Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) 2019. január 10-én szavazott a nem készpénzes fizetési eszközökkel kapcsolatos csalás és hamisítás elleni küzdelemről szóló – intézményközi tárgyalások eredményeként létrejött – ideiglenes megállapodásról. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy 2018 novemberében a magyar kormány hiába várt érdemi választ a LIBE-től az úgynevezett migránskártyák ügyében, pedig a szóban forgó kártyákon lévő pénzösszegeket akár az embercsempészek kifizetésére vagy a terrorizmus finanszírozására is fordíthatják.


 

Az ügy előzménye, hogy a Mastercard 2016-ban bejelentette, hogy felöltős hitelkártyákat bocsátanak ki annak érdekében, hogy „biztosítsák a menekültek mobilitását, a rugalmasságukat és méltóságukat”. Emellett a Mastercard 2017-ben kiadott egy sajtóközleményt, amelyben nyilvánosságra hozta a Soros Györggyel közös „Humanity Ventures” nevű partnerségi program elindítását, amelynek célja a „veszélyeztetett közösségek – különösen a menekültek és a migránsok – számára a gazdasági és társadalmi fejlődés katalizálása és felgyorsítása”.

Migránsok várakoznak a vajdasági Szabadka külterületén az újvidéki vasútvonalnál 2017. február 21-én. Az észak-bácskai város mellett több száz migráns szeretne a zöldhatáron át Magyarországra jutni.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

„Soros György bejelentette, hogy 500 millió dollárt elkülönít el magánbefektetésekere, amelyek javítják a kapacitást a migránsok – köztük a menekültek – és a befogadó közösségek előtt álló kihívások kezelésére. A Humanity Ventures része lenne ennek a kezdeményezésnek” – tájékoztatott akkori közleményében a Mastercard. Ezzel egyértelművé tették: a migránsok tartózkodásának pénzügyi körülményeit és az Unió területén folytatandó esetleges üzletszerű tevékenységeiket szeretnék pénzelni, jórészt az Unió területén kívülről származó forrásokból (a venture kifejezés ugyanis angolul vállalkozást jelent). Kérdés, hogy ez a gyakorlatban jelentheti-e például drogkereskedő migránsok hálózatainak fenntartását és finanszírozását, vagy ez lesz az a pénz, amiből pl. az illegális bevándorlók kifizetik az embercsempészeket? Mindeközben 2018. október elején a Tanács rendeletet fogadott el az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzésének szigorításáról, amelynek révén az uniós jogi szabályozást összhangba hozta a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó legmagasabb szintű nemzetközi szabványokkal.

Adalék ehhez, hogy 2018. május 14-én a Tanács elfogadta a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzését célzó uniós szabályok szigorításáról szóló irányelvet, amely egy felemás kísérlet a kriptovaluták elleni küzdelemre. Ez azért is fontos, mert maga Soros György amerikai milliárdos befektető is eszközként használná a kriptovaluta alapját adó blockchain technológiát a globális migrációs és menekültügyi válság menedzselésében. Erről Soros 2018 elején a Davos-i Világgazdasági Fórumon beszélt, igyekezve megalapozni azt a saját feltételezését, hogy ez fontos, meghatározó szerepet játszhat a bevándorlásban. Kérdés, hogy az eddigi félszeg EU-s szabályozási kísérletek (pl. a májusi 2015/849 irányelv) miért csak puszta fizetési eszközként értelmezik a kriptopénzeket, és miért csak a tranzakciók névtelensége kapcsán építenének ki szabályozást?

Magának Sorosnak ugyan a bitcoinról nincs kedvező véleménye, szerinte az nem is pénznem, mert „a pénznemnek stabil értéktartónak kell lennie”. A blockchain azonban tetszik neki: a blokkláncon tárolt információ egy megosztott – és folyamatosan összeegyeztetett – adatbázisként létezik, amely digitális főkönyve lehet a gazdasági tranzakcióknak, de nemcsak a pénzügyi tranzakciók nyilvántartására programozható, hanem bármire, amely értékkel rendelkezik. A blokkláncot a bitcoinra tervezték, de a technológia megihlette Sorost, aki „átfazonírozná” a nemzetközi migráció pénzelését.

Visszatérve a bankkártyák ügyére: amiként a kriptovaluták, úgy az Unió területén zajló – migrációval összefüggő – terrorizmusfinanszírozás és pénzmosás területén sem tud hatékonyan fellépni az EU. Legalábbis ezt látszik most sejtetni a görög bankkártyák ügye: szakértők szerint egyértelmű, hogy a Görögországból elinduláshoz nyújtana segítséget a migránsoknak az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által kiadott, nem névre szóló bankkártya. Elvileg Görögországon kívül nem lehet ATM-ből pénzt felvenni, vagy szolgáltatást, terméket vásárolni ezekkel a kártyákkal, azonban ez nem teljesen tisztázott.

A 2018. tavaszi uniós szigorítás (irányelv) szerint a névtelenül vásárolható előre fizetett (prepaid) bankkártyák esetében ezentúl már a 150 euró értékű kártya tulajdonosának beazonosítását is kérhetik a hatóságok (a limit addig 250 euró volt), de kérdés, hogy mit lehet tenni a Bizottság és az ENSZ révén osztogatott névtelen prepaid bankkártyák használata esetén, és érvényesíthető-e így egyáltalán bármiféle átláthatóság a mostani uniós gyakorlatban?

És a végére néhány számadat: a kiosztott bankkártyák száma egyes becslések szerint 25 ezer és 83 ezer között lehet. Ezekben havi több ezer eurós támogatást biztosítanak. Az Európai Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága több mint 130 millió eurót oszthatott ki összesen a migránsok között, s ezen felül Soros György – lásd fentebb – mintegy 500 millió dollárt költ el mobilitásuk és üzletiszerű tevékenységeik pénzelésére.

Azzal, hogy az Európai Bizottság és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) révén több tízezer névtelen bankkártyát osztottak ki a migránsok között, fölmerül a kérdés, hogy egyáltalán az eddig elfogadott vagy esetleg a jövőben elfogadandó – a pénzmosást tiltó és a pénzügyi csalások ellen fellépő – uniós szabályok érvényesítését megfelelően elősegítik-e ezek az intézkedések?