Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért veszélyes támadás a szuverenitás ellen a Soros-Alinsky módszer alkalmazása?

A hazai ellenzéki média és az országgyűlési képviselők olyan módszereket alkalmaznak, amelyek súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

A Washington Examiner amerikai konzervatív online magazin 2018 novemberében rendezte meg első éves politikai csúcsrendezvényét a Georgia állambeli Sea Islanden. A találkozón többek között felidézték Hillary Clinton demokrata párti korábbi külügyminiszter (és 2016-os elnökjelölt) főiskolai tevékenységét az 1960-es évek végén. Hillary Clinton ifjú joghallgatóként a közösségi szervező, aktivista ideológus Saul Alinsky filozófiája iránt tanúsított különös érdeklődést, s a radikális aktivisták irányvonalát maga is támogatta az 1960-es években. Clinton főiskolai szakdolgozatát is Alinsky filozófiájáról írta.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Migránskártyák: Tényleg küzd-e a pénzmosás és a terrorfinanszírozás ellen az EU?

Miközben az EP LIBE Bizottsága látványosan küzd a banki csalások ellen az Európai Bizottság gyanús körülmények között támogatja migránskártyák kibocsátását.

Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) 2019. január 10-én szavazott a nem készpénzes fizetési eszközökkel kapcsolatos csalás és hamisítás elleni küzdelemről szóló – intézményközi tárgyalások eredményeként létrejött – ideiglenes megállapodásról. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy 2018 novemberében a magyar kormány hiába várt érdemi választ a LIBE-től az úgynevezett migránskártyák ügyében, pedig a szóban forgó kártyákon lévő pénzösszegeket akár az embercsempészek kifizetésére vagy a terrorizmus finanszírozására is fordíthatják.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Az Európai Parlamentben újra téma a marihuána legalizálása

Az orvosi kannabisz törvényesítésének lobbija mögött ma már dollár/euro milliárdok állnak, és Brüsszel egyre kevésbé képes a folyamatot kontrollálni.

Az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának (ENVI) egyes tagjai mostanában egy az orvosi marihuánával kapcsolatos javaslaton is dolgoznak, amely a szerre vonatkozó jogszabályokat harmonizálná az Európai Unión belül. Az EP képviselők kiegészítései után, a szöveget be kell nyújtani az Európai Bizottsághoz, amelyet jóvá kell hagyni, hogy a Parlament és a Miniszteri Tanács által megvitatható és kiegészíthető, vagy közvetlenül elfogadható legyen. Amennyiben az állásfoglalás a hosszú folyamat végén elfogadásra kerül és uniós jogi normává válik, az arra szorítaná rá a tagállamokat, hogy elfogadják a szabályozást.

A tagállamok kényszerítése azonban erősen vitatható egy olyan kábítószer, pszichedelikum kapcsán, amely fogyasztásának hosszú távú hatásai még nem pontosan tisztázottak, sőt számos kutatás a fogyasztás negatív kockázati tényezőire mutat rá.

A világszerte használt pszichoaktív szer lobbija mögött ma már dollármilliárdok állnak, s a népszerűségét tekintve ötödik helyen áll a dohány, a koffein, az alkohol és a bételpálma után. A küzdelem kitartó: például 2010-ben Soros György amerikai üzletember egymillió dollárt adományozott annak a szervezetnek, amely a marihuána legalizálásáért kampányolt Kaliforniában. A fű legalizálásáról 2010 őszén tartott népszavazást még elbukták, de a 2016-os referendumon már 57%-os többséggel győztek a kannabisz kaliforniai hívei. 2012 decemberében Washington állam – első USA-tagállamként – törvénybe iktatta a marihuána használatát saját jogában, miután a helyi népi kezdeményezésre megtartott népszavazáson 56% voksolt a legalizálásra. (A szer használata szövetségi szinten továbbra is törvényellenesnek minősül a szövetségi törvények szerint). Colorado államban ugyancsak 2012 őszén, népi kezdeményezésre népszavazást tartottak, amelyen 55%-os többség szavazott a legális kannabisz mellett.

Soros a kannabiszküzdelemben használja az Európai Unió intézményeit is, így például egy – a DC Leaks által az Open Society Foundations belső adatbázisából 2016 augusztusában kiszivárogtatott – „Megbízható szövetségesek az Európai Parlamentben 2014-2019” nevű kiadvány a 751 EP-képviselőből összesen 226-ot sorol fel a Soros-birodalom megbízható embereként. A milliárdos minden évben részt vesz uniós fórumokon és tanácskozásokon, kvázi szabad bejárása van a brüsszeli Európai Bizottság elnökéhez és biztosaihoz is. Nem mellékesen, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságának elnöke, a román Adina Vălean is rajta van a megbízhatósági „Soros-listán”, és a milliárdos üzletember befolyása folyamatosan ott erezhető a testület munkájában.

Érdemes megemlítenünk néhány vonatkozó orvosi kutatást. Rebecca Kuepper kutatópszichológus és munkatársainak 2010 előtt elvégzett, tíz éves utánkövetéses vizsgálata például olyan 14-24 éves személyeket vizsgált, akik addigi életük során még nem voltak pszichotikus állapotban, és a marihuánahasználatot mint az eseti pszichotikus tünetek megjelenése tekintetében kockázatos tényezőt vizsgálta a kutatás. A vizsgálat eredményei alapján Kuepper azt is lehetségesnek tartja, hogy a marihuána használata elméletileg növelheti a tartósan fennálló pszichotikus tünetekkel járó pszichotikus zavar kialakulásának veszélyét. Nem véletlen, hogy a kapudrog-teóriát sem sikerült eddig teljesen cáfolni, vagyis a marihuánahasználat növelheti annak valószínűségét, hogy használója később kipróbálja a „keményebb” drogokat is. Inkább ezt látszik erősíteni a fiatalkorúak marihuánahasználatával kapcsolatos prevenciók gyakorlata is: a fiatal marihuánahasználókat ugyanis mindig úgy kell tekinteni a megelőző kampányok esetében, mint akik a kábítószer által veszélyeztetett kockázati csoportba tartoznak.

Ha indirekt módon is, de a kapudrog-elméletet erősíti az, hogy az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon 2015-től 2017-ig elvégzett kiterjedt longitudinális vizsgálatok világos összefüggést mutattak a marihuánahasználat és a későbbi droghasználat során jelentkező rendellenességek megnövekedett valószínűsége között. Az egyik ilyen vizsgálat – amelyet bristoli kutatók végeztek – azt is kimutatta, hogy a 13-18 éves brit serdülők egyötöde alkalmanként vagy rendszeresen használta már a kannabiszt, s ezek a fiatalok nagyobb valószínűséggel haladtak előre korai felnőttkorban a káros kábítószerhasználattal kapcsolatos viselkedések felé.

A marihuána legalizálása súlyos egészségügyi kockázatokat hordoz közép- és hosszú távon az egyes társadalmakban. A Georgia állambeli, atlantai Emory Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya nemrégiben megállapította, hogy azokban az államokban, ahol legalizálták az orvosi marihuána használatát, és növekedett az általános marihuánahasználat is, ott a 21 éves és idősebb felnőttek körében emelkedett a túlzott alkoholfogyasztás is. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás növekedése azért aggasztó, mert ugyan maga a marihuána is hordoz közvetlen egészségügyi és társadalmi kockázatot, az alkohol számos további közegészségügyi, biztonsági problémát, például májkárosodást, halálos autóbalesetet vagy éppen olyan erőszakos magatartásokat okoz, amelyek a bűnözést ösztönzik, és destabilizálják a társadalmat. Egy 2018 októberében nyilvánosságra került tanulmány az amerikai Insurance Institute for Highway Safetytől, világosan kimutatta, hogy három, a marihuánát legalizált szövetségi államban (Colorado, Washington és Oregon) 5,2%-kal több a közlekedési baleset, mint a velük szomszédos USA-államokban.

A marihuána, vagyis „fű” rendszeres használata pszichés és mentális zavarokhoz vezethet, és sokakban dinamikusan aktiválhatja az esetleg már meglévő látens hajlamot a pszichés betegségekre. A szer tömeges használata olyan rizikókat is hordozhat magában, amiket a mai kutatások alapján még látunk, vagy nem tudjuk pontosan kimutatni ezek megjelenését. Kétségtelen: az erős gazdasági és politikai háttérlobbi szeretné gyorsítani a kannabiszhasználatot pozitívan alátámasztó kutatásokat, amiként az Európai Parlament szakbizottságában is van erre irányuló szándék, hiszen az üzletileg remekül hasznosítható szárított, megtermékenyítetlen kerdervirágzat remélt jövőbeli tömeges biznisze szinte kimeríthetetlennek tűnik.

A hazai jogszabályi környezet tiltja a kannabisz terjesztését, a szer kikapcsolódási célú használatát, továbbá engedély nélküli gyógyászati célú használatát is. A 2013-tól hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.) szigorította a kábítószerekkel (így a marihuánával) kapcsolatos büntetési tételeket: a szer csekély mennyiségű fogyasztása – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg – vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a 178. § (6) bekezdése szerint. Ezt csak ún. eltereléssel lehet elkerülni: vagyis a drogfogyasztó egy hat hónapos kezelésen való részvételt vállal, s ha ezt egy éven belül igazolni tudja, megszüntetik ellene az eljárást. 2016-ban az elterelésen résztvevők mintegy hetven százaléka marihuánahasználat nyomán kapott kezelést.

A Brüsszelt egyre eluraló marihuánalobbi megállítása nemzeti érdek: a drog okozta esetleges egészségügyi kockázatokkal egy olyan országban, ahol így is minden tizenegyedik honfitársunk alkoholbeteg, súlyos terheket róna a szociális rendszerre és az egészségügyre.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Őrült karácsony – gyermekkívánságok az EU-s adatvédelem útvesztőiben

Egy bajor város vezetése szerint az új uniós adatvédelmi rendelet miatt a gyerekek nem írhattak szüleik hozzájáruló nyilatkozata nélkül kívánságlistát a „Télapónak”.

A bajorországi Roth város karácsonyi piacán a gyermekek eddig hagyományosan fel tudták helyezni cetlin karácsonyi kívánságaikat az ottani hatalmas karácsonyfára. Ezt úgy tehették meg, hogy a kívánságokkal együtt a fán hagyták a nevüket és címüket is, s így vagy a város, vagy a piac szponzorai teljesítették a kihelyezett kívánságokat. Ez szükséges volt a kívánságteljesítőknek a gyermekekkel való kapcsolatfelvételhez.

A város azonban idén úgy találta, hogy az új uniós adatvédelmi szabályozás miatt már nem lehetséges az adatvédelmi követelmények betartása egy ilyen akció során, ezért a hagyománynak véget vetnek. Kaptak persze ötleteket az egész országból, például, hogy anonimizált módon csak a gyerek neme, az életkora és az ajándéklista szerepeljen a papírdarabkán.

Címkék:

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Eljárást indítottak a Verhofstadt-kritikus plakátot hordozó kisteherautó sofőrje ellen Brüsszelben – jogszerű volt-e az intézkedés?

Valami nagyon nem stimmel az ügyben, a belga rendőrség pedig titkolózik.

A brüsszeli rendőrség megállította azt a kisteherautót, amelyen a magyar kormány – válaszul Guy Verhofstadt liberális EP-frakcióvezetőnek a belga fővárosban korábban hasonló módon körbefurgonozott Orbán-ellenes plakátjára – Verhofstadt-kritikus plakátja volt elhelyezve. A plakát szövege arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben Európában 2015 óta százak haltak meg terrortámadásban, Verhofstadt még mindig azt hangoztatja, hogy nincs migrációs válság.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A CEU pert helyezett kilátásba, de van-e jogalapja, vagy csak mindez üres fenyegetés?

Bár sajtóhírek szerint utóbb cáfolta a konkrét perlési szándékot az intézmény, érdemes megnézni mennyi esélye és milyen háttere lenne egy ilyen eljárásnak.

Nem tartja kizártnak a Közép-európai Egyetem (CEU) rektorhelyettese, hogy a jövőben kártérítési pert indítanak a magyar kormány ellen „budapesti működésük ellehetetlenítése” miatt szólt a sajtóhír, amely kapcsán utóbb ugyan visszakozott az érintett. Az elvi lehetőség kilátásba helyezése nyomán ugyanakkor célszerű végiggondolni a jogi helyzetet és a CEU esélyeit.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A migránsvízum elfogadása exlex állapotot hozna létre

A humanitárius köntösbe öltöztetett, Európai Parlament által jegyzett kezdeményezés ezer sebből vérzik, sem a közösségi jog, sem az uniós bíróság gyakorlata nem egyeztethető össze a legújabb bevándorlást előmozdító elgondolással.

A belga hatóságok még 2016. októberében utasították el egy szíriai család vízumkérelmét. A család tagjai legális úton szeretnének eljutni Aleppóból Belgiumba, hogy ott menedékkérelmet nyújthassanak be; egy namuri családnál laknának, amely már jelezte, hogy fogadnák őket. Később egy belga bíróság azt a döntést hozta, hogy az érintett szerveknek meg kell adniuk a kérelmezett vízumot, a belga államnak pedig a további késedelem minden egyes napja után 4000 eurót kell kifizetnie a négytagú családnak. Kormányzati részről azonnal jelezték, hogy fellebbezni fognak az ügyben.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A kiskorú migránsok és a gyermek-menyasszonyok drámája – mit tesz Brüsszel az érdekükben?

Ha egy 14 éves, házas lány Európába vándorol, őt gyermeknek vagy házastársnak kell-e tekinteni? A kérdés szemlátomást zavarba hozta a nyugat-európai kormányokat – teljes politikai fordulatot kényszerítve ki például Dániában és egy kétségbeesett vitát Németországban.

