Az afrikai terrorizmus megelőzése és a terrorizmus elleni helyi küzdelem felé tett első fontos lépésként, 1992-ben az Afrikai Egységszervezet (OAU) a szenegáli Dakarban tartott 28. rendes ülésszakán elfogadta a következő dokumentumot: Határozat az afrikai országok közötti együttműködés és egyeztetés megerősítéséről [AHG/Res. 213 (XXVIII)], amelyben a szervezet célul tűzte ki a szélsőségek és a terrorizmus jelenségei ellen folytatott küzdelmet. A Tunéziában, Tunisz városában – 1994 júniusában – megtartott 30. rendes ülésszakán az OAU elfogadott egy másik fontos állásfoglalást: Nyilatkozat az afrikai államközi kapcsolatok intézésének szabályzatáról [AHG/Del. 2 (XXX)], amelyben visszautasította a szélsőségesség és a terrorizmus minden formáját, akár szektás, akár törzsi, etnikai vagy vallásos ürüggyel követik el, illetve valósítják meg azt. A nyilatkozat határozottan bűncselekményként ítéli el az összes terrorcselekményt, ezek módszerét és gyakorlatát, és kifejezte az elhatározását egy olyanfajta együttműködés erősítésére az afrikai államok között, mely révén küzdeni tudnak az ilyen cselekmények megvalósulása ellen.


A következő fontos lépés az egységes jogi szabályozás megteremtése felé az 1999 júliusában, Algériában (Algír) tartott OAU-csúcs volt, ahol a 35. rendes ülésszakon elfogadták A terrorizmus megelőzéséről és terrorizmus elleni harcról szóló 1999-es OAU-egyezmény c. dokumentumot. Az egyezmény előírásokat is tartalmazott, amelyeknek megfelelő módon a részt vevő államokban bűncselekménynek kell minősíteni a terrorcselekményeket az államok saját törvénykönyveiben. Az egyezmény meghatározza az országok közötti együttműködés területeit, jogi keretet biztosít mind a kiadatás, mind pedig a területen kívüli nyomozás és a kölcsönös jogi segítségnyújtás tekintetében – a terrorcselekményekkel kapcsolatos állami jogalkotási feladat megállapításán túl. 1999 júliusában nyilatkozat született arra vonatkozóan is, hogy erősíteni kell az ENSZ Biztonsági Tanácsának szerepét, ellenezve az erőszak egyoldalú alkalmazását az ENSZ megfelelő módon felhatalmazott mandátumán kívül, és megerősítették a Biztonsági Tanácsba egy állandó afrikai tag iránti igényüket. A terrorizmus elleni jogi küzdelemről szóló Egyezmény 2002 decemberében lépett életbe, és napjainkig összesen 40 afrikai állam ratifikálta.

Az afrikai terrorizmus egyik fő szervezete az Al-Kaida az Iszlám Maghrebben (vagy AQIM), amely egy militáns iszlamista szervezet az Al-Kaidán belül, azzal a céllal, hogy megbuktassa az algériai kormányt, és hogy egy iszlám államot hozzon létre. A cél eléréséig, jelenleg egy kormányellenes hadjárat mellett kötelezte el magát. 2007 óta aktív, „hadműveleti” területe kiterjed Észak- és Dél-Algériára, Malira, Líbiára, Nigerre és Mauritániára. Eredeti neve Szalafita csoport a prédikálásért és a harcért (GSPC) volt, és már régóta meg akart támadni európai (ideértve spanyol és francia) és amerikai célpontokat. A csoport 2007. április 11-én öngyilkos támadást követett el az algériai miniszterelnök rezidenciáján és egy kelet-algériai rendőrkapitányság székházában, összesen harminchárom ember halt meg és 222-en sérültek meg.

A közel ezer tagot számláló szunni iszlamista szervezetet már több ország és nemzetközi szervezet (pl. ENSZ) is terrorszervezetnek minősítette. Tagjai elsősorban az algériai és a helyi szaharai közösségekből (mint például a tuaregek és a Maliban élő berabiche törzs tagjai), valamint az észak-afrikai ország külvárosokban élő marokkói lakosai közül kerülnek ki, vezetői főként algériaiak. A szervezetnek kapcsolatai lehetnek az északkelet-afrikai Al-Shabaab nevű militáns csoporttal is. Egyik utolsó merényletükben, amelyet 2016 januárjában, Burkina Fasóban (Ouagadougou fővárosban) hajtottak végre, harmincan haltak meg és 56-an szenvedtek el valamilyen sérülést. 2016. március 13-án, az elefántcsontparti Grand-Bassam városban végrehajtott merényletükben 16-an haltak meg, az áldozatok között négy európai turista is volt.

Az AKIM pénzszerzési eszközként, váltságdíjért rabol el embereket, és a becslések szerint több mint 50 millió dollárnyi pénzt gyűjtött össze az elmúlt évtizedben, amivel saját működését is finanszírozni képes. 2017. március 2-án az AKIM szaharai ága egyesült a Macina Felszabadító Fronttal, az Ansar Dine-vel és az Al-Mourabitoun-nal, és közösen megalkották a Jama'at Nasr al-Islam wal Muslimin-t.

