Az nem lehet, hogy annyi szív / Hiába onta vért, / S keservben annyi hű kebel / Szakadt meg a honért.” Most, amikor az 1948-as forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, sokunknak fülébe csengenek a Szózat megindító sorai. A magyarság – ahogy mondani szokás – mindig a nehezebb utat járta, hol önszántából, hol külső nyomásra. Tatártörök dúlt, labanc rabigált – szól a székely himnusz – Megbűnhődte már e nép/ A múltat s jövendőt! – zengi nemzeti imánk.


 

Pesten 1848. március 15-én győzött a polgári forradalom. A márciusi fiatalok cenzúra nélkül kinyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét és az Irinyi József által megfogalmazott, a modern polgári magyar nemzet életkereteit tartalmazó tizenkét pontot.

 

Pesten 1848. március 15-én győzött a polgári forradalom. A márciusi fiatalok cenzúra nélkül kinyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét és az Irinyi József által megfogalmazott, a modern polgári magyar nemzet életkereteit tartalmazó tizenkét pontot (MTI-fotó: Reprodukció)

Sokak számára bizonyára talány, hogyan maradhatott fenn e leigázott, szétszabdalt, egymás ellen uszított kicsiny nemzet annyi évszázadon keresztül. Azt is mondhatnánk, hogy a magyar történelem egy passió, a magyar nép szenvedésének története. Alig találunk ugyanis olyan időszakot ebben a históriában, amely az országban boldogságról, a békéről és a felemelkedésről szólna. Ennek ellenére mindenkit arra kell buzdítanunk, hogy – amint az a latin mondásban is rögzítve van – tanuljunk az élet tanítómesterétől. A régmúlttól nem kell félni, és főképpen nem kell mindent elvetni, azért mert nem korszerű. Mert valójában itt kezdődik a szabadság, a döntés szabadsága.

Vannak, akik a múltat csak rövid távon, néhány emberöltő távlatából tudják csak szemlélni. Ők a csalódott, megkeseredett, reményvesztett honfitársaink, akiknek a múltjuk nehéz, jelenük bizonytalan ezért folyton-folyvást a jövőbe menekülnek. Ez az Ő nagy, örök tévedésük. Ők azok, akik nem képesek elfogadni azt a tényt, hogy egy állam – még akkor is, ha egy gazdasági és politikai közösségnek –, amikor nemzeti tradícióit ápolja, azért teszi, hogy erőt, reményt és hitet merítsen belőle. Ez nem nacionalizmus, konzervativizmus, nem maradiság vagy értelmetlen nosztalgia – csupán egy nemes kötelezettség teljesítése. Aki ezt kétségbe vonja, megtagadja saját múltját és meggyalázza ősei emlékét.

Beszéljünk nyíltan. Számos fontos vívmányáról, hagyományáról és értékéről nem önszántából mondott le a magyar nép, hanem elvették tőle. A határok nélküli egységes magyar nemzet eszményét Trianon, a polgári Magyarország 20. századi álmát pedig 1956-ban a szovjet tankok bevonulása és a kommunizmus totális győzelme rombolta szét. Magyarország néhány évtized leforgása alatt elveszítette mindazt, amiért eleink harcoltak és vérüket ontották. Szisztematikusan szétverték hazánk demokratikus jogi hagyományait, lerombolták történelmi ikonjait.

Okkal tehetik fel számosan a kérdést, hogy mi köze mindennek hazánk új alaptörvényéhez, a magyar történelem ugyanis – mondjuk ki bátran – nem része a jelenünknek. A mai fiatal generációnak nem példaképei az Árpád-házi királyok, az egri vitézek, a reformkor nagyjai, ’56 mártírjai. Így persze nem meglepő, ha sokan megütköznek az új alaptörvény számos passzusán. Néhány polgártársunk sajnálatos módon nehezen tudja elfogadni a Nemzeti hitvallás fennkölt tartalmát, sokak számára idegen, mi több ismeretlenek a Kúria vagy a Szent Korona fogalmai.

A képen: az 1848-as országgyűlés megnyitása - korabeli metszet. Az első népképviseleti országgyűlés 1848. július 5-én ült össze.

A képen: az 1848-as országgyűlés megnyitása – korabeli metszet. Az első népképviseleti országgyűlés 1848. július 5-én ült össze (MTI-fotó: Reprodukció)

Álláspontom szerint súlyos hibát vét, aki az alaptörvényre, mint egyszerű jogi normára, jogtechnikai megoldásra tekint. Aki úgy szemléli, mint a többi jogszabályt, megfeledkezve annak szimbolikus, a nemzet egységét kifejező mivoltáról. Amikor 1989. október 23-án Szűrös Mátyás az Országház erkélyéről kikiáltotta a Köztársaságot, az alkotmány aznap hatályba lépő szövege még a demokratikus szocializmus értékeit védte. Abszurd, mint ahogyan az is, hogy a ’89-es alkotmányozást az MSZMP KB vezényelte le a pontos ütemtervtől az egyes munkacsoportok felállításáig. Azóta sokan úgy gondolják, hogy 1989 és a rendszerváltás egy hamis illúzió volt, 1848–49 és 1956 megcsúfolása. Most az új alaptörvényen a sor, hogy véghezvigye azt, amit akkoriban nem tudtak vagy nem mertek a hatalom letéteményesei.

Az április törvények nem lettek volna márciusi ifjak nélkül, és a márciusi ifjak véráldozata fabatkát sem ért volna az áprilisi jogi vívmányok elfogadtatása nélkül. Petőfi, Vasvári, Jókai és Irinyi tanúságtétele üzenet a ma embere számára, a 12 pont Magyarország függetlenségének és identitásának megőrzése szempontjából sohasem volt aktuálisabb, mint napjainkban. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott, a magyar ifjúságra most újra szüksége van a hazának. Március 15-i nemzeti ünnep előestéjén pedig levélben üzent a Kárpát-medence minden táján élő magyaroknak, amelyben összetartozásunkat, valamint szabadságunk és ezeréves kultúránk megvédésének fontosságát hangsúlyozta. Itt az idő…