A hajléktalanság kérdésének alkotmányban történő rögzítése is jelzi, hogy a jogalkotó kiemelt fontosságúnak tekinti a budapesti és nagyvárosi lét egyik legmindennapibb, legszembetűnőbb problematikáját.

A kérdésben számos jogi vita zajlik a nyugati világban, például Melbourne városa egy hajléktalanprotokoll bevezetésével kívánja felszámolni a fedél nélküliek utcán élését, de találunk ide vonatkozó eseteket az Egyesült Államokban is, ahol a helyi szintek vívják küzdelmüket a szövetségi és kerületi bíróságokkal. (Példának okáért 2006 áprilisában, a Jones kontra Los Angeles városa ügyben az Egyesült Államok kilencedik körzeti fellebbviteli bírósága úgy ítélte meg, hogy a nyolcadik alkotmány-kiegészítés „megtiltja a városnak, hogy a nyilvános járdákon való alvást, fekvést vagy ülést tiltsa, mivel ez elkerülhetetlen következménye a Los Angelesben menedék nélkül élő emberek és hajléktalanok létének”.)

Egy lakó a férfi részleg egyik szobájában a Hajlék a Házban fejlesztési projekt keretében felújított hajléktalanszállón Békésen a rekonstrukció átadásának napján, 2015. január 21-én.
MTI Fotó: Rosta Tibor

Magát a tartózkodást, sőt egyes esetekben az alapvető létfenntartási szükségletek kielégítésében való közreműködést is meg akarták tiltani önkormányzati eszközökkel – ami mindenesetre jól szemlélteti a vonatkozó problémák széles skáláját. A Political Behavior című, iowai illetékességű tudományos folyóirat arra hívja fel egyik tanulmányában a figyelmet, hogy a hajléktalanok tekintetében magas a közegészségügyi kockázat, amely elsősorban a higiénia alacsony szintjére vezethető vissza.

A példák sokfélék és soruk hosszú, ugyanakkor nyilvánvaló: az anyagi depriváció, a szegénység és a kirekesztettség iránti érzékenység – az akár önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő emberek nehézségeinek figyelembevétele – és a hajléktalankérdés hatékony kezelése nem egymást kizáró szempontok és álláspontok, sőt utóbbi csak az előbbiek szem előtt tartásával érhető el.

Egy biztos, valódi társadalmi súlyán kell kezelni a hajléktalanság, a kéregetés vagy éppen a szervezett koldulás ügyét, és annak emberi, szociális, vagy éppen várospolitikai szempontjait együttesen mérlegelni.

Amennyiben szükséges, a hatékony fellépéshez legfőbb jogforrásunk szintjén kell megfelelő garanciát nyújtani, és a jogállam biztosította keretek között végre eredményesen kezelni ezt a kérdést.

Mondjuk ki kerek perec – mindannyiunk jól felfogott, bölcs érdeke a hajléktalanokról való gondoskodás; azonban nem humánus, hanem álságos álláspont, hogy emberi jogi mázzal leöntött civil kezdeményezések által valójában hagyják őket szenvedni, és persze ezzel egyetlen ember sorsán sem segítenek.

Napjaink elsősorban nagyvárosokban létező kortünete permanens és hathatós szabályozásért kiált – annak tudatában, hogy pusztán már a hajléktalankérdés felvetése okán heves politikai támadások érik a kezdeményezőket. Mert, miként Publius Terentius Afer, római költő mondja: az igazság kimondása sokszor gyűlöletet szül...