2018. szept. 27. napján az Európai Bizottság sajtóközleménye szerint az Európai Unió (EU) és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közötti megújult partnerség keretében támogatják a partnerországokat a 2030-as fenntartható fejlesztési menetrend (2030 Agenda for Sustainable Development, 2030-as Agenda) és a fenntartható fejlődési célkitűzéseknek (SDG-k) a megvalósításában, beleértve az Addisz Abeba finanszírozási és fejlesztési programot.

Fejlesztés finanszírozása az alábbiak szerint történne: a 2030-as agenda az emberekre, a bolygóra, a jólétre és a békére irányuló átalakítási terv a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés globális elérése érdekében. A fenntartható fejlődés vagy a nemek közötti egyenlőség támogatása mellett, a sajtóközlemény e) pontja szerint:

„A migrációval kapcsolatos migráció-fejlesztési kapcsolatok fejlesztése a 2030-as agenda vándorlással kapcsolatos célkitűzéseinek elérése és a menekültek és migránsok New York-i Nyilatkozatában vállalt kötelezettségek terén, különösen a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció előmozdítása érdekében. Az EU és az ENSZ megerősített és közös erőfeszítései hozzájárulnak majd a migránsok és a menekültek globális, regionális, nemzeti és helyi szintű globális vállalásaival kapcsolatos célkitűzések konkrét megvalósításához, amint ezeket elfogadják.”

Illusztráció. (MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)

Az 1999 óta folyamatos kidolgozás alatt álló közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) reformjára vonatkozó új javaslatokat – EU-szintű menekültügyi iránymutatások és rendeletek tervezeteinek formájában – már több mint két éve (2016-ban) benyújtották az Európai Bizottság elé, a javaslatok a testület előtt vannak. Jelenleg eszmecsere folyik tárgyalásokon az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. Már vannak részleges jóváhagyások is; a Bizottság tervei a szabályok szabványosítását és azok végrehajtását jelentenék valamennyi uniós tagállamban. Az Európai Parlament azonban ezek közül sokat elutasít, mivel szerintük túlságosan is beleavatkoznának a menedékkérők jogaiba, a Tanács szerint nem megy elég messzire a tervezet.

A jelenleg folyó európai vita alapja, hogy újabban „utópisztikus” megfontolások is szerepet kapnak, mint például az afrikai menedékkérelmi központok létrehozására vonatkozó terv, valamint egyes emberi jogi szakértők (pl. Christoph Riedl, az Asyl und Menschenrechte der Diakonie Österreich szakértője) szerint ilyen a határvédelem fokozása is, amellyel elvileg nehezebbé tennék az Unióba jutást a bevándorlók és a védelmet igénylő személyek számára.

Megjegyzendő, hogy az egyik osztrák szövetségi munkacsoportban (Bundesarbeitsgemeinschaft Freie Wohlfahrt, BAG) dolgozó NGO-képviselők szerint problémás az a terv is, hogy csökkentenék a „biztonságos harmadik ország” fogalmára vonatkozó kritériumokat, valamint osztrák nem kormányzati szervezetek ellenzik a Bizottságnak a kiskorú menedékkérőkre vonatkozó terveit is; a jelenlegi jogi helyzettel ellentétben ugyanis, Dublin alapján a jövőben a felnőttekhez hasonlóan vissza kell (sollen!) toloncolni őket más EU-tagállamokba, sőt engedélyezni kell a fogvatartásukat is.

Az ENSZ Közgyűlés jelenlegi, 73. ülésszakának ún. magas szintű hetén a globális szervezet egyik magas szintű – kereskedelmi és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó – munkacsoportja, az UNCTAD nevű kormányközi ENSZ-testület a marokkói és ruandai külügyminiszterek részvételével megvitatta az afrikai migráció és ottani strukturális átalakulás kérdéskörét. Az ülés homlokterébe az afrikai (belső) migráció menedzselését, valamint a migrációs gazdasági és fejlesztési hatások maximalizálásának kérdését helyezték, vagyis a népvándorlást itt gazdasági, kereskedelmi, üzleti vonatkozásban láttatják, amiből jó hasznot lehet húzni. Az esemény résztvevői szerint ugyanis az afrikai népvándorlás nagyobb része (53 százaléka) intraregionális, vagyis az ottani régiók, illetve országok között történik. Ezzel ugyanakkor azt is elismerik, hogy már ma a migráció közel fele kifelé áramlást jelent a kontinensről, jelentős részben Európa felé.

