Ezeknek a szövetségi törekvéseknek az USA-ban hosszú évtizedek alatt kialakult – és idővel persze finomodott – a törvényi környezete. A szabályozási irányból két szövetségi törvényt (törvényhalmazt) érdemes kiemelni.
Az egyik ilyen a Foreign Agents Registration Act (FARA) szövetségi törvény, amelyet 1938-ban fogadtak el. A jogszabály előírja, hogy az Egyesült Államokban külföldi jogi személyek számára politikai vagy részben politikai jellegű (kereskedelmi) tevékenységet folytató személyeknek regisztrálniuk kell magukat, engedéllyel kell rendelkezniük az ilyen tevékenység folytatásához, és tudniuk kell dokumentálni is azt.
1966-ban felülvizsgálták a FARA-t, hogy az időközben változó körülmények között elfoghassák a ténylegesen egy idegen hatalom gazdasági vagy politikai javára dolgozó,ügynöki típusú tevékenységet folytató személyeket, tehát mindazokat, akik befolyásolni kívánják a szövetségi kormány döntéseit Amerikában. A hangsúly a világháborús és legkeményebb hidegháborús időszakot jellemző politikai propagandáról egyre inkább a politikai lobbizásra került, ennek megfelelően finomítva a „külföldi ügynök” fogalmán is. Az 1995-ös Lobbying Disclosure Act pontosította a lobbizás fogalmát, és kivették azokat a lobbizókat a FARA-ból, akik ezt a tevékenységüket a Kongresszus által alkalmazott törvények szerint gyakorolják.
A FARA több, mint egyszerű lobbista-nyilvántartó, a kifejezetten idegen érdekek mentén, azaz külföldi államok és pártok érdekében tevékenykedő megbízottakra összpontosító szabályozás, emellett az amerikaiak külön törvényi szabályozást alkottak a külföldi cégek megbízottjaira is.
Ezt ugyanis az Egyesült Államok gazdasági érdekei is megkívánják; az USA a technológiailag legerősebb gazdasággal bír az egész világon, és az amerikai cégek a technológiai fejlődés élmezőnyében vagy annak közelében birtokolnak fontos pozíciókat. Amerika hatalmas belső piacot kell, hogy megvédjen, egy mintegy 335 millió lakosú országban. Több olyan területen is védekeznie kell az idegen befolyásszerzés ellen, amely területeken – így az energia-, a tudás- és a tőkepiacokon – maradéktalanul érvényesíteni igyekszik az amerikai polgárok, az amerikai nemzet érdekét. A szövetségi kormányzat és a jól működő gazdaság csak így képes biztosítani, hogy az amerikai cégek és vállalatok hatékonyan ki tudják aknázni a lehetőségeiket.
Az idegen célú birodalmi befolyásszerzés ellenében, a FARA-törvénnyel egy évben, 1938-ban fogadott el a Kongresszus egy másik, fontos törvénycsomagot, az Egyesült Államok Szövetségi Élelmiszer-, Gyógyszer- és Kozmetikai Törvényét (FD&C). Ennek révén megszületett az FDA, egy olyan szövetségi szabályozó ügynökség, amely a többi közt gyógyszerekkel, orvostechnikai eszközökkel, dohánytermékekkel, kozmetikumokkal és más fontos, az élelmiszeriparhoz és az egészséghez (azaz nemzetstratégiai szempontból meghatározó ipari-gazdasági ágazatokhoz) kapcsolódó termékek piacának szabályozásával és védelmével foglalkozik.
Az FDA szabályozásokat dolgoz ki az FD&C törvényben meghatározott jogszabályok vagy más olyan törvények alapján, amelyek alapján az FDA működik. Az ügynökség egy másik szövetségi jogszabályban, az Adminisztratív Eljárásról szóló törvényben előírt eljárásokat követi az FDA-rendeletek kiadására.
A törvény legfőbb célja a külföldi érdekek és gazdasági befolyásszerző kísérletek kontrollja. Előírja például az amerikai ügynökök kinevezését, mint kötelező követelményt a külföldi cégek és vállalatok számára, és azt, hogy regisztráljanak az FDA-nél. Az Egyesült Államok kinevezett vállalati ügynökei kapcsolattartó pontként működnek az FDA felé a külföldi vállalatokkal való kommunikációban, éves ügynöki díj, és meghatározott időre szóló szerződés fizetése mellett.
Az amerikai szabályozás nem korlátozni kívánja a külföldi hátterű civil szervezetek működését, de átláthatóságot teremt a szervezetek külföldi támogatása tekintetében. Hasonló nemzeti nézőpont érvényesül a külföldi cégek, vállalatok amerikai tevékenysége kapcsán is. Részben ezt a mintát igyekezett követni a magyar kormány is 2017-től, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy jól látható legyen, melyek azok a szervezetek, amelyek külföldi pénzekből és idegen érdekek mentén próbálják befolyásolni a magyarországi közéletet vagy akár a stratégiai szempontból fontos nemzetgazdasági ágazatok szerepét vagy állami tulajdonban maradását. Ezek a célok például az Egyesült Államokban magától értetődőek és világos prioritást jelentenek, amelyet ott általánosan az amerikaiak nemzeti érdekeként lehet megfogalmazni.
Fontos tanulság, hogy csak a törvényi szabályozással megfelelő módon kontrollált piac képes a társadalom más szférái, alrendszerei számára is egységes, állandó szabályozási alapelveket és mércéket felmutatni, így például a tisztességes verseny üzenetét akár a politikai, akár más dimenziókban is. Ehhez a fentebb ismertetett amerikai szabályozás fényében az is szükséges, hogy az USA belpolitikai viszonyait és közvéleményét, valamint az amerikai nemzetgazdasági érdekeket kívülről és nem tiszta, illetve nem tisztességes módon befolyásolni akaró külföldi erők érdekeinek hatékonyan gátat vessenek. Ennek demokratikus, ámbár hatékony kísérletében a józan stratégiai kompromisszumokra többnyire mindig is törekedő Egyesült Államok régóta ott áll az élen.