Ahogy arra az immár hírhedtté vált Sargentini jelenés is utalt 2017. július 5. és 7. között az Európa Tanács Lanzarote-i Bizottságának (az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezménye részes feleinek bizottsága) delegációja Magyarországon járt, melyet követően ajánlásokat fogalmaztak meg a két tranzitzónában történő látogatást követően a kiskorúak védelmében. Ebben fontosnak tartották, hogy a hatóságok „valamennyi 18 év alatti életkorú személyt gyermekként kezeljenek, az életkoron alapuló megkülönböztetéstől mentesen, hogy biztosítsák a magyar joghatóság alá tartozó valamennyi gyermek szexuális kizsákmányolással és visszaélésekkel szembeni védelmét, valamint hogy ezeket a személyeket módszeresen rendes gyermekvédelmi intézményekben helyezzék el annak elkerülése érdekében, hogy a tranzitzónákban felnőttek vagy serdülők esetleg szexuális kizsákmányolást vagy szexuális visszaélést követhessenek el velük szemben.”


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Advocates Abroad: lehet-e legálisan létrehozni civil szervezetet az illegális migráció szervezésére?

Minden jel szerint 2015 után a nyomor és az üldöztetés vámszedői mellett sorra megjelennek olyan „producer szervezetek” is, melyek egyik célja a hatóságok kijátszásának szerepére illegális bevándorlók felkészítése. De vajon jogszerűen lehet-e ilyen tevékenységet folytatni?

Az Advocates Abroad (AA) az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező és egy széles körben ismert, adómentességet élvező szervezet, amely Görögországon keresztül több mint 15 ezer menekültet segített Európába. Az érintett NGO tevékenysége saját bevallásuk szerint abban áll, hogy önkéntes ügyvédeket, tolmácsokat és orvosi szakembereket rekrutálnak, és képeznek ki arra, hogy közvetlen és rövid távú helyszíni missziókon együttműködjenek a migránsokkal, és elősegítsék biztonságos bejutásukat a célországba. A szervezet 2016-ban alakult, egyértelműen a 2015-ben kirobbant migrációs krízis nyomán és a káosz miatt kialakult helyzettel legitimálva, magyarázva saját létrejöttét.

A használaton kívüli athéni Hellinikon repülőtéren működő migránstábor bejáratát elzáró illegális bevándorlók és rendőrök dulakodnak 2017. február 6-án (Fotó: MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Milyen változást hozott az Alaptörvény a házasság és család védelme tekintetében?

A családvédelem és a gyermekvállalás ösztönzésének jogi, alkotmányos háttere, az erről folyó társadalmi diskurzus, illetve önmagában a kérdés fontosságának felismerése régiós összevetésben is megfigyelhető.

Kiindulópontként emlékezzünk meg arról, hogy alig pár éve Horvátországban az igenek kétharmados győzelmével népszavazást tartottak arról, hogy a házasság férfi és nő életközösségeként kerüljön be a horvát alkotmányba, gondoljunk a család és házasság fogalmáról nemrégiben Romániában lezajlott heves közéleti vitára és referendumra, gondoljunk csak a lengyel alkotmányra vagy a tavaly hivatalba lépett, jobboldali osztrák kormány családpolitikai intézkedéseire. Gondoljunk továbbá arra, hogy Közép-Európa számára ez a migrációs vitákban is felmerülő és ahhoz szorosan kötődő, meghatározó identitáspolitikai kérdés is. Érdemes megjegyezni, hogy – miként arra Schanda Balázs alkotmánybíró is rámutatott – az Alaptörvény szabályozási hiányt is pótol, hiszen több nemzetközi emberi jogi dokumentum, pl. a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya is emberi jogként ismeri el a házasságot férfi és nő között.

Autómentes hétvége családi programokkal a forgalomtól lezárt Andrássy úton 2018. szeptember 15-én. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Migráció és szexuális bűncselekmények: Nyugat-Európában is elismerik a bevándorlás drámai hatásait

Miközben ugrásszerűen nőtt az elmúlt években a migránsok által elkövetett bestiális nemi bűnelkövetések száma, a bevándorlás súlyos következményeiről nem illik beszélni a fejlett Nyugaton. A büntetőjogi szigorítások azonban egyértelműen mutatják, hogy az integrációs törekvések csődöt mondtak.

Máig emlékezetes, ugyanakkor szomorú események borzolták lassan három éve Németország közvéleményét; 2015 szilveszterén zömében muszlim migránsok tömegesen erőszakoltak meg nőket, lányokat több német nagyvárosban, így összesen legkevesebb 1216 áldozata volt a cselekményeknek, s az áldozatok közel fele szexuális bűncselekményeket, így nemi erőszakot volt kénytelen elszenvedni.

Nők tiltakoznak a kölni főpályaudvar környékén szilveszter éjszaka nők ellen elkövetett támadások miatt a kölni dómnál (Fotó: MTI/EPA/Oliver Berg)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Gondolatok a kommunista bűnök elmaradt igazságtételéről és a Nagy Imre-per semmisségi eljárásáról

Magyarország Alaptörvénye Nemzeti Hitvallásában rögzíti, hogy hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.

Az Alaptörvény U) cikke kimondja, hogy az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért. Ezen cikk (4) bekedzése alapján a kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat - a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével - tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók.

Alkotmányos jelleggel nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.

Igazolás a Kúriától: Nagy Imréék pere jogsértő volt, és elítélésük semmisnek minősül

A forradalom mártír miniszterelnökének és társainak koncepciós pere kapcsán fontos lépésként értékelhető az a folyamat, amelynek keretében a Kúria büntetőtanácsa korábban a legfőbb ügyész kezdeményezésére igazolást adott ki arról, hogy Nagy Imréék 1958-as elítélése a törvény szerint semmisnek minősül. Ezt a 2000-ben elfogadott úgynevezett „negyedik semmisségi törvény” (2000. évi. CXXX. törvény az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról) alapján tehette meg, amely olyan büntetések eltörlését írta elő, amelyeket az 1956-os forradalom és az akkori harci cselekmények kapcsán róttak ki, rögtönbíráskodás vagy gyorsított eljárás keretében, illetve a népbírósági tanácsok döntéseivel.

Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke 1958. június 15-én, a halálos ítélet kihirdetését követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt. (Fotó: MTI/Reprodukció)

A halálbüntetést és szabadságvesztést tartalmazó hajdani ítéletet úgynevezett ellenforradalmi bűncselekmények miatt 1958. június 15-én hirdette ki a népbírósági tanács. A rendszerváltozáskor, 1989-ben a Legfelsőbb Bíróság felmentő döntést hozott ugyan, ám egy 2000-ben elfogadott törvény alapján a legfőbb ügyész most semmisségi indítványt nyújtott be. Az eljárások semmisségét maga a törvény állapította meg, a Kúria igazolást adhatott ki arról, hogy nemcsak a büntetés, de a felelősségre vonás egész folyamata jogsértő volt.

A törvénnyel megállapított semmisségről a Kúria adhatott ki igazolást a védők és hozzátartozók, vagy a legfőbb ügyész kérelmére, mégpedig egy 2016-os jogszabály-módosítás nyomán. A vádhatóság vezetőjének indítványára megindult eljárás hozzájárulhatott a megtorlásban meghurcolt és ártatlanul kivégzett emberek jó hírnevének helyreállításához, valamint a hozzátartozók kegyeleti jogának hangsúlyosabb védelméhez.

Történelmi háttér

Nagy Imre (1896–1958), kommunista politikus, korábban földművelésügyi, majd belügyminiszter, élelmezési miniszter, begyűjtési miniszter, miniszterelnök-helyettes, rövid ideig az Országgyűlés elnöke. 1953-tól 1955-ig miniszterelnök, majd 1956. október 24-étől november 12-éig ismét miniszterelnök a szovjet csapatok forradalmat vérbefojtó bevonulásáig (1956. november 4.) 1956-os miniszterelnöksége alatt megszűnt az egypártrendszer Magyarországon, visszaállt az 1945-ös szabad választások alapján alakított demokratikus koalíciós rendszer, ami 1947-ben megszűnt. Rövid miniszterelnökségéhez az is fűződik, hogy a kormány hazánkat semlegesnek nyilvánította (1956. november 2-án). A Kádár-kormány bíróság elé állította. Halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték.

1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten, több százezer fő részvételével.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvásának alapján 1989. július 6-án hivatalosan is hatályon kívül helyezte Nagy Imre és társainak ítéletét, s bűncselekmény hiányában felmentette őket. Ezen tárgyalás folyamán érkezett meg a hír a korábbi halálos ítéletet jóváhagyó Kádár János haláláról.

A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) már 1988 júniusában kérte Nagy Imrének és társainak rehabilitálását, majd 1989 januárjában Pozsgay Imre államminiszter – a Kádár-rendszer politikusai közül elsőként – az 1956-os történelmi eseményeket újraértelmezve kedvezően értékelte Nagy Imre tevékenységét. A Németh Miklós miniszterelnök által vezetett Minisztertanács 1989. április 20-i ülésén felkérte a belügyminisztert, hogy az eljárás és az ítélet törvényességének vizsgálata céljából adja át a Nagy Imre és társai elleni büntetőeljárás iratait a legfőbb ügyésznek. Néhány nap múlva az iratokat tartalmazó 88 dossziét a legfőbb ügyész rendelkezésére bocsátották. Ezt követően öt ügyész kezdett hozzá a több ezer oldalnyi dokumentum, köztük a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-i, 52 oldalas ítéletének jogi szempontú elemzéséhez. A rendelkezésre álló iratanyag felülvizsgálata 1989. június 9-re befejeződött, és ennek alapján a legfőbb ügyész Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós javára törvényességi óvást emelt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa előtt. A 70 oldalnyi óvásban – amely tartalmazza a megtámadott ítéletet is – a törvénysértő ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését és az ártatlanul elítéltek felmentését indítványozta a legfőbb ügyész. (Losonczy Géza ügyében a bíróság nem hozott ítéletet, mert õ 1957. december 21-én, még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A Legfőbb Ügyészség külön határozatban a büntetőeljárást vele szemben is alaptalannak és törvénysértőnek nyilvánította.)

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának 1989. július 6-i ülésén hozta meg felmentő ítéletét, a Kúria pedig 2016. október 13. napján mondta ki végzésében, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után államellenes bűncselekmények vádjával kivégzett Nagy Imre és mártírtársai ügyében az akkori ítéletek semmisnek tekintendőek.

Záró gondolat

Magyarország nemzeti kormánya korábban több lépést tett a demokratikus államberendezkedés felszámolásában szerepet játszó bűnök feltárására, a bűnösök felkutatására, tevékenységük tisztázására, illetve korábban szerzett előjogaik megvonása érdekében. Függő kérdés azonban, hogy a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság által elkaszált lusztrációs törvény hiánya után képes-e bármilyen jogalkotói vagy jogalkalmazói aktus megfelelő elégtételt nyújtani a kommunista diktatúra még élő és elhunyt áldozatai számára? A választ a kedves olvasóra bízom.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Sért-e alapjogot a politikai cenzúra a közösségi oldalakon?

A válasz látszólag egyszerű: a közösségi oldalak folyamatos letiltásai által a közérdekű információhoz való alapjoga sérül a felhasználóknak.

A közösségi oldalon rendszeresen médiatartalmakat osztanak meg a felhasználók, ezért nem lehet önkényesen megfosztani a közérdekű tartalmaktól az olvasókat. Ez különösen sérelmes akkor, ha egy ideológiai elv – a szélsőségesnek mondható liberális emberi jogi szemlélet – mentén történik mindez.

A Facebookhoz hasonló, határokon átívelő tartalomszolgáltató tevékenységet is kifejtő közösségi oldalak rendkívül sajátos, egyedi algoritmus alapján szelektálnak a megjelenő tartalmak között. Az álhírek elleni küzdelem jegyében nemcsak bejegyzések, de komplett profilok törlése is rendszeresen előfordul.

Olyan szabályrendszerek, mint például a "közösségi alapelvek" felülírhatnak nemzeti vagy nemzetközi normákat, miközben persze az önkényes szelekció visszaélésekre is lehetőséget ad. Az európai sztenderdek alapján a vélemény és szólásszabadság korlátját első sorban a becsületsértő, önkényes mocskolódás, illetve az emberi méltóság megsértése jelenti. 

Az elmúlt időszakban Magyarországon több konzervatív, jobboldali véleményformálónak folyamatosan szembe kell nézni a közösségi cenzúra eszközrendszerével, ami különösen hazánkban mostanság azért aggályos, mert így valóban képes egy közösségi médiaóriás szuverén államok választási kampányaiba beavatkozni.

2018. januári sajtóértesülések arról számoltak be, hogy a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (International Fact-Checking Network – IFCN) álhíreket fog majd kiszűrni (illetve pontosabban: cenzúrázni) a Facebookon. Az IFCN-t a Poynter Institute for Media Studies nevű intézet működteti, és a Poynter „tényellenőrző hálózatának” legnagyobb pénzügyi támogatói között például a Nyílt Társadalom Alapítványokat is megtaláljuk – ez derül ki az intézet hivatalos honlapjáról is.

A Correctiv nevű német médiavállalatot pedig 132 ezer eurónyi pénzösszeggel támogatták 2017-ben a Nyílt Társadalom Alapítványok, idén pedig bizonyítottan újabb százezer eurót utaltak át nekik Sorosék. Az elmúlt két és fél évben közel 300 ezer eurót kapott a német cég, hogy konzervatív tartalmakat – például a migrációs folyamat árnyoldalait bemutató felvételeket, videókat – tüntessenek el a közösségi oldalakról.