A Harakat al-Shabaab al-Mudzsahid (HSM; szó szerint „Mudzsahid Ifjúság Mozgalom”, vagy „Mozgalom A Küzdő Ifjúságért”), ismertebb nevén az Al-Shabaab (szó szerint „Az Ifjúság”, vagy „A Fiatalok”, de lefordítható úgy is, hogy „A Srácok”), egy dzsihadista fundamentalista, kelet-afrikai székhelyű csoport. 2012-ben hűséget fogadott a militáns iszlamista szervezetnek, az Al-Kaidának, de a két szervezet között 2012 elején vita alakult ki az egyesülést (vagy beolvasztást) illetően, és ez kihatott az együttműködésükre is. 2014-ben az Al-Shabaab 7000-9000 milicistával rendelkezett, majd 2015-re a csoport visszavonult a nagyobb városokból, azonban az Al-Shabaab még mindig jelentős vidéki területek feletti ellenőrzést mondhat magáénak.

Az Al-Shabaab az Iszlám Bíróságok Uniója (ICU) fegyveres szárnyaként alakult, amely később számos kisebb csoportra vált szét, miután 2006-ban vereséget szenvedett a Szomáliai Átmeneti Szövetségi Kormánytól (TFG) és annak etiópiai katonai szövetségeseitől. Jelentések szerint az al-Shabaab hadat üzent az ENSZ-nek, és több nyugati segélyszervezetnek azzal, hogy 2008 és 2009 között 42, Szomáliában szolgálatot teljesítő segélymunkást kivégeztek. Ettől az akciójuktól kezdve terrorszervezetnek nyilvánították őket a biztonsági szolgálatok. A csoport jelenleg „dzsihádot vív” a Szomáliai Szövetségi Kormány és az Afrikai Unió Szomáliai Missziója (AMISOM) ellen (az Al-Shabaab-ot terrorszervezetnek nyilvánította Ausztrália, Kanada, az Egyesült Arab Emirátusok, az Egyesült Királyság, valamint az Amerikai Egyesült Államok). Az amerikai külügyi tárca korábban nyilvános nyomravezetői jutalmakat tűzött ki a csoport számos magas rangú vezetőjének elfogására.

A Boko Haram (jelentése hausza nyelven: „a nyugatosodás szentségtörés”) az előző kettőhöz hasonlóan szunni iszlamista szervezet, amely 2002-ben alakult azzal a céllal, hogy megdöntse a nigériai kormányt, és iszlám államot hozzon létre. A dzsihadista militáns alakulat több ezer tagot számlál, és a jelenleg is tartó, még 2009-ben megkezdődött felkelésben a Boko Haram több tízezer embert gyilkolt meg és mintegy 2,6 millió lakost űzött el otthonából. 2015-ben az Institute for Economics and Peace (IEP) nevű ausztrál think tank éves jelentésében (Global Terrorism Index) a világ leghalálosabb terrorcsoportjaként rangsorolta.

Az emberrabló terrorszervezet brutalitását jól jelzi, hogy 2014 áprilisában 276 iskolás kislányt raboltak el a nigériai Chibok városában, és bár később többüket elengedték, 112 lány sorsáról mind a mai napig nem tudni semmit. 2018 februárjában újabb lányiskolát támadtak meg Dapchiban, összesen 110 gyermeket raboltak el; március 21-én Nigéria szövetségi kormánya bejelentette, hogy a Boko Haram terrorszervezet végül visszajuttatott 106 elrabolt gyermeket (köztük egy kisfiút is).

A csoport tagjai az Al-Kaidától kaptak anyagi támogatást és kiképzést. 2014 augusztusában új iszlám állam létrejöttét kiáltották ki Nigéria általuk ellenőrzött északkeleti részén, majd a következő év márciusában, hűséget fogadva az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) nevű közel-keleti terrorszervezetnek, a Boko Haram annak része lett.

Miután Líbia káoszba és polgárháborúba süllyedt Moammer Kadhafi diktátor uralmának 2011-es megdöntése után, az ISIS kalifátust akart felállítani Észak-Afrikában, azonban e terve meghiúsult, amikor 2016 decemberében a Líbiai Nemzeti Hadsereg a fővárostól, Tripolitól 450 kilométerre keletre fekvő Szírt városából, az utolsó ISIS-támaszpontról – amerikai légi támogatással – kiszorította a szervezetet. 2014 óta ISIS-támogató terrorista csoportok aktívak Észak-Afrikában is, különösen Tunéziában és Líbiában.

Összegzésképpen kijelenthető, hogy a terrorizmus jelenleg több tízmillió ember lakhatását, mindennapjait fenyegeti Afrikában, és nem kizárható, hogy a jövőben egymást követő jelentős migrációs hullámokat eredményezhet a kontinens belsejéből Észak-Afrika és Európa felé. A megoldást – ha nem is kizárólag, de legalábbis részben – a gazdasági érdekek jelenthetik. Egyrészt Kína folyamatos gazdasági térnyerése a kontinensen, másrészt: Nigéria India legnagyobb kereskedelmi partnere Afrikában, a Boko Haram tevékenysége pedig aggasztja Indiát is. Az India–Afrika Fórum 2015-ben megtartott harmadik csúcstalálkozóján, valamint Narendra Mondi indiai miniszterelnök kenyai, dél-afrikai látogatásakor felmerült a terrorizmus elleni együttműködés kérdése is, vagyis készséget fejeztek ki India részéről a támogatásra, és szükségét látták a nemzetközi közösség nagyobb fokú bevonásának az afrikai terrorizmus elleni küzdelembe.