A brit és nemzetközi sajtó egy része nagy elánnal karolta fel a hírt, miszerint Boris Johnson brit miniszterelnök, ha nem tesz eleget a megállapodás nélküli brexitet tiltó kötelezettségének, akkor szankcionálni fogják, melynek kimenetele akár börtönbüntetés is lehet. A jogszabály lényege, melynek be nem tartása esetén szankció kiszabása várható, az alábbiakban foglalható össze: ha október 19-éig a parlament nem járul hozzá egy új brexit-megállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Boris Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál a jelenlegi helyzet alapján október 31-én esedékes kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig.


Szemlátomást a Downing Street 10. lakója változatlanul fenntartja korábbi kijelentéseit, mely alapján nem hajlandó olyan tárgyalások kezdeményezésére és folytatására, ami a kilépés határidejét eltolja. Némi ellentmondás található a miniszterelnök kijelentései és a jog által elvárt helyzet között. Ennek két lehetséges forgatókönyve lehet: egyrészt, a miniszterelnök ténylegesen így érti, és akkor a jogsértés szándéka fedezhető fel kijelentéseiben, másrészt egy jól tervezett retorikai fogás része.

A türelmetlenség ugyanakkor nemcsak a kormányfő, hanem a Szigetország polgárai részéről is érthető, hiszen a 2016-os népszavazás óta érdemi fejlemény nem történt. A kilépésről szóló tárgyalások a korábbi tervek szerint két évig tartottak volna a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelye értelmében. A brit és uniós fél közötti megegyezést mind a 27 másik tagállamnak ratifikálnia kellene, az Európai Parlamentnek pedig egyszerű többséggel jóvá kellene hagynia. A megegyezést át kellene ültetni (implementálni) a brit jogrendszerbe – a brit kormányzati szervek és a brit parlament részéről egyaránt. A parlament átvizsgálhatná az új jogszabályokat, szavazna róluk valamint az uniós jogszabályok módosításáról vagy felváltásáról is.

Brit jogászok korábban arra hívták fel a figyelmet, hogy az Egyesült Királyság EU-ból való kilépéséről szóló népszavazás nem kötelező érvényű, nincsen jogi kötőereje (ellentétben például Svájccal, ahol nem pusztán tanácsadó jellege lenne egy ilyen referendumnak). A kilépési folyamat elindításáról szóló döntés ugyanis a brit parlament hatáskörének részét képezi, tehát parlamenti jóváhagyás nélkül a hivatalos kilépési értesítés kiküldése törvénysértő lenne.

Az Egyesült Királyságnak bár nincsen írott alkotmánya – ugyanakkor több száz éves parlamentáris hagyományt tudhat magáénak –, a brit alkotmányos felfogásban ilyenkor a döntő szó a westminsteri törvényhozásé, és csak miután a parlament engedélyezte a kilépési tárgyalások megkezdéséhez az EU-szerződés 50. cikkének aktiválását, akkor indulhat meg a Brexit hosszas folyamata.

Nem csoda a fentiek alapján, hogy a megegyezés nélküli, un. Hard-Brexit hívei is szép számmal jelen vannak a brit, elsősorban konzervatív politikai közösségben. Mint ismeretes, Johnson nemrégiben bejelentette, hogy kormánya ebben a hónapban lezárja a parlament jelenlegi ülésszakát, és annak működését öt hétig felfüggeszti. Előterjesztésének jóváhagyásához a királynő döntése szükségeltetett – aki hagyományosan csak ceremoniális szerepet tölt be a brit politikai életében, és az eddigi hagyományokhoz híven teljesíti a miniszterelnök előterjesztéseit – rábólintott a döntésre. Ez azonban politikai – részben alkotmányos – válságot váltott ki a briteknél.

Boris Johnsont azzal vádolták meg, hogy kimondottan csak politikai célokból függesztette fel a parlament működését, amire a brit történelemben eddigiekben nem volt példa. Mivel a királynő döntése megtámadhatatlan, ezért csak a miniszterelnök kezdeményezését tudják törvénytelennek minősíteni.

Ezzel összefüggésben a skót ítélkezési fórum, a Court of Session első fokon eljáró tanácsa elutasította a parlamenti ülésszak berekesztése elleni jogi kifogást, azzal érvelve, hogy ez az ügy a politikusokra tartozik, a bíróság pedig nem folyhat bele abba, hogy egy politikai döntés meghozatala mögött milyen – esetleg személyes – indíttatások vannak. Ugyanakkor e bíróság fellebbviteli fóruma megváltoztatta a döntést. Ítéletében kijelentette, hogy e lépés célja a parlament működésének akadályozása volt. A testület szerint a királynőnek adott indoklás, majd ezt követően az ülésszak lezárása is törvénytelennek minősül. Sokan a skót fellebbviteli bíróság döntését úgy értékelték, hogy ezzel újból teret biztosít a parlament számára, hogy betöltse fontos és folyamatos alkotmányos szerepét.

Nemcsak a skót, hanem a londoni bíróság is foglalkozott az üggyel, melynek megállapításai alapján törvénysértőnek minősül a brit parlament ülésszakának berekesztése, viszont Boris Johnson azon lépését, hogy a királynőhöz kezdeményezést nyújtott be a parlamenti törvényekkel összeegyeztethetőnek találták.

A jogszabályok lényege, hogy azok fölött nem áll senki, tehát mindenkire általános érvénnyel kötelezők. A jogkövető magatartás minden állampolgárral szemben elvárt kötelezettség, akár közéleti személy, akár nem. Az ezzel szemben tanúsított magatartás pedig a megfelelő jogkövetkezményeket vonja maga után, függetlenül milyen pozícióban van a jogsértést elkövető. A brit alkotmányos rendszerből is következően a kormányra nézve kötelezőek a királynő által jóváhagyott jogszabályok.

Ha Boris Johnsonnak sikerülne „kivonnia” magát a jogszabály alól, anélkül, hogy jogi felelősségre vonnák, akkor az komoly precedensteremtő erővel rendelkezne. További terhet nyom a miniszterelnök vállára a jogkövető magatartás tanúsításának kötelezettsége iránt, hogy Nagy-Britanniában létezik külön miniszteri poszt is, kinek feladata, hogy a kormányt és azok tagjait tanácsokkal lássa el a jogszerűség tekintetében. Szakértők véleménye szerint a fentebb megnevezett pozíciót betöltő személynek lenne a kötelezettsége, hogy egyértelmű ultimátumot adjon a miniszterelnök számára, a retorikájában használt jogtalan kijelentésekkel szemben, és ne pedig tolerálja azt. Ha Boris Johnson nem tartja be a megkívánt jogszabályt és ezért felelőssége megállapítható lesz, akkor bírósági úton próbálnak majd érvényt szerezni a jogszabály erejének, a szabadságvesztés büntetés pedig mint legvégső eset merülhet fel, azonban tegyük hozzá, hogy nem reális szcenárióként.

Ismét Winston Churchillt, Johnson egyik politikusi idolját kell idéznünk, aki így fogalmazott: „Ellenséged vannak? Jó. Ez azt jelenti, hogy valamiért, valamikor kiálltál az életedben.”