Az eddig megismert tények alapján jól látszik, hogy Mark Zuckerberg kétmilliárd aktív felhasználót felvonultató Facebookja és Soros György kiterjedt hálózata, az amerikai milliárdos alapítványaival összefonódó cégek – gazdasági szerződéses gyakorlat szintjén – szoros együttműködést folytatnak a közösségi platform politikai „tisztántartásában”, vagyis csapatot alkotnak bizonyos nem tetsző tartalmak eltüntetése és fontos politikai események befolyásolása érdekében.

A kanadai és amerikai választásoktól kezdve, Európán át egészen Venezueláig, meg voltak annak a nyomai, hogy az internetet és a közösségi hálót választások befolyásolására használja Soros György birodalma, és ehhez sok esetben Zuckerberg is segítséget nyújt, most már bizonyítottan intézményesült formában is.

Megjegyzendő, hogy Soros, aki korábban élesen bírálta a közösségi médiát, mondván az mennyire képes befolyásolni az embereket és veszélyes, legutóbb befektetett a Facebook-ba és a Google-ba. A közel 170 ezer A kategóriás FB részvény akár Zuckerberg elnöki ambíciói miatt is figyelemre méltó lehet.

Erre idén is volt példa, ahogy azt Magyarország esete tavasszal megmutatta. Az Avaaz.org nevű online kampányközösség ugyanis most nyíltan beszállt a magyarországi választási kampányba, és egyértelműen az itthoni választás befolyásolására készült (az oldal Soros-hátterű, az Avaaz.org-ot társalapítóként megalapító csoport, a Res Publica nevű „globális civil” tanácsadó csoport például 2008-ban 250 ezer dollárt kapott Soros Nyílt Társadalom Intézetétől.)

Az Avaaz magyarországi internetes kampányát a politikailag hasonlóan egyoldalú közösségi oldal, a Facebook is segítette: március végén és április elején ugyanis a Facebook Messengert elárasztották azok az Avaaz-hirdetések, amelyek Orbán Viktor elleni összefogásra, és szavazásra szólítanak fel.

Az ilyen eszközökkel elérhető tömeg pedig egyre nagyobb lett az elmúlt években: jelenleg Magyarországon 5,8 millió ember – a népesség mintegy hatvan százaléka – használja a világ legnagyobb közösségi oldalát. A fentiekhez képest korábban a Bloomberg számolt be arról, hogy a Facebook törölte egy német felhasználó, „Gabor B” migrációval kapcsolatos hozzászólását, amelyben az érintett a németeket „egyre hülyébbek” titulálta.

Ugyanakkor Németországban egy gyűlölködő, bevándorlással vagy migránsokkal kapcsolatos posztért az „elkövető” több év börtönt is kaphat. Ilyenkor persze a szólás,- és véleményszabadság európai nagymesterei mélyen hallgatnak…

Ezek után ugyanakkor némileg meglepő a berlini regionális bíróság egyik legutóbbi vonatkozó döntése, amely kimondta, hogy a Facebook több gyakorlata is sérti a német fogyasztóvédelmi szabályokat. A személyes adatok kezelése és felhasználása megfelelő tájékoztatás nélkül történik és a törvényi garanciák is hiányoznak. Nem valósul meg a privátszféra védelme sem a bíróság szerint.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Hogyan akarja alapjaiban megváltoztatni az ENSZ az Európai Uniót?

Az Egyesült Nemzetek szervezete úgy beszél Afrikáról, hogy közben új Európát akar.

2018. szept. 27. napján az Európai Bizottság sajtóközleménye szerint az Európai Unió (EU) és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közötti megújult partnerség keretében támogatják a partnerországokat a 2030-as fenntartható fejlesztési menetrend (2030 Agenda for Sustainable Development, 2030-as Agenda) és a fenntartható fejlődési célkitűzéseknek (SDG-k) a megvalósításában, beleértve az Addisz Abeba finanszírozási és fejlesztési programot.

Fejlesztés finanszírozása az alábbiak szerint történne: a 2030-as agenda az emberekre, a bolygóra, a jólétre és a békére irányuló átalakítási terv a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés globális elérése érdekében. A fenntartható fejlődés vagy a nemek közötti egyenlőség támogatása mellett, a sajtóközlemény e) pontja szerint:

„A migrációval kapcsolatos migráció-fejlesztési kapcsolatok fejlesztése a 2030-as agenda vándorlással kapcsolatos célkitűzéseinek elérése és a menekültek és migránsok New York-i Nyilatkozatában vállalt kötelezettségek terén, különösen a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció előmozdítása érdekében. Az EU és az ENSZ megerősített és közös erőfeszítései hozzájárulnak majd a migránsok és a menekültek globális, regionális, nemzeti és helyi szintű globális vállalásaival kapcsolatos célkitűzések konkrét megvalósításához, amint ezeket elfogadják.”

Illusztráció. (MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)

Az 1999 óta folyamatos kidolgozás alatt álló közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) reformjára vonatkozó új javaslatokat – EU-szintű menekültügyi iránymutatások és rendeletek tervezeteinek formájában – már több mint két éve (2016-ban) benyújtották az Európai Bizottság elé, a javaslatok a testület előtt vannak. Jelenleg eszmecsere folyik tárgyalásokon az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. Már vannak részleges jóváhagyások is; a Bizottság tervei a szabályok szabványosítását és azok végrehajtását jelentenék valamennyi uniós tagállamban. Az Európai Parlament azonban ezek közül sokat elutasít, mivel szerintük túlságosan is beleavatkoznának a menedékkérők jogaiba, a Tanács szerint nem megy elég messzire a tervezet.

A jelenleg folyó európai vita alapja, hogy újabban „utópisztikus” megfontolások is szerepet kapnak, mint például az afrikai menedékkérelmi központok létrehozására vonatkozó terv, valamint egyes emberi jogi szakértők (pl. Christoph Riedl, az Asyl und Menschenrechte der Diakonie Österreich szakértője) szerint ilyen a határvédelem fokozása is, amellyel elvileg nehezebbé tennék az Unióba jutást a bevándorlók és a védelmet igénylő személyek számára.

Megjegyzendő, hogy az egyik osztrák szövetségi munkacsoportban (Bundesarbeitsgemeinschaft Freie Wohlfahrt, BAG) dolgozó NGO-képviselők szerint problémás az a terv is, hogy csökkentenék a „biztonságos harmadik ország” fogalmára vonatkozó kritériumokat, valamint osztrák nem kormányzati szervezetek ellenzik a Bizottságnak a kiskorú menedékkérőkre vonatkozó terveit is; a jelenlegi jogi helyzettel ellentétben ugyanis, Dublin alapján a jövőben a felnőttekhez hasonlóan vissza kell (sollen!) toloncolni őket más EU-tagállamokba, sőt engedélyezni kell a fogvatartásukat is.

Az ENSZ Közgyűlés jelenlegi, 73. ülésszakának ún. magas szintű hetén a globális szervezet egyik magas szintű – kereskedelmi és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó – munkacsoportja, az UNCTAD nevű kormányközi ENSZ-testület a marokkói és ruandai külügyminiszterek részvételével megvitatta az afrikai migráció és ottani strukturális átalakulás kérdéskörét. Az ülés homlokterébe az afrikai (belső) migráció menedzselését, valamint a migrációs gazdasági és fejlesztési hatások maximalizálásának kérdését helyezték, vagyis a népvándorlást itt gazdasági, kereskedelmi, üzleti vonatkozásban láttatják, amiből jó hasznot lehet húzni. Az esemény résztvevői szerint ugyanis az afrikai népvándorlás nagyobb része (53 százaléka) intraregionális, vagyis az ottani régiók, illetve országok között történik. Ezzel ugyanakkor azt is elismerik, hogy már ma a migráció közel fele kifelé áramlást jelent a kontinensről, jelentős részben Európa felé.

A vitával bevallottan egy hátteret, tartalmi kiegészítést kívántak adni a biztonságos, rendezett és rendszeres migrációval foglalkozó globális ENSZ-kompakt tárgyalásaira, ami szerintük szükséges a fenntartható fejlődésről szóló 2030-as agenda végrehajtásához is. Mindeközben az Európai Bizottság nem késett egy migrációpárti állásfoglalás kiadásával: 2018. szeptember 27-én kelt sajtóközleménye az Európai Unió (EU) és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közötti megújult partnerség keretében támogatja a 2030-as Agendához kapcsolódóan a migrációfejlesztési kapcsolatok megerősítését a migrációs célkitűzések elérése és a menekültekkel és migránsokkal kapcsolatban a New York-i Nyilatkozatban vállalt kötelezettségek terén, különösen a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció előmozdítása érdekében. A dokumentum szerint „az EU és az ENSZ megerősített és közös erőfeszítései hozzájárulnak majd a migránsokkal és a menekültekkel kapcsolatos globális, regionális, nemzeti és helyi szintű vállalásokhoz fűződő célkitűzések konkrét megvalósításához, amint ezeket elfogadják”.

Az ENSZ és az Európai Unió döntéshozói szemmel láthatóan – egyébként hibás felfogással – nem helyeznek kellő hangsúlyt a gazdasági jellegűnek tekintett migráció sikerességében a kulturális tőke szerepére, vagyis arra, hogy a migrációs folyamat gazdasági hatásának vizsgálata is csak a kulturális dimenzió figyelembevételével adhat teljes képet. A kibocsátó országok kulturális szerkezete egy fontos részét jelenti a migrációs makroszintnek, ami az Afrikán belüli (az ENSZ kifejezésével: intraregionális) népvándorlásnál ugyancsak igaz. Elég pl. csak arra gondolnunk, hogy Afrikán belül vannak muzulmán és keresztény vallási többségű országok, vagyis a különböző országok kulturális, vallási, adott esetben etnikai adottsága ott is fontos háttértényező – amiként Európában is –, de ez persze kimarad a gazdasági reálszféra rosszul felfogott nézőpontjára vagy a pusztán ökológiai szempontokra leszűkült megközelítésekből.

A civilizációnként akár radikálisan eltérő munkakultúra és termelékenység, a munkaerőpiacon is megjelenő multikulturalizmus – különösen az ENSZ által megálmodott tömeges méretekben – súlyos konfliktusokkal jár együtt, és ez bizony kihat magára a gazdasági rendszerre és annak jól mérhető teljesítményére is. Kutatások alapján, iszlám szemszögből a kulturális attitűd igenis nagy hatással van a munkahelyi etikára, már Mohamed próféta hadíszaitól (a róla szóló történetektől) kezdve szoros kapcsolat van a vallás és munkaetika között. Azonban egy idegen környezetben, egy teljesen más kulturális közegben szinte lehetetlen a vallási önkép munkaidentitással történő összeegyeztetése, ami gátolja az európai átlagnál jóval vallásosabb közösségek sikeres integrálását akár európai, akár más afrikai országok gazdasági életében.

Az ENSZ által korábban publikált tervek fényében ez katasztrófát, akár polgárháborús állapotokat is eredményezne a törzsi-vallási jellegű háborúk Európába exportálásával. Érdemes emlékeztetni: már 2000-ben született egy hivatalos ENSZ-dokumentum a „replacement migration” stratégiáról, vagyis arról, hogy az elöregedő fejlett világ államait Afrikából vagy a Közel-Keletről kell feltölteni migránsok százmillióival a következő évtizedek népességhelyettesítő projektje keretében. Például Európának az 1995-ös 728 milliós szint megtartásához 1995–2050 között százmillió migránst kell befogadnia. A dokumentum egy másik szcenáriója szerint úgy nőhetne 809 millióra a vén kontinens lakossága, hogy abból 2050-re a 2005 után érkezett migránsok és gyermekeik 209 millió főt tennének ki, egy másik változatban a 895 milliós európai népességből 294 millió (vagyis egyharmad) lenne a 2005 után bevándoroltak és gyermekeik száma 2050-re. Ezzel a legtöbb ENSZ-forgatókönyv Európa kulturális-vallási, sőt teljes politikai átformálását vetíti előre.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mostani konferenciája vagy maga a globális migrációs kompakt is, alapvetően a szabályozott és folyamatos migráció menedzselését, kanalizálását tekinti fő céljának, vagyis valójában ösztönzi ezt a folyamatot Afrikán belül, és Európa irányában is. Az ENSZ tehát tovább folytatja a megkezdett utat, ezért is teszi bölcsen Magyarország, hogy kilép a migrációs kompakt elfogadási folyamatából, és hogy következetesen védi álláspontját minden nemzetközi fórumon.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Migránsvoksokra vadászva: miért Merkelt és nem a német baloldalt támogatják a bevándorlók?

A közvélemény-kutatások eredményei szerint a németek ellenzik, a migrációs hátterű személyek elégedettek a német kancellár politikájával.

Egy 2016 júliusi felmérés alapján a német lakosság 66%-a nem értett egyet Angela Merkel bevándorláspolitikájával, és mindössze a válaszadók 27%-a támogatta az általa képviselt irányvonalat. A helyzeten érdemben az sem változtatott, hogy igaz rendkívüli nehézségek árán, de sikerült megőrizni a kancellári széket Merkelnek. Ez utóbbi állítást a statisztikai adatok is egyértelműen alátámasztják, mivel egy friss felmérés szerint is a bevándorolók és leszármazottaik 43,2 százaléka támogatja a CDU/CSU pártszövetséget, és a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség adatai szerint ez az arány a szociáldemokraták és a Zöldek tekintetében jóval alacsonyabb. Egyedül a török közösség körében népszerűbb az SPD, itt 37 százalék áll szemben az uniópártok 33 százalékos támogatottságával.

