A világ legnagyobb közösségi hálózata, a Facebook februárban ünnepelte 15. születésnapját. Az ismeretségi network különösen 2015 óta nagy hangsúlyt fektet például a gyűlöletbeszéd vagy az úgynevezett álhírek (fake news) elleni küzdelemre, a most is érvényben lévő közösségi standardjait pedig számos kritika érte az elmúlt években. A Facebook közösségi alapelvei ma egy olyan sajátos normarendszert alkotnak, amely immár globális szinten szorítja abszurd korlátok közé a szólás és véleménynyilvánítás szabadságát.


 A világ legnagyobb közösségi oldala arbitrárius módon érvenyesíti a saját maga által teremtett normákat, legyenek azok tartalmiak vagy eljárásjogi jellegűek. A közösségi alapelvek akár a kifogásolható tartalom kategóriáira (pl. gyűlöletbeszéd, durva, erőszakos, szexuális stb. tartalmak), akár a hitelesség kérdéseire (pl. fake news, megtévesztés) vonatkozóan úgy nyertek megfogalmazást, hogy a gyakorlati alkalmazás során ugyanazon megfogalmazott normák szerint azonos eseteket, illetve helyzeteket eltérő módon ítélnek meg a felhasználók kezelésénél. 

A kettős mérce (angolul double standard) érvényesülését lehetővé tevő normarendszer révén a Facebook nem pusztán az egyes közlések tolerálhatóságát dönti el, hanem a nemzetközi kommunikációban betöltött szerepét kihasználva a globális véleményszabályozó és cenzor szerepét veszi fel, amely szerepkörében eljárva, önkényesen új irányt szab a személyek, illetve csoportok közötti bármely diskurzusnak. A Facebook szabályozási rendszere korlátozza az önkifejezést, és nem teremti meg a biztonságos környezetet a diskurzusok számára, sőt ő maga kívánja – a felhasználói közösség tagjainak szemszögéből átláthatatlan és ellenőrizhetetlen módon – kijelölni az általa politikai-kulturális vagy egyéb megfontolásokból még elfogadhatónak ítélt diskurzushatárokat. Mindezzel immár ország- és kontinenshatárokat átlépve teremt cenzúrát, véleménydiktatúrát egy gazdasági társaság, amellett, hogy a közösségi oldalnak tett egyes bejelentéseket megítélő „hatósági” döntések főszabályként nem nyilvánosak.  

A kép illusztráció (Fotó:EPA/Luong Thai Linh)

Az átláthatatlanság általános jelensége a Facebooknak és az természetesen nem csak a cenzúra kérdésére vonatkozik (ennek kapcsán érdemes röviden emlékeztetnék a social network körüli adatvédelmi botrányokra is, amelyek miatt az oldalt készítő-alapító üzletembert, Mark Zuckerberget két napon át hallgatta meg az amerikai szövetségi törvényhozás kereskedelmi és az igazságügyi bizottsága). A közösségi oldalon zajló eszmecserék és beszélgetések egy csaknem két és fél milliárd főt számláló közösséget fognak egybe, s mára a Facebook egy olyan globális közéleti és magánéleti véleményszabályozóvá lépett elő, amelynek szabályozási rendszere (valamint az abból kiinduló gyakorlat) alapjaiban sérti az Emberi jogok európai egyezményének (ECHR) gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságról szóló 9. cikkét, továbbá a konvenció véleménynyilvánítás szabadságáról szóló 10. cikkét.  

A Facebook úgynevezett kifogásolható tartalomra, továbbá a tartalmak hitelességére vonatkozó közösségi alapelvei egyrészről nem biztosítják a közösségi oldalon a vallás vagy meggyőződés kifejezésének szabadságát, s nem veszik figyelemebe azt a nemzetközi jogi elvárást, hogy ezen szabadságok mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben mindenkit megillető jogokat foglalnak magukba. A Facebook nem normavilágos szabályozása a vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásának szabadságát számos esetben olyan észszerűtlen és jogsértő korlátozásoknak teszi ki, amely restrikciót, illetve diszkriminációt nem indokolhat a mások jogainak és szabadságának védelme.  

A véleménynyilvánítás szabadsága ugyancsak nem szelektíven illeti meg a Facebook-felhasználót. Vagyis nem történhet restrikció – a jog indokolatlanul történő korlátozása –, továbbá nem lehet diszkrimináció, ami az azonos helyzetekben való azonos eljárásmódot jelentené. Egy közösségi oldal által teremtett tartalmi és eljárásjogi normáknak együttesen biztosítaniuk kell azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadságához való jog az oldal minden használójára tekintettel magába foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát, s garantálnia kell azt, hogy az országhatárokra tekintet nélkül működő Facebook e jogok gyakorlásába nem avatkozik bele önkényes módon, kvázi – az egyezmény szerint is értelmezhető – hatósági szervként eljárva. Fentiek fényében a Facebook közösségi szabályozása ellentétben áll az ECHR 10. cikkében megfogalmazott alapvető elvárásokkal is. 

