Az Európai Unió alapszerződése szerint az unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.

A Lengyelországot és Magyarországot immár permanens nyomás alatt tartó brüsszelitáknak jó lenne végre tudomásul venni a lisszaboni szerződés vonatkozó passzusait, ugyanis az nem lehetséges, hogy Strasbourgban és Brüsszelben ilyen zavarba ejtő módon negligálják az EU fundamentális jogi normáit.

Az Európai Parlament plenáris ülése Brüsszelben (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)

Az európai egyesülést mint a szuverén államok szerződési unióját – rögzíti egy határozatában a magyar Alkotmánybíróság – nem lehet úgy megvalósítani, hogy a tagállamokban a gazdasági, kulturális és szociális életviszonyok politikai alakítására ne maradjon elegendő mozgástér. Ez kü­lönösen azokra az életterületekre vonatkozik, amelyek a polgárok életfeltételeit, főként az alapjogok által vé­dett magánszférájukat és személyi, illetve szociális biztonságukat illető önálló döntési felelősségüket érintik, valamint azokra a politikai döntésekre, amelyek különös erővel a nyelvi, a történelmi és a kulturális hagyományokra vannak ráutalva, és amelyek a politikai közvéleményben pártpolitikailag és parlamentáris úton folyamatosan diszkurzív vitákban fejlődnek.

A furcsa körülmények közepette lezajló Soros-látogatások ráadásul inkább lejáratják a bizottságnak mint az unió legfőbb végrehajtó-döntéshozó (emellett képviseleti szerepet is ellátó) szervének működését, és számos legitimációs problémát felvet – túl azon, hogy a tárgyalások résztvevőinek gondos megválogatásával szándékosan gyengíteni próbálják az egyik vitafél – például a CEU-ügyben érintett magyar kormány – pozícióit.

Bár a szerződések értelmében bizonyos döntésekkel kapcsolatban – például új tagállamoknak az unióhoz való csatlakozása esetén – konzultációs hatáskörrel rendelkezik az Európai Bizottság, a „húsz éve ismerjük egymást” (Juncker ezzel magyarázta korábban Soros György látogatásának jogi hátterét) és hasonló típusú érvelések komoly legitimációs problémákat vetnek fel, ugyanis ezen az alapon teljesen utat lehet engedni az egyes uniós tagállamok nemzeti érdekeivel szembeni külső lobbitevékenységeknek, sőt a lobbi törvénytelen formáinak (pl. a valódi korrupció) veszélye is felmerülhet. Márpedig az alapszerződések egyértelműen rögzítik az Európai Bizottság tagjainak elszámoltathatóságát, akiknek feladataik ellátása során teljes mértékben függetlennek kell lenniük, és az unió általános érdekében kötelesek eljárni; különösen nem kérhetnek, és nem fogadhatnak el utasításokat kormányoktól vagy más külső szervektől.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Soros György üzletember (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)

Varga Zs. András alkotmánybíró korábban rögzítette, hogy Magyarország a csatlakozási szerződéssel nem a szuverenitását, hanem csak a szuverenitásából eredő egyes hatásköreinek gyakorlását engedte át az Európai Uniónak.

Visszatekintve, a magyar államot és annak jogfolytonosságát, illetve a nemzetiszuverenitás-gondolat folytonosságát az 1920-as trianoni békekötést követően a főhatalmat a Szent Korona nevében (nem uralkodóként, hanem képviseleti jogkörben) gyakorló kormányzó képviselte. A két világháború között regnáló kormányzó (államfő) azt a szuverenitást volt hivatott megtestesíteni, amelyben a polgárok továbbra is a Szent Korona tagjai.

A népszuverenitás gondolata fejeződött ki szuverenitásunk és a jogállamiság kinyilvánításával Magyarország 1989–2011 közötti alkotmányának 2. §-ában is. Magyarország 2012. január elsejétől hatályos alaptörvénye ezt úgy mondja ki a B) cikkben, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, amelyben a közhatalom forrása a nép, és a nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.

Miután az említett EP-szakbizottságban a bevándorlás is fő kritikai szempontként merül fel, ki kell jelenteni az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján, hogy Magyarországot akarata ellenére tömeges bevándorlás eltűrésére kényszerítő egyetlen uniós döntés sem egyeztethető össze Magyarország Alaptörvényével. Minthogy ezen kérdés Magyarország szuverenitásának alapját érinti, e körben is bármilyen változtatáshoz vagy irányváltáshoz az Országgyűlés kétharmados akaratnyilvánítása szükséges. Ez pedig a magyar emberek egyértelmű akarata és felhatalmazása alapján jelenleg a nemzeti önrendelkezés figyelembevétele mellett fog történni.