származó haszonról beszélünk, hanem pusztán a kriptopénzek árfolyammozgásából származó nyereségről is. Több országhoz hasonlóan Magyarország is megpróbálja megadóztatni a közel 300 milliárd forintra becsült kriptoeszközökben tartott összeget. Sőt adóamnesztiát is ígérnek azok számára, akik öt évre visszamenőleg bevallják a nyereségüket és adóznak.

Viszont hosszú még az út amíg az adóhatóságoknak rálátásuk lesz a kriptotőzsdék és kriptovilág adataihoz. Korántsem biztos, hogy elég mély és átfogó lesz, mert digitális pénz révén pillanatokkal alatt lehet helyet változtatni, szétaprózni és elrejteni.