Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Adópolitikai és szociális tervek a politikai baloldalon

Adópolitikai és szociális tervek a politikai baloldalon
A magyar családokkal fizettetné meg az ellenzék populista politikája árát?

Az országgyűlési választásokkal kapcsolatos megmérettetésre készülő baloldal megkezdte a politikai ötletelgetést, amivel folytatják azt a politikai hagyományt, amellyel közel húsz éve megtévesztették a választókat. A demagóg, felelőtlen ígérgetés azt is előre vetítheti, hogy kormányra kerülve vigyázatlan költségvetési és gazdaságpolitikájuk árát közép- és hosszú távon ismét a középosztályra fogják terhelni.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A melegjogok eltérő képet mutatnak az Európai Unió tagállamaiban

A magyar jogrendszer többszintű, komplex védelmet biztosít a szexuális kisebbségek jogainak védelme érdekében.

Az Alaptörvény rögzíti, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja, továbbá az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását további külön intézkedésekkel is segíti.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Nemzeti Választási Bizottság, mint szigorú alkotmányos szűrő?

A Nemzeti Választási Bizottság, mint szigorú alkotmányos szűrő?
Az elmúlt tíz év gyakorlata alapján ez az intézmény felel népszavazás komolyságának megőrzéséért és annak rendeltetésszerű, alkotmányos gyakorlásáért

A népszavazás (vagy referendum) a választópolgári akarat érvényesítését, a demokráciának egy közvetlen eszközét jelenti. Magyarországon az Alaptörvény és az ún. népszavazási törvény (2013. évi CCXXXVIII. törvény) tartalmaz fontos, garanciális szabályokat e jogintézménnyel kapcsolatosan, és 2010 után a jogalkotó erre irányuló szándéka szerint kísérlet történt a népszavazás intézményének megreformálására, a participatív demokrácia e fontos eszköze vonatkozásában a komolyság megőrzésére, végső soron demokratikus politikai kultúránk megerősítésére.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A tagállami alkotmánybíróságok kulcsszerepe az EU diktátumok megállításában

Az Európai Unió jövőjéről szóló párbeszéd csak a szuverenista álláspont elfogadásával lesz legitim.

Mint ismeretes az EU jövőjéről szóló konferenciasorozat idén május 9-én vette kezdetét és az elkövetkező időszakban meghatározó eleme lehet az Európai Unió politikai menetrendjének. A kezdeményezés deklarált célja egy, a tagállamokat, az állampolgárokat, valamint a társadalmi szereplőket széles körben mozgósító vitafórum létrehozása, amely alapján az uniós döntéshozók politikai következtetéseket vonhatnak le az EU jövőjét meghatározó kérdésekben.

Az Európai Uniót – a közösség intézményrendszerét – és tagállamait egy bonyolult államközi viszonyrendszer, illetve elsősorban gazdasági (érdek)kapcsolat köti össze. Ennek a (nolens volens) viszonynak a jogi természete már számos vitát generált, és ez annak tisztázásában is jól megragadható, hogy miként írjuk le az EU jogállását. Ezt fontos tisztán látni, különös tekintettel annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy ma az Európai Unió nem áll-e már közelebb egy föderatív szövetséghez, mint klasszikus értelemben vett nemzetközi szervezethez. Az Unió nem tekinthető-e már olyan entitásnak, amely a maga föderatív jellegű funkcióit – pénzügyek, „hadügyek”, diplomácia és külpolitika – immár közös alapon, az Európai Unió ilyen célokra is létrehozott szerveinek és intézményeinek a segítségével gyakorolhatja.

Ez a nemzetközi szervezetektől jól elkülöníthető, megkülönböztetett következményekkel is járó jogi státus – amelyet az Európai Unió élvez – vajon mit jelent, és ezáltal hogyan viszonyul a közösség tagállamaihoz, amelyeknek bizonyos fokig – miután a Szerződések aláírásával ezt vállalták – tiszteletben is kell tartaniuk a politikai és gazdasági unió sajátos autonómiáját. Jelentheti-e ez többek között az Unió jogi személyiségének, kiváltságainak, mentességeinek az elismerését?

Utóbbi kérdésre a könnyebb érthetőség kedvéért hamar megadhatjuk a választ. Ami az Uniónak a saját tagállamaiban fennálló jogi helyzetét, azaz jogállását illeti, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 335. cikke (az Európai Közösséget létrehozó szerződés korábbi 282. cikke) a következő fontos támpontot adja ezzel kapcsolatban:

 „Az Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat. E célból az Uniót a Bizottság képviseli. Mindazonáltal igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik.”

A 2009. december 1-jével hatályba lépett Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés (vagy az EUSZ) 1. cikkét a következőképpen módosította: „Az Unió e szerződésen és az Európai Unió működéséről szóló szerződésen (a továbbiakban: a Szerződések) alapul. E két szerződés azonos jogi kötőerővel bír. Az Unió az Európai Közösség helyébe lép és annak jogutódja.” Az Európai Uniónak ezt az „örökölt” pozícióját alapul véve, a Lisszaboni Szerződés egy új kompetenciákkal megerősített, különleges státusszal bíró nemzetközi jogi szereplőt hozott létre. Az Unió a Lisszaboni Szerződés előtt is értelmezhető szerepet töltött be a globális nemzetközi kapcsolatokban, azonban idővel nemcsak gazdasági és politikai értelemben, hanem jogi eszközökkel is felvértezve lehetett a jogi részese az újabb és újabb nemzetközi megállapodásoknak.

A közösségi jog szupremáciáját általánosan úgy értelmezik, hogy az uniós jog (korábban: az Európai Közösség joga) közvetlenül alkalmazandó és a nemzeti, tagállami jogrend felett áll, ebbe beleértve a nemzeti alkotmányos szabályozásokat is. Ez a felfogás pedig másból nemigen vezethető le, mint az Európai Unió sajátos szuverén helyzetéből. Hogy létezhet ilyen külön szuverenitása az Európai Uniónak, azt az Európai Közösségek Bírósága által a Van Gend en Loos ügyben kimondott azon érve is erősíti, miszerint „a Közösség egy új jogrendet alkot”, és a Bíróság szerint a tagállamok ennek érdekében „korlátozták szuverén jogaikat”. Az említett 1963-as EK-ítélet óta – vagyis immár több mint fél évszázada – a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak az uniós jogra a nemzeti hatóságok és bíróságok előtt. (Jakab András: A szuverenitás fogalmához kapcsolódó kompromisszumos stratégiák, különös tekintettel az európai integrációra)

Az EUMSZ 288. cikke szerint a közösségi rendeletek közvetlenül alkalmazandók az uniós tagországokban. Az un. Politi ügyben 1971. december 14-én hozott ítéletben az Európai Bíróság kimondta, hogy ebben az esetben a teljes közvetlen hatály érvényesül. Az irányelvek az uniós tagországoknak címzett jogi aktusok, amelyeket a tagállamoknak át kell ültetniük a saját nemzeti jogukba. Az Európai Bíróság bizonyos esetekben, a magánszemélyek jogai kapcsán, elismeri az irányelvek közvetlen hatályát. E körben nem hagyható figyelmen kívül természetesen a Solange II döntés sem (1986. október 22-i határozat, 2 BvR 197/83), amelyben a német Ab felülvizsgálta saját korábbi ítélkezési gyakorlatát az Európai Közösségek (az Európai Unió elődje) jogi aktusainak a német alkotmányjoggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatáról. A német Alkotmánybíróság akkor azt mondta ki, hogy „a származtatott közösségi jog németországi alkalmazhatóságáról szóló ítélkezési gyakorlatát” együttműködési kapcsolatban „gyakorolja az Európai Bírósággal”.

Az Európai Unió fő szándéka mégis szemlátomást az uniós jog közvetlen hatályosulása erősítésére irányul, amelynek egyik magyarázata, hogy mindez a magánszemélyek számára azt hivatott biztosítani, hogy haladéktalanul hivatkozhassanak a közösségi rendelkezésekre valamely nemzeti vagy európai bíróság előtt. Ez is az Európai Uniónak, mint autonóm szereplőnek a képességét mutatja a hatalma önálló gyakorlására. Az Unió, mint szuverén entitás legfőbb alapját tehát az jelenti, hogy az integrációs közösség tagországai elfogadják a szupremáciát és a közvetlen hatályt az Európai Unión belül.

Mindebből logikusan következhetne, hogy az EK jogutódja jogosan hivatkozhat saját biztonsági érdekei érvényesítésének fontosságára is, ami által az EU saját „szuverenitásának” biztosítását és belső intézményes (kvázi „alkotmányos”) rendjének védelmét biztosíthatja a politikai, gazdasági, védelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető törekvések felfedése és elhárítása révén. Akárcsak egy tagállam nemzetbiztonsági kérdéseinek körében, például idetartozhat a terrorcselekmények vagy az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem felderítése és megakadályozása is. Ennek megfelelően például 2016-ban a tagországok EP-képviselői megszavazták azt, hogy erősítsék az Europol szerepét és hatáskörét a terrorizmus elleni küzdelemben.

Az Európai Unió és jogelődjeinek változásai természetesen hosszú intézményi, strukturális fejlődés mentén alakultak, más megközelítésben reformkísérletek sora jellemezte a közösség történetét. Az elmúlt több mint hat évtized során földrajzi és geopolitikai értelemben is jelentősen kibővült, és eközben intézményi hatásköreit is fokozatosan kiterjesztették.

Nemzetközi gazdasági és politikai tömörülésként azonban a különös helyzetű Európai Unió belső működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei egyre erőteljesebben érvényesülnek ez azonban nem manifesztálódik sem intézményi stabilitásban, sem gazdasági potenciálban, sem külpolitikai hegemóniában. Az Unió döntési aktusai egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján születnek meg, míg más területek autonóm, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak. Bár a tendenciák inkább ezt jelzik előre, még nem dőlt el egyértelműen, hogy az EU a továbbiakban is a tagok, nemzetállamok – már ma is igen erősnek mondható – közösségi együttműködése kíván-e maradni vagy a fejlődési iránya sokkal inkább egy fokozatosan politikailag is egységesülő „Európai Egyesült Államok” irányába mutat.

Egyfajta „örökzöldként” többször utaltam rá, hogy Varga Zs. András volt alkotmánybíró, a Kúria elnöke korábban egy alkotmánybírósági határozatban rámutatott, hogy Magyarország a csatlakozási szerződéssel nem a szuverenitását, hanem csak a szuverenitásából eredő egyes hatásköreinek gyakorlását engedte át az Európai Uniónak. Az európai egyesülést, mint a szuverén államok szerződési unióját – rögzíti egy határozatában a magyar Alkotmánybíróság – nem lehet úgy megvalósítani, hogy a tagállamokban a gazdasági, kulturális és szociális életviszonyok politikai alakítására ne maradjon elegendő mozgástér. Ez különösen azokra az életterületekre vonatkozik, amelyek a polgárok életfeltételeit, főként az alapjogok által védett magánszférájukat és személyi, illetve szociális biztonságukat illető önálló döntési felelősségüket érintik, valamint azokra a politikai döntésekre vonatkozik, melyek különös erővel a nyelvi, a történelmi és a kulturális hagyományokra vannak ráutalva, és amelyek a politikai közvéleményben pártpolitikailag és parlamentáris úton folyamatosan diszkurzív vitákban fejlődnek.