Megjegyzendő, hogy a német kormányalakítási és belpolitikai válság egyik alapvető oka a nagykoalíciós-kormányzás súlyosan elhibázott menekült- és migránspolitikájában, és az ennek nyomán született választói elégedetlenségben keresendő. Az elmúlt években Németországra „eresztett” mintegy kétmillió közel-keleti, illetve afrikai menekült (jórészt alapvetően gazdasági célú migráns) befogadása jelentősen megterhelte nemcsak az egyes társadalmi alrendszereket (a szociális ellátástól az oktatáson és egészségügyön át a gazdaság általános, önteremtő rendszeréig), hanem a német választópolgárok mindennapi életét is. Megállapítható, hogy a német szövetségi bűnügyi statisztikák alapján jelentősen megnőtt a külföldiek által elkövetett bűncselekmények aránya is Németországban, és egyes bűncselekményi tényállások esetében erős felülreprezentáltság tapasztalható; tény az is, hogy a munkaerő-piaci beilleszkedés nehézségeihez a kulturális integrálhatóság kihívásai is hozzátársulnak.

Angela Merkel német kancellár a heti kormányülésen a berlini kancellári hivatalban 2018. szeptember 26-án. (MTI/EPA/Hayoung Jeon)

Az eddigi kutatások fényében egyre világosabbá válik, hogy az európai bevándorláspárti erők nem kis részben saját politikai megfontolásaikból támogatják a migránsok Európába telepítését, és nem pusztán „emberjogi” önzetlenség motiválja az érintett politikusokat a kötelező kvóta kapcsán tett – nem egyszer komoly ellentmondásoktól terhelt és időről időre változtatgatott – nyilatkozataikban.

A Migrációkutató Intézet egy korábbi tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy Franciaországban 2012-ben Francois Hollande akkori szocialista jelölt szavazati jogot ígért a bevándorlóknak és amnesztiát az illegális migránsoknak, amellyel végül a franciaországi muszlimok szavazatainak 86 százalékát szerezte meg.

A 2013-as németországi választásokon pedig a török származású választók mintegy kétharmadának voksát söpörte be a hatalomba visszavágyó és ezért fűt-fát ígérő szocdem párt, az SPD (és egyébként a másik bő egyharmad is baloldali pártokra szavazott). Ugyancsak becslések szerint a korai blairi időkben ötből négy Nagy-Britanniában élő muszlim a Munkáspártot támogatta. Nem kérdés, hogy Nyugat-Európa szerte, a migrációpárti baloldal igyekezett profitálni a migránsok választási részvételéből.

Ezzel a trenddel – jelesül, hogy alapvetően a baloldali pártok számolhatnak hagyományosan a bevándorlók szavazataival – volt képes szakítani a német kancellár.

Érdemes azonban ehelyütt más megközelítést alkalmazó kutatásokat is idézni, és talán odafigyelni azokra a véleményekre, amelyek szerint – ha Európában továbbra is rossz irányba haladnak a dolgok – a nyugati társadalmakban fokozatosan egyre nagyobb arányt képviselő muszlimok idővel a saját maguk által létrehozott, és a mi értékrendünktől legtávolabb álló nézeteket képviselő politikai erőkre szavaznak majd. Vagyis nem az SPD-re vagy a Munkáspártra, hanem a legkeményebb iszlám politikai programot képviselő pártokra. Csak egy aggasztó adat: egy tavaly szeptemberben publikált felmérés szerint a franciaországi muszlim fiatalok fele elutasítja a köztársasági értékrendet, ami jelentősen rosszabb arány az idősebb generációkhoz viszonyítva is. Vajon ők szavaznának majd a köztársaságpárti, toleranciát hirdető Szocialista Pártra? Egyáltalán bármely más, polgári-keresztény értéket képviselő európai párt listájára és jelöltjeire?

A bevándorláspártiak totálisan öngyilkos stratégiája hosszú távon egész Európát, az elmúlt évszázadok során felépített, polgári alapokon nyugvó parlamentáris demokráciát és a zsidó-keresztény kultúrkör alapértékeit számolná fel. Az pedig szintén egészen bizonyos: ha a német nagykoalíciós kormány folytatja jelenlegi bevándorláspolitikáját, akkor már nemcsak Németországot magát, hanem az egész Európai Uniót sodorhatja hosszú távon súlyos gazdasági és politikai válságba, és egy ilyen krízis következményei beláthatatlanok lennének mindannyiunk számára a következő évek, sőt évtizedek szempontjából.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Az Európa Tanácsnak fogalma sincs a határvédelemről és relativizálja az illegális tömegmozgás veszélyeit

A strasbourgi székhelyű Európa Tanács ugyan nem uniós szerv, de mint tudjuk, szeretnek kötelékben mozogni az EU intézményeivel, ha nemzeti, konzervatív kormányok megregulázása van terítéken. Legfrissebb jelentésük megbélyegzi a határvédelmi intézkedéseket, bár helyenként kénytelen elismerni a magyar kormányzat és a hatóságok törekvéseit.

Az Európa Tanács (ET) Kínzás és az embertelen, vagy megalázó büntetések, vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottságának legújabb jelentése szerint röszkei és a tompai tranzitzónában, illetve a magyar-szerb határszakaszon a menekültek kockázatnak vannak kitéve, fizikai és lelki bántalmazás érheti őket. A hvgonline által szemlézett dokumentum alapján az ET-jelentés legmegrázóbb része az embertelen bánásmódról és a Szerbiába való visszatoloncolásokról szóló fejezet.

Menekültek a magyar-szerb határ szerb oldalán, a vajdasági Kelebiánál (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Sargentini különjelentés – mi várható az elcsalt szavazás után?

A tartozódó voksok figyelmen kívül hagyása példátlan jogsértés, amely egy demokratikus rendszerben semmissé teszi az adott szavazás eredményét.

„2018. szeptember 12-én az Európai Parlament többsége megszavazta a magyar jogállamisági helyzetről szóló különjelentést: a plenáris ülésen 448 igen szavazattal, 197 ellenében, 48 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők a dokumentumot.”

A hírekben a fenti tartalmú kijelentés volt olvasható, azonban az alábbiakban kifejtett okfejtés szerint a tényleges jogi helyzet ezzel ellentétes.

Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő (Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)

A jelentés elfogadásához több, mint a szavazatok kétharmadára, valamint az összes EP-képviselő abszolút többségének a támogatására (vagyis legalább 376 szavazatra) volt szükség. A tartózkodás az EP jogi szolgálatának állásfoglalása szerint nem számított leadott szavazatnak pedig akár a nyelvtani, akár a jogi elemzés elvégzése után kizárólag arra az egyértelmű következtetésre juthatunk, hogy a tartózkodó voksot is leadták az érintett képviselők. 48 személy döntött úgy, hogy él a lehetőséggel és a felkínált három lehetőség közül a tartózkodást választja.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Sargentini jelentés és a magyar EP képviselők viszonyulása a magyarság érdekeihez

Felvetődik a kérdés, hogy miként értékelhető azoknak a magyar EP-képviselőknek a tevékenysége, akik a Magyarország ellen az Európai Unióról szóló szerződés uniós alapértékek betartásáról rendelkező 7. cikkelyének alkalmazását megszavazzák.

2017. május 17-ei ülésén az Európai Parlament állásfoglalást szavazott meg a magyarországi helyzettel kapcsolatban: a dokumentumot 393 támogató vokssal 221 ellenében, 64 tartózkodás mellett fogadták el. Az állásfoglalásban ez áll: „A magyar helyzet indokolttá teszi annak az eljárásnak az elindítását, amely Magyarország elleni szankciókat is eredményezhet.” Az igennel szavazók között volt magyar európai parlamenti képviselő, kérdés azonban, hogy a politikai és erkölcsi következményeken túl, lehet-e bármiféle eljárást lefolytatni az érintett politikusokkal szemben?

Kiindulópont, hogy napjaink indulatoktól szinte természetszerűleg átfűtött közéletében időnként szó esik a gyűlöletről és annak sajátos megnyilvánulási formáiról. Például valóban létezik idegengyűlölet, amiként a saját nemzet, közösség iránti ellenszenv is: mindkettőre láttunk eseteket például a magyarellenességben testet öltve. A magyarok ellen irányuló érzület és aktivitások kapcsán érdemes néhány gondolatot szentelni a téma tengerentúli előképének, amely megmutatja, hogy eltérő történelmi korokban mennyire másféleképpen is értelmezhető az ilyen „ellenességek” vizsgálata, néha akár ellenkező hatást kiváltva, mint amit az ügy szertelen prókátorai eredetileg elérni szándékoztak.

Az Európai Parlament brüsszeli ülésterme. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Idén nyolcvan éve, hogy az Egyesült Államok Képviselőházának egyik nyomozóbizottságát, az Amerika-ellenes Tevékenységek Bizottságát (HUAC) létrehozták a magántulajdonosok, állami alkalmazottak és szervezeteik fasiszta vagy kommunista összeköttetéseinek gyanúját felvető Amerika-hűtlen, felforgató tevékenységek kivizsgálására. 1969-ben a Képviselőház Belbiztonsági Házbizottságra változtatta a testület nevét, majd amikor 1975-ben megszüntették a bizottságot, annak feladatai, természetesen nem „eltörlődve”, átkerültek a Ház igazságügyi bizottságába.

A bizottság antikommunista vizsgálatait gyakran Joseph McCarthyval kötik össze, noha McCarthy szenátorként nem a Ház, hanem a Szenátus állandó vizsgálati albizottságának, illetve az a fölött lévő kormányműveleti bizottságnak volt az elnöke. Őhozzá még annyit, hogy bár sokan csupán egy hazug inkvizítornak állítják be, az ő feltevései alapvetően két hivatalos kormányzati vizsgálat eredményeire támaszkodtak, mely vizsgálatok a biztonsági kockázatot jelentő egyes kormányzati személyek azonosítására irányultak; az elsőt 1946-ban végezte el a külügy 4000 új munkatárs hátterének vizsgálatával – olyanoknál, akiket előtte új, más részlegekre helyeztek át a háborús tengerentúli hadműveletek beszüntetését követően. A 285 azonosított gyanús személyből végül „csak” 79-et távolítottak el.

A másik, szenátusi albizottsági részről támogatott 1947-es vizsgálat összesen 108 vörös múltú embert sorolt ​​fel a külügyi tárca kötelékéből, de George Marshall külügyminiszter a megállapítások ellenére nem tett további lépéseket. Ne feledjük, az ötvenes évek legkeményebb hidegháborús légkörében McCarthy, aki teljes tudatában volt a kormányzati vizsgálatok szükségességének, egy akkor világszerte valóban kiterjedt kommunista kémhálózattal szemben kívánta fölvenni a törvényes harcot – még akkor is, ha végül az Amerika-ellenes tevékenységek vizsgálata túlkapásokat is eredményezett, és nyilvánvalóan a példastatuálás szándéka is ott munkált egyes kormányzati fejekben. Tanulság: amikor „bűnös” struktúrák és személyek után kutatunk a múltban, a korabeli történeti kontextusban való értékelés szükséges, igyekezve elkerülni a bűnértelmezési ambivalenciából eredően esetleg téves következtetéseket.

Manapság Amerikában „nem szégyen” újból fölvetni az Amerika-ellenes tevékenységek kérdését, különös tekintettel a terrorizmus és az iszlamizmus jelentette veszélyre, ami nehezen különválasztható a migráció általános problémájától, mint ahogy azt több terrortámadás szervezőjének példáján is tapasztalhattuk. A republikánus Newt Gingrich, korábbi képviselőházi elnök nemrégiben egy Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló új házbizottság létrehozására szólított fel, egyben fölhívva a Kongresszust az amerikai ISIS-csatlakozók és szimpatizánsok felszámolási tervének elkészítésére. De Trump elnök vagy Orbán Viktor miniszterelnök szorosan kapcsolódó migrációs felismeréseit is idevehetjük, ha a valódi összefüggéseket belátva, nyilatkozataikat és tetteiket ezúttal nem a fake news-ok tálalásában tesszük mérlegre.

Annak különös fényében, hogy például a 2015. végi párizsi terrortámadások több szervezője nálunk is megfordulhatott a migrációs káosz forgatagában, különösen elképesztő magyarellenes tevékenységnek tűnik – tágabb összefüggésekben – mindazon politikusok működése, akik nem pusztán eltagadják a terrorizmus és a migráció közötti összefüggést, hanem egyenesen a déli határvédő kerítés lebontását sürgetik, és migrációügyben Brüsszelből uszítanak Magyarország ellen. Nemhiába, hogy például Niedermüller Péter „megbízható” Soros-szövetségesnek számít az EP-ben, és végső soron az egész Soros-birodalommal együtt egy olyan magyarellenes (de nem kizárólag magyarok ellen zajló) folyamat támogatója, amivel a bűnözés legkülönbözőbb formáit, a nemzetközi terrorizmust, valamint a politikai felforgatást és bizonytalanságot hozzák Európába.

A Stop Soros törvénycsomag vagy a bevándorlási különadó nem jelenkori mccarthyzmus, kópizált kiadásban, hanem sokkal inkább egy lehetséges alternatíva annak érdekében, hogy megóvja Magyarországot az ilyen magyarellenes tevékenységektől és a nemzetállamok legveszélyesebb ellenfeleitől.

Az, hogy a fentiek értelmében megszólal-e esetleg az érintett EP képviselők lelkiismerete a nyilvánvaló csúsztatásokat és torz magyarellenes megnyilvánulásokat tartalmazó Sargentini jelentés elfogadása kapcsán, szeptember 12-én megtudhatjuk.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Wilkommenskultur alkotmánysértő jellege ma már nem kérdés Németországban sem

Németországban sokan úgy gondolhatják, hogy napjainkban az alkotmányos intézmények, a kormányzat vagy éppen a szövetségi alkotmánybíróság zilálják szét az alaptörvény, a Grundgesetz méltóságát. 70 éves a német alaptörvény – de vajon van-e ok az ünneplésre?

