A 120 tagú izraeli parlament, az egykamarás Knesszet neve és létszáma az i. e. 5. században működött Knesszet Hagedolah (Nagytanács) testületéből származik, amely Ezra héber pap-történetíró és Nehemiás királyi főember, egykori júdai helytartó által Jeruzsálemben összehívott zsidó tanács volt. A Knesszet képviselői pártlistáról nyerik mandátumukat, s a pártok kormányfőjelöltjének személye többnyire megegyezik a pártelnökével. A legfeljebb 120 névből álló pártlisták zártak, vagyis a szavazópolgárok nem állíthatnak fel preferencia-sorrendet. Az izraeli pártok kimagasló jelöltjeiket úgy hozzák helyzetbe a mandátumszerzésük érdekében, hogy ezen politikusok nevét a listás, zárt névsor elejére teszik.


 

A benyújtott választási pártlistákat a Központi Választási Bizottság megvizsgálja, s a bejelentési kötelezettség határidejét követő hét napon belül valamelyik lista kizárása kezdeményezhető. Kizáró okok a listáknál: rasszista nézeteket képviselő párt, Izrael állam létjogosultságát tagadó vagy annak működését, biztonságát, demokratikus berendezkedésétveszélyeztető politikai párt –ezeket a szervezeteket hatósági döntéssel azonnal kizárják. Ha nincs kizáró ok, a lista benyújtását követő egy hónapon belül jóváhagyja választási bizottság a párt lajstromát.

A listák jóváhagyását követően induló kampányidőszak a választást megelőző napig tart. Avoksolás három napot érint: először a követségeken, diplomáciai kirendeltségeken, valamint az izraeli felségjelű hajókon szolgálatot teljesítők szavaznak, amely voksokatkésőbb összegzik az általános választási napján leadott szavazatokkal (a katonai szolgálati idejüket töltő izraeli állampolgárok pedig csak néhány nappal később szavaznak). A választás fő napja rendszerint keddre esik, amely szabadnap, de nem szombatnak minősül: ez praktikusan annyit jelent, hogyezen a napon a tömegközlekedést biztosítani kell. A szavazóhelyiségek helyi idő szerinti reggel hét és este tíz óta között vannak nyitva, a választópolgárok érvényes, fényképes igazolvánnyal adhatják le voksukat. A kétnyelvű választási cédulákon héber és arab oldal is olvasható.

A 2019. április 9-én (kedden) tartandó Knesszet-választáson valamennyi izraeli állampolgár, aki tizennyolc éves vagy annál idősebb, jogosult szavazni, kivéve, ha a bíróság valamilyen törvény felhatalmazása alapján megfosztotta őt e jogtól; a választási törvény meghatározza azt az időpontot, amikor egy személy tizennyolc évesnek tekintendő a Knesszet-választáson gyakorolható szavazati jog szempontjából. Bármely etnikai csoporthoz tartozó vagy vallási meggyőződésű izraeli – beleértve az arab-izraelieket is – aktívan részt vehet a folyamatban. Minden választójogosult izraeli állampolgárt automatikusan regisztrálnak a névjegyzékbe.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök (Fotó: MTI/EPA/Jim Hollander)

Minden 21 éves vagy annál idősebb állampolgár jogosult arra, hogy választható legyen a Knesszetbe, kivéve, ha a törvényi kivételek egyike kizárja őt e jog gyakorlásából. Például nem választhatók a vezető állami tisztséget viselők: az elnök, főrabbi, állami alkalmazásban álló rendőr, bíró vagy más, magas rangú állam tisztviselő és a törvényileg meghatározott ideig tisztségükről le nem mondó magas rangú katonatisztek sem választhatók a törvényhozásba. Lehetnek további olyan esetek is, amikor a bíróság kifejezetten korlátozza[1] ezt a jogot.

A választások jogszerűsége, a visszásságok kivizsgálása legfelsőbb szinten a Központi Választási Bizottság, területi szinten a Regionális Választási Bizottság, helyben az adott szavazóhelység választási testület kompetenciájába tartozik. A szavazatszámlálás is három szinten történik: az alsóbb két szint körzetileg összegzi a voksokat, a Központi Választási Bizottság országosan összesíti azokat a végeredmény megállapítása érdekében.

Izraelben eredetileg csak implicit – vagyis törvényben számszerűen nem megállított, százalékosan nem kifejezett –, az összes leadott voks 120-ad részével egyező mértékűbejutási küszöbhatárt akartak a megállapítani, de végül már az első választásokon explicit, 1%-os szavazati határt határoztak meg. Később ezt felemelték 1,5%-ra, majd a választási törvény 1992-es módosításával 2%-ra tolták ki a bejutáshoz szükséges szavazatarányt. 2014 óta 3,25%-ra nőtt a küszöb, ami rendkívül magasnak számít Izraelben, és fölmerültek már ígéretek annak leszállítására. Az összes leadott voks 3,25%-át el nem érő pártok nem kaphatnak mandátumot, míg a határt átlépő pártlistákról az ún. D’Hondt-formula (Bader-Ofer-számítás) segítségével osztják ki a parlament 120 mandátumát. A módszer kis mértékben a nagy pártoknak kedvez a széttagolt kis pártokkal szemben. A bejutási küszöb elérése általában minimálisan négy helyet jelenthet egy pártnak, ritkább esetekben csak három mandátumot.