 


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Ingyen sör és parkolás – bukott népszavazási kezdeményezések, amelyek még az Alkotmánybíróságnál is kiverték a biztosítékot.

Az abszurd és komolytalan referendum-tervek nem ritkán a magyar politikai baloldalhoz kapcsolódtak.

Karácsony Gergely bejelentette, hogy három, majd később, hogy még két kérdésben kezdeményezne népszavazást. A főpolgármesternek ilyen jogköre nincs, tehát ahhoz, hogy elrendelhető legyen a referendum tartása, még legalább 100.000 aláírást kell gyűjtenie. A főpolgármester alább idézett kérdéseivel összefüggésben olyan esetek kerülnek bemutatásra, amelyekben a kérdés megfogalmazásakor az előterjesztő nem volt tekintettel a népszavazás alól kivon tárgykörökre, vagy a népszavazásra vonatkozó egyéb törvényi rendelkezésekre, ezért a referendum nem került kiírásra.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Alkotmányosan is alátámasztottak a gyermekvédelmi népszavazás kérdései

Alkotmányosan is alátámasztottak a gyermekvédelmi népszavazás kérdései
Egy népszavazás során a nemzet választóképes tagjai állást foglalhatnak egy adott kérdésben, és amennyiben ezt érvényesen és eredményesen teszik, úgy a döntésük köti az Országgyűlést. Ez jelenti a nép közvetlen hatalomgyakorlását.

A közhatalom önkényével szemben betölti a fékek és ellensúlyok legjelentősebb szerepét. Az a jogszabálynak, amit egy népszavazáson született döntés eredményeként fogadnak el, kikezdhetetlen legitimációval rendelkezik.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

„A haza minden előtt” – Titkosszolgálati lehallgatások kontra polgári szabadságjogok az USA-ban

Az Amerika védelméről szóló törvény (Protect America Act of 2007) George W. Bush amerikai elnök második terminusának idején született, a külföldi hírszerzői tevékenység megfigyeléséről szóló 1978. évi törvény (FISA) fontos módosításaként. A jogszabályt Bush elnök 2007. augusztus 5-én írta alá, így ettől a naptól hatályos. A módosító törvény 105/A szakasza kivette az eredetiből a külföldi személyek kormányzati – hírszerzési – megfigyelésére vonatkozó részt, és helyette hírszerzési célpontként azokat határozta meg, „akikről ésszerűen feltételezhető”, hogy az Egyesült Államokon kívül vannak. Bár a törvényt számos kritika érte a lehallgatási és megfigyelési gyakorlat alkotmányellenesnek vélt engedélyezése miatt, a FISA 2008-as módosításáról szóló törvény – a FISA VII. címe alatt – az Amerika védelméről szóló törvény számos rendelkezését megerősítette.

Az USA-ban ezt megelőzően már több szövetségi törvény is engedélyezte a jogszerű célú lehallgatást. A bűncselekményekkel szembeni ellenőrzést és az utcák biztonságosságát taglaló 1968-as törvény (röviden Safe Streets Act) egy része a bűnügyi nyomozásokhoz kapcsolódó törvényes lehallgatásokra vonatkozott, míg a már említett törvény, a később a Patriot Act-tel módosított 1978-as FISA korábban is szabályozta a hírszerzési célú lehallgatásokat abban az esetben, ha a megfigyelt külföldi (nem amerikai) állampolgár vagy személy ügynökként dolgozik egy idegen állam megbízásából. Az Egyesült Államok szövetségi bíróságainak éves jelentései alapján pedig például az illegális kábítószerterjesztéssel kapcsolatosan „befogott” kommunikáció leggyakoribb formája a mobiltelefonos adat- és üzenetátviteli mód volt.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Populism in society: tasty or tasteless? An attempt of understanding

I have chosen this article title because, based on the complexity of the issue, we need to distinguish at least two basic sets of criteria on the topic.

In addition, as a father of four children, I consider it important that sociological research has long shown a decline in the confidence of younger age groups in politics, which is also very significant for them compared to the general trend; and this does not provide much encouragement for the survival of democratic systems in the long run.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért titkolózik Brüsszel? – az uniós polgárok adatigénylési lehetőségei az EU intézményeiben

Az uniós polgárok közös érdekéből fontosnak tekinthető adatok, illetve az ezekhez való nyílt hozzáférés alapelve az, hogy a nyilvános természetű és közérdekből fontos információknak elérhetőknek szabad felhasználásra. Erről hivatott gondoskodni az ún. nyílt hozzáférésű adatok európai uniós portálja is.

Azonban lehetnek olyan adatok is, amelyek ugyanúgy közérdeklődésre tarthatnak számot, de nem elérhető a brüsszeli intézményekhez megadott felületeken. Ilyenkor természetesen van elvi mód adatok kikérésére brüsszeli uniós intézményeknél.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Globális minimumadó – adóemeléssel akarják ellensúlyozni a sikeres tagállami gazdaságpolitikát?

Globális minimumadó
Nemzetközi értesülések szerint idén – akár nyáron – döntés születhet a globális minimumadó bevezetéséről. Az adóügyekért felelős kormányzati szereplők, és számos hazai szakértő is úgy látja, hogy a gazdasági nagyhatalmak által forszírozott újfajta adó olyan kihívás, amelyre a leghatásosabb és legbiztonságosabb közpolitikai választ csakis az adószakma képviselőivel együttműködésben, közösen lehet adni.

Egyetértés mutatkozik abban is, hogy a globális minimumadó esetleges bevezetésével annak támogatói – az adózáson túl – a gazdaság- és befektetéspolitikákat is jelentősen befolyásolni kívánják világszerte. A külsőleg jobban kitett magyar gazdaságot is érintené a minimumadó bevezetése, a kormány ezért kezdettől jelezte, hogy mindent meg fog tenni a kedvezményes hazai adókörnyezet védelméért és megtartásáért.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A sport kiemelt szerepet játszik a nemzeti identitás kialakításában és formálásában

Sárközy Tamás jogászprofesszor szerint a sport nemzetstratégiai jelentőséggel bír.

A nemzeti összetartozás fontos alapja a közös nemzeti múlt, benne a közös történelemmel és a polgárok, egy nemzethez tartozók közös történeteivel, közösségi élményeivel. A történelem intézményes örökségének gondozása az állam, a közpolitika kiemelt feladata. A kulturális örökség nem csak az állam monopóliuma, hiszen ennél kisebb vagy akár nagyobb közösségnek is lehet kulturális öröksége, amelynek a sport, a sporttevékenységek az elmúlt 100-150 év modernizálódó társadalmaiban egyre fontosabb alkotóelemévé váltak.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A GVH hatékony fellépése Magyarországon a BigTech cégekkel szemben

A XXI. századi modernizáció és az azzal párhuzamosan jelentkező „agresszív” digitalizáció alapjaiban változtatta meg az emberiség addigi életét. A modern tömegkommunikáció vívmányai, a különböző operációs rendszerek és kereső szolgáltatások megalkotása, valamint a számos egyéb újítás, mind-mind olyan innovációk, melyek jelentős mértékben könnyítik meg mindennapi létünket. Következésképpen, az nem képezi vita tárgyát, hogy a technológia fejlődése számos pozitív eredménnyel járt együtt, ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy az utóbbi évek negatív tapasztalatainak több szempontból is elővigyázatosságra kell intenie a nemzetközi jog alanyait és a versenyhatóságokat.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Az amerikai konzervatívoknak elegük van az elnökjelölti vitákból

Amerikai elnökválasztás
Egy XIX. századi, tipikusan angolszász intézmény szűnhet meg a balliberálisok hibájából

A republikánusok megelégelték az elfogult moderátorokat az elnökjelölti viták során, és új, átlátható kritériumrendszert követelnek az Elnöki Viták Bizottságától (CPD). A Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) elnöke, Ronna McDaniel a CPD-nek címzett levelében tette egyértelművé, hogy amennyiben a vitákat szervező bizottság nem tesz eleget a követeléseiknek, nem fognak részt venni az általuk megrendezett eseményeken. 


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A kanyaró igen, a koronavírus nem?

Érdekes az Európai Parlament hallgatása és semmittevése COVID-19 vakcina ügyben
Érdekes az Európai Parlament hallgatása és semmittevése COVID-19 vakcina ügyben

„Az EP-képviselők április 19-én fogadták el az európai átoltottság arányának csökkenésével és annak közegészségügyi következményeivel foglalkozó állásfoglalást. Európán belül jelentős eltérések tapasztalhatók az átoltottság mértékében, ennek oka lehet a tagállamonként eltérő oltási szabályozás, a vakcinák növekvő ára és az is, hogy egyre kevesebben adatják be a védőoltásokat. Az állásfoglalásban az EP-képviselők arra szólítják fel a Bizottságot, hogy hangolja össze a tagállamok között a védőoltások rendjét és támogassa a nemzeti szintű kezdeményezéseket. Emellett a képviselők üdvözölték a közös közbeszerzésről szóló megállapodást, amely csökkenteni fogja az európai vakcinák árát.”


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Kik állnak szemben az erős nemzetállami gondolattal?

Kik állnak szemben az erős nemzetállami gondolattal?
A pandémia lassú lecsengése után folytatódik a szuverén uniós tagállamok küzdelme az Európai Unióban

Az uralkodó közerkölcsi kultúrával és viszonyokkal kapcsolatban az egyik leggyakrabban előkerülő fogalom a liberalizmus, amelyet eredetileg politikai filozófiaként próbáltak körül írni. Bár a köznapi polgárok számára elsőre nehezen megfogható ennek az ideológiának a pontos értelmezése, az valóban vitathatatlan, hogy a liberalizmus körülöttünk alapvetően hatja át az egyre nemzetközibb, sőt globalistább jellegű politikai és hétköznapi kultúrát.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Merkel utáni Németországának újra meg kell küzdenie a tudomány és az oktatás szabadságáért?

A Merkel utáni Németországának újra meg kell küzdenie a tudomány és az oktatás szabadságáért?
Egy tekintélyes német író szerint válságban a német felsőoktatási szféra

A tudományok szabadsága intézményi, média- és egyetemi szinten támadás alatt van, és ez természetesen politikailag támogatott. Félelemből, érdektelenségből, opportunizmusból vagy gyávaságból, állítja Klaus-Rüdiger Mai, német író, dramaturg, a rangos Deutschen Schulbuchpreis 2019-es kitüntetettje.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A politikai korrektség alapvető jogelvekkel áll szemben

A politikai korrektség alapvető jogelvekkel áll szemben
Seneca tétele pedig torzítva így módosulhat: NE - hallgattassék meg a másik fél is.