A hetekben éppen hetven esztendeje, hogy a bajor Alpok lábánál fekvő hangulatos Chimsee tó egyik szigetén, a Herreninselen összeült a tizenegy tagú alkotmányozó konvent, és megalkotta a háború utáni Németország (1949-től NSZK) alkotmányát, az Alaptörvényt. E fontos dokumentum, amely a Harmadik Birodalom tizenkét éves működését és egy világháború pusztítását követően, első cikkében az emberi méltóság sérthetetlenségét mondja ki, végül 1949. május 23-án, a Parlamenti Tanács bonni ülésén hozott határozattal lépett életbe.

A német kormány migránsokat befogadó politikája ellen tiltakoznak tüntetők Berlinben 2016. március 12-én (Fotó: MTI/AP/Michael Sohn)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Sorkötelezettség Németországban alkotmányos kérdőjelekkel

Konrad Adenauer híres mondása volt, hogy „nem akarok még egyszer németeket egyenruhában látni”, ehhez képest a CDU főtitkára a kötelező sorkatonaságot szorgalmazza. Korábban Angela Merkel is az ellenzők között volt.

Sokan az Adenauer és Franz Josef Strauss, korábbi bajor miniszterelnök között kialakult mély ellentét egyik okaként utóbbi Németország háború utáni újra felfegyverezésére irányuló törekvéseit szokták megjelölni, amely ilyen vagy olyan módon, de 1955-re beérett. Tárgyév végén létrejött a Bundeswehr, amely hivatásos és szerződéses katonákból áll és jelenleg megközelítőleg 220.000 fő aktív és kb. 350. 000 fő tartalékos katonát tudhat soraiban.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A migráció lassan felemészti a svéd jóléti államot

A mindennapi híradásokban gyakorta hallhatunk-olvashatunk arról, hogy miként is élnek vissza a menedékkérő és letelepedett migránsok az őket fogadó államok jóindulatával. Ennek kapcsán érdemes egy rövid összehasonlító elemzést végezni arról, hogy jelenleg hogyan is fest a helyzet Skandináviában.

Vegyük először a példát: egy átlagos svéd felnőtt 394 eurós szociális segélyt (122 ezer forintot) kaphat havonta, miközben a menekültszállásokon élő menedékkérők teljes étkezést és havi 70 eurós juttatást (valamint gyerekenként 55 eurót) kapnak, míg a magánszállásokon élő menedékkérők (nem bérlésre, hanem alapkiadásaik fedezésére) összesen 225 eurót, vagyis kb. 70 ezer forintot kapnak személyenként. Svédország emellett rengeteg pénzt fordít az érkezők, a rendezett státuszúak integrálására, a svéd iskolai osztályokba, a munkaerőpiacra (kellő munkatapasztalat megszerzésével) történő beilleszkedést elősegítve. Az ilyen programok teljes idejében részt vevők havi 220 ezer forintnak megfelelő svéd koronát is kaphatnak, gyermekek megléte és lakásfenntartás esetén ennél is többet.

Eritreai menedékkérők érkeznek Olaszországból a svédországi Lulea repülőterére (Fotó: MTI/EPA/Robert Nyholm)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A gyermekek alkotmányos védelméről

A szexuális kisebbségek véleménynyilvánításhoz való joga ütközhet a gyermekek jogaival. A magyar Alaptörvény védi a gyermekek jogát a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez.

Gyermekjogi szempontból nézve mind az államnak, mind a médiának (az ún. negyedik hatalmi ágnak) felelőssége van abban, hogy a Gyermekek Jogairól szóló New York-i Egyezményben (az ENSZ Gyermekjogi Egyezményben) foglaltaknak megfelelő védelmet tudjon nyújtani.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért támadják Izrael nemzetállami törekvéseit?

Orbán Viktor miniszterelnök izraeli látogatásával egy időben a Kneszet elfogadta az ország legújabb alaptörvényét, amely a szuverenisták, a nemzeti identitás fontosságát hangsúlyozók számára komoly fegyverténynek tekinthető.

Izrael nem rendelkezik írott alkotmánnyal, az emberi jogokra, a hatalmi ágakra, valamint a főbb állami szervekre vonatkozó szabályozás az úgynevezett alaptörvényekben (basic law) található meg, amelyek ily módon demokratikus berendezkedés alapjait rendezik.

Ebbe a sorba illeszthető aköznyelvben „nemzetállami törvénynek” nevezett norma, amelyet az izraeli törvényhozás, a Kneszet a magyar miniszterelnök látogatásával egy időben fogadott el. A jogszabály három fontos alapelvet sorol fel, nevezetesen, hogy Izrael földje a zsidó nép történelmi hazája, amelyen Izrael állam létrejött; Izraeli állam a zsidó nép nemzeti lakóhelye, ahol beteljesíti az önrendelkezéshez való természetes kulturális, vallási és történelmi jogát; és hogy Izrael államban a nemzeti önrendelkezési jog gyakorlása egyedülálló a zsidó nép számára.

Szabályozza a törvény Izrael állam szimbólumait, melyek az állam zászlaja, az állam emblémája és Izrael himnusza (HaTikvá, jelentése: „A Remény”).

Külön rész foglalkozik az állam fővárosával, kijelentve, hogy Jeruzsálem a „teljes és egységes” Izrael fővárosa. A nyelvről szóló klauzula a hébert határozza meg az állam hivatalos nyelveként, míg az arab nyelvnek különleges státuszt biztosít, és előírja, hogy az arab nyelv használatát az állami intézményekben törvények határozzák meg, és hogy az arab nyelvnek e törvény hatálybalépése előtt biztosított státusz nem szenved csorbát.

E körben említendő, hogy idén májusban Jeruzsálembe költözött az amerikai nagykövetség, az ünnepi ceremónián EU tagállamai közül Magyarország, Csehország és Ausztria, továbbá Románia képviseltette magát.

A törvényben szintén külön fejezet („Kapcsolat a zsidó néppel”) rendezi például a diaszpórával kapcsolatos vállalásokat, de külön klauzula szól az állam hivatalos (héber) naptáráról – hogy a gregorián naptárat a héber naptárral együtt hivatalos naptárként használják –, valamint külön szakaszok foglalkoznak a függetlenség napjával és az emléknapokkal, valamint a pihenés (és a szombat) napjaival.

Orbán Viktor miniszterelnököt és feleségét, Lévai Anikót Ofir Akunisz tudományos-tecnológiai és űrkutatási miniszter fogadta a tel-avivi Ben Gurion nemzetközi repülőtéren (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Külön szót érdemel a „Zsidó település” című szakasz, amely deklarálja, hogy az állam a zsidó települések fejlődését nemzeti értéknek tekinti, ezért ösztönzi és elősegíti az ilyen települések létrehozását és megszilárdítását.

Törvénykommentárként egyesek meg szokták jegyezni, hogy eredetileg a javaslat azt mondta ki: az állam megengedi az egyes közösségek számára, hogy különálló nemzeti vagy vallási településeket tartsanak fenn. Vagyis a tisztán zsidó (a korábbi változatban: „vallási vagy etnikai alapon egységes”) települések pártolása jelent volna meg a jogszabályban, ehelyett azonban úgy enyhítették a megfogalmazást, hogy abban a zsidó települések mint ösztönzött „nemzeti érték” jelennek meg.

A törvénynek ezt a vitatott pontját – főleg annak eredeti változatát – sokan külföldön és Izraelben is alapjogilag aggályosnak tarják és támadják. A kérdést tágabb összefüggésbe helyezve: a nemzetközi közösség jelenleg úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi jog alapján az izraeli települések létesítése az Izrael által (az 1967-es háborúban) megszállt területeken illegális, miután az 1949-es negyedik genfi egyezmény minden országnak megtiltja, hogy a lakosságot háborúban elfoglalt területekre mozgassa, költöztesse. Így már magát a településlétesítési jogot is sokan megkérdőjelezik, ha az megszállt területen történne – függetlenül az etnikai-vallási összetétel kérdésétől. A kritikákkal szemben fontos ugyanakkor, hogy például az oktatási rendszer napjainkban is többféle irányzatot kínál a polgároknak, azt lényegében különálló arab és zsidó rendszerekké szegregálva, a zsidó szisztémát pedig további különböző vallási irányzatok mentén; e tekintetben ez kompromisszumos állapot, azonban senki sem értelmezheti – tévesen – Izrael államot másként, csakis, mint a zsidó nép nemzetállamát.

Sajtóbeszámolók szerint Benjamin Netanjahu a magyar kormányfővel folytatott tárgyalások során is kiemelte, hogy a radikális iszlám fenyegetése valóságos, és veszélybe sodorhatja Európát, sőt az egész világot. Kijelentette továbbá, hogy Izrael a radikális iszlám elleni küzdelem élharcosaként sok szempontból az EU-t is oltalmazza. Az ország nemzetállami törekvései kapcsán az izraeli államfő, Reuven Rivlin pedig egyértelművé tette, hogy Izraelben zsidó demokráciát építenek, ahol természetes a szabad vallásgyakorlat.

Látogatása során Orbán Viktor kiemelte, hogy hazánkban minden magyar állampolgár számíthat a kormányzat védelmére. Ez utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy a külpolitikai tárca kárpátaljai vagy éppen erdélyi magyarsággal kapcsolatos kemény fellépése pedig azt jelzi, hogy a szórványban élő honfitársaink is számíthatnak az anyaország hatékony segítségére.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Hiba a rendszerben: Németországban munkanélküli segéllyel finanszírozzák a bioterrorizmust

Képes-e megvédeni az új EU-s adatvédelmi szabályozás a terroristákat és hogyan lehet a német szociális ellátást könnyen kijátszani?

A Die Welt beszámolója szerint minden hónapban 100 korábban már kiutasított migráns tér vissza Németországba, miközben idén január 1-je óta 56 ezer 127 bevándorló nyújtott be menekültkérelmet és 14 ezer 731 migráns érkezett illegálisan a legkedveltebb célországba a Bild Zeitung tájékoztatása szerint. Szintén a berlini székhelyű napilap hívta fel nemrégiben arra figyelmet, hogy Sief Allah Hammani, egy tunéziai illetőségű személy terrorcselekményt akart végrehajtani, miközben a Hartz IV megnevezésű munkanélküli segély az egyedüli bevétele neki és családjának.

Németországban a háborús fegyverek ellenőrzéséről szóló 2002. évi szövetségi törvény tiltja a biológiai vagy vegyi fegyverek kifejlesztését, gyártását, kereskedelmét vagy egyéb módon történő beszerzését, illetve átadását mások részére – tiltva az importot, exportot és a fenti cselekmények megkísérlését is. A joghátrány alapesetben két évig terjedő szabadságvesztés, súlyosabb esetekben a cselekmény három hónaptól öt évig terjedő börtönnel is büntethető. (Fentiek természetesen nem vonatkoznak az Észak-atlanti Szerződés részes felei között létrejött, a fegyveres erőik jogállásáról szóló 1951. június 19-i egyezmény szerinti értelemben vett csapatok beosztott polgári munkavállalói vagy polgári kísérői kémiai fegyverekkel kapcsolatos szolgálati cselekményeire.)

A német szövetségi Büntető Törvénykönyv tiltja terrorista szervezetek megalakítását, s egy évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetés szankcióját irányozza elő. Olyan szervezetek megalakítását rendeli büntetni a jogszabály, melyek célja, tevékenysége gyilkosság, emberölés vagy népirtás, vagy emberiség elleni bűncselekmények elkövetésére irányul.

Az elmúlt hetek fontos híre Németországban, hogy a szövetségi belföldi hírszerző szolgálat (BfV) egyik forrása alapján azt állítják: az iszlamisták bármikor támadást hajthatnak végre halálos ricin méreg felhasználásával. A ricinnek jelenleg nincsen ellenszere, és 1 milligramm elegendő belőle ahhoz, hogy 3-5 napon belül egy felnőtt halálát okozza.

Képünk illusztráció. MTI/EPA/Christian Bruna

Az említett 29 éves tunéziai fiatalembert Kölnben tartóztatták le annak gyanújával, hogy iszlamista motivációjú támadást tervezett, és ehhez „biológiai fegyvert” készít ricin felhasználásával. Ez utóbbi rendkívül mérgező fehérje a ricinus növény magjából – amiből a feltételezett elkövető 1000 darabot rendelt – kinyerhető toxikus anyag. Sajtóhírek szerint a tipp a CIA berkeiből érkezett, amit az is alátámaszthat, hogy az új adatvédelmi szabályok alapján nem hozzáférhető információnak minősülnek pl. az internetes rendelés egyes részletei.

Amennyiben a szövetségi ügyészség vádindítványát a bíróság (büntetőszenátus) befogadja, megnyitják a főeljárást, ilyen esetekben – az eset körülményeitől függően – gyilkossági kísérlettel vagy ilyen kísérletben való bűnrészességgel, valamint a háborús fegyverek ellenőrzéséről szóló törvény megsértésével is megvádolhatják az illetőt.

Németországban a terrorizmusellenes szabályozás nem sokat fejlődött az 1970-es évek óta. Azóta, hogy 1972-ben – a Vörös Hadsereg Frakció tevékenységére adott válaszként – a Radikalenerlass-t (rendeleti formában) elfogadták, és így megtiltották a terrorista szervezeteket szolgáló személyek köztisztviselői munkavállalását. Jellemző eset, hogy Sief Allah Hammami a hírek szerint saját segélyből vásárolta a méregfegyver alapanyagát. Az un. Hartz IV a német munkanélküli támogatás megnevezése, amely ötvözi a munkanélküliségi és a szociális segély intézményét. Az elnevezését Peter Hartzról kapta, aki gazdasági szakemberként dolgozta ki a német törvényhozás által 2004-ben elfogadott munkaerő-piaci reformcsomagot.