Izraelben az országos voksolások alkalmával maga az egész állam egyetlen választási körzetnek számít. A kerületenként megszámolt szavazatokat végül országosan összesítik. Az alkalmazott metódusnak köszönhetően relatívealacsony az „elvesző”, vagyis parlamenti helyet nem eredményező szavazatok száma, ami a választási eredmény tekintetében a demokratikus legitimitást erősíti.

Az alacsony parlamenti bekerülési küszöb következtében sokpártrendszer alakult ki Izraelben, amelyben egyik pártnak sem tud reálisan egyedül kormányt alakítani. Az izraeli jobboldal legerősebb pártja a Likud (Egység), vezetője, Benjámin Netánjáhu

[1] Például eltiltotta a Legfelsőbb Bíróság az indulástól az április 9-i izraeli parlamenti választáson Michael Ben-Arit, a Zsidó Hatalom (Ocma Jehudit) párt politikusát az arab közösség elleni uszító magatartása miatt.

immár a leghosszabb ideje egyhuzamban feladatát ellátó izraeli miniszterelnök – korábban már Izrael miniszterelnöke 1996–1999 között, majd tisztségére újraválasztották 2009. március 31-én.

A baloldali blokk fő ereje, a Munkapárt (Ávodá) előreláthatólag nem szerzi meg a Knesszetbe kerüléshez szükséges szavazatszámot, miután a pártot hosszú ideje – talán már Rabin 1995-ös meggyilkolása óta – komoly vezetői válság sújtja. A közvélemény-kutatások alapján olyan kormányfőjelöltet választottak, aki nem képes megszólítani a választók széles tömegeit. A centrumban domináns Káchol-Láván (Kék-Fehér)legfőképpen az ideológiai szintéziséből nyeri erejét: elemzők szerint biztonságpolitikai és gazdasági kérdésekben többnyire jobboldali, a polgári szabadságjogok és vallási kérdések tekintve pedig inkább baloldali párt.

Az izraeli szélsőjobboldalon a Hájámin Háchádás (Az új jobboldal) nevű párt az Ocmá Jehudit (Zsidó Hatalom) néven alakult rasszista erővel választási koalíciót kötött, amihez egy másik szélsőjobboldali, vallásos párt is csatlakozott. Az arab szavazók körében az egyiptomi Muzulmán Testvérekhez közel álló ideológiájú Iszlám Mozgalom nevű arab pártot érdemes említeni.

A mostani törvényhozási választás oka, hogy tavaly decemberben feloszlatta magát az izraeli nemzetgyűlés, s új választásokat jelentett be Benjamin Netánjáhu kormányfő, miután azt közölte kormányzó koalíciójának vezetőivel, hogy ebben az ellentmondásos helyzetben rendkívül nehézzé, szinte lehetetlenné vált a törvények elfogadása a parlamentben, így gyakorlatilag kormányzásképtelenné vált a kabinet. A frissközvélemény-kutatások szerint a centrista és baloldali pártoknak ötven parlamenti helyetszerezhetnek, így a kormányra kerülésrecsak úgy lenneesélyük, ha vagy a 11-13 helyet elérni képes arab pártokat, vagy a nagyjából ugyanennyi mandátumra esélyes ultraortodox erőket választanák koalíciós partnernek. Az ultraortodox szavazók egy jelentős része inkább a szélsőjobboldali, és nem a hagyományos ultraortodox pártokat támogatja.

Egy március legvégi kutatás szerint a Kék-Fehér (centrum) és a Likud (jobboldal) is 30-30 mandátumot szerezne. Az egyesült izraeli jobboldal – a Likud mellett a Jobboldali Pártok Szövetségével, az Új Jobboldallal, a Sasszal, az Egyesült Tóra Judaizmussal, a Kulanu, a Jiszráel Béjtenu (Izrael a Hazánk) és a Zehut (Identitás) pártokkal – összesen hatvannégymandátumot(abszolút többséget) remélhet.

A 2019. április 9-i választáson hatmillió izraeli polgár választójogosult, a négy évvel ezelőtti választáshoz képest csaknem félmillióval többen; 79 százalékuk zsidó, 16 százalékuk arab, míg 5 százalékuk más etnikumú állampolgár lehet, akik összesen 43 párt közül választhatnak majd.

Összességében kijelenthető, hogy bár korábban sok külföldről finanszírozott álcivil NGO próbálta meg illegitim eszközökkel a választásokat befolyásolni, a rendszer alkalmas arra, hogy az izraeli emberek, szabad, szuverén döntést hozzanak a nemzetállami szempontokat előtérbe helyezve.