Politikai korrektség alatt a modern használatban olyan nyelvezetet, politikát, intézkedéseket értenek, amelyek célja – elviekben – az lenne, hogy ne sértsenek, vagy ne érintsenek hátrányosan egyes társadalmi csoportokat. A kifejezés elszórtan már a kilencvenes évek elején megjelent Amerikában, azonban akkor még ironikus formában, mert a „píszí” akkor viccek tárgya volt. Egyes felvetések szerint éppen az a baj, hogy az eredetileg humoros formában megjelent kifejezés halálosan komollyá vált akkor, amikor bekerült az un. mainstream amerikai közbeszédbe, éppen ezért már a fogalom megjelenésekor pejoratív kifejezésként használták magát a kifejezést, mivel az ilyen nyelvet vagy politikát összességében eltúlzottnak tartották.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Kiről kapta a nevét a Verhofstadt alapította Spinelli-csoport, amelynek célja az európai nemzetállamok felszámolása?

Életpálya dióhéjban
Életpálya dióhéjban – Ventotene

Altiero Spinelli (1907–1986) olasz politikus, 1970–76 között az Európai Bizottság iparügyi biztosa, 1979-től egészen haláláig az Olasz Kommunista Párt európai parlamenti képviselője. Az európai egységfolyamat, különösen az európai föderalizmus egyik legkorábbi szószólója, akit az EU „alapító atyái” között tartanak számon. A kommunista politikus nevét viseli 1993 óra az Európai Parlament brüsszeli komplexumának legnagyobb épülete (angolul Altiero Spinelli building, röviden ASP): az épület öt darab, sokemeletes (köztük akár 17 emeletes) tornyot is magába foglal, és összesen 372 ezer m²-t tesz ki.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Az újságírók integritása, mint jogállamisági kérdés 2006-ban az ombudsman-helyettes „figyelte a sajtó jogsértéseit”

A sajtóetika, illetve a média általi „jogsértések” tekintetében fontos támpontként szolgálnak a különböző jogszabályok, illetve etikai kódexek, amelyek több közös vagy egymáséhoz hasonló elemet is tartalmaznak, ideértve az igazság, a pontosság, az objektivitás, a pártatlanság, a méltányosság és a nyilvános elszámoltathatóság alapelveit. Ezek érvényesek a hírértékű információk megszerzésére és azok későbbi nyilvánosságra terjesztésére nézve, ezzel kapcsolatban gyakorta emlegetik az úgynevezett BBC-normatívákat is.

Például Nagy-Britanniában minden mérvadó médiumra nézve irányadó a vezető brit sajtószabályozási szervezet, az IPSO (Independent Press Standards Organisation) ún. gyakorlati kódexe. Ez magában foglalja például az emberek magánéletének tiszteletben tartását és a pontosság biztosítását. A Media Standards Trust nevű szervezet azonban kritizálja a kódexet, azt állítva: nem elég radikális ahhoz, hogy érdemben biztosítani tudja a sajtó iránti közbizalmat.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Behódolás vagy ellenállás?

A mai napig tagadják a valóságot egyes európai államok, ha a hitleri politikával való azonosulásról és a szembenézésről van szó.

Németország (Harmadik Birodalom) és Ausztria egyesülése, Adolf Hitler 1938. március 13-án, Németország Führereként egyesítette a birodalmat a szülőföldjével, az összeolvadást utóbb egy referendum szentesítette. Ausztria független államként megszűnt létezni 1945. április 27-ig. A Németországhoz csatlakozásról Ausztriában népszavazást tartottak volna 1938. március 13-án. Kurt Schuschnigg osztrák kancellár (akinek és elődjének, Engelbert Dollfuß-nak a nevéhez fűződik az 1933-1938-ig tartó ausztrofasizmus) német nyomásra és a belpolitikai viszonyokat látva, elhalasztotta a referendumot és március 11-én lemondott. Március 12-én a német csapatok átlépték Ausztria határát, másnap Arthur Seyß-Inquart vezetésével megalakult az osztrák nemzetiszocialista kormány, amely rögtön elfogadta a csatlakozási törvényt.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

„Fehér (kosz)folt” címmel írt könyvet egy marokkói bevándorló a többségi német társadalomról

A szélsőbaloldali Heinrich Böll Alapítvány ösztöndíjasa Mohamed Amjahid rendszerszíntű rasszizmusról ír Németországban.

2021-ban, a müncheni Piper Verlag könyvkiadó gondozásában látott napvilágot a „Der weiße Fleck” című kötet, amely a németországi bevándorlókérdés és a rasszizmus, illetve antirasszista gondolkodásmód kérdéskörében íródott.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Felségárulás! – a treason-felony mint államellenes cselekmény a modern brit jogban

Az elmúlt hónapok történései nyomán újra aktuális a monarchia integritásának a kérdése.

A felségárulásról szóló 1848. évi törvény (Treason Felony Act) egyes részei mind a mai napig hatályban vannak a brit jogrendszerben. A jogszabály hivatott célja, hogy védje a királynőt és a Koronát. A saját jogon uralkodó királynőt – angolul queen regnant –, aki személyében magát a brit egységállamot testesíti meg.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Jog a családi élethez: a német baloldal pandémia idején is a bevándorlók megszerzésére hajt?

Jog a családi élethez: a német baloldal pandémia idején is a bevándorlók megszerzésére hajt?
A szociáldemokraták mellett a zöldek és a szélsőbal is migránsok Görögországból történő befogadását szorgalmazzák.

A kormányzó német szociáldemokrata párt (SPD) migrációs politikusai decemberben azzal a javaslattal álltak elő, hogy középtávon a törvényben rögzített 1000 fős limit megszüntetésével fel kell oldani a családegyesítés korlátozását a kiegészítő nemzetközi védelemre jogosult személyek körében. A párt frakciójának Migráció és Integráció nevű Bundestag-munkacsoportjának állásfoglalása olyan embereket érintene, akik nem élvezik az üldözöttek számára biztosított menekültvédelmet, de akiket – a német hatóságok véleménye szerint – súlyos csapás vagy kár fenyegetne polgárháborús és más veszélyek miatt a származási országaikban. Ennek a speciális csoportnak, a védelemre jogosultak körének a családegyesítési lehetősége jelenleg havonta mintegy ezer főre korlátozódik.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Súlyos intézményi válságban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága

A külső befolyásolás korrupciós kockázatokat is fölvethet a nemzetközi bíróságok vonatkozásában?

Az elmúlt év magyar közbeszédében kiemelten a börtönkártalanítások kapcsán szerepelt az Emberi Jogok Európai Bírósága. A hazai nyilvánosság előtt annak ténye vált ismertté, hogy a strasbourgi testület alig négy esztendő leforgása alatt több mint másfél millió eurót ítélt meg a magyar állammal szemben a hozzá forduló fogvatartottaknak, amely pénz túlnyomó többsége egy jól körülhatárolható ügyvédi és irodai kör letéti számláira érkezett. Emellett az utóbbi évek során a menedékkérő bevándorlók vagy a tranzitzónák ügyei kapcsán is gyakorta szóba került itthon a nemzetközi bírói fórum.
Már jó ideje közismert, hogy az EJEB szakmai függetlensége, túlzó politikai ráhatásoktól való mentessége nem megkérdőjelezhetetlen, sőt a Bírósággal kapcsolatban nemrégiben kifejezetten felmerültek ilyen jellegű aggályok is, mégpedig a testület sajátos személyi összetétele és rekrutációja miatt.

Grégor Puppinck, a European Centre for Law and Justice (ECLJ) civil szervezet vezetőjének kutatása szerint 2009 óta összesen 185 olyan ügy került a strasbourgi bíróság elé, amelyben valamely, a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata által finanszírozott NGO képviselte a kereset felperesét, és 88 esetben olyan bíró hozott döntést, aki korábban közvetlen kapcsolatot ápolt az ügyben érintett Soros-szervezettel. Huszonkét EJEB-bíró kifejezetten szoros összeköttetésben állt hét, Soros György által pénzelt nem kormányzati szervezettel.

Maga az OSF áll az élen a bírák számát illetően, emellett az AIRE Centre, az Amnesty International, a Helsinki Bizottság, a Human Right Watch, az Internationale Kommission der Juristen és az Interights szerepelt még ilyen NGO-ként a kutatásban. De többen a Soros György alapította Közép-Európai Egyetemhez (CEU) is köthetők, mint például a lengyel Lech Garlicki, az albán Darian Pavli vagy korábbi magyar CEU-oktatóként Sajó András, akit 2008-ban választottak az EJEB bírájává, és kilenc éven át szolgált a testületnél.

Az EJEB az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott bíróság, amelynél az egyezményt aláíró 47 részes állammal (felekkel) szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatják be. Az emberi jogok kvázi legfelsőbb igazságszolgáltatási szerve Európában; a testület ezáltal hatalmas befolyással bír, döntései az érintett részes államok életét befolyásolhatják, s az ítéletek időnként jelentős politikai következményeket is vonhatnak maguk után.

Éppen ezért különös jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a testület tagjai mennyire tekinthetők szakmailag függetlennek, külső befolyásoktól mentesnek, esetleg nem merül-e fel annak gyanúja, hogy egy adott ügyben az uniós jogot alkalmazó bíró pénzért vagy más juttatásért (vagy juttatásra való kilátásért) cserébe jogosulatlan előnyhöz juttathat bizonyos – elvben külső – szereplőket. A szakmai irodalom szerint a korrupció vizsgálatakor egyaránt számít a személyi, valamint a tárgyi oldal: a testületben/tanácsban elfoglalt bírói pozíció, de az ügy materiális tétje (vagyis a korrupció tárgyának értéke) is. Akár két, akár kéttucat uniós tagországot érint az adott eljárás kimenetele, a bírósági szervezeten belül esetlegesen megjelenő korrupció nem csak az adott döntéshozatal pártatlanságát befolyásolja, hanem a szakmai testületirányítók felelősségéből adódóan az Emberi Jogok Európai Bíróságának szakmai integritása és annak kétségbe vonhatatlansága is veszélybe kerül.

A szakirodalom egy része eredendő korrupciós veszélyeztetettségi tényezőkként említi a szervezet, testület jogállásából, hatásköréből és az ott dolgozók (pl. gazdasági, pénzügyi) életkörülményeiből fakadó tényezőket. Ez legalább olyan fontos, mint a szervezet működési átláthatóságának a kérdése, valamint az, hogy a Bíróságon szükséges szakmai sztenderdek és kontrollok mennyiben képesek megakadályozni az esetleges döntési kilenségeket, adott esetben az EJEB hatáskör-túllépését is. Nem véletlen, és ettől nehezen különválasztható az a tény, hogy éles kritikák is érték már a strasbourgi bíróságot mind politikai, mind szakmai részről.

Az EJEB kapcsán fontos beszélni az előbb említett problémakörrel összefüggő kiterjedt, túlzott aktivitás kérdéséről is, amelynek elméleti magyarázatként az adja az alapját, hogy a nemzetközi és európai bíróságoknak egyik ismert igénye, hogy döntéshozatali gyakorlatuk tartalmát „dinamikusan” továbbfejlesszék, mégpedig a nemzetállami jogalkotók rovására, a részes felek (vagy az Európai Unió Bíróságának vonatkozásában az uniós tagállamok) parlamentjei számára kötelező erejű döntésekkel. Itt jogalkalmazó intézményekről van szó, és a hagyományos európai felfogás szerint minden rendszerben a törvényhozás biztosítja, hogy a jogszabályok – a jogrendszer – „dinamizálása” ne általában a parlament(ek) kárára történjen.

