Annak hangsúlyozása mellett, hogy a kérdésben döntésről vagy kialakult kormányzati álláspontról szó sincs, érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy az Európai Unió egyes tagállamaiban milyen megoldásokat alkalmaznak a külső igazgatási feladatok ellátására. Azt is rögzíteni kell, hogy a külső igazgatásra egyes, magukat szakértőnek kikiáltó jogászok úgy tekintenek, mint az ítélkezés függetlenségét és pártatlanságát meghatározó tényezőre, noha éppen a nemzetközi példák bizonyítják, hogy a legkülönbözőbb igazgatási modellek is garantálhatják a befolyástól mentes bíráskodást és a tisztességes eljárást.

Az Egri Törvényszék felújított épületének bűnügyi tárgyalója az átadás napján (MTI-fotó: Komka Péter)

Az Egri Törvényszék felújított épületének bűnügyi tárgyalója (MTI-fotó: Komka Péter)


 

Az ítélkezés színvonala és a bírói függelemség szempontjából nem az igazgatási modell a lényeg, hanem az, hogy az ítélkezés személyi és tárgyi feltételeit a másik két hatalmi ág biztosítsa, a bírák kiválasztásának elvei demokratikusak és átláthatóak legyenek, és nem utolsósorban a bírák megfelelő javadalmazásáról is gondoskodjanak, hiszen amint erre számos dokumentum rámutat, az ítészek anyagi függetlensége fontos feltétele a bírói pártatlanságnak.

A magyar bírósági rendszer rendszerváltoztatást követő átalakítása a Horn-kormány második ciklusának idejére esett. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot életre hívó jogszabály miniszteri indoklása akkor azt rögzítette, hogy a polgári jogintézmények fokozatos kiépítése következtében a bíróságok hatásköre nagymértékben bővült, a bűnözés növekedett. A bírósági eljárások elhúzódása azt a veszélyt rejti magában, hogy a jogkereső állampolgárok elfordulnak az igazságszolgáltatástól és törvénytelen eszközöket vesznek igénybe. Mindez a jogbiztonság megrendüléséhez vezethet.

Vastagh Pál akkori igazságügy-miniszter által jegyzett koncepció szerint a bíróságok igazgatása részben külső igazgatás, mivel abban a végrehajtó hatalom képviselője – az igazságügy-miniszter – a részére biztosított jogkörök (vezetők kinevezése, fegyelmi eljárás kezdeményezése, a bíróságok működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása stb.) gyakorlásával vesz részt. A külső igazgatást ellensúlyozta a bírák által választott bírói testületek működése. Egyes információk szerint a jogalkotó spanyol mintát vette alapul, amely – hangsúlyozottan nem a bírák hibájából – nem vált be.

Ennek kapcsán hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unió egyes tagországai a bíróságok igazgatásának úgynevezett miniszteri modelljét alkalmazzák, vagyis ezekben a nyugati országokban szinte minden, a bíróságokra vonatkozó igazgatási kérdés az igazságügy-miniszter hatáskörének része. E modell mintapéldái Ausztria és Finnország.

Ausztriában az igazságszolgáltatási igazgatás élén a szövetségi igazságügyi miniszter található, és a tárcavezető irányítása alatt működő szövetségi igazságügyi minisztérium a legfelsőbb szintű szövetségi közigazgatási szervek egyike; a szövetségi igazságügyi miniszter az osztrák szövetségi kormány tagjaként az összes kapcsolódó szolgálat politikai koordinálását, irányítását és általános felügyeletét ellátja. (A szövetségi minisztériumokról szóló 1986. évi törvény szabályozza, hogy a rendes bíróságok és az ún. kartellbíróságok szervezeti és eljárási kérdései a tárca feladatköréhez tartoznak.) Finnországban a bírósági igazgatással és a bíróságokat érintő fejlesztésekkel kapcsolatos kötelezettségek és feladatok elsősorban az igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak.

(MTI-fotó: Ujvári Sándor)

Képünk illusztráció – (​MTI-fotó: Ujvári Sándor)

Az Európai Unió intézményei korábban tudomásul vették, hogy egyes EU-tagállamokban a bíróságok igazgatásának ez a modellje érvényesül. Például elismeri az ilyen „beavatkozást” az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1994. október 13-án elfogadott R (94) 12-es számú ajánlása, amely szerint:
„IV. 37. pont – Néhány tagállamban a bírói testületek vagy az igazságügyi minisztérium részt vesz a bíróságok és törvényszékek igazgatásában. Megismételve, ilyen keretek között minden beavatkozásnak a bírói függetlenség tiszteletben tartásán kell alapulni.”

A bírósági szervezeti rendszer (külső) igazgatási kompetenciáinak vitája időről időre az aktuális trendeknek megfelelően is irányt vehet. Például ma a skandináv országok (Svédország és Dánia) a miniszteri irányítás totális ellenmodelljét alkalmazzák, és szélesen kiterjedt igazgatási jogkört juttattak a választott bírói tanácsoknak, ezáltal lemondva a miniszteri modellnek arról a fontos előnyéről, hogy az igazságügyi tárca hatékonyan képes lehet bizonyos szervezeti egységek önállósulási törekvéseinek kompenzálására. A miniszteri modell további előnye, hogy jobban érvényesíti a döntésmenedzsmenti szempontokat, és az ezt a 90-es években jobban érzékelő Észak-Európa is belátta; az északi modell egyik sajátossága akkor az volt, hogy külső igazgatási kontrollként akár az igazságügy-minisztert is meghagyták.

A dél-európai modellben is folyamatosan jelen van egy olyan tendencia, hogy a bírói szervezetet (például a spanyol igazságszolgáltatási főtanács esetében) az állami apparátuson belül helyezte el az alkotmány, és így csak korlátozott fokú autonómiát ad neki az igazgatási érdekkörbe tartozó kérdésekben. Pedig Spanyolország – a kelet-közép-európai államokhoz hasonlítható módon – történelmileg nem olyan régen, az 1970-es évek második felében építette ki saját demokratikus rendszerét, így akár a szervezeti independencia egy másik útja is lehetséges lett volna – igaz, a kialakult szabályozás „jól megfért” a spanyol történelmi hagyományokkal. Az ibériai rendszer anomáliái azonban éppen a „belső igazgatás” problémáira mutattak rá.

Zárásképpen ismételten szeretném aláhúzni, hogy a jogalkotó szándékáról semmilyen hitelt érdemlő információ nincs, így a balliberális médiumok jelenleg a pánikkeltés bevált módszerét alkalmazzák, ugyanakkor, ha az elmúlt évtizedek tapasztalatait elemezve a mostanitól eltérő igazgatási modellről döntenének, az sem jelentené a bírói függetlenség és a jogállam végét. Nincs ugyanis jó vagy rossz igazgatási modell, megfelelő garanciák mellett a különböző megoldások is jól szolgálhatják a hatékony és szakszerű igazságszolgáltatást.