Korábbi értesülések szerint a nyár elején tizenkét hajó indult el Európa felé Líbiából, Tunéziából és Algériából, ami azt eredményezi, hogy jelenleg is több tucat NGO által finanszírozott vízi jármű cirkál immáron a Földközi-tengeren, illegális migránsok után kutatva, hogy azután Ezurópába szállíthassák az érintett bevándorlókat.


Miközben pedig a Sea-Watch 3 kapitányát a liberális közvélemény hősként ünnepli, megfeledkeznek arról a tényről, hogy a szicíliai ügyészség álláspontja szerint több bűncselekmény elkövetése is felmerülhetett a néhány nappal ezelőtti lampedusai eseményekkel összefüggésben. Így a kapitány több, mint tíz év börtönt is kaphatott volna a tengeri jog megsértéséért és az illegális migráció segítéséért, a felmerült hivatalos személlyel szembeni engedetlenség, a más hajó veszélyeztetése, illetve hadihajó (Pénzügyőrség cirkálója) által elrendelt parancs megtagadása.

Időközben a 31 éves Carola Rakete az olasz belügyminiszter által élesen bírált bírósági döntés nyomán megúszta a büntetőeljárást (Matteo Salvini azt írta közösségi oldalán, hogy menjen haza Németországba, ott veszélyeztesse a hatósági személyek életét), a kérdés még mindig nyitott, hogy jogszerűen járt-e el a hajó kapitánya.

Egyrészt Kiel kikötője már a június 29-i incidens előtt felajánlotta a partra szállás lehetőségét, másrészt egy bizalmas német kormánydokumentum szerint Tripoliban, mint legközelebbi biztonságos kikötőben kellet volna Sea-Watch 3-nak kikötnie. De e vonatkozásban biztonságos Marokkó, Algéria, Tunézia és Egyiptom is, amely országokat német turisták jelenleg is előszeretettel látogatnak. Nem véletlen, hogy Wolfgang Schaeuble, a szövetségi törvényhozás elnöke élesen bírálta Carola Rackete-t felelőtlen, az embercsempészek kezére játszó eljárása miatt.

A 43, Európába igyekvő illegális bevándorlót szállító Sea-Watch 3 hajó utasai a fedélzeten (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Matteo Guidelli)

2019. június 25-én a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is foglakozott a kérdéssel és fontos döntést hozott az akkor két hete már az olasz partok közelében kikötésre várakozó Sea-Watch 3 migránshajó ügyében, amely akkor 42 emberrel körözött a Földközi-tengeren; Olaszország hatóságai ugyanis visszautasították a belépést, amire a hajón tartózkodó migránsok képviselői az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak.

A Bíróság azonban a kérelmezők sürgősségi panaszát visszautasította, vagyis a Sea-Watch 3 migránshajónak a tengeren kell maradnia, és nem köthet ki Lampedusán.
A strasbourgi fórum e tekintetben arra a fontos tényre hivatkozott, hogy a több mint ötven migránsból már tizenegy személy, köztük gyerekek és állapotos nők, már partra szállhattak Olaszországban. Vagyis nem volt megalapozott a kérelmezők részéről történő hivatkozás, amely – a testület szerint – csak akkor volna megalapozott, „ha visszafordíthatatlan és orvosolhatatlan sérelmet okozna a panaszolt intézkedés végrehajtása”, vagyis ebben az esetben a koruk vagy egészségi állapotuk miatt különleges védelmet igénylő személyek számára szükséges támogatásról és gondozásról, pontosabban ennek a fontos ténynek a nem figyelembe vételéről volna szó.

Az EJEB eljárási szabályzatának 39. pontja alapján (amelyre a kérdésben releváns hivatkozási pont) a Bíróság leállíthatja a folyamatban lévő eljárásokat is, de ahogyan azt a Bíróság a Cruz Varas kontra Svédország ügyben értelmezte, a szabályzat 39. pontját csak „visszafordíthatatlan és orvosolhatatlan sérelem” esetén lehet alkalmazni.

A Sea-Watch civil szervezet 2019. június 12-i felvételén a Sea-Watch 3 mentőhajó afrikai bevándorlókat vesz a fedélzetére a Földközi-tengeren (Fotó: MTI/EPA/Sea-Watch)

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) szellemében az ügy mostani szakaszába lépő strasbourgi testület így nem látott indokoltnak olyan intézkedéseket sem, amelyek a hajó kikötését kívánnák meg az olasz partokon. A tények és az ügyben eddig elért megoldás rövid ismertetését tartalmazó és a jogi lényegre szorítkozó – egyben a sürgősségi kérelmet (panaszt) visszautasító – döntésével a Bíróság, a humanitárius szempontok mérlegelése mellett is, lényegében megerősítette azt a Matteo Salvini olasz belügyminiszter által eddig követett gyakorlatot, amely védelmi intézkedéseivel az olaszországi kikötők lezárását célozta meg az emberkereskedelem, illetve az emberkereskedők és bűntársaik előtt.

Olaszország ebben az ügyben úgy védte meg tengeri határait, hogy ez a fellépés nem állt szemben az alapvető emberi normák és jogokkal, s hogy a hatóságok eljárása nem bizonyult diszkriminatívnak, pusztán a sérülékenynek ítélt személyek és csoportok számára szükséges különleges elbánásmód érvényesítése merülhetett fel a hatósági eljárása során. Fontos továbbá, hogy az EJEE 2000. november elfogadott Tizenkettedik Kiegészítő Jegyzőkönyve a diszkrimináció általános tilalmát, vagyis az Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazásakor fennálló, illetve a minden területen érvényesítendő diszkriminációs tilalmat fogalmazza meg.

Európába igyekvő illegális bevándorlók rendőri őrizet mellett partra szállnak Lampedusán (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Elio Desiderio)

Itália hatóságai tehát ismételten bizonyították, hogy rendelkeznek a vonatkozó nemzetközi egyezmények végrehajtásához szükséges – és az alapvető emberi normákat és jogokat végig figyelembe venni képes gyakorlat érvényesítését biztosító – jogi-szervezeti infrastruktúrával, amely ugyanakkor új szemléletű eljárási módjával (modus operandi) saját polgárai biztonságát is képes biztosítani, az EJEB részéről a Sea-Watch 3 ügyében nem jogszerűtlennek talált vagy kimondott hatósági gyakorlat keretében. Mivel pedig az Europol adatai szerint évről évre az embercsempészettel foglalkozó bűnözői csoportok bevétele hozzávetőlegesen 3,3-6,6 milliárd euró (1000-2000 milliárd forint) között mozog, a „menetjegy” ára pedig egy-egy ilyen halálhajóra mintegy 1500 font (640 ezer forint), és ennek nem kis része a terrorállamot gazdagítja, Európának végre hatékonyan fel kellene lépni a számtalan emberéletet követelő földközi-tengeri jelenséggel szemben, nemcsak az embercsempészek, de a velük együttműködő NGO hajók tekintetében is.