A kontinentális megközelítés alapján a törvényalkotók teremtik meg a jogszabályi környezetet, a bíróság feladata pedig a jogalkalmazás. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azért sem emelkedtet a nemzeti parlamentek vagy a nemzeti legfelsőbb bíróságok fölé, mert a strasbourgi testület esetében hiányzik az a szükséges (kvázi jogalkotói) korrekció, ami a nemzeti berendezkedésekben megvan. Persze, az EJEB elvileg mindig a Kérelmezők konkrét ügyeire (a keresetek tárgyára) szűkítetten hoz döntéseket, az esetjoggal kapcsolatos tapasztalatok szerint azonban sokszor egyértelmű és markáns véleményt nyilvánít az adott jogszabállyal vagy akár az adott állam bizonyos területen leírt viszonyaival kapcsolatban.

Nem véletlen, hogy több európai országot is zavar Strasbourgnak a külső befolyás (rosszabb esetben korrupció) kérdésétől nehezen különválasztható, túlterjeszkedő aktivizmusa, amely gyakorlat egyszerre érinti az egyes államokat, valamint a nemzeteken és kormányokon kívüli, úgynevezett nem kormányzati szereplőket. Részben ez a helyzet a briteknél is, igaz, ők csak a Brexit után akarnak komoly lépéseket tenni, és csak korlátozni kívánják az EJEB hatáskörét. 2016-ban pedig első ízben utasította el az orosz alkotmánybíróság egy EJEB-ítélet végrehajtását Oroszország szuverenitásának megsértésére hivatkozva. A részes orosz félnek ugyanis a börtönbüntetésüket töltő elítéltek számára is biztosítania kellett volna a választójog gyakorlását – állt a strasbourgi döntésben –, azonban az orosz alkotmánybírák meglátása szerint az EJEB nem követelhet alkotmánymódosítást Oroszországtól.

Végezetül említést érdemel, hogy a korrupciós kockázatokon túl, az EJEB egyes döntéseinél jól kimutatható – a bírósághoz személyi-szervezeti kapcsolat révén szorosan kapcsolódó NGO-hálózatok politikai céljait tükröző – érvelési mód és döntéshozatal is megkérőjelezhetővé teszi a testület tényleges szakmai integritását. Strasbourg példája azt mutatja, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott nem kormányzati szervezetekből (NGO-kból) álló hálózat napjainkban már meghatározó befolyással bír az egyes nemzetközi egyezményeket érvényesíteni hivatott intézményekre és testületekre.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A baloldal intenzív kampányba kezdett az eutanázia legalizálása mellett

A baloldal intenzív kampányba kezdett az eutanázia legalizálása mellett
Egy német demográfiai Intézet szerint Hollandiában már 12 év alatt is lehet alkalmazni, a spanyoloknál pedig hamarosan legális lesz a „kegyes halál”.

Az eutanázia problematikája lényegében azt jelenti, hogy ha haldoklik egy beteg, eljut a halál előtti állapotba, akkor van egy szigorú formájú akarat-kijelentése, amiben azt jelenti ki, hogy meg akar halni, s akkor az orvos őt akár aktív, akár passzív eszközökkel „meggyilkolja”. Jogtudományi értelemben folyamat Németországból indult, 1920-ban Karl Binding német büntetőjogász alkotta meg az „értéktelen életnek” a fogalmát. Koncepciója szeriunt, ha ilyen értéktelen élettel találkozik az orvos, akkor adott esetben büntetlenség legyen neki biztosítható, ha megöli. Nem annyira a beteg akaratnyilvánítására helyezte a hangsúlyt, inkább az orvos kezébe tette le a döntést.

Annak apropóján, hogy aktuálisan a nagyobb kormánypárt a Spanyol Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére a baloldali többségű spanyol törvényhozás döntött az eutanázia legalizálásáról, érdemes a kérdést alaposabban górcső alá vennünk.

Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban bejegyzett Institut für Demographie, Allgemeinwohl und Familie e.V. demográfiai, népjóléti és családügyi kérdésekkel foglalkozó intézet legfrissebb tanulmányában arról számol be, hogy Németországban és Ausztriában, hanem a szabad világ számos országában is figyelik az állam részéről az eutanázia legalizálására vagy a meglévő törvények további liberalizálására irányuló erőfeszítéseket. A legtöbb kezdeményezés szocialista pártoktól származik.

Hollandia: Most már 12 év alatti gyermekek is

Hollandiában tovább liberalizálnák a 2002-ben legalizált „kérésre történő gyilkolást” és az „orvosilag támogatott öngyilkosságot”.Eszerint azokat az orvosokat, akik „meggyilkolják” a halálosan beteg, 12 év alatti gyermekeket, a jövőben mentesíteni kell a büntetőeljárás alól. Hugo de Jonge holland egészségügyi miniszter a holland parlamentnek címzett levelében bejelentette a szerinte megfelelő szabályozást. A levélben de Jonge idézett egy tanulmányt is, amely szerint a tervezett új szabályozás évente körülbelül öt-tíz gyermeket érint.

A kutatás azt mutatja, hogy „a szülők és az orvosok körében egyaránt szükség van a reménytelenül és elviselhetetlenül szenvedő, belátható időn belül elhalálozó, beteg gyermekek életének aktív befejezésére”. Ehhez nincs szükség törvénymódosításra.

Hollandia jelenleg megengedi a gyermekek eutanáziáját tizenkettedik születésnapjuktól kezdve, amennyiben beleegyezésüket adják. A súlyos beteg újszülöttek és csecsemők eutanáziája szüleik kérésére az élet első évében már régóta törvényes. Itt a „gyilkosság” az úgynevezett Groningeni protokoll szerint történik. Ezenkívül a holland kormánypárt törvényjavaslatot kíván benyújtani azoknak az embereknek az eutanáziájáról, akik életüket „befejezettnek” tartják. Pia Dijkstra országgyűlési képviselő szerint egy speciálisan képzett tanácsadóval kell segíteni őket ebben a helyzetben, akiknek azt kell meghatározniuk, hogy az érintett személyek valóban szabadon választották-e az eutanáziát.

Spanyolország: A világ hetedik országa lehetne

Spanyolországban a „Congreso des los Disputados” tavaly év végén elfogadott egy törvényjavaslatot, amely legalizálja az eutanáziát a korábban katolikus országban. A „Cortes Generales” képviselőházában, - ahogy Spanyolországban hívják a parlamentet, - 198 képviselő szavazott a törvényjavaslat mellett és 138 szavazott ellene. Ha a törvényjavaslat többséget szerez a „Senado” -nál, Spanyolország lenne a világ hetedik országa, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Kanada, Új-Zéland és Portugália után, amelyben az eutanázia büntetendő lenne. Pedro Sanchez miniszterelnök baloldali szocialista kormánykoalíciójának törvénytervezete előírja, hogy az orvosok akár halálos gyógyszert is felírhatnak, akár maguk is beadhatják azt a halált választóknak.

A követelmény csupán az, hogy a halált választó személy nagykorú spanyol állampolgár legyen, vagy a lakóhelye Spanyolországban legyen, és „súlyos és gyógyíthatatlan betegségben” szenvedjen. A „meghalni vágyóknak” írásban kell dokumentálniuk a kívánt szándékot, és legalább 14 napos időközönként ismételten be kell nyújtaniuk azt. A végzetes készítményt felíró vagy beadó orvosnak előzetesen meg kell vizsgálnia a halálra hajlandó személyt, és alternatívákat kell felmutatnia az „igény szerinti gyilkosság” és az orvosilag segített öngyilkosság között. A költségeket a törvényben meghatározott egészségbiztosító társaságoknak, azaz a lakosságnak kell viselniük.

Portugália: a bátor elnök

136 szavazattal 78 ellenében, 4 tartózkodás mellett a lisszaboni parlament január végén elfogadta az „igény szerint gyilkosságot”. A törvény, amelyet a hatálybalépés érdekében Marcelo Rebelo de Sousa elnöknek alá kell írnia, előírja, hogy az orvosok kérésükre büntetlenül „megölhetik” a nagykorú és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegeket. Az elnöknek azonban jogi és etikai aggályai vannak, és a törvényt az Alkotmánybíróság elé vitte. Abban bízik, hogy ez majd blokkolja a folyamatot.

Kanada: a határidő lejárt

2016 óta az „igény szerinti gyilkosság” és az orvosilag támogatott öngyilkosság egyaránt legális a „tavak és erdők földjén”, amelynek 38 millió lakosával a népsűrűsége mindössze 3,6 fő négyzetkilométerenként. A részleteket a „Bill C-14” néven ismert törvény szabályozza. Ez előírja, hogy a „halálra hajlandóknak”, akik ezzel a fajta megoldással akarnak élni, cselekvőképes nagykorú személyeknek kell lenniük, valamint súlyos, gyógyíthatatlan betegségben is szenvedniük kell. Ennek annyira előrehaladottnak kell lennie, hogy az érintett természetes halála „ésszerűen előrelátható” legyen. Tíz napnak kell eltelnie a „halál iránti vágy” és a valódi tett között. A quebeci tartományi legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek ítélte az eutanázia korlátozását a súlyos betegekre, és határidőt szabott a kormány számára, hogy a hatályos törvényt alkotmánymódosítással cserélje le. Eredetileg ez a határidő 2020. december 18-án járt volna le, de meghosszabbították. Ennek oka, hogy a globális SARS-CoV-2 járvány miatt David Lametti kanadai igazságügyi miniszter által 2020 februárjában bevezetett módosítást eddig csak az alsóház vitatta meg és hagyta jóvá. 212 képviselő szavazta meg a törvényjavaslatot, 107 szavazott ellene. Ez előírja, hogy „igény szerint végezhetnek gyilkosságot”, és az orvosilag támogatott öngyilkosságot kiterjesszék a krónikus betegekre. Ezen túlmenően a súlyos betegek tíznapos „visszafogási időszakát” pótlás nélkül meg kell szüntetni. 2020 októberében a quebeci parlamenti költségvetési bizottság jelentést tett közzé az eutanázia további liberalizációjától várható egészségügyi költségmegtakarításról. 2016 és 2019 között 1015-ről 5631-re nőtt azok száma, akik éltek e lehetőségekkel.

Új-Zéland: Az élet végének határideje

Október 17-én Új-Zéland állampolgárai az eutanázia legalizálása érdekében a parlamenti választásokkal egy időben zajló népszavazáson szavaztak. Mint a választási hatóság bejelentette, a szavazatok 65,2 százalékával elfogadták a megfelelő javaslatot. Ez előírja, hogy a halálosan beteg felnőtteknek joguk van az „orvosi felügyelet alatt álló öngyilkossághoz”, ha két orvos egyetért abban, hogy a betegnek kevesebb mint hat hónapja van hátra. Ez nem vonatkozik azokra a betegekre, akik mentális betegség miatt már nem képesek döntéseket hozni. A Parlamentnek most egy éven belül ki kell dolgoznia és elfogadnia a megfelelő törvényt.