A vitával bevallottan egy hátteret, tartalmi kiegészítést kívántak adni a biztonságos, rendezett és rendszeres migrációval foglalkozó globális ENSZ-kompakt tárgyalásaira, ami szerintük szükséges a fenntartható fejlődésről szóló 2030-as agenda végrehajtásához is. Mindeközben az Európai Bizottság nem késett egy migrációpárti állásfoglalás kiadásával: 2018. szeptember 27-én kelt sajtóközleménye az Európai Unió (EU) és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közötti megújult partnerség keretében támogatja a 2030-as Agendához kapcsolódóan a migrációfejlesztési kapcsolatok megerősítését a migrációs célkitűzések elérése és a menekültekkel és migránsokkal kapcsolatban a New York-i Nyilatkozatban vállalt kötelezettségek terén, különösen a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció előmozdítása érdekében. A dokumentum szerint „az EU és az ENSZ megerősített és közös erőfeszítései hozzájárulnak majd a migránsokkal és a menekültekkel kapcsolatos globális, regionális, nemzeti és helyi szintű vállalásokhoz fűződő célkitűzések konkrét megvalósításához, amint ezeket elfogadják”.

Az ENSZ és az Európai Unió döntéshozói szemmel láthatóan – egyébként hibás felfogással – nem helyeznek kellő hangsúlyt a gazdasági jellegűnek tekintett migráció sikerességében a kulturális tőke szerepére, vagyis arra, hogy a migrációs folyamat gazdasági hatásának vizsgálata is csak a kulturális dimenzió figyelembevételével adhat teljes képet. A kibocsátó országok kulturális szerkezete egy fontos részét jelenti a migrációs makroszintnek, ami az Afrikán belüli (az ENSZ kifejezésével: intraregionális) népvándorlásnál ugyancsak igaz. Elég pl. csak arra gondolnunk, hogy Afrikán belül vannak muzulmán és keresztény vallási többségű országok, vagyis a különböző országok kulturális, vallási, adott esetben etnikai adottsága ott is fontos háttértényező – amiként Európában is –, de ez persze kimarad a gazdasági reálszféra rosszul felfogott nézőpontjára vagy a pusztán ökológiai szempontokra leszűkült megközelítésekből.

A civilizációnként akár radikálisan eltérő munkakultúra és termelékenység, a munkaerőpiacon is megjelenő multikulturalizmus – különösen az ENSZ által megálmodott tömeges méretekben – súlyos konfliktusokkal jár együtt, és ez bizony kihat magára a gazdasági rendszerre és annak jól mérhető teljesítményére is. Kutatások alapján, iszlám szemszögből a kulturális attitűd igenis nagy hatással van a munkahelyi etikára, már Mohamed próféta hadíszaitól (a róla szóló történetektől) kezdve szoros kapcsolat van a vallás és munkaetika között. Azonban egy idegen környezetben, egy teljesen más kulturális közegben szinte lehetetlen a vallási önkép munkaidentitással történő összeegyeztetése, ami gátolja az európai átlagnál jóval vallásosabb közösségek sikeres integrálását akár európai, akár más afrikai országok gazdasági életében.

Az ENSZ által korábban publikált tervek fényében ez katasztrófát, akár polgárháborús állapotokat is eredményezne a törzsi-vallási jellegű háborúk Európába exportálásával. Érdemes emlékeztetni: már 2000-ben született egy hivatalos ENSZ-dokumentum a „replacement migration” stratégiáról, vagyis arról, hogy az elöregedő fejlett világ államait Afrikából vagy a Közel-Keletről kell feltölteni migránsok százmillióival a következő évtizedek népességhelyettesítő projektje keretében. Például Európának az 1995-ös 728 milliós szint megtartásához 1995–2050 között százmillió migránst kell befogadnia. A dokumentum egy másik szcenáriója szerint úgy nőhetne 809 millióra a vén kontinens lakossága, hogy abból 2050-re a 2005 után érkezett migránsok és gyermekeik 209 millió főt tennének ki, egy másik változatban a 895 milliós európai népességből 294 millió (vagyis egyharmad) lenne a 2005 után bevándoroltak és gyermekeik száma 2050-re. Ezzel a legtöbb ENSZ-forgatókönyv Európa kulturális-vallási, sőt teljes politikai átformálását vetíti előre.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mostani konferenciája vagy maga a globális migrációs kompakt is, alapvetően a szabályozott és folyamatos migráció menedzselését, kanalizálását tekinti fő céljának, vagyis valójában ösztönzi ezt a folyamatot Afrikán belül, és Európa irányában is. Az ENSZ tehát tovább folytatja a megkezdett utat, ezért is teszi bölcsen Magyarország, hogy kilép a migrációs kompakt elfogadási folyamatából, és hogy következetesen védi álláspontját minden nemzetközi fórumon.