Magyarország, mint fiatal demokrácia ebből a szempontból is különleges, hiszen a végrehajtó hatalom vezetőjének, miniszterelnöknek utazásairól folyamatosan információt kérnek ellenzéki politikusok és e körben vizsgálódnak balliberális újságírók.


Egy konkrét megkeresés kapcsán foglalt állást Péterfalvi Attila a NAIH elnöke, és állásfoglalásában rögzítette, hogy a magyar kormányfő utazásai közérdekű adatnak minősülnek. „A hivatalos útjaira ez igaz, a hivatalos utak költsége közérdekű adat. Sőt, ha van összesítés arról, hogy az adott útnak van-e repülőtéri illetéke, vagy mondjuk mennyi kerozin fogyott átlagosan, akkor ezek ugyancsak a közérdekű adatok körébe tartoznak.”

A magyar szabályozás szerint tehát a miniszterelnök és családja védelme szempontjából jelentőséggel bíró információkhoz megkeresés esetén a hozzáférés biztosított. Nem érdektelen, hogy a demokrácia és az információszabadság fellegvárának tekinthető Egyesült Államokban az ilyen típusú kíváncsiságot mennyiben kötelesek akceptálni az első számú vezető védelméért felelős személyek és hatóságok.

Amerikában az elnöki utazások egy részét hivatalosnak, másik részét politikainak (vagy nem hivatalosnak) tekintik, amelyek költségeiről igen nehezen hozzáférhetők számszerű adatok, becslések.  A speciális igazgatási szervek nem hivatalos utazási költségeinek megtérítését érintő szabályozások általában nem állnak rendelkezésre nyilvánosan, a Reagan-adminisztráció idején viszont a Fehér Ház kidolgozta a maga szakpolitikai iránymutatásait, amelyek a későbbi adminisztrációk utazásokkal kapcsolatos szabályozásainak alapjául szolgálnak. 

A hivatalos utakat a kormányzat fizeti (beleértve az étkezést és a szállást), míg a nem hivatalos utaknál az elnök, az alelnök, a First Lady, valamint az asszisztensek visszatérítési kötelezettsége áll fenn (ekvivalensen azzal, mint ha kereskedelmi légitársaságnál vették volna meg utazási jegyüket). Amennyiben az elnöki út hivatalos, de politikai jellegű részeket is magában foglal, egy képlet szerint határozzák meg, hogy az utazás melyik részével kapcsolatban kell visszatéríteni a költségeket. Itt a szabályozás módjának átláthatóságáról van szó, nem pedig közérdekű adatnak minősített költségelemek nyilvánosságáról.

Ugyanakkor nem egészen egyértelmű az amerikai nyilvánosság számára, hogy a Fehér Ház pontosan milyen szempontok alapján minősíti a kormányzati (hivatalos) vagy politikai funkcióhoz nem közvetlenül kapcsolódó utakat. A legtöbb esetben az ilyen utazást hivatalosnak tekintik, abból a feltételezésből kiindulva, hogy az elnök és az alelnök tulajdonképpen mindig szolgálatban (officium) van. Például a vakációs utak is a hivatalos utazás kategóriájába tartoznak a mostani amerikai gyakorlat szerint.

Összefoglalóan: az Egyesült Államokban az érintett hivatali gazdálkodási adatok másként minősülnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy bántó módon sérülne a demokratikus kormányzat működésének transzparenciális jellege. Magyarország esetében (és Péterfalvi Attila állásfoglalását értelmezve) kétségkívül fontos szempont, hogy a sok évtizedes diktatúrából való átmenet idején különös érzékenység is volt a nyilvánosság korlátázásának körét érintő alapelvek alkotmányos kimunkálásakor. Az Alkotmánybíróság 12/2004. (IV. 7.) AB határozata például rögzítette, hogy egy demokratikus társadalomban a közérdekű adatok nyilvánosságra hozása a főszabály, és ehhez képest az adatok nyilvánosságának korlátozását kivételnek kell tekinteni.

A magyar alkotmányos gyakorlat szerint a közérdekű adatok nem csupán formális szempontokon nyugvó, hanem tartalmi követelmények által is indokolt korlátozása alkotmányosnak tekinthető. Ami pedig a gazdálkodási adatokat illeti, az Alaptörvény minden közpénzekkel kapcsolatos adatot közérdekű adattá minősített, s a mai magyar közigazgatás eljárásmódja a szükséges mértékben igyekszik is érvényesíteni az alkotmányos főszabállyá tett átláthatóságot és nyilvánosságot.

Mindent figyelembe véve kijelenthető tehát, hogy a magyar gyakorlat angolszászhoz történő közelítése nem csupán világosabbá tenné a jogi helyzetet, hanem nemzetbiztonsági szempontból is stabilizálná a végrehajtó hatalom vezetője utazásaival kapcsolatos szabályzást.