Jelenleg tilos a művi terhességmegszakítás Írországban egy 1983-as alkotmánymódosításnak köszönhetően, a meg nem született magzatot az anyával egyenlő jogok illetik meg. Mind az anya, mind az orvosi személyzet 14 év börtönt kockáztat a fenti szabály megszegése esetén, ami a Time magazin beszámolója alapján egyfajta abortuszturizmushoz vezetett – 2010 és 2015 között 25 ezer ír nő utazhatott Angliába, illetve Walesbe, hogy megszakítsa a terhességét.


 

A liberalizációs kampány 2012-ben erősödött meg, amikor egy 31 éves fogásznő, Savita Halappanavar esetében megtagadták az abortusz elvégzését, és belehalt a vetélésbe. 2013 óta ugyanakkor bizonyos súlyos, közvetlen veszélyhelyzetben elvégezhető az anya életének védelme érdekében az érintett orvosi beavatkozás.

A jelenlegi népszavazási kezdeményezés – a másságát nyíltan felvállaló – Leo Varadkar kormányfő nevéhez köthető, és az előzetes felmérések alapján jók az esélyei, hiszen a többség amellett van, hogy az abortusz emberi joggá váljon, és az első 12 hétben szabadon elvégezhető legyen a magzatelhajtás.

A vonatkozó kampányt azonban beárnyékolja, hogy olyan hírek jelentek meg az elmúlt időszakban, amely szerint a liberalizációpártiak egy része tiltott külföldi támogatásban részesülhetett, így a Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott Amnesty International (AI) nemzetközi szervezet is. A külföldi forrásból származó kampánypénzek felhasználását is vizsgáló ír hatóság, a Standards in Public Office Commission szerint egy közel 140 ezer eurós támogatás elfogadásával az AI megsértette a kampányfinanszírozásról szóló ír jogszabály rendelkezéseit, amely szerint bármilyen politikai kampány céljaira tilos pénzeszközöket elfogadni külföldi donorszervezetektől.

Megjegyzendő, hogy az AI a My Body My Rights (Az én testem, az én jogaim) nevű kampányát összeköti az isztambuli egyezmény (az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról) melletti korteskedéssel, amelyet eddig Írország mellett többek között Magyarország, Csehország, Szlovákia vagy éppen az Egyesült Királyság sem ratifikált.

A művi terhességmegszakítás szabályainak könnyítését támogató kampány emblémái Dublinban (MTI/AP/Peter Morrison)

Hazánk alaptörvénye kimondja, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvényben (Mvtv.) foglaltak alapján a terhesség a 12. hetéig megszakítható, ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved.

A terhesség 20. hetéig – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig – szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50 százalékot eléri, és időkorlát nélkül, ha az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok áll fenn, illetve amennyiben a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása tapasztalható.

Az Mvtv. rendelkezései szerint a családvédelmi szolgálat munkatársánál az állapotos nő terjeszti elő a terhességmegszakítás iránti kérelmet, annak a törvényben előírt tájékoztatást és tanácsadást követő írásba foglalása után a választott egészségügyi intézményben ő dönt a kérelem megerősítéséről, elutasítás esetén szakmai felülvizsgálat kezdeményezéséről. A bírói gyakorlat azonban egységes abban, hogy a döntés lehetőségének elmaradásával nem csupán a várandós anya önrendelkezési joga, hanem mindkét szülőnek a családtervezéshez fűződő joga is sérül. E körben az orvos esetleges jogellenes magatartása tehát abban áll, hogy a szülőket nem tájékoztatta arról, hogy valószínűsíthetően fogyatékos gyermekük fog születni, és így megfosztotta őket a családtervezési joguk gyakorlásától, attól, hogy ők dönthessenek a fogyatékos gyermek megszületéséről vagy a terhesség még lehetséges időben történő megszakításáról.

Az abortusztörvény eltörlése mellett és az ellen kampányolók az ír parlamentnél, Dublinban (MTI/EPA/Aidan Crawley)

Kétségtelen tény, hogy az abortuszkérdésben gyakran a méhmagzat jogai és az anya önrendelkezési joga szemben állhatnak egymással, ennek megfelelően jogállamokban legtöbbször úgynevezett korlátozott abortuszengedélyezési rendszer érvényesül: indikációs korlátozás („megfelelő” ok), illetve időbeli korlátozás (pl. 12 hetes magzati korig).

Magának a problémának a filológiai jelentéstartalmán túl mély erkölcsi, jogi, orvosi, sőt politikai rétegeit ismerjük. Ez utóbbi kapcsán leegyszerűsítve létezik egy „pro life” mozgalom, amely az élet a fogantatással történő kezdete mellett kardoskodik, illetve egy „pro choice” szemlélet, amelynek alapján az anya önrendelkezési jogából fakadóan – mivel a „választáspártiak” generálisan a megszületett gyermeket tekintik embernek – szabadon dönthet magzatának sorsáról.

A magzatnak – szüleivel ellentétben – abban a kérdésben, hogy megszülessen-e vagy művi beavatkozással elvegyék az életét, nincs döntési jogosultsága, „a méhmagzat kiszolgáltatottsága fölébreszti a közösségvállalásunkat, ugyanakkor az édesanya kívánságának is lehetőleg eleget kívánunk tenni” (Nagypál Szabolcs). Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanakkor az élet és az emberi méltóság csak egymással egységben értelmezhető, nem lehet emberi életek értéke között jogilag különbséget tenni. „Emberi méltósága és élete mindenkinek érinthetetlen, aki ember, függetlenül fizikai és szellemi fejlettségétől, illetve állapotától” (64/1992.(XII. 17.) AB hat).