USA: A Halálos Kilenc

Ellentétben a Benelux-országokkal, ahol az orvosoknak megengedett a betegek „kézi megölése” (kérésre történő megölés) vagy öngyilkosságban való segítségük (orvosilag támogatott öngyilkosság), az USA több államában van „orvosi segítség a haldoklásban”, ami lehetővé teszi az orvosok számára, hogy bizonyos feltételek mellett öngyilkosságra alkalmas készítményeket írjanak fel a betegek számára. Ilyen törvények már kilenc államban és a Columbia körzetben léteznek: Oregonban, Washingtonban, Vermontban, Montanában, Kaliforniában, Colorado, Hawaii, és tavaly augusztus és szeptember óta New Jersey-ben és Maine-ban is.

Záró gondolatok

Amikor Karl Binding felállította az úgynevezett vélelmezhető halál akaratának jogi kategóriáját, sokan arra hívták fel ugyanakkor alappal a figyelmet, hogy komoly veszély az eutanázia legalizációjával kapcsolatban az, hogy szép, kimunkált elméleti háttérrel és emberi jogokkal indít, ugyanakkor hamar átlép egy határt, s gyakorlatilag eltekint a beteg akaratától, s a társadalom érdekében megöl embereket. Ennek alapján a 40-es évek elején Hitler 100 ezer elmebeteg életét oltatta ki, azzal a borzalmas érvvel megtámogatva, hogy esetükben úgy sincs semmi remény a javulásra, s meg van a vélelmezett halálakaratuk. A fenti példák alapján azonban azt láthatjuk, hogy az eutanázia legalizálás és liberalizáció veszélyei kapcsán felmerülő jogi és etikai aggályokat a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Plamegate-től a 2020-as kampányig: elnökök, médiabotrányok és a szövetségi hírszerzés

A Hírtv svédországi tudósítójának indokolatlan őrizetbe vétele nem elszigetelt eset.

2005-ben egy nagy port kavaró, titkosszolgálati szálakkal is átszőtt amerikai újságírói botrány részletei járták be a nyugati világ médiáját. A rendkívül heves amerikai és európai bírálatok ellenére a New York Times egyike újságírónője azért került közel három hónapra börtönbe, mert nem kívánta megnevezni egy értesülésének forrását. Judith Miller, az érintett újságíró inkriminált értesülése a szövetségi hírszerzés egyik titkos ügynökére vonatkozott, s bár a cikk nem tárta fel a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) szóban forgó hivatásos munkatársának nevét, először azt hitték, hogy nem másról lehet szó, mint az első Bush-adminisztráció iraki háborús programját bíráló Joseph C. Wilson gaboni exnagykövet korábbi feleségéről, Valerie Plame ügynökről. Plame – miután a személyazonosságát nyilvánosságra hozták – végül 2006 elején benyújtotta a felmondását a CIA-nak.

A szövetségi bíróság mindenképpen ki akarta csikarni azt az információt Judith Millertől, hogy vajon egy kormányhivatalnok hozta-e tudomására a nevet, s ha igen, akkor név szerint ki tette ezt. Judith Miller azonban erre nem volt hajlandó, így a széleskörű tiltakozás ellenére elítélték a New York Times munkatársát: Miller összesen 85 napot töltött börtönben. Később részt vett a konzervatív Fox News csatorna és a Newsmax munkájában, és a konzervatív Manhattan Intézet munkatársa is volt.

Sajtóvélemények azt rebesgették, hogy azért szivárgott ki az ügyben Valerie Plame fedett CIA-ügynök neve, mert korábban egy a férje által a New York Times hasábjain közzétett nem szerkesztőségi vélemény a Bush-kormánynak azt az állítását vonta kétségbe, miszerint Szaddam Huszein iraki diktátor uránt akart Afrikából vásárolni. Miller nem akarta elárulni, hogy a Plame-ügyben valódi forrása Dick Cheney alelnök főtanácsadója és hivatalának vezetője, Lewis „Scooter” Libby volt, aki ellen később hamis eskü, az igazságszolgáltatás akadályozása és a hatóságok félrevezetése címén vádat emeltek Valerie Plame fedett CIA-ügynök személyazonosságának kiszivárogtatása miatt.

Cheney távozó kabinetfőnökét végül harminc hónap börtönbüntetésre ítélték két év próbaidővel, emellett az ítélet alapján 250 ezer dollárt is ki kellett fizetnie. Végül 2007. július 2-án George W. Bush akkori elnök saját hatáskörben eljárva – a bírói döntés eltúlzott voltára hivatkozva – megváltoztatta Libby ítéletét: eltörölte a börtönbüntetést, csupán a pénzbüntetést és a feltételes szabadlábon való tartózkodást hagyta meg. Később egy sajtókonferencián Bush megjegyezte, hogy a Scooter Libby-vel kapcsolatos döntés igazságos és megfelelő volt.

A Plame-ügyben tehát egy magasrangú szövetségi kormányzati tisztviselő és egy ismert újságírónő börtönbüntetéséről is határozott az igazságszolgáltatás. Amerikában egy vádlott büntetőjogi bűnösségének megállapításához elengedhetetlen a kétséget kizáró bűnösség, amely az elrettentés és akadályoztatás révén is szolgálja a prevenciót. Az ügyben a speciális prevenció arra vonatkozik, hogy az amerikai kormányzati adminisztráció egyetlen tagja sem kövessen el ismételten a Scooter Libby-éhez hasonló cselekményt.

Donald Trump amerikai elnök ezzel együtt 2018 áprilisában kegyelmet adott Libby-nek, a CIA-tiszt személyazonosságának kiszivárgása miatt elítélt adminisztrációs tisztviselőnek. Az elnök így indokolta döntését: „Nem ismerem Libby urat, de évek óta azt hallottam, hogy igazságtalanul bántak vele – majd Trump hozzátette: – Remélhetőleg ez a teljes kegyelem segíteni fog életének egy nagyon szomorú szakaszában.”

Mindennek kapcsán igen pikánsnak nevezhető az a feltételezés, hogy egy a Trump elnök lejáratására irányuló titkosszolgálati együttműködésben is szerepe lehetett Gina Haspel-nek, a CIA 2018 májusa óta hivatalban lévő igazgatójának, aki a szövetségi hírszerzés londoni állomásfőnökeként működött 2014 és 2017 között.

A Gatestone Institute amerikai konzervatív agytröszt egyik kutatása szerint az ő hatáskörébe tartozott a kapcsolattartás az Egyesült Királyság hírszerző szervezeteivel, és a CIA segítségével – a Trump-kampány kulcsembereinek semlegesítésére – egy nyomozás importálásában működhetett közre az Egyesült Államokba, ahol a brit és amerikai szervek közötti hatásköri konfliktusok feloldásával már volt megfelelő jogkör a további vizsgálódásra. Brit segítséggel a Trump és Putyin orosz elnök kapcsolatát felvázoló Steele-munkaanyag is az Amerikai Hírszerző Közösség (IC) vezetőinek kezébe juthatott, ami nem lenne meglepő annak fényében, hogy a befolyásos IC élén ötször hajtott végre vezetőváltást Trump elnök.

Ami pedig a tényeket illeti: a New York-i székhelyű Committee to Protect Journalists (CPJ) nemzetközi szervezet adatai szerint világszerte összesen 274 újságíró volt börtönben – közvetlenül a munkája miatt – 2020. december 1-jén, és több mint 250 újságíró volt ekkor rács mögött immár az egymást követő ötödik évben. Ugyanakkor tavaly (december 1-jéig) egyetlen újságíró sem volt börtönben az Egyesült Államokban, igaz, 2020-ban 110-et letartóztattak vagy vádat emeltek ellenük, például a nyári zavargásokkal és tüntetésekkel összefüggésben.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Mennyire avatkozhat be egy állam egy másik belügyeibe?

Angela Markel német kancellár nemrégiben a fogalom definiálását, illetve pontosítását kezdeményezte.

A nemzeti szuverenitás elismerése és határainak kérdése máig az egyik legvitatottabb pont az államközi, újabban szupranacionális jellegű nemzetközi együttműködések kapcsán. Talán ezzel is összefügg, hogy a német kancellár szerint tisztázni kell az egymás ügyeibe való beavatkozás fogalmát a nemzetközi kapcsolatokban, különös tekintettel az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti viszonyra.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Szabad vélemény és a polgárok egyenlő méltósága – az Alkotmánybíróság jogértelmezésében

Az elmúlt hetekben újra felszínre kerültek bizonyos kérdések a közszereplők személyiségi jogai kapcsán.

Az ember számára háborítatlanságot, integritást biztosító ún. személyhez fűződő jogok, amelyek a szükségtelen, illetéktelen verbális és írásban megjelenő támadásoktól is védik őt, gyakorta állnak konfliktusban a véleményszabadság szabadságjogaival. Ezzel kapcsolatban érdekes tanulságot szolgáltat a hazai alapjogi bíráskodás elmúlt évtizedeinek egy-egy fontos döntése és aspektusa.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért nem kell vagyonnyilatkozatot tennie sem Věra Jourovának sem a többi uniós biztosnak?

Az NGO-k is kicsúsztak a pénzügyi felügyelet alól. Az EU-s közpénzek átláthatatlan transzparenciája Brüsszelben?

A mai világban különösen fontos lenne a vezető brüsszeli döntéshozók részéről, hogy az európai polgárok beléjük vetett bizalmát a saját példájukon keresztül is erősítsék. A gyakorlat mégis az, hogy például az Európai Bizottság biztosainak soha nem kell vagyoni nyilatkozatot tenniük, és elszámolniuk a tekintetben, hogy transzparenssé tegyék a vagyoni viszonyaik alakulását, és megelőzzék ezzel az esetleges korrupciót.
Az is különös, hogy az Európai Bizottság honlapján az elszámoltathatósággal és pénzügyi beszámolókkal kapcsolatos általános leírás „természetesen” nem olvasható a magyar anyanyelvű uniós polgárok számára, mint ahogy több más, az Unióban hivatalos nyelven sem.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Hogyan tudta az un. mélyállam aláásni a Trump-kabinet politikai legitimációját?

