A szomszédos Ukrajnában emberi jogi válsághelyzet alakult ki”- jelentette a TASZ 2014-ben.Természetesen nem az orosz hírügynökségség (annak a neve két sz-szel írandó), hanem egy magyarországi székhellyel rendelkező NGO fakadt ki az ukrajnai helyzet kapcsán négy esztendővel ezelőtt. Most bezzeg, amikor kárpátaljai magyar cigányokra támadnak, illetve hosszabb ideje korlátozzák a magyar közösség nyelvhasználati jogát, mélyen hallgatnak a „civilek”.

„A hatalom korlátozza a szabadságjogokat, alapvető kötelességének sem tesz eleget, amikor polgárai testi épségét, sőt életét fenyegeti. Sorozatos beszámolók szerint emberek tűnnek el az utcáról, sebesültek a kórházakból, hogy később félholtra verve bukkanjanak fel” – jelentette ki a Társaság a Szabadságjogokért 2014-ben. Azt, hogy ezen gondolatok aktualitása (hic et nunc) 2018-ban újra felmerül, nyílván nem lehetett előre látni, ugyanakkor az felettébb elgondolkodtató, hogy van-e összefüggés a „civil jogvédő szervezetek” mostani sumákolása és azon tény között, hogy 2017. szeptembere óta tudhatjuk, hogy Soros György helyi alapítványának vezetője szerint semmi gond nincs az ukrán nyelvtörvénnyel.

A honi, külföldről finanszírozott NGO-k részéről persze arról is keveset hallhattunk, hogy az elmúlt években destabilizálódó Ukrajna közéletében jelentős Soros-befolyás érvényesült, és a milliárdos a rendszerváltozástól 2010-ig mintegy 100 millió dollárnyi pénzt fektetett be ukrajnai „civil” szervezetekbe, hogy a más példákhoz hasonlóan itt is jelentős informális hatalom összpontosulhasson kezében szervezetein keresztül.

Ami pedig a jelenlegi alkotmányos válsághelyzetet illeti, úgy tűnik, hogy a nyelvi-kulturális, vallási sokszínűség ilyen megjelenése pl. a közoktatás szintjén kevéssé érdekli a Soros-szervezeteket az ukrajnai kényszerkisebbség, a zömében protestáns vallású kárpátaljai magyarság nyelvi-közoktatási jogainak csorbulásakor.

Jelenleg Ukrajna korlátozottan ad lehetőséget a kisebbségi nyelvhasználatra, hiszen ma Kárpátalja nyugati részén, a munkácsi járásban összesen hét olyan falu van, ahol a helyi lakosság számára biztosított lehetőség a magyar nyelvet megtanulni iskolában, illetve otthontanulási (magántanulói) környezetben. A magyar nyelv jelenleg nem élvez hivatalos státuszt Ukrajna területén, ilyennel csak Ausztriában és Szlovéniában bír (regionális), valamint Szerbiában Vajdaság Autonóm Tartományban.

A legutóbbi népszámlálások adatai szerint Kárpátalján a magyar anyanyelvű kisebbség aránya eléri, sőt meghaladja a 10 százalékot (2001-ben 12,7 százalék, ami kevés csökkenést mutat 1989-hez képest). Ehhez képest az ukrán alkotmánybíróság által idén februárban megsemmisített 2012. évi nyelvtörvény 10 százalékban határozta meg a magyar, mint hivatalos regionális nyelv használatát Kárpátalján, ugyanis az alkotmányellenesnek minősített nyelvtörvény kibővítette a nemzeti kisebbségek addigi nyelvhasználati jogát azzal, hogy a kisebbségek hivatalosan is használhatják anyanyelvüket is, mint regionális státusú nyelvet azokban a közigazgatási egységekben, ahol arányuk eléri a 10 százalékot. A törvény tizennyolc ukrajnai nyelvet regionális vagy kisebbségi nyelvvé nyilvánított hivatalos státusszal, de már négy éve próbálták eltörölni, a kijevi Alkotmánybíróság 2018-ig halogatta a döntést, ugyanis parlamenti képviselők már 2014-ben indítvánnyal fordultak a testülethez. Az újabb törvénytervezetek már 33 százalékos határral számolnak.

Megalapozott Szijjártó Péter külügyminiszter kijelentése arról, hogy hivatalos státuszt kell nyújtani a magyar nyelvnek a nyugat-ukrajnai régióban. Ezen kívül a kisebbségi nyelvhasználat drasztikus korlátozása a tavaly elfogadott oktatási törvénnyel sérti Ukrajna alkotmányát, valamint számos nemzetközi és uniós jogi normát; ezért jogos, hogy nyomásgyakorlási eszközként használja a magyar fél Ukrajna nyugati integrációjának blokkolását, és megalapozott kérés az is, hogy garantálják az új ukrajnai törvények a kisebbségek anyanyelv-használati jogát.

Ukrajna jelenleg (a korábbi, jogbővítő nyelvtörvény idei eltörlésével és a 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvénnyel) a következő jogforrásokat és normákat sérti:

  1. Ukrajna Alkotmánya, 2004: az alkotmány 10. cikkelye szerint Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi ukrajnai nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme. A 11. cikkely a többi közt rögzíti, hogy az állam elősegíti „Ukrajna valamennyi őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságának a fejlődését”.     
  1. Koppenhágai Egyezmény, 1993: az 1993. júniusi koppenhágai csúcstalálkozón kidolgozott feltételrendszer az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének alapfeltételeként rögzíti a stabil demokratikus intézményrendszer meglétét, valamint az emberi és kisebbségi jogok érvényesülését és védelmét. (Az Amszterdami Szerződés 1999 májusában történt hatálybalépésével a Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumok többségét alkotmányos elvként beépítették az EU-szerződésbe.)
  2. ENSZ nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozata, 1992 (a Közgyűlés 1992. december 18-án, a 47/135. számú határozatban fogadta el). A nyilatkozat 1. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az államok a saját területükön védik a kisebbségek létezését és nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitását, valamint ösztönzik ezen identitás előmozdításának feltételeit. A (2) bekezdés szerint az államok megfelelő törvényhozási és egyéb intézkedéseket fogadnak el ezen célok megvalósítása érdekében. A nyilatkozat 2. cikke (első bekezdés):

„1. A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyeknek (a továbbiakban: a kisebbségekhez tartozó személyeknek) joguk van szabadon és beavatkozás vagy bármilyenfajta megkülönböztetés nélkül – mind a magánéletben, mind nyilvánosan – élvezni saját kultúrájukat, hirdetni és gyakorolni saját vallásukat, valamint használni saját nyelvüket.”

  1. Európa Tanács 1201-es számú ajánlása, 1993 (az Emberi Jogok Európai Egyezménye a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatban). Az ajánlás 3. cikkely (1) bekezdése szerint a nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személynek jogában áll teljesen szabadon kinyilvánítani, megőrizni és fejleszteni vallási, etnikai, nyelvi és/vagy kulturális önazonosságát és akarata ellenére nem vethető alá semmiféle asszimilációs kísérletnek. A (2) bekezdés értelmében a nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személy egyénileg vagy másokkal társulva gyakorolhatja és évezheti a jogait.

A fentiek nyomán kijelenthető, hogy amíg Kijev nem tesz eleget a nemzetközi jogi kötelezettségeinek és nem rendezi viszonyát megnyugtatóan a kárpátaljai magyar közösséggel, addig indokolt és szükségszerű lesz Magyarország valamennyi, Ukrajna uniós integrációját blokkoló lépése.