A zavarkeltőknek is vannak persze érveik. Tettük azon tévképzeten nyugszik, hogy a vélemény- és szólásszabadság mögé bújva bármilyen formában – akár bűncselekmények elkövetése árán is – joguk van hangot adni nemtetszésüknek, bármi legyen is gyűlöletük tárgya vagy célpontja. 


A helyzet azonban az, hogy a gyülekezési jog visszaélésszerű gyakorlását sem a nemzetközi, sem a hazai jogszabályi környezet nem teszi lehetővé. A gyülekezési jog gyakorlása keretében jogszabály alapján békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A hangsúly itt – 1989 óta töretlenül – a békés jellegen van, a diktatúra évtizedeit követően a jogalkotó a rendszerváltoztatáskor úgy döntött, hogy ilyen értelemben behatárolja a tüntetni, felvonulni vágyók alkotmányos mozgásterét.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója alkalmából rendezett állami ünnepség résztvevői a Magyar Nemzeti Múzeum előtt 2017. március 15-én. MTI Fotó: Kovács Tamás

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója alkalmából rendezett állami ünnepség résztvevői a Magyar Nemzeti Múzeum előtt 2017. március 15-én (MTI-fotó: Kovács Tamás)

A „békés” jelző ugyanis nemcsak az utána következő első szóra, az „összejövetelre” vonatkozik, hanem az ezt követő további kettőre: a „felvonulás” és a „tüntetés” szavakra is. Annak, hogy a törvény a rendezvények valamennyi formájánál kiemeli azt, hogy ahhoz, hogy a jogszabály alkalmazható legyen rájuk, békéseknek kell lenniük, az adja meg a fontosságát, hogy a nem békés rendezvények nyilvánvalóan nem állnak az alaptörvény, illetőleg a gyülekezési törvény védelme alatt; ez a logika szolgál az alapjául annak, hogyha egy eredetileg békés rendezvény elveszti ezt a jellegét, annak a rendezvény feloszlatása lehet az eredménye. Sőt, korábban a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel rámutatott arra, hogy a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekmény elkövetésére nem ad felhatalmazást. Ezzel az okfejtéssel lényegében arra az álláspontra jutott, hogy a gyülekezési jog gyakorlása önmagában a cselekmény jogellenességét nem zárja ki.

Az a józan többség, aki békésen kíván ünnepelni két hét múlva, látszólag ki van szolgáltatva a gyalázkodóknak. A hazaszeretetből fakadó jogos érzület azonban mégis afelé tereli a gondolatainkat, hogy a nemzeti ünnepink megzavarása más megítélés alá kell, hogy essen. Az Egyesült Államokban egész évben biztosítják a legfőbb állami vezetőknek, hogy zavartalanul szónokoljanak, így meggyőződésem, hogy egy évben három nap önkorlátozás nem aránytalan kérés.

Józan ítélőképességünk nem tud más konklúzióra jutni, mint, hogy a zavarkeltők kívül helyezik magukat a szabadság körein, és méltatlanná válnak arra, hogy átjárja őket az egy nemzethez tartozás felemelő tudata. A jogi és az erkölcsi felelősségen túl ugyanakkor minden rendbontónak szólnak Márai örökérvényű szavai: Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.