A közösségi hálózatok, azok közül is különösen a Facebook, belépnek az emberek mindennapi életébe, s az általuk és segítségükkel nyújtott rendszeres tájékozódási lehetőség révén a polgárok megvitathatják a társadalmi és politikai eseményeket, s hangjukat és szavukat a múltról és főleg a jelenről szóló nemzeti-közösségi narratívákba helyezhetik, hogy a social mediák erőterében végső soron ők maguk váljanak kollektív emlékeik és tudatuk alakítójává. A közösségi média tehát tudatot formál, egészen pontosan: a közösségi média révén annak felhasználói nap mint nap formálják saját közösségi tudatukat. 

Sokan némi aggodalommal tekintenek erre az egész folyamatra, hiszen nem teljesen alaptalanul arra hívják fel a figyelmet, hogy a közösségi oldalak gerjesztette változás olyan mélységig érinti és befolyásolja életünket, érzéseinket és világképünket, hogy az államok egyre kevésbé képesek ezek hatékony irányítására, befolyásolására. Sokan arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen módon létrejövő újféle tudatok, diskurzusok, egyáltalában az érintkezések határokat átívelő szálainak milliárdjai a nemzeti közösségek egésze szempontjából ellenőrizhetetlen, és jellegükből adódóan irreverzibilis tendenciákat indítanak el, amelyek ugyanakkor mégis meghatározzák majd az egyes nemzeti közösségek, országok jövőjét. Egyesek odáig mennek, hogy azt is fölvetik: valójában már nem csupán egy globális közösségi tér, egy közös platform megteremtése folyik, hanem a mélyben is megváltozik minden, s a határok fizikai lebontásának ideológiája formálja a közösségi hálók eszmei erőterét. 

Fontos vitakérdés lehet a tudományos közösség számára mindezekből következően a cenzúra, illetve szólásszabadság kérdésköre is. A weboldalakon terjedő álhírek és az egyes oldalak által alkalmazott álhírdetektáló algoritmusok, vagyis a tényellenőrző szándék egyszerre jelenthet számukra a kihívást. Eddigi vizsgálatok azt is valószínűsítik, hogy bizonyos oldalak, mint például a Facebook vagy a Google, egyes híreket és politikai jellegű tartalmakat tudatos módon előnyben részesítenek, míg más politikai tartalmakat, nézeteket és világértelmezési módokat háttérbe szorítanak. Mennyiben lehet jogos ez az aggodalom, vagyis valóban létezhet-e Facebook-cenzúra? 

Donald Trump amerikai elnök (Fotó: MTI/AP/Susan Walsh)

Érdekes, folyton visszatérő polémia a szólásszabadság kérdése is. Donald Trump amerikai elnök 2018. augusztus végén nyilvánosan szándékos torzításokkal vádolta meg a Google keresőszolgáltatását. A Google közleményben válaszolt, azt állítva, hogy tiszteletben tartja a szabad véleménynyilvánítás elvét, valamint a szabad és nyílt világhálót, azonban többen arra látnak bizonyítékot, hogy a Big Tech óriása valóban csak bizonyos politikai és társadalmi irányzatok, elképzelések előtt hagyná szabadon az online vitateret. A Fehér Ház gazdasági tanácsadója fölvetette, hogy szükség lehet a Google keresőszolgálatának kormányzati szabályozására. A Guardian 2018. szeptember 6-i cikke szerint: ha beírjuk a Google-keresőbe, hogy „Trump news” (Washington DC-s számítógépes címet használva), akkor az első kilenc találat közül nyolc a balközép médiához (New York Times, CNN, BBC, Time, USA Today), egy pedig a jobboldali médiához (Fox News) köthető. 

Napjainkban az emberiség egyharmada – nagyjából 2,6 milliárd ember – tagja valamely online közösségi hálózatnak, melyek közül a piacvezető Facebook havi rendszerességű felhasználói köre jóval meghaladja a kétmilliárd főt. De ott van még a YouTube, a WhatsApp, a Facebook által „felfalt” Instagram, valamint a Twitter, a Skype, a kínai Qzone és más közösségi oldalak.  

Az elmúlt évtizedek felgyorsult globalizációs folyamatai még inkább ráerősítenek erre a szerepre, és a közösségi emlékezet- és tudatformálás mára régen átlépte a nemzeti határokat. Ezen újabb folyamatok változást hoznak a média szerkezetében is: ahogy az online közösségi hálózatok egyre népszerűbbek lesznek akár a fiatal, akár az idősebb generációk körében, a Facebook, a YouTube és társaik fokozatosan aláássák a média addigi hagyományait is. A határok „lebontásának” eredményeként számos „részt vevő szemlélőnek” – hiszen bár úgy vizsgáljuk az egész folyamatot, hogy mi magunk is részei vagyunk ennek az új világnak – az a benyomása támad, hogy ezek az oldalak, közösségi oldalak egyre inkább szócsövévé is válnak az általuk megjelenített kollektív és globális, átfogó és univerzális fejlődési folyamatoknak.