08951692
Egyértelműen gyengítette a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, mint kormányzati háttérintézmény az elnöki hivatalt a belbiztonsági miniszteri jelölt kapcsán

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Government Accountability Office, röviden GAO) mint az amerikai kormányzati tevékenységek éber nyomon követésével foglalkozó hivatal tavaly augusztusban arra a következtetésre jutott, hogy a szövetségi belbiztonsági minisztérium két legfőbb tisztviselőjét nem a törvényi feltételeknek megfelelően nevezték ki a tárcánál.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Lengyelország szigorúbban lépne fel a közösségi média cenzúrája ellen

08927297
A szankciós eljárásban kiszabható bírság akár a 2,2 millió dollárnak megfelelő összeget is elérhetné

A lengyel parlament alsóháza, a szejm egy törvényjavaslatot tárgyal a közösségimédia-platformok régóta sokak által kritika alá vont információs felügyeletének korlátozásáról. A tervezet alapján az információs gigavállalatok szervei (eszközei) által végzett, cenzúra jellegű információszűrés felhasználói szintű kordában tartása válna lehetségessé. A tárgyalt jogszabály alaposan szigorítaná a közösségi médiaóriások törvényi helyzetét, és jelentős mértékű anyagi szankció lehetőségét is biztosítaná: az eljárásban kiszabható bírság akár a 2,2 millió dollárnak megfelelő összeget is elérhetné, amellyel sújtanák a közösségi média mindazon szereplőit, amelyek felületeiken – külön eljárásban jogellenesnek ítélt módon – korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Nemzeti adópolitika a gazdaság talpra állításának szolgálatában

D_ATI20180627016
A fiatalok SZJA mentessége mellett érdemes visszatekinteni néhány fontosabb adóügyi rendelkezésre.

A magyar adórendszer a 2010-es kormányváltást követően átalakult, szemléletében is sokat változott. Az Orbán-kormányok legfőbb célja az volt, hogy olyan rendszert alkossanak, amely a munka támogatásán alapul, egyben családbarát, növeli a fogyasztást, és segíti az adóteher-újraelosztó törekvéseket is. Már a 2008 utáni gazdasági világválság nemzetközi tapasztalatai is megmutatták, hogy különösen oda kell figyelni a fiatalok helyzetére.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Egy bonyolult szabály, amely alapján kitiltották Trumpot a közösségi médiumokról

Mi az a „Section 230”, amit az amerikai jobboldal egy része betiltana?

A közösségimédia-platformok sajátos működése, a szólásszabadságnak a technológiai cégek gyakorolt értelmezési praxisa (egyes értelmezések szerint: „cenzúrája”) fölvet alkotmányos, alapjogi szempontból vizsgálható kérdéseket. Ugyanis ők bizonyos közléseket önhatalmúlag, oly módon tilthatnak le platformjaikon, hogy a döntésük ellen jelenleg nem létezik jogorvoslat.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Miért nehéz a gyakorlatban az amerikai elnök alkotmányos elmozdítása?

08931861
Andrew Johnson ellenfelei fedezték fel először az elnök leváltásának nehézségeit.

A közvélemény-kutatók rendszeresen arra kérik a történészeket és politológusokat, hogy az elnököket a legrosszabbtól a legjobbig értékeljék. Ez egy eleve frusztráló gyakorlat Michael Kazin, amerikai történész szerint. A „nagyság” attól függ, hogy mit ért el egy vezető, vagy attól, hogy képes-e a Kongresszust saját akaratának megfelelően irányítani? Hogyan kell értékelnünk egy olyan elnököt, mint Lyndon Johnson, aki olyan jelentős törvényeket írt alá, amelyek biztosították az állampolgári jogokat és elindították a Medicare-t, de százezer amerikait küldtek, hogy számtalan vietnami embert öljenek meg a polgárháborúban?


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Méltányosság-doktrína története és jelentősége

Hogyan érintette Reagan elnök döntése a sajtószabadságot az Egyesült Államokban

A Méltányosság-doktrína (Fairness Doctrine) az Egyesült Államok Szövetségi Hírközlési Bizottságának (FCC) politikája volt, amelyet 1949-ben vezettek be, és amelyet a Ronald Reagan elnöksége idején gyakorolt kormányzati nyomás miatt 1987-ben szüntetett meg az FCC. A doktrína kötelezte a műsorszolgáltatókat a – Bizottság szerinti – becsületesség, méltányosság és kiegyensúlyozottság jegyében.

A Méltányosság-doktrína két alapvető elemből tevődött össze. Ezek közül az egyik az volt, hogy a műsorszolgáltatóknak néhány műsorszórás erejéig kötelezően foglalkozniuk kellett az ún. közérdekű ellentmondásos ügyek megvitatásával, valamint az ezzel kapcsolatos ellentétes nézetek megvitatásával. A rádióállomások esetén szélesebb tér nyílt az egymással kontrasztos nézetek bemutatatására: ezt meg lehetett tenni hírszegmensek, közügyekről szóló showműsorok vagy szerkesztőségi út révén. A doktrína nem írt elő egyenlő időt minden nézet esetén, de mindenképpen megkövetelte az egymással kontrasztos nézetek bemutatását. Ennek az FCC-szabálynak a megszűnését egyesek egyenesen úgy ítélték meg, hogy az hozzájárul a pártpolarizáció károsan emelkedő szintjéhez az Egyesült Államokban.

A doktrína fő célja annak biztosítása volt, hogy a médiafogyasztók szembesülhessenek a különböző nézőpontok sokféleségével. 1969-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága egy magánrádió elleni perben helybenhagyta az FCC általános jogát a Méltányosság-doktrína érvényesítésére ott, ahol a csatornák korlátozottak voltak. A per tárgya egyébként az FCC két méltányossági szabálya volt: a személyes megtámadtatás, valamint a politikai tisztségért folyó verseny valamelyik jelöltjének egyoldalú támogatása esetén az ellenérdekű félnek válaszjog biztosítása.

A legfőbb bírói fórum tehát engedte a Bizottság általános jogát a doktrína érvényesítésére, de a szövetségi bíróságok nem döntöttek arról, hogy az FCC ezt köteles is megtenni. A bíróságok mégis arra a következtetésre jutottak, hogy a műsorszórás spektrumának szűkössége – amely eleve korlátozta a hozzáférést a rádióhullámokhoz – szükségessé teszi ezt a doktrínát. A technika gyors fejlődésével azonban az elmúlt évtizedekben a kábeltelevízió, a kábeles csatornák vagy például az internet rohamos elterjedése erodálta ezt az érvet, mivel az egyének számára már rengeteg hely és lehetőség lett arra, hogy a vitatott kérdésekre vonatkozóan például nyilvános megjegyzéseket tegyenek, bizonyos esetekben mindenféle költség nélkül.

A méltányossági doktrínát mindig is határozottan ellenezték liberális és konzervatív körökben azok, akik eleve úgy tekintettek rá, mint az első alkotmánykiegészítés szerinti jogok és a tulajdonjogok elleni támadásra. Érdekesség álláspontok is születtek: például a Wall Street Journal és a Washington Times 2005-ös, illetve 2008-as szerkesztőségi véleménye szerint a demokrata próbálkozások a Méltányosság-doktrína visszaállítására jórészt a konzervatív beszélgetős (betelefonálós) rádióműsorok térnyerésére adott válaszként történtek.

A doktrína megszűnése előtt, még 1986-ban a 99. Kongresszus felkérte az FCC-t, hogy vizsgálja meg a Méltányosság-doktrína alternatíváit, és nyújtson be jelentést a Kongresszusnak a témában. Végül 1987 augusztusában az FCC – Dennis R. Patrick irányítása alatt – 4-0 szavazattal eltörölte a doktrínát.

Az FCC szavazását nagyon sokan ellenezték a Kongresszusban, mondván, hogy az FCC ezzel megpróbálta „elfojtani a Kongresszus akaratát”, és hogy döntése „hibás, téves és logikátlan”. A döntés puskaporos politikai hangulatot hozott, és a Bizottság Kongresszussal való együttműködése erősen vitatott volt. 1987 júniusában a Kongresszus tett egy határozott kísérletet arra, hogy valahogy elejét vegye az FCC eltörlő döntésének, és ennek érdekében kodifikálta a kiszélesített méltányossági doktrínát, de ezt Reagan elnök megvétózta. Volt egy másik kísérlet is négy évvel később (1991-ben) a doktrína újjáélesztésére, de ekkor George H. W. Bush (ugyancsak republikánus) elnök újabb vétót helyezett kilátásba.

Fontos, hogy a méltányossági doktrínát nem szabad összetéveszteni az „egyenlő idő” szabályával (equal-time rule). A Méltányosság-doktrína alapvetően a vitatott kérdések megvitatására irányult, míg az „egyenlő idő” egyesült államokbeli szabálya csak a politikai jelöltekre vonatkozik a tévé- és rádióadásokban.

Összességében, a Méltányosság-doktrínát számosan ellenezték az amerikai alkotmányban foglalt jogokkal érvelve, míg sokan mások értékként tekintettek rá, mivel hívei meglátása szerint egyrészt az adásidő egy részének közösségi célú kitöltését, másrészt viták esetén a korrektséget, vagyis minden oldal számára az állásfoglalás lehetőségét írta elő.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Uniós átláthatósági regiszter: marad a lobbihomály Brüsszel diplomáciai döntnökei körül?

Egyelőre az NGO-k nyilvántartása fel sem merül Brüsszelben.

December elején az Európai Parlament, az Európai Bizottság, valamint az uniós tagállamok kormányainak képviseletét miniszteri szinten ellátó Tanács tárgyalói kompromisszumot kötöttek egy közös kötelező lobbinyilvántartás létrehozásáról. Azt azonban világosan nem határozták meg, hogy a regiszternél mit is jelent majd a „kötelező” jelleg.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Ezért is bukhatott el az EU költségvetés kapcsán jogállamisági mechanizmus

08875297
A visszamenőleges hatály tilalma, illetve nemzeti szuverenitás sérelme kikerülhetetlen lett volna

Az európai jogállamisági mechanizmus eljárásának keretében az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament kapcsolná össze vizsgálati, illetve eljárási tevékenységét a tagországok, a parlamentek, a „civilek” (stakeholderek, NGO-k), a szakértők közreműködő szerepével. A mechanizmus részeként évente kerülne sor a tagországi jogállamisági jelentések elkészítésére, és az előkészítő munkára.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Nemzetállami törvény: a modern Izrael alkotmányos megerősítése?

Pozitív a mérlege a szuverenitási törekvéseknek.

2018. július 19-én Izrael parlamentje, a Knesszet elfogadta a nemzetállami törvényt (hivatalos megnevezéssel „Alaptörvény: Izrael – A zsidó nép nemzeti állama”). Ebben rögzítette a törvényhozó azt az alapállítását, hogy Izrael „a zsidó nép nemzeti otthona”, és ezt az alapvetést mélyebb szimbolikájában és kontextusában is igyekezett kibontani. De mi a törvény igazi üzenete, és hozott-e érdemi változást alkotmányos vagy demokratikus tekintetben?


Franciaország a szabadságjogok ellenében kívánja növelni a biztonságot

Az NGO-k tiltakoznak, de nincs valódi alternatívájuk az emberek életének megóvására a terrorizmussal szemben

A francia Nemzetgyűlés 2020. november 24-én megszavazta a „globális biztonságról” szóló törvényjavaslatot, így annak 24. cikkét is, amelynek kapcsán korábban erős kritika zúdult a kormányoldalra. A jogszabály csak januárban kerül a felsőház, a Szenátus elé. A kormány álláspontja szerint a rendőrök képmásának rosszindulatú terjesztését kívánják elejét venni a jövőben; ahogy Gerald Darmanin francia belügyminiszter a javaslat parlamenti vitájakor kifejtette, ezzel erősítik a helyes egyensúlyt a tájékoztatás szabadsága és a bűnüldöző tisztviselők védelmének szempontjai között.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A patrióta nevelés szükségességéről a szervezett anarchizmus és a globális baloldali hálózatok korában

Az amerikai elnök hazafias nevelést szorgalmazza egyik közelmúltbeli elnöki rendeletében.

