Mint ismeretes az Emberi Jogok Európai Bírósága első fokú döntésében egy terrorista gyanús bevándorló kapcsán azt állapította meg, hogy az illetékes svéd kormány nem oszlatta el a felperes marokkói állampolgár kételyeit a hazájába történő visszatérésével kapcsolatban. A strasbourgi testület szerint az a körülmény, hogy a svéd bevándorlási hatóságok láthatóan nem szereztek meg minden szükséges releváns információt a döntéshozatalhoz, növeli az aggodalmakat a belföldi eljárások ilyen szigora és megbízhatósága tekintetében. 


 

Ezenkívül tekintettel arra a körülményre, hogy a marokkói hatóságok milyen mértékben törekedtek az ország emberi jogi helyzetének javítására az évek során, a Bíróság azt is megállapította, hogy a marokkói hatóságok semmilyen biztosítékot nem nyújtanak a kérelmező számára a visszatérés során tanúsítandó bánásmód tekintetében. A testület azt is felrója indokként, hogy a svéd diplomaták sem igyekeztek megkönnyíteni helyzetét, vagy legalább hogy lényegesen csökkentsék annak a kockázatát, hogy a Svédországban veszélyesnek ítélt kérelmezőt hazatérése után nehogy visszaélésszerű bánásmódnak vessék alá. Ezért az Elsőfokú Bíróság szerint a felperes Marokkóba történő kitoloncolása az Egyezmény 3. cikkének („Kínzás tilalma”) megsértését vonná maga után.

Az említett eset is élesen rávilágít arra a súlyos anomáliára, hogyan tudnak terroristák visszaélni a hatályos nemzetközi és uniós jogi normákkal. Az alábbiakban elsőként a menekült-, illetve az oltalmazotti státusz visszavonásának eseteit tekintsük át, röviden kitérve a vonatkozó uniós, német és belga szabályozásra, elsőként érdemes tisztázni a menekült, illetve az oltalmazott személyek fogalmát a nemzetközi jog alapján.

  1. Menekült: az a személy lehet, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzetiségi -, vagy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt hazájában üldöztetést szenvedett el, vagy ilyen üldöztetéstől megalapozottan fél, jelenleg Magyarország területén tartózkodik és menekültstátusz iránti kérelmet terjesztett elő.
  2. Oltalmazott: ezen a címen kiegészítő védelemben részesülhet az a személy, aki ugyan nem felelt meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja hazája védelmét igénybe venni. (Az oltalmazotti státuszt a menekültügyi hatóság hivatalból legalább háromévente felülvizsgálni köteles.)

A nemzetközi védelem visszavonására vonatkozó eljárásokról az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (annak IV. fejezete) rendelkezik. Az irányelv előírja, hogy a menekült jogállás visszavonása tekintetében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzetközi védelmet élvező személyeket tájékoztatják jogállásuk esetleges újbóli megvizsgálásáról, és lehetővé teszik számukra észrevételeik benyújtását, mielőtt a hatóságok kellően indokoltan határoznak a jogállás visszavonásáról.

Az Európai Unió nyugati államaiba igyekvő migránsok regisztrációra várnak egy átmeneti befogadóközpontban a bosznia-hercegovinai Usivakban 2019. március 19-én. (Fotó: MTI/AP/Darko Bandic)

Az 1992. évi német menekültügyi törvényben a 73. § szabályozza a menekültstátusz visszavonásának eseteit. Ennek értelmében, az (1) bekezdés szerint a jogi állást haladéktalanul vissza kell vonni, ha az arra vonatkozó feltételek már nem állnak fenn: különösen abban az esetben, ha a külföldi személy esetében megszűntek azok a körülmények, amelyek a hatóság részéről annak felismeréséhez vezettek, hogy az adott személy jogosult menedékjogra, illetve menekültstátuszra.  A törvény (2) bekezdése szerint a jogosultság akkor is megvonható, ha azt megtévesztés vagy lényeges tények elhallgatásának eredményeként adták meg.

Belgiumban a menekültstátusz visszavonásáról a külföldiekről szóló törvény (1980) 49. cikkének (2) bekezdése rendelkezik, a törvény 55/3/1 részével együtt. A státusz bármikor visszavonható, ha a kedvezményezettet az 55/4. cikk (1) és (2) bekezdése szerint kizárták a védelemből (ez a cikk olyan személyekre vonatkozik, akik bűncselekményt, háborús bűncselekményt vagy emberiség elleni bűncselekményt követtek el). A kiegészítő védelmi jogállás bármikor visszavonható, ha a kedvezményezettet a társadalomra veszélyesnek, vagy a nemzetbiztonságot fenyegető veszélynek tekintik. Végső lehetőségként visszavonható a kiegészítő védelmi jogállás akkor is, ha a státuszt tisztességtelen alapon szerezték meg (hibásan megjelent tények, visszatartott tények, hamis nyilatkozatok, hamis dokumentumok vagy az a személyes magatartás, amely azt bizonyítja, hogy a kérelmező már nem tartja magát üldözöttnek). A tisztességtelen alapon megszerzett státusz visszavonása azonban csak a belgiumi tartózkodás első 10 évében lehetséges.

A fentiek és Hasszán F. – tanulságosnak mondható és bizonyosan nem egyedi, elszigetelt – esetével összefüggésben napvilágot látott információk alapján nem kétséges, hogy szigorítani kell a vonatkozó uniós, illetve egyes nyugat-európai tagállami rendelkezéseken a menekültstátusz megvonása körében.

Iránymutatónak kell e körben tekinteni azt a magyar szabályozás azon részét, amely szerint vissza kell vonni például annak a külföldi személynek az elismerését, aki származási országa védelmét önkéntesen ismét igénybe vette, elvesztett állampolgárságát önkéntesen visszaszerezte, önkéntesen visszatelepült abba az országba, amelyet elhagyott; továbbá a menekültügyi eljárás során olyan kérdésben, amely érdemben befolyásolta ügye eldöntését, valótlan nyilatkozatot tett, valós tényt elhallgatott, vagy hamis dokumentumokat használt fel. Nem szabad ugyanis lebecsülni a szigorú jogi normák bűnelkövetőkkel szembeni visszatartó erejét.