A példától elvonatkoztatva: a jelenlegi német szabályozás súlyos problémáját jelzi, hogy a különböző szociális juttatásokra jogosult migránsok személyi köre messze túlterjed a menedékkérőkén, és például az elutasított, de ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezők, sőt a szövetségi terület elhagyására kötelezettek is jogosultak ilyen jellegű juttatásokra – akár érvényes tartózkodási jogcím nélkül is (!) – a menedékkérők szociális ellátásáról szóló törvény szerint.

A juttatásokat büntetési céllal megvonni nehéz, például abban az esetben lehetséges, ha a migráns személy a kiutasításáról szóló jogerős határozat végrehajtását akadályozza. De mi van, ha az illető már jogosultságot szerzett például munkanélküli segély felvételére, és azt terrorista cselekmény előkészítésére használja fel?

Az iszlám hátterű migráció kockázata és a terrorizmus jelensége közötti összefüggések elismerése is szükséges lenne ahhoz, hogy a német állam már ne hagyományos eszközökkel és felfogásban, és jóval hatékonyabban működjön közre az iszlamista terrorizmus elleni küzdelemben.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Lehet-e népszavazást tartani a drogok liberalizációjáról?

Az EMMI egyértelmű jelzést adott arra, hogy nem támogat semmiféle drogliberalizációs törekvést, a kormányzat a fiatalokra leselkedő egyik legnagyobb veszélynek tartja a kábítószer függőséget. Mindeközben a Magyar Liberális Párt a marihuána fogyasztását legalizálná és erről népszavazást szeretne.

A liberálisok kampánya összefüggésben lehet azzal a ténnyel, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrégiben szerződést bontott a DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) Médiahálózattal, miután a „DUE Tallózó – magazin fiataloknak aggyal” egyik számában a kábítószerek liberalizálását népszerűsítő és Juhász Péter bukott politikushoz is köthető Kendermag Egyesület egykori tagja, a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai programjának korábbi vezetője arra buzdított, hogy már az iskolában meg kell kezdeni a legalizációt.

Marihuánalevelek egy denveri boltban (MTI/EPA/Bob Pearson)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Tommy Robinson ügy: a bűnözés térnyerése ellen harcolt, és bűnözőt csináltak belőle

Nagy-Britanniában egyesek szerint súlyos válságát éli a szólásszabadság, és jelentősen csorbul a britek közérdekű információhoz fűződő alapjoga, abban az esetben például, ha muszlim szélsőségesek „rémtettei” vannak terítéken. Az újságírókra börtön, a véleményformálókra megbélyegzés vár, ha nem a politikailag korrekt tájékoztatási formulát választják? Steven Patrick Morrissey angol énekes-szövegíró mindenesetre kénytelen volt európai turnéját lemondani a fenyegetések miatt, miután kiállt Robinson mellett.

Tommy Robinsont, a 35 éves brit jobboldali aktivistát májusban azért ítélték tizenhárom hónap börtönbüntetésre gyorsított bírósági eljárással, mert tudósítani szeretett volna a muszlim erőszakoló bandák bírósági tárgyalásáról. Egészen pontosan Robinson 10 hónapos börtönbüntetést kapott a „bíróság megsértéséért”, miután Facebook Live videót osztott meg a bírósági tárgyalásra érkező vádlottakról, szembemenve egy bírósági végzéssel, amely megtiltja az egyes tárgyalásokról történő tudósítást akkor, amikor az adott eljárás még folyamatban van. Ugyanilyen bűncselekménye miatt, egy korábbi 3 hónapos felfüggesztett büntetése is aktiválódott, így lett az összbüntetés 13 hónap időtartamú. A brit hatóságok szerint Robinson mindezzel kimerítette a „uszítás és a köznyugalom megzavarásának” fogalmát is.

Tüntetők London központjában (EPA/WILL OLIVER)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Mi lesz veled Kárpátalja? – alkotmányos válsághelyzet Ukrajnában

Most már szinte biztos, hogy a kisebbségi jogérvényesítés is a liberálisok hitbizománya. A kárpátaljai magyarság elleni támadás rámutat arra is, hogy a gyümölcsöző és haladó multikulturalizmus az, amiből Te magyar, kimaradsz.

A szomszédos Ukrajnában emberi jogi válsághelyzet alakult ki”- jelentette a TASZ 2014-ben.Természetesen nem az orosz hírügynökségség (annak a neve két sz-szel írandó), hanem egy magyarországi székhellyel rendelkező NGO fakadt ki az ukrajnai helyzet kapcsán négy esztendővel ezelőtt. Most bezzeg, amikor kárpátaljai magyar cigányokra támadnak, illetve hosszabb ideje korlátozzák a magyar közösség nyelvhasználati jogát, mélyen hallgatnak a „civilek”.

„A hatalom korlátozza a szabadságjogokat, alapvető kötelességének sem tesz eleget, amikor polgárai testi épségét, sőt életét fenyegeti. Sorozatos beszámolók szerint emberek tűnnek el az utcáról, sebesültek a kórházakból, hogy később félholtra verve bukkanjanak fel” – jelentette ki a Társaság a Szabadságjogokért 2014-ben. Azt, hogy ezen gondolatok aktualitása (hic et nunc) 2018-ban újra felmerül, nyílván nem lehetett előre látni, ugyanakkor az felettébb elgondolkodtató, hogy van-e összefüggés a „civil jogvédő szervezetek” mostani sumákolása és azon tény között, hogy 2017. szeptembere óta tudhatjuk, hogy Soros György helyi alapítványának vezetője szerint semmi gond nincs az ukrán nyelvtörvénnyel.

A honi, külföldről finanszírozott NGO-k részéről persze arról is keveset hallhattunk, hogy az elmúlt években destabilizálódó Ukrajna közéletében jelentős Soros-befolyás érvényesült, és a milliárdos a rendszerváltozástól 2010-ig mintegy 100 millió dollárnyi pénzt fektetett be ukrajnai „civil” szervezetekbe, hogy a más példákhoz hasonlóan itt is jelentős informális hatalom összpontosulhasson kezében szervezetein keresztül.

Ami pedig a jelenlegi alkotmányos válsághelyzetet illeti, úgy tűnik, hogy a nyelvi-kulturális, vallási sokszínűség ilyen megjelenése pl. a közoktatás szintjén kevéssé érdekli a Soros-szervezeteket az ukrajnai kényszerkisebbség, a zömében protestáns vallású kárpátaljai magyarság nyelvi-közoktatási jogainak csorbulásakor.

Jelenleg Ukrajna korlátozottan ad lehetőséget a kisebbségi nyelvhasználatra, hiszen ma Kárpátalja nyugati részén, a munkácsi járásban összesen hét olyan falu van, ahol a helyi lakosság számára biztosított lehetőség a magyar nyelvet megtanulni iskolában, illetve otthontanulási (magántanulói) környezetben. A magyar nyelv jelenleg nem élvez hivatalos státuszt Ukrajna területén, ilyennel csak Ausztriában és Szlovéniában bír (regionális), valamint Szerbiában Vajdaság Autonóm Tartományban.

A legutóbbi népszámlálások adatai szerint Kárpátalján a magyar anyanyelvű kisebbség aránya eléri, sőt meghaladja a 10 százalékot (2001-ben 12,7 százalék, ami kevés csökkenést mutat 1989-hez képest). Ehhez képest az ukrán alkotmánybíróság által idén februárban megsemmisített 2012. évi nyelvtörvény 10 százalékban határozta meg a magyar, mint hivatalos regionális nyelv használatát Kárpátalján, ugyanis az alkotmányellenesnek minősített nyelvtörvény kibővítette a nemzeti kisebbségek addigi nyelvhasználati jogát azzal, hogy a kisebbségek hivatalosan is használhatják anyanyelvüket is, mint regionális státusú nyelvet azokban a közigazgatási egységekben, ahol arányuk eléri a 10 százalékot. A törvény tizennyolc ukrajnai nyelvet regionális vagy kisebbségi nyelvvé nyilvánított hivatalos státusszal, de már négy éve próbálták eltörölni, a kijevi Alkotmánybíróság 2018-ig halogatta a döntést, ugyanis parlamenti képviselők már 2014-ben indítvánnyal fordultak a testülethez. Az újabb törvénytervezetek már 33 százalékos határral számolnak.

Megalapozott Szijjártó Péter külügyminiszter kijelentése arról, hogy hivatalos státuszt kell nyújtani a magyar nyelvnek a nyugat-ukrajnai régióban. Ezen kívül a kisebbségi nyelvhasználat drasztikus korlátozása a tavaly elfogadott oktatási törvénnyel sérti Ukrajna alkotmányát, valamint számos nemzetközi és uniós jogi normát; ezért jogos, hogy nyomásgyakorlási eszközként használja a magyar fél Ukrajna nyugati integrációjának blokkolását, és megalapozott kérés az is, hogy garantálják az új ukrajnai törvények a kisebbségek anyanyelv-használati jogát.

Ukrajna jelenleg (a korábbi, jogbővítő nyelvtörvény idei eltörlésével és a 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvénnyel) a következő jogforrásokat és normákat sérti:

  1. Ukrajna Alkotmánya, 2004: az alkotmány 10. cikkelye szerint Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi ukrajnai nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme. A 11. cikkely a többi közt rögzíti, hogy az állam elősegíti „Ukrajna valamennyi őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságának a fejlődését”.     
  1. Koppenhágai Egyezmény, 1993: az 1993. júniusi koppenhágai csúcstalálkozón kidolgozott feltételrendszer az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének alapfeltételeként rögzíti a stabil demokratikus intézményrendszer meglétét, valamint az emberi és kisebbségi jogok érvényesülését és védelmét. (Az Amszterdami Szerződés 1999 májusában történt hatálybalépésével a Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumok többségét alkotmányos elvként beépítették az EU-szerződésbe.)
  2. ENSZ nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata, 1992 (a Közgyűlés 1992. december 18-án, a 47/135. számú határozatban fogadta el). A nyilatkozat 1. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az államok a saját területükön védik a kisebbségek létezését és nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitását, valamint ösztönzik ezen identitás előmozdításának feltételeit. A (2) bekezdés szerint az államok megfelelő törvényhozási és egyéb intézkedéseket fogadnak el ezen célok megvalósítása érdekében. A nyilatkozat 2. cikke (első bekezdés):

„1. A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyeknek (a továbbiakban: a kisebbségekhez tartozó személyeknek) joguk van szabadon és beavatkozás vagy bármilyenfajta megkülönböztetés nélkül – mind a magánéletben, mind nyilvánosan – élvezni saját kultúrájukat, hirdetni és gyakorolni saját vallásukat, valamint használni saját nyelvüket.”

  1. Európa Tanács 1201-es számú ajánlása, 1993 (az Emberi Jogok Európai Egyezménye a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatban). Az ajánlás 3. cikkely (1) bekezdése szerint a nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személynek jogában áll teljesen szabadon kinyilvánítani, megőrizni és fejleszteni vallási, etnikai, nyelvi és/vagy kulturális önazonosságát és akarata ellenére nem vethető alá semmiféle asszimilációs kísérletnek. A (2) bekezdés értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személy egyénileg vagy másokkal társulva gyakorolhatja és évezheti a jogait.

A fentiek nyomán kijelenthető, hogy amíg Kijev nem tesz eleget a nemzetközi jogi kötelezettségeinek és nem rendezi viszonyát megnyugtatóan a kárpátaljai magyar közösséggel, addig indokolt és szükségszerű lesz Magyarország valamennyi, Ukrajna uniós integrációját blokkoló lépése.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Szemben a nagyvárosi lét egyik kortünetével – a fedél nélküliek helyzetének alkotmányos rendezése

2009-ben három személy az MSZP nevében ezer-ezer forintot kínálhatott az ebédért sorban álló hajléktalanoknak, ha megengedik lefénymásolni a személyi igazolványukat. Mivel az érintettek teljes kiszolgáltatottsága egyúttal a bűn melegágyává is vált, nem véletlen, hogy a két évtizedes Demszky-éra egyik hagyatékaként itt maradt „homeless-ek” problémájával 2010 óta folyamatos küzdelem zajlik. A Bajkai István által jegyzett legújabb javaslat és az ezt követő Alaptörvény-módosítás szintén előremutató és alkotmányos értelemben is adekvátnak tekinthető.

A hajléktalanság kérdésének alkotmányban történő rögzítése is jelzi, hogy a jogalkotó kiemelt fontosságúnak tekinti a budapesti és nagyvárosi lét egyik legmindennapibb, legszembetűnőbb problematikáját.

A kérdésben számos jogi vita zajlik a nyugati világban, például Melbourne városa egy hajléktalanprotokoll bevezetésével kívánja felszámolni a fedél nélküliek utcán élését, de találunk ide vonatkozó eseteket az Egyesült Államokban is, ahol a helyi szintek vívják küzdelmüket a szövetségi és kerületi bíróságokkal. (Példának okáért 2006 áprilisában, a Jones kontra Los Angeles városa ügyben az Egyesült Államok kilencedik körzeti fellebbviteli bírósága úgy ítélte meg, hogy a nyolcadik alkotmány-kiegészítés „megtiltja a városnak, hogy a nyilvános járdákon való alvást, fekvést vagy ülést tiltsa, mivel ez elkerülhetetlen következménye a Los Angelesben menedék nélkül élő emberek és hajléktalanok létének”.)