Donald Trump amerikai elnök november 2-án rendeletet írt alá az „1776-os Bizottság” létrehozásáról a „hazafias nevelés” előmozdításának, és az olyan tanok ellensúlyozására hozott döntések céljával, amelyek Trump szerint ma megosztják az amerikaiakat a faji kérdésekben és a rabszolgatartó múlttal kapcsolatban, és arra tanítják Amerika diákjait, hogy „gyűlöljék saját hazájukat”. Az elnök által felállítani kívánt testület célja, hogy „jobban lehetővé tegye a felnövekvő generáció számára, hogy megértse az Egyesült Államok 1776-os alapításának történetét és alapelveit, és hogy törekedjen egy tökéletesebb Unió megalakítására”. A bizottságot az elnöki rendelet időpontjától számított 120 napon belül hoznák létre, legfeljebb húsz tagból állna, és a szövetségi kormányzaton kívüli személyek is bizottsági tagok lehetnének az adott szakterületen megszerzett releváns tapasztalattal.[1]


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Alkotmányos válság lesz az USA-ban az elnökválasztást követően?

08806812
Függetlenül a szavazás végeredményektől az amerikai választási rendszer anomáliái demokratikus válságot eredményeztek

Az Egyesült Államok elnökválasztása közvetett módon zajlik, a választópolgárok az elnököt megválasztani hivatott úgynevezett Elektori Kollégium összesen 538 tagját választják meg. A jelöltek számára a győzelemhez legalább 270 elektori szavazat megszerzése szükséges, amennyiben pedig egyik elnökségre pályázónak sem sikerül teljesíteni ezt a feltételt, az USA alkotmánya a szövetségi Képviselőház feladatkörébe utalja az elnök megválasztását.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Democrats before 2020 - America’s Electoral System might be reformed, or even abolished

08798612
Angol nyelvű tanulmány az amerikai választási rendszer visszásságairól

The Electoral College of the United States is a body currently consisting of 538 electors, which officially selects the President of the United States.  In reality, however, electors – with a very few historical exceptions – always vote based on the votes cast by voters in their state, and do not have the legal right to make their own decisions.  The number of electors in each state is equal to its number of representatives plus the number of senators.


Közel 30 éve csaknem kétharmaddal elfogadta a Parlament az igazságtételi törvényt, de a Sólyom László vezette taláros testület elkaszálta

A cseh Alkotmánybíróság 1993-ban átengedte a lusztrációs törvényt.

„Azon személyek büntetőjogi felelősségre vonása, akik a kommunista rendszer idején bűntényeket követtek el s politikai okokból nem került sor elítélésükre, mind ez ideig elévülés folytán nem volt lehetséges. Az elévülés s az elévülési idő szabályos folyása jogállam meglétét előfeltételezi, vagyis az állam arra irányuló akaratát, hogy üldözni kívánja a bűntettet és elkövetőjét. Az állami, vagy az állam által támogatott vagy eltűrt jogtalanság állapotában azonban, amikor ilyen szándék hiányzik, az elévülés intézménye e bűnözők vonatkozásában feleslegessé válik. Az állam gyakorlati tétlenségét úgy kell értelmezni, mint az elévülési idő folyásának törvényi akadályát. Tekintettel arra, hogy a jogtudomány eddig nem nyújtotta a törvényi akadály ilyen értelmezését, az előterjesztők szükségesnek látják – különösen az időtényező vonatkozásában – ennek törvényi meghatározását.” (Részlet a kommunista rezsim jogellenességéről és a vele szembeni ellenállásról szóló, 1993. július 9-i cseh törvény indokolásának általános részéből)

 

A cseh parlament 41 fős képviselőcsoportja javaslatot nyújtott be arról, hogy helyezzék hatályon kívül az idézett törvényt (a jogszabály pontos neve: A kommunista rezsim jogellenességéről és a vele szembeni ellenállásról szóló 198/1993. Sb. sz. törvény). A Cseh Köztársaság Alkotmánybírósága 1993. december 21-én hozott határozatával a hatályon kívül helyezésre vonatkozó javaslatot elutasította. A határozatban a bírák kifejtették, hogy az elévülés értelme kizárólag két alapvető tényező hosszú távú kölcsönös működéséből adódhat: az állam arra irányuló akaratából és törekvéséből, hogy az elkövetőt megbüntesse, valamint az elkövető tartós kockázatából, hogy megbüntetik. Amennyiben az állam bizonyos bűncselekményeket és meghatározott elkövetőket nem kíván üldözni, úgy az elévülés látszólagossá és feleslegessé válik. Ilyen esetekben az elévülési idő valójában nem folyik, az elévülés pedig önmagában fiktívvé lesz. Ahhoz, hogy bűntett elévülése bekövetkezzék, előbb le kell zajlania az elévülési folyamatnak, azaz annak az időnek, amelynek folyamán az állam a bűnüldözésre törekszik. Az elévülés kizárólag akkor teljesedhet be, ha az állam folyamatos törekvése a bűntett üldözésére az elévülési határidő végéig hiábavaló marad. Ez a feltétel az 1948. és 1989. évek közötti időszakban a politikailag oltalmazott bűncselekmények esetében nem teljesülhetett.

 

A cseh alkotmánybírák elutasító döntésükben azt is leszögezték, hogy a büntetőjogi eljárás elévülési határidejének új törvényi megállapítása önmagában véve nem alkotmányellenes. Megállapították, hogy a 198/1993. Sb. sz. törvény eredményeként a büntetőeljárás elévülésének jogi intézménye nem változik. A 140/1961. Sb. sz. büntetőtörvény 67. § (2) bekezdése szerint az elévülésbe nem számít be az az idő, amely alatt az elkövetőt nem lehetett törvényes akadályok miatt bíróság elé állítani, sem pedig az, amely alatt az elkövető külföldön tartózkodott. Ugyancsak nem változik a büntetőtörvény 67. § (1) bekezdése által megszabott elévülési idő hossza sem.

 

A határozat szerint a 198/1993. Sb. sz. törvény 5. §-a révén nem változik az elévülési idő hossza, s nem keletkezik az elévülésnek semmiféle további új törvényi akadálya a büntetőtörvény 67. § (2) bekezdése alapján már fennálló (a büntetőeljárási rend különösen 10. §-a szerint a büntetőeljárásban tevékenykedő szervek hatásköréből kivételt jelentő) akadályokhoz képest sem. A 198/1993. Sb. sz. törvény 5. §-ának értelme nem új akadály létesítése, hanem annak kinyilvánítása, hogy mely időszak alatt nem folyhatott az akkori rendszer által politikai okokból nem üldözött bűntettek elévülési ideje - jóllehet annak folynia kellett volna. A 198/1993. Sb. sz. törvény 5. §-ának értékelésében ugyanis nem az elévülés intézményéről mint olyanról, és nem az elévülési határidőt illető új törvényi akadályok bevezetéséről van szó, hanem csakis arról, vajon az elévülés intézményét valóságosnak vagy pusztán fiktívnek kell-e tartanunk ott, ahol a törvényesség megsértése a jogélet egészében részévé vált a rendszer politikailag és államilag egyaránt oltalmazott törvénytelenségeinek. A 198/1993. Sb. sz. törvény 5. §-a nem konstitutív norma; csupán deklaratív. Tárgya pusztán annak megállapítása, hogy meghatározott időszakban meghatározott bűncselekmény esetén az elévülési idő nem folyhatott, továbbá annak megjelölése, hogy ez milyen okokból volt így.

 

Lusztrációs törvény (1991)

 

Az úgynevezett lusztrációs törvény (451/1991) nem csak a lusztrációt jelenti. A kifejezés annak ellenőrzésére utal, hogy vajon nyilván van-e tartva valaki kollaboránsként a Belügyminisztérium aktáiban; de a törvény azt is kimondja, hogy azok, akik az utóbbi negyven évben tagjai voltak a Munkásőrségnek, vagy az 1948-ban és 1968-ban is aktív kommunista igazolóbizottságoknak, vagy a megyei és annál magasabb szintű pártbizottságoknak, bizonyos pozíciókat nem tölthetnek be öt évig.

 

Az igazságtétel jogtechnikai akadály az elévülés? - a német és magyar példa

 

Az elévülés hívei elsősorban praktikus érveket szoktak felhozni: ha túl sok idő telt el a bűn és a büntetés között, akkor a törvény megtorló funkciója elenyészik, vagy hosszú idő elteltével nehézzé válik a bizonyítás stb.

 

Elvi jellegű érvük szokott lenni, hogy azt, aki már hosszú ideje normális életet él, a vádemelés és bebörtönzés súlyosabban érinti, mint azt, akit azonnal elkapnak és bebörtönöznek; pedig súlyos bűntettek esetén még ez a többlethátrány sem aránytalan. Ugyancsak érvelni szoktak azzal, hogy az elévülési szabályok megváltoztatása érinti a tágabb értelemben vett jogbiztonságot. Hiszen aki már biztonságban tudja magát, azt ismét fenyegetheti a törvény. Azonban az igazságtétel elmaradása legalább ilyen súlyos következményekkel járhat a jogbiztonságra.

 

A német alkotmánybíróság a fenti érveket mérlegelve nem vétózta meg 1949-ben a parlament elévülést meghosszabbító döntését, de ez csak az elévülés meghosszabbítását jelentette (kis elévülési szabály). A szövetségi alkotmánybíróság 1952-es határozata továbbment: olyan cselekmények elévülése, amelyeket a Harmadik Birodalom fennállása idején nem üldöztek, 1933 és 1945 között nyugodott. Így elvileg az elévült tettek üldözése is újból lehetővé vált (nagy elévülési szabály).

 

Az 1991-es Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat lényege is ez volt, magyarországi alkalmazhatósága azonban kérdéses. Az elévülés nyugvásának lehetőségét a német büntetőjog korábban is ismerte, a magyar viszont nem. Ráadásul a magyar felfogás az elévülést mindig is következetesen szubsztantív elemnek tekintette. A magyar Alkotmánybíróság így kategorikusan elutasította az elévülés visszamenőleges megváltoztatását. Figyelemre méltó viszont, hogy a mostani német joggyakorlat már csak a „kis elévülést” fogadja el, míg a „nagy elévülést”, ellentétben az 1952-es döntéssel, elutasítja. A német újraegyesülés kapcsán kimondták: a már elévült eseteket ezúttal lezártnak tekintik. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a nagyobb időbeli távolság miatt eleve csak a „nagy elévülés” jöhetett szóba, a magyar Alkotmánybíróság döntése, ha elméleti megalapozása eltérő is, egybevág az új német felfogással.