Egy lakó a férfi részleg egyik szobájában a Hajlék a Házban fejlesztési projekt keretében felújított hajléktalanszállón Békésen a rekonstrukció átadásának napján, 2015. január 21-én.
MTI Fotó: Rosta Tibor

Magát a tartózkodást, sőt egyes esetekben az alapvető létfenntartási szükségletek kielégítésében való közreműködést is meg akarták tiltani önkormányzati eszközökkel – ami mindenesetre jól szemlélteti a vonatkozó problémák széles skáláját. A Political Behavior című, iowai illetékességű tudományos folyóirat arra hívja fel egyik tanulmányában a figyelmet, hogy a hajléktalanok tekintetében magas a közegészségügyi kockázat, amely elsősorban a higiénia alacsony szintjére vezethető vissza.

A példák sokfélék és soruk hosszú, ugyanakkor nyilvánvaló: az anyagi depriváció, a szegénység és a kirekesztettség iránti érzékenység – az akár önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő emberek nehézségeinek figyelembevétele – és a hajléktalankérdés hatékony kezelése nem egymást kizáró szempontok és álláspontok, sőt utóbbi csak az előbbiek szem előtt tartásával érhető el.

Egy biztos, valódi társadalmi súlyán kell kezelni a hajléktalanság, a kéregetés vagy éppen a szervezett koldulás ügyét, és annak emberi, szociális, vagy éppen várospolitikai szempontjait együttesen mérlegelni.

Amennyiben szükséges, a hatékony fellépéshez legfőbb jogforrásunk szintjén kell megfelelő garanciát nyújtani, és a jogállam biztosította keretek között végre eredményesen kezelni ezt a kérdést.

Mondjuk ki kerek perec – mindannyiunk jól felfogott, bölcs érdeke a hajléktalanokról való gondoskodás; azonban nem humánus, hanem álságos álláspont, hogy emberi jogi mázzal leöntött civil kezdeményezések által valójában hagyják őket szenvedni, és persze ezzel egyetlen ember sorsán sem segítenek.

Napjaink elsősorban nagyvárosokban létező kortünete permanens és hathatós szabályozásért kiált – annak tudatában, hogy pusztán már a hajléktalankérdés felvetése okán heves politikai támadások érik a kezdeményezőket. Mert, miként Publius Terentius Afer, római költő mondja: az igazság kimondása sokszor gyűlöletet szül...

 


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Willkommenskultur – Jogi felelősségre vonható-e Angela Merkel?

Az elmúlt néhány nap leforgása alatt egy török és egy iraki migráns feltehetőleg megerőszakolt és megölt egy 14 éves lányt a németországi Wiesbadenben, majd a holland határhoz közel fekvő Viersen nevű település egyik parkjában fényes nappal halálra szurkált egy török férfi egy fiatal lányt szintén Németországban. Susanna és Juliana halála egyértelműen a politikai elit felelősségére is visszavezethető, egyre többen követelik a Wilkommenskultur káros hatásaiért a kancellár felelősségre vonását is.

A német kancellár szemlátomást nem kedveli az egyoldalú (unilaterális) lépéseket, legalább is ennek az elvnek mentén bírálja Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter azon javaslatát, hogy a más uniós tagállamban regisztrált migránsokat (és menekülteket!) utasítsák el a német határon és ne engedélyezzék belépésüket. Ezzel szemben a német kormány vezetője időt kér, hogy a június végi uniós csúcsig legkésőbb egy kétoldalú (bilatreális) rendszert dolgozhasson ki a vonatkozó kérdésben.

Angela Merkel német kancellár (EPA/HAYOUNG JEON)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A nemzeti szuverenitás a magyarság megmaradása szempontjából kulcskérdés

Amikor kiderült, hogy a Gyurcsány-kabinet határvédelem helyett vízágyúra fordította a célzott uniós forrást, ráadásul mintegy 3,5 milliárd forint emiatt elveszett, sokan hazaárulást kiáltottak, nem teljesen alaptalanul. Egy-egy ilyen lesújtó döntés azonban csupán a jéghegy csúcsa volt 2010 előtt: a nemzeti vagyon kiárusítása, a gazdasági kitettségre történő rásegítés, vagy éppen az EU akarata előtti teljes meghajlás jelentik a valódi veszélyt a nemzeti függetlenségre és szuverenitásra.

S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt', Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt; - Arany János a walesi bárdokban a „velszi tartomány” kapcsán pedzegeti a szuverenitás alapjait: a nép az uralkodó főhatalmának kegyelméből él egy adott területen, amelyben „Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.”

A klasszikus államiság pillérei ugyanis a szuverenitás, a terület és a népesség. Utóbbi, az istenadta népa hatalom forrásának letéteményese. (népszuverenitás elve) A szuverenitásnak szokás külső és belső vetületét megkülönböztetni, előbbi az állami függetlenségét, nemzetközi értelemben vett jog- és cselekvőképességét, utóbbi az állami önállóságot, a főhatalom gyakorlásának kizárólagosságát jelenti.

A jogtudományban és a köznyelvben is elterjedt az a nézet, hogy hazánk az uniós csatlakozással szuverenitásának egy részéről is lemondott. Ez azonban téves meglátás, ezért is volt szükséges a jogalkotónak rögzítenie az Alaptörvényben, hogy Magyarország a tagállamokkal közösen gyakorol bizonyos hatásköröket az Európai Unió intézményei által.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

„Utolsó mentsvár”: Az otthonaink nyugalma az Alaptörvény 7. módosításának tükrében

Az ellenzéki sajtó egy emberként nem érti, vagy nem akarja érteni az új szabályozás lényegét, ami nem szól másról, mint a magyar emberek otthonának a szükségtelen zavarástól való megvédéséről. A folyamatos, rendszeres zaklatás és a gyülekezési jog jogszerű gyakorlásának a balliberálisok részéről történő összemosása szánalmas erőlködés, egyúttal a jogkereső közönség tudatos átverésének minősíthető.

A privátszféra védelmének hagyományosan az alábbi területeit ismerhetjük: pszichikai és fizikai integritás, jog a „háborítatlansághoz”; az egyéni autonómia védelme az emberi méltóság, mint anyajogból fakadóan; a személyes adatokhoz, illetve más személyiségi jogokhoz (pl. képmáshoz való) jogosultság etc.

Magyarország Alaptörvénye sorszámozott díszkiadásának 300. példánya (MTI Fotó: Kovács Attila)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Írországban a magzati életek sorsáról döntenek

Alkotmánymódosító országos népszavazást tartanak Írországban az abortuszlegalizáció kapcsán. A melegházasság 2015-ös bevezetése óta ez a legfontosabb közügy, amely egyébként a katolikus íreket mélyen megosztja. Az Amnesty International is beszállt a kampányba, sőt a kanadai kormányfő, Justin Trudeau is a liberalizáció mellett szállt síkra.

Jelenleg tilos a művi terhességmegszakítás Írországban egy 1983-as alkotmánymódosításnak köszönhetően, a meg nem született magzatot az anyával egyenlő jogok illetik meg. Mind az anya, mind az orvosi személyzet 14 év börtönt kockáztat a fenti szabály megszegése esetén, ami a Time magazin beszámolója alapján egyfajta abortuszturizmushoz vezetett – 2010 és 2015 között 25 ezer ír nő utazhatott Angliába, illetve Walesbe, hogy megszakítsa a terhességét.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Klímaváltozás és a humanitárius jog – radikális változások a migrációban

A jelenleg hatályos genfi konvenció szerint menekültnek számít, aki származási országában kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak van kitéve faji, vallási, politikai okokból, nemzeti hovatartozása vagy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartózása miatt. Ha ezt a meghatározást kiterjesztik az ökológiai okokból menekülőkre, Európa soha nem tapasztalt humanitárius katasztrófával nézhet szembe.

A New York Times egyik írásában rögzíti, hogy jelenleg több mint 65 millióan menekülnek, ők már elhagyták lakóhelyüket. Közöttük 25 millió olyan menekült, illetve menedékkérő van, aki saját országán kívül él. E szám azonban nem tartalmazza az éghajlatváltozás miatt távozó embereket.

Afrikai migránsok a Granada délspanyol tartománybeli Motril kikötőjében (MTI/EPA/Miguel Paquet)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A suszter maradjon a kaptafánál, a bíró pedig a jogalkalmazásnál…

Orbán Viktor miniszterelnök úrral egyetérthetünk abban, hogy a bírák feladata az igazságszolgáltatás, a jogalkotást hagyjuk meg a kormánynak és az Országgyűlésnek.

A közelmúltban lezajlott országgyűlési választások nem kis izgalommal jártak, gondoljunk csak az elhúzódó szavazásra és a magas választói aktivitással kapcsolatos, tévesnek bizonyult vállalkozásokra. Azt hihettük, hogy az izgalom tovább nem fokozható, de a Kúria egyik döntése rácáfolt a várakozásokra. A levélszavazatok érvényessége tárgyában benyújtott fellebbezés kapcsán a Kúria hozott egy döntést, amelyet az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatott felül, de határozatának indokolásában komoly kételyeket fogalmazott meg. Alkotmányjogi szakértők ezzel kapcsolatban arra mutattak rá, hogy a Kúria túllépett az alaptörvényben és más jogszabályokban kijelölt hatáskörén, és a bírák jogalkalmazás helyett jogot alkottak, és ezt a szakértők erőteljesen bírálták.

Azzal még a jogban járatlan polgárok is tisztában vannak, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás egymástól elkülönül, és a bíróságok feladata kizárólag a jogszabályok értelmezése és alkalmazása.

A szakirodalmi vitákban gyakran előkerül a tiltott bírói jogalkalmazás problematikája, és ilyen alkalmakkor – a könnyen heves közéleti vitát fakasztani képes, szélesebb érdeklődésre számot tartó jogi ügyek kapcsán – egyesek a régi római mondást is odaidézhetik: praetor ius facere non potest, amelynek mai értelmében a bíró mint jogalkalmazó nem alkothat jogot, ez ugyanis alapesetben a választott jogalkotó rendelt feladata.

Magyarország 2012. január elsejétől hatályos alaptörvénye az államról szóló fejezetében, a hatalommegosztás alkotmányos rendszerét alapul véve, jogalkotó hatáskörrel elsősorban a képviseleti szerveket, vagyis az Országgyűlést és a helyi önkormányzatokat ruházza fel, valamint alkotmányos felhatalmazással egy kisebb területen – szorosan vett feladatkörében eljárva – a kormány jogosult jogalkotásra.

Az alaptörvény kihirdetésének ötödik évfordulója alkalmából tartott ünnepség az Országházban, 2016. április 25-én (MTI-fotó: Illyés Tibor)
 

Az alaptörvény vonatkozó 24. cikke az Alkotmánybíróságot egyfajta negatív jogalkotószereppel ruházza fel, vagyis nem pusztán egy, a jogalkotói hatalmat korlátozó intézményről beszélhetünk, hanem az Alkotmánybíróság (AB) az alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatakor a jogszabályszöveg egészének vagy egy részének átalakításával a jogi norma értelmét is modifikálja.

A Kúria mint legfőbb bírósági szerv alkotmányban rendelt feladata pedig a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása, amely a bíróságokra kötelező érvénnyel hozott jogegységi határozatok formájában valósul meg. A bíróságok független igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, így nem terjeszkedhetnek túl a jogértelmezés lehetősége adta kereteken.

Bíró, bíróság tehát önkénnyel törvényt nem teremthet, nem léphet a jogalkotó helyére, hanem az ő általa hozott törvények, jogszabályok alkalmazásával tesz eleget feladatának. Jogszabályi felhatalmazás hiányában nem lehetséges a bírói jogalkotás. Részben ide tartozik, hogy a médiában gyakorta a törvényalkotás szinonimájának szánt törvénykezés szó eredeti értelme „ítélkezés”, vagyis magát a bírói joggyakorlatot jelentette. Ennek alapja, hogy a bíró törvényeket értelmezett, és azokat betartatta.

Alaptörvényünk alkalmas arra, hogy a bírói jogalkalmazás zavarait, alkotmányellenes állapotait rendezze és – például az egyéni jogsérelmekkel kapcsolatos AB-hatáskör-bővítésével – megfelelő gátat szabjon a bírói önkénynek.

A kontinentális Európa alkotmányos jogállamaiban megszokottan, nálunk sem nyílhat tér a „jurisztokratikus” torzulásoknak, semmilyen bírósági ítélet nem irányulhat a hatályos jog kvázi újraalkotására. Ez általános, máig hatóan érvényes tilalom, amelyhez Horatius szavaival most talán csak egy mondatot érdemes hozzáfűzni: kicserélt nevekkel ugyan, de róluk szól a mese…

A Kúria döntésével kapcsolatban a szakmai viták nyilvánvalóan nem zárultak le, és még számos elemzést olvashatunk az önkényes jogalkotás veszélyeiről. Ezeket a szakmai disputákat érdemes folytatni, de a végső cél csak az lehet, hogy a hatalmi ágak s hatalmi tényezők az alaptörvényben kijelölt keretek között az uniós jogszabályokkal és a nemzetközi joggal összhangban egyértelműen tartsák tiszteletben a feladat és hatásköröket, és azok megszegésének legyenek jogkövetkezményei. Ez azért is nagyon fontos, mert a brüsszeli bürokrácia hazánk esetében kiemelt figyelmet fordít az amúgy az uniós jogban pontosan nem körülírt jogállamiság követelményeinek betartására.