Erkölcsi elégtétel az Alaptörvényben

Az elbukott lusztrációs törvény mellett a 2011-es Alaptörvény megfogalmazása legalább az erkölcsi elégtétel szempontjából messzebb ment, mint az elmúlt harminc évben bármelyik elfogadott norma, mikor kimondja: Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak

  1. a) az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért;
  2. b) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért;
  3. c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért;
  4. d) a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításáért;
  5. e) Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erőforrásainak idegen érdekek alá rendeléséért;
  6. f) az európai civilizációs hagyomány értékeinek módszeres pusztításáért;
  7. g) az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, különösen emberek meggyilkolásáért, idegen hatalomnak való kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért; a polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztásáért, a tulajdonhoz fűződő jogaik korlátozásáért; a polgárok szabadságjogainak teljes elvételéért, a politikai vélemény- és akaratnyilvánítás állami kényszer alá vonásáért; az emberek származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért, a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért; az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő titkosrendőrség létrehozásáért és működtetéséért;
  8. h) az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért;
  9. i) mindazokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, és amelyeket az igazságszolgáltatás politikai indítékból nem üldözött.

Magyarország nemzeti kormánya korábban több lépést tett a demokratikus államberendezkedés felszámolásában szerepet játszó bűnök feltárására, a bűnösök felkutatására, tevékenységük tisztázására, illetve korábban szerzett előjogaik megvonása érdekében. Mégis változatlanul függő kérdés marad, hogy a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság által elkaszált lusztrációs törvény hiánya után képes-e bármilyen jogalkotói vagy jogalkalmazói aktus megfelelő elégtételt nyújtani a kommunista diktatúra még élő és elhunyt áldozatai számára?

 

 

 


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

34 éves a német Alkotmánybíróság történelmi döntése

Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogy a Német Szövetségi Alkotmánybíróság számos döntésében is behatóan foglalkozott az európai uniós Szerződések és a német alkotmány összeegyeztethetőségének kérdéskörével.

Ennek sorában elsőként kiemelendő az ún. Solange II döntés (1986. október 22-i határozat, 2 BvR 197/83), amelyben a német Ab felülvizsgálta saját korábbi ítélkezési gyakorlatát az Európai Közösségek (az Európai Unió elődje) jogi aktusainak a német alkotmányjoggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatáról. A német Alkotmánybíróság akkor azt mondta ki, hogy „a származtatott közösségi jog németországi alkalmazhatóságáról szóló ítélkezési gyakorlatát” együttműködési kapcsolatban „gyakorolja az Európai Bírósággal”.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A járványterjedés uniós feltérképezése és a határok kérdése: Brüsszel nem gátolhatja a szuverén tagországok cselekvési mozgásterét

08747740
A pandémia újabb önkényes megbélyegzésre ad lehetőséget, amivel tovább mélyülhet a tagállamok közötti szakadék.

Az Európai Unió tagállamai részéről támogatást élvezhet, így az európai ügyekért felelős miniszterek október 13-án, Luxembourgban tervezett tanácsülésükön elfogadhatják a koronavírus-járvány terjedése érdekében bevezetett határátlépést szigorító tagállami intézkedések uniós összehangolását célzó, egységes utazási szabályokat rögzítő tervüket. A tennivalók rendszerét összegző, kompromisszumosnak szánt javaslatot az Európai Unió Tanácsának elnökségét 2020. december végéig betöltő Németország terjesztette elő. Ennek alapján a közösen kidolgozott, utazási szabályokat rögzítő térképen, azonos színnel – zöld, narancssárga vagy piros – jelölnék az egyes régiókat a vírusfertőzés intenzitásától függően.

A közös járványtérkép kidolgozása és elfogadása során összehangolnák a vírusterjedés feltérképezésének módszereit, valamint a közös adatelemzés kérdéseire is megoldásokat találnának. A javaslat ugyanakkor brüsszeli források szerint nem írna elő semmilyen utazási korlátozást az alacsony fertőzési arányú zöld színnel jelölt régiókból érkező, tagországok közötti utazók számára. A tagállamoknak megmaradna az a joga, hogy saját szabályokat alkossanak az utazási megkötésekre, karantén- és tesztkötelezettségre vonatkozóan a narancssárgára, vagy a pirosra színezett régiókból érkezők esetében.

Magyarország támogatja azt, hogy az EU és tagállamai hatékonyan együttműködjenek a nemzeti egészségügyi rendszerek megerősítésével, a vírus terjedésének korlátozásának érdekében. Emellett közös intézkedésekre van szükség a Covid19-járvány társadalmi és gazdasági (például idegenforgalmi) hatásainak mérséklésére; ezért is fogadta el a magyar Országgyűlés július közepén a koronavírus gazdasági hatásaival kapcsolatos európai uniós gazdasági intézkedésekről szóló határozatát. A nyári parlamenti döntés tette lehetővé, hogy a vírusválság miatti 750 milliárd eurós helyreállítási alap (a Következő Nemzedék, azaz Next Generation EU Eszköz) finanszírozási konstrukcióját az európai tárgyalásokon elfogadja Orbán Viktor miniszterelnök.

A Next Generation EU alap felállításának késleltetése nem a közép-európai tagállamokon múlik, hiszen elsősorban a kisebb északnyugat-európai tagországok próbálnak nyomást gyakorolni például Magyarországra és Lengyelországra azzal az álláspontjukkal, amely az uniós támogatásokat politikai feltételekkel kötné össze. Ez a példa is jól jelzi, hogy nem a „keletiek” azok, akik hátráltatnak bármilyen közös hatékony cselekvést; ugyanakkor a Németország által most előterjesztett tervre is igaz, hogy annak részletei adhatnak csak választ az időközben fölmerülő, még nem tisztázott kérdésekre.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Ideológiai rasszháború: Donald Trump betiltja az érzékenyítő tréningeket a szövetségi kormányzati alkalmazottak körében

Donald Trump, az Egyesült Államok újraválasztásban bízó elnöke 2020. szeptember 22-én azt tudatta a nyilvánossággal, hogy kiterjeszti a faji (rasszal kapcsolatos) érzékenyítésre vonatkozó képzés tilalmát a szövetségi vállalkozókra. A washingtoni adminisztráció arra utasította az érintett szövetségi ügynökségeket, hogy október hónap elején fejezzék be az ilyen képzéseket.

Trump elnök a Twitteren közölt bejegyzésében megosztónak és károsnak nevezte „a nemi és faji alapú ideológia” kormányzati alkalmazottak körében – a közigazgatásban – való meghonosítására irányuló erőfeszítéseket; ezzel indokolta, hogy annak tilalmát a szövetségi kormányzattal üzleti kapcsolatban álló vállalkozókra és mindazokra is kiterjeszti, akik tőlük támogatási forrásokat kapnak. Szintén szeptember 22-én, az elnök hivatalos közléséből kiderült, hogy a „hazafias nevelés” népszerűsítésére irányuló erőfeszítéseket kíván tenni, s hogy tiltakozik a szisztematikus rasszizmusról szóló diákoktatási programok ellen.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A jogállamiság sajátos formái – monarchiák az Európai Unióban

Belgiumban a miniszterelnököt a király időhatár nélkül nevezi ki.

A monarchia ma Európában már nem a klasszikus értelemben vett változatot jelöli, hanem annak modern, alkotmányos monarchikus válfaját. Bár a legtöbb európai uralkodó kezében formálisan van hatalom és a kormány egyes államokban – de iure – az uralkodó nevében kormányoz, Európa-szerte ma már az uralkodó nem alakítja személyesen a politikai közéletet, és többnyire nem is ő választja ki a kormányzati vezetőket.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Dark Diplomacy: a Brexit-üzlet körüli konfliktus és az elmúlt évek változásai a nemzetközi kapcsolatok erőtérében

Politikusi és sajtóértelmezések szerint hosszú időre kudarcba fullaszthatja az Európai Unióval való együttműködésről szóló tárgyalásokat az a törvénytervezet, amelyet a brit parlamentben készülnek benyújtani.

A belső piacot szabályozó dokumentum felülírná a 1998-ben aláírt, illetve elfogadott (nagypénteki) brit–ír–északír megállapodás Észak-Írországgal foglalkozó jegyzőkönyvének egyes fontos részeit, ami a brüsszeli uniós döntéshozók számára elfogadhatatlan lenne. Ráadásul – érvelnek ők – Boris Johnson kormánya ezzel tudatosan nemzetközi jogot sért; bár a tervezetet később tették közzé, az információk egy része már korábban kiszivárgott. A Sky News értesülése szerint a kormány lehetőséget adna magának arra, hogy saját hatáskörben korlátozza az északír–brit határon végzendő vámellenőrzéseket abban az esetben, ha nem születik meg a kereskedelmi megállapodás az EU-val – a kilépési megállapodás ezt közös (uniós–brit) hatáskörként határozza meg.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

Vérvád újratöltve – elharapódzó antiszemitizmus az amerikai baloldalon

Nyugat-Európa számos országához hasonlóan Észak-Amerikában, így az Egyesült Államok belpolitikájában is világosan megfigyelhető tendenciaként jelentkezik, hogy a mind Izrael-kritikusabb baloldal inkább a muszlim választópolgárok és közösség felé fordul, a politikai siker reményében gyakorta szemet hunyva az akár nyíltan antiszemita álláspontot képviselők véleménye felett is.

Ennek a jelenségnek egyik friss fejleménye az, hogy a demokraták alelnökjelöltje, Kamala Harris nemrég találkozott a korábban egy tüntetésen rendőrök által meglőtt – az eset révén Black Lives Matter-irányítással tömeglázadást is generáló – férfi, Jacob Blake családjával, és a demokrata párti politikus csodálatosnak jellemezte a Blake családot, kiemelve amiatti csodálatát is, hogy Blake és családja „micsoda büszkeséggel viselik mindazt, ami történt velük”. Az alelnökjelölt a híradások szerint azt is mondta, hogy ő személy szerint büszke az ifjabb Jacob Blake-re.


Dr. Ifj. Lomnici Zoltán
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász

A Benelux példa: legitim törekvés-e a V4-szövetség stratégiai mozgástérbővítési igénye a közösségben?

A 21. század új típusú globális és lokális kihívásaihoz való hatékony alkalmazkodásban – a különböző szubkontinentális, illetve szupranacionális politikai együttműködéseken túl, sőt akár azokon belül – egyértelműen felértékelődni látszik a régiós szövetségek, politikai „miniuniók” szerepe is.

Az ilyen típusú együttműködési formák egyik jó példájaként, 1947-ben Belgium, Hollandia és Luxemburg megkötötték a Benelux-szerződést, amely azért is lényeges, mert az ezen a kontraktuson alapuló szövetséget sokan részben a modern Európai Unió előfutárának is tekintik. 1958-ban a három nyugat-európai állam együtt csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK), a nyugatnémetekkel, franciákkal és olaszokkal közösen létrehozva az EU szervezeti elődjét. Ugyanabban az esztendőben a hágai szerződéssel létrejött a Benelux Gazdasági Unió, amely egy tágabb közösségen belüli közösségként garantálta az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlását a három tagállam között. 1960-ban a három állam egységes útlevelet vezetett be.