A szakmai vitát nem dönthetjük el, de a kormányzó pártok által megfogalmazott hátrányos következmények is azt bizonyítják, hogy a harmadik hatalmi ág felelőssége rendkívül jelentős, hiszen a választások eredménye múlhat rajta, gondoljunk csak 2002-re, amikor a – sokak szerint a baloldal által elcsalt választást követően – a Legfelsőbb Bíróság jogorvoslati eljárásában dőlt el, hogy ki nyeri az országgyűlési választásokat.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Mi történik, ha egy képviselő nem tesz esküt az Alaptörvényre?

2014-ben sem a Demokratikus Koalíció, sem az azóta már atomjaira hullott Együtt–PM tagjai sem tettek szabályos esküt az Országgyűlés alakuló ülésén. Az Alkotmánybíróság gyakorlata úgy is értelmezhető, hogy érvénytelenség miatt ezek a renitens képviselők nem vehettek volna részt a parlament munkájában.

I.

A középkori Magyarországon az egyházi élet tisztaságának helyreállítására irányuló clunyi mozgalom, az ebből eredő küzdelem a pápaság és a császárság között nálunk is éreztette hatását, amelynek alapján a püspöki és apáti székek betöltése királyi privilégiumok alapján ment végbe, illetve a bevezetés után az új egyházfő hűséget esküdött a királynak, s csak ezután következett a felszentelése, illetve a megáldása a székesegyházban. A nemesi vármegye élén álló főispán (supremus comes) is csak úgy nyerhette el hivatalát, ha a főispáni hitellevélre esküt tett. Sőt a szintén archaikus gyökerekkel rendelkező romani kris a cigányper végén született döntésnél miután a felek kezet ráztak, esküt (soláx) tettek, hogy a döntést elfogadják, hogy az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen legyen.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Létezik-e a bírói igazgatásnak tökéletes modellje?

A balliberális médiában tudósítások jelentek meg arról, hogy megszűnik az Országos Bírósági Hivatal, és a bíróságok úgynevezett külső igazgatása a minisztérium hatáskörébe kerül vissza. Ezt a lehetőséget a bírói függetlenség csorbításaként és a jogállam elleni támadásként értékelik.

Annak hangsúlyozása mellett, hogy a kérdésben döntésről vagy kialakult kormányzati álláspontról szó sincs, érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy az Európai Unió egyes tagállamaiban milyen megoldásokat alkalmaznak a külső igazgatási feladatok ellátására. Azt is rögzíteni kell, hogy a külső igazgatásra egyes, magukat szakértőnek kikiáltó jogászok úgy tekintenek, mint az ítélkezés függetlenségét és pártatlanságát meghatározó tényezőre, noha éppen a nemzetközi példák bizonyítják, hogy a legkülönbözőbb igazgatási modellek is garantálhatják a befolyástól mentes bíráskodást és a tisztességes eljárást.

Az Egri Törvényszék felújított épületének bűnügyi tárgyalója az átadás napján (MTI-fotó: Komka Péter)

Az Egri Törvényszék felújított épületének bűnügyi tárgyalója (MTI-fotó: Komka Péter)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Meddig provokálhatók a rendőrök az ellenzéki tüntetéseken?

A múlt szombati ellenzéki demonstráción a rendőrséggel szembeni provokáció két különösen megdöbbentő példájának lehettünk tanúi. A verbális agresszió ilyen pattanásig feszült helyzetekben különösen veszélyes, a becsületsértő megjegyzésekkel szemben ugyanakkor a hivatalos személyek fokozottabb jogi védelme is indokolt lehet.

A hivatalosan Európa-barát, „nyugatos” tüntetők legkevésbé európai módon mocskolódtak a hétvégén tartott ellenzéki dzsemborin. Egy, az öltözéke alapján Jobbik-szimpatizáns tüntető a videófelvételek tanúsága szerint nyomdafestéket nem tűrő, gyalázkodó módon minősített két szolgálatot teljesítő rendőrt, akiknek (és kollégáiknak) abban a helyzetben tanúsított higgadtsága példaértékűnek nevezhető.

 

A Facebookon meghirdetett, az ellenzéki pártok részvételével tartott demonstráció Budapesten, 2018. április 14-én (MTI-fotó: Balogh Zoltán)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Mit lehet tenni Brüsszel jogtalan támadásaival szemben? – Hol a nemzeti szuverenitásunk határa?

Ami az Európai Parlament állampolgári jogokra szakosodott bizottságában zajlik, az tragikomikus. Külföldről finanszírozott és támogatott, magukat politikusnak álcázó ügynökök, egymást túllicitálva próbálnak egyre feljebb kúszni a Nyílt Társadalom Alapítvány megbízható szövetségeseinek – talán létező – szamárlétráján.

Az Európai Unió alapszerződése szerint az unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.

A Lengyelországot és Magyarországot immár permanens nyomás alatt tartó brüsszelitáknak jó lenne végre tudomásul venni a lisszaboni szerződés vonatkozó passzusait, ugyanis az nem lehetséges, hogy Strasbourgban és Brüsszelben ilyen zavarba ejtő módon negligálják az EU fundamentális jogi normáit.

Az Európai Parlament plenáris ülése Brüsszelben (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Elcsalhatja-e a baloldal (megint) a választást?

A kommunista gyökerű magyar baloldalnak megvannak a választási csalások terén a maga hagyományai. Fokozatosan kezdték meg politikai ellenfeleik kiszorítását a hatalmi pozíciókból; módszereik közé tartozott a politikai harc mellett a megfélemlítés, a lejáratás éppúgy, mint esetenként az emberrablás és a gyilkosság. Az 1947-es esztendő fontos fordulópont volt a magyar politikatörténetben: a második, nyíltan manipulált „kékcédulás” választás még nagyobb befolyáshoz juttatta a kommunista pártot.

2009 novemberében választás rendje elleni bűncselekmény gyanúja miatt nyomozást rendelt el a rendőrség a józsefvárosi polgármester-választással összefüggésben. Kocsis Máté, a Fidesz akkori polgármesterjelöltje bemutatta azt a felvételt, amelyen egy nő azt állította, hogy három személy az MSZP nevében ezer-ezer forintot kínált az ebédért sorban álló hajléktalanoknak, ha megengedik lefénymásolni a személyi igazolványukat. A hajléktalan szerint erre azért volt állítólag szükség, hogy megakadályozzák a Fidesz győzelmét az akkori helyhatósági választáson. Komássy Ákos, az MSZP jelöltje úgy védekezett, hogy „semmiféle szavazatvásárlásban vagy ehhez hasonló tevékenységben semmilyen MSZP-s aktivista nem vett és nem is vesz részt”. Az eset azonban árnyékot vetett a baloldal kampányára.

Budapest, 2009. november 19. Horváth Csaba egykori főpolgármester-helyettes (j) és Komássy ÁkosJózsefváros akkori szocialista polgármesterjelöltje beszélgetnek az MSZP józsefvárosi szervezete kampányzáróján (MTI-fotó: Kollányi Péter)

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Útlevél elhagyva, tartózkodás garantálva – A migránsok jogsértő trükkjei

A Der Spiegel hasábjain jelent meg korábban egy írás, amely szerint Németország egyik talánya az, hogy könnyebb útlevél nélkül bejutni az országba, mint útlevél nélkül kijutni onnan. Még a bűnözőként folytatott élet sem jár komoly következményekkel.

Több mint 220 ezer olyan ember tartózkodik a Német Szövetségi Köztársaságban, akiknek el kell hagyniuk az országot, mert nem nincs tartózkodási engedélyük. 160 ezren úgynevezett tűrést (Duldung) kaptak. A bevándorlási hatóságok számos okból úgy döntenek, hogy eltekintenek az azonnali kiutasítástól; valaki megbetegedett, vagy befejezheti a képzést. A leggyakoribb okok közé a hiányzó iratok tartoznak.

Rendőrök figyelnek menedékkérőket, akik regisztrációra várnak a berlini tartományi egészségügyi és szociális hivatal előtt felállított sátraknál 2015. november 30-án. (MTI/EPA/Kay Nietfeld)


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A migráció súlyos kockázatai az élet, testi épség, egészség védelme tekintetében

Kezdjük a végéről. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa szerint a migráció súlyos egészségügyi kockázatai közé sorolható, hogy a migránsok olyan betegségeket hurcolhatnak be Európába, mint a HIV/AIDS, az Ebola vagy éppen a Kaposi-szarkómának nevezett fertőző daganatos megbetegedés. Mindazonáltal a közegészségügyi kockázaton túl egyéb veszélyei is vannak az újkori népvándorlásnak.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény szerint törvény védi mindenkinek az élethez való jogát, a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya alapján a részes államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Márciusi ifjak, áprilisi törvények – mi ’48 valódi üzenete

A valódi üzenet, hogy nem engedünk a ’48-ból. Nem kívánjuk feladni nemzeti szuverenitásunkat, a magyarság önrendelkezéshez való jogát és az ország abbéli függetlenségét, hogy a legfontosabb, alapvető kérdésekben a magyar és ne a belga fővárosban döntsenek.

Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért.” Most, amikor az 1948-as forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, sokunknak fülébe csengenek a Szózat megindító sorai. A magyarság – ahogy mondani szokás – mindig a nehezebb utat járta, hol önszántából, hol külső nyomásra. Tatártörök dúlt, labanc rabigált – szól a székely himnusz – Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt! – zengi nemzeti imánk.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A magyar családok lehetnek a migráció fő áldozatai?

Az őshonos nemzeti kisebbségek jogainak kiterjesztése és garantálása, a családi adókedvezmények és egyéb támogatási rendszerek bevezetése és ezáltal a jelenlegi társadalmak alapegységeinek megszilárdítása vagy harmadik országbeli idegenek folyamatos, felső korlát nélküli betelepítése, így a hagyományos közösségek szétzilálása. Európa jövője és demográfiai mutatói szempontjából ezen két értékrend közötti választás nem elkerülhető a ma embere számára a kontinensünkön.

Jelenleg Európában két ellentétes szemlélet uralkodik abban a vonatkozásban, hogy az Európai Unió kétségtelenül romló demográfiai mutatóit milyen eszközökkel kell orvosolni. Az egyik markáns szemlélet, amelyet elsősorban a volt gyarmattartó országok vezetői vallanak, hogy a negatív tendencia megállításához be kell telepíteni annyi harmadik országbeli gazdasági bevándorlót, amennyit csak lehet. A másik irány ettől homlokegyenest eltér, és az őshonos kisebbségek jogainak védelme mellett a családok támogatásával is igyekszik javítani a népesedési mutatókon. Ennek megfelelően a magyar családok támogatása és védelme a jelenlegi értékalapú kormányzati politika egyik sarokköve. Az alkotmányos védelmen túl számos gyakorlati intézkedésben manifesztálódik az a szemlélet, amelyet Magyarországon hagyományosan a polgári erők képviselnek.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Jogunk van-e március 15-én a méltóságteljes ünnepléshez?

Közeledik egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk. Az elmúlt évek szomorú tapasztalata, hogy sem 1848–1849 hőseinek, sem 1956 mártírjainak emlékezete nem vált ki kellő tiszteletet azokból, akik síppal, dobbal – netán nádi hegedűvel – immár hagyományosan megbecstelenítik és bemocskolják az emlékezés kultúráját Magyarországon.

A zavarkeltőknek is vannak persze érveik. Tettük azon tévképzeten nyugszik, hogy a vélemény- és szólásszabadság mögé bújva bármilyen formában – akár bűncselekmények elkövetése árán is – joguk van hangot adni nemtetszésüknek, bármi legyen is gyűlöletük tárgya vagy célpontja. 


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A prepolitikus immunitásának határai – a Czeglédy-ügy margójára

Magyarországon a 18. században nemesember előzetes letartóztatásának nem volt helye. Annak eldöntését, hogy az alábbi történet főhőseire nem jogállás, hanem morális értékítélet alapján irányadó-e a nemesember megjelölés, a kedves olvasóra bízom.

A prepolitikus az a személy, aki meg kívánja magát méretni példának okáért országgyűlési vagy önkormányzati választásokon, de még nem nyerte el a tisztséget. Egyfajta függő jogi helyzetben van, amikor már kvázi úgy érezheti magát az ember, hogy közjogi értelemben valaki, de még nem az. Robert Kennedy szenátor 1968-ban bekövetkezett meggyilkolása óta az Egyesült Államokban az elnökjelöltek is a titkosszolgálatilag védett személyek közé tartoznak. Nagy fekete autókkal, testőrök gyűrűjében kampányolják keresztbe-kasul az országot, majd esetleg úgy járnak mint Hillary Clinton, aki persze bukása után a férjének, mint volt elnöknek köszönhetően csupán részben kellett, hogy kiváltságaitól megváljon. A legtöbb volt elnökjelölt azonban nem ilyen szerencsés, mehet vissza az egyetemi katedrára, vagy egy jól fizető tanácsadó cég arcaként élheti a hétköznapi emberek életét.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Az időskorúak ellátásának alkotmányos védelme Magyarországon

Az időskorúak fokozott erkölcsi és jogi védelmét már XIII. Leó pápa Rerum Novarum című enciklikája is kiemelt kérdésként kezelte. Az 1891-ben napvilágot látott szociális körlevél a Bibliából vezeti le az elesettek, a rászorulók, az időskorúak védelmének kötelezettségét.

A pápai iránymutatás a 20. században számos formában öltött testet, az évszázad első harmadában egyfajta szociális törvényhozási hullám indult el Európában. Fokozatosan kiépült a betegség- és balesetbiztosítás, valamint a nyugdíj intézménye, Magyarországon az 1928. évi XL. törvény vezette be a kötelező öregségi, rokkantsági nyugellátást, illetve járadékot.

 

Népkonyha valamikor az 1920-as, 1930-as években Magyarországon (MTI-fotó: